Déli Hírlap, 1989. augusztus (21. évfolyam, 177-203. szám)
1989-08-12 / 187. szám
Sjc Petőfi csontváza A (eldolgozó folyamatosan szállít Várható-e benzinhiányt A 92-est meghálálja az autó Elterjedt a hír. hogy két- három éven belül eltűnik a kutaktól a 32-es normál benzin, és helyette az eddig csak kevesek által vásárolt 92-es oktánszámút ajánlják. Frissebb keltezésű újság, hogy hazánkban jelenleg alig egy hónapra elegendő mennyiségű benzin van. Mi a helyzet a miskolci töltő- állomásokon? Először a többeket érdeklő benzinhiánnyal kapcsolatos kérdésre kerestük a választ. Mint Árvái Istvántól, a Shell miskolci kirendeltség- vezetőjétől megtudtuk, Száz- ' halombattáról folyamatosan érkezik a'z üzemanyag. Azt, hogy nincs gond az ellátás- ! sál, jól bizonyítja, hogy a : napokban töltötték fel az új miskolci Shell-kutat. A tar- i tálykocsikban 220 ezer liter benzin jött. Megnyugtató választ kaptunk , Potoczki Sándortól, az Áfor helyi kirendeltség-vezetőjétől is. Az Áfor-kutak is folyamatosan kapják az üzemanyagot a leninvárosi kőolajfinomítóból, a TIFO-ból. Ha pedig a Szovjetunióból valóban nem érkezik megfelelő mennyiségű kőolaj a benzin gyártásához, akkor - mint az a Tv-híradó csütörtöki adásában is elhangzott — még mindig lehet ásványolajat vásárolni nyugatról, dollárért. A legfrissebb hírek szerint például az amszterdami szabadpiacon még túl sok is van a kőolajból. Sokan környezetvédelmi okokra hivatkozva, mások pedig a gépkocsik műszaki állapota védelmében voksolnak azon döntés mellett, hogy vonják ki a forgalomból a 86-os normál benzint. Hogy ezzel kapcsolatosan mire számíthatunk ? Az bl= zonyos, hogy az Áfor-kutak- nál a közeljövőben is lehet normál benzint tankolni — hallottuk Potoczki Sándortól. Arról, hogy ezt ne árulAz útkereső ózdiak Hegdoiiozcak a munkahelyért ják, laikusok, szakemberek évek óta beszélnek és vitatkoznak, végleges döntés azonban a mai napig nem született. Árvái Istvántól tudtuk meg, hogy a Shell- kútnál is lehet 86-ost tankolni. A közelmúltban a cégnél végeztek egy felmérést, arra voltak kíváncsiak, hogy milyen a kereslet a 86-os és a 92-es iránt. A képzeletbeli mérleg nyelve a 86-os oldalára billent. A 92-est például a miskolci Shell töltőállomáson naponta alig öten- hatan keresik. A szakvélemények egyébként a benzinváltásra ösztönzik az autósokat. Potoczki Sándor véleménye szerint a 92-es jót tesz a motornak, nagyobb az oktán- szám, tökéletesebb az égés, könnyebben gyorsul-az autó; Bár ennek literjéért pár forinttal többet kell fizetni, mint a normálért, az autó azonban „meghálálja” a többletkiadást, hogy keve- vesebbet fogyaszt. Árvái István is hasonló okokból ajánlja a 92-est. Sőt, környezetvédelmi szempontból is előnyösebbnek tartja ezt, mondván; kevesebb szén- monoxid kerül a levegőbe. F. H. Szó sem lehetett arról, hogy ezen az esten elaludjunk. A társalgóban gyűltünk össze. Előkerült néhány Üveg bor, a csomagjaink őriztek még valamit a hazai falatokbóil, szalámikból, süteményekből. Mindenki azt választhatta, amit leginkább kívánt. Megszabadultunk kétségeinktől, feloldódtak a feszültségek. Nemcsak nálunk, hanem szovjet barátaink körében is. Az igazság az, hogy a tempókülönbségek miatt sokat idegeskedtünk. Nehezen akk- limatizálódtunk, tehát türelmetlenkedtünk. Rádiósunk kesergett: — Még mindig nem működik a masina. Nem tudjuk, mi van az otthoniakkal. Többen azt nehezménvez- ték, hogy eltűnt a rendelkezésünkre bocsátott busz. Másokat — köztünk a bizottság sajtófőnökeként, engem is — az nyugtalanított, hogy lehetetlen Magyarországra telefonálni. Ráadásul még Moszkva sem érhető el. A mieink azt se sejtik, miként érkeztünk meg. Üzennénk, de a hírek áthághatatlan falakba ütköznek. Füstölögtünk, de az eszünkbe sem jutott, hogy olyan helyen akartuk kezdeni az ásatást, ahová nem szólt az engedélyünk, s az efféle renitenskedés errefelé teljesen idegen. Huszárvágtánk is meghökkentett sokakat. Másféle életritmusok szembesültek, s ezért borongott néhányszor az a jelképes ég felettünk. Ráadásul szenvedtünk a honvágytól, a 13 ezer kilométeres távolság szorításá- tól. Kellett ez a kettős siker, hogy szertefoszlassa a tartózkodást. A barátságok úgy születnek, hogy mindkét fél tettekkel jelzi közeledési szándékát, rokonszenvét. Csoportjaink már korábban fuzionáltak. Egy célért munkálkodó lelkes csapattá azonban csak ekkortól formálódtunk. Éreztük: lehetnek még nézeteltérések, de Vizsgálóasztalon a koponya a bevallatlanul is sóvárgott összhang möst már töretlen. Hozzáfoghattam szóvivői teendőim ellátásához. Ki- szely professzorral együtt, a sajtos kollégákkal kooperálva megfogalmaztuk a Pető- fi-bizottság, illetve az expedíció első közös közleményét. amely világgá kürtöli: minden kétséget kizárva, Petőfit találtuk meg. Már arra is jutott időnk, hogy stiláris finomságokról disku- ráljunk... Persze kíváncsiak is voltunk: mi történik kis honunkban. Megint bosszankodtunk. mert az a fránya készülék még mindig nem szuper ált Itt a világszenzáció, s képtelenek vagyunk továbbítani. Szerencsére értesültünk arról, hogy , megjött a TASZSZ Ulan-Udg-i tudósítója, fotósa. v Először Búzás Mónika, a Péter eufémizálta mondán.-« dómat. / — No. nem, hát ez képtelenség. Ilyenkor nem lehajt tétlenkedni. Hová lett az újságírói szimatod? Ez szuper- információ. Megint mentegetődzött. — Nem az én kötelességem. Csak szívességből csir nálom. Beavatkozom társaim munkájába. — Mit számít az! Hát nem érted, miről van szó? Végre igeneit. A második meglepetés akkor ért, amikor átfutottam a tudósítást. — Atyaisten. Meg se nevezi csoportunkat. Átírt mindent. Ilyen alkut nem kötünk. - ■* Peti izzadt. — Törekedjünk mindkettőnknek kedvező egyezségre. Osztozzunk az életben szinte egyedülálló lehetőségen. Látom: vívódik, ám csak előveszi a tollat, s kezdődik az igazságos átdolgozás. Ez a változat már korrekt. Barátunk tárcsáz. Néma maradok a megdöbbenéstől. Egy perc múlva a vonalban Ulan-Ude, kettő elteltével pedig a TASZSZ. T Számos vállalkozó típusú kft. és kisszervezet alakult Ózdon a közelmúltban, a kohászat szerkezetváltása következtében megszűnő munkahelyeken dolgozóknak kenyeret kell adni. Üj piacokat keresnek, sőt már ver- senyliclyzetbcn is helytálltak. Szokatlan vállalkozás például, hogy a kohászati üzem jól prosperáló, fóliasátrakkal betelepített kertészetet léte sítsen. A primőréit, virágait kínáló kertészetet az ózdiak is elismerik, hiszen a piacon 'kedvező áraikkal jól konkurálnak az ottani árusokkal. Egy másik kisszervezet Iránt a vezérigazgató így keltette fel érdeklődésünket: „— A vezetőiében buzog a vállalkozói kedv, aki nem azt mondia, hogy mit hogy ■nem lehet megcsinálni, hanem azt. hogy mit lehet. Kitűnő üzleti érzékkel megáldott ember. Vagy húsz— harminc ilyen mentalitásút szeretnék még mellette látni.” A Prefam szigetelőlapokat gyártó üzem szerelése januárban kezdődött, és május közepére befejeződött. Mit tart magáról, adottságairól Dancsok Sándor, a példaként említett üzemvezető? — A nagvmamám kofa volt, méghozzá fantasztikus — mondta derülten —, valószínű, innen az adottság. Nem vagyunk egyformák. Típus kérdése, ki mennyire bátor, s vállalja-e a változtatás, a vállalkozás kockázatát. A 26 dolgozót foglalkoztató kisüzem minden jel szerint hatékonyan fog működni. A folyamatos acélmű közbenső üstjéhez gyártanak speciális szigetelőanyagot, amit a tőkés piacról két- szer-háromszor drágábban kellett volna beszerezni. Szó van arról, hogy a ko- killákhoz vaió NDK-beli segédanyagot is ki fogják váltani. Az pedig már igen nagy szó lesz, ha a világpiacon is megjelennek. Kilátásuk van rá, mert a nemzetközileg ismert Foseco cég vételi szándékkal kereste meg őket. No és a dolgozók? Letépik a hámot, csak dolgozhassanak, s mondják meg. hogy mit — így jellemzi őket az üzemvezető. Többségük éppen abból a durva- hengerdéből érkezett, amelynek sorsa jövőre megpecsételődik. De a legváltozatosabb képzettséggel jöttek ide újat tanulni. Mondják, a kollektíva kitűnő, a főnökök iránt nagy a bizalom, az automata, pneumatikus vezérlésű gép termelékeny, a munkahelyük tiszta és korszerű. Ha a folyamatos műszak és az üzlet beindul, még nagyobb pénzre is van kilátás. r A tkeresztelósdi Sohasem költözött el, mégis négy különböző helyen lakott az utóbbi évtizedekben egyik olvasónk, Kovács An- dorné. Hogy miként lehetséges ez? Mint írja, 1949-ben a lakása még a Mindszent utca 4. szám alatt volt. Az épületre később a Molotov utca 6. számú tábla került. Ezt később a Magyar—Szovjet Barátság tér 1-re cserélték. Jelenleg pedig az olvasható a homlokzaton, hogy Papszer 3. Könnyű dolgom volna, ha élcelődni akarnék azon, hogyan lép át az embereken a történelem, vagy hogy az egykori vezetők miként iparkodtak az utcaelnevezésekben is a napi politikához igazodni. Csakhogy ez a téma kevéssé alkalmas a tréfálkozásra: az utcák átkeresztelésének ideje még mindig nem járt le. Köztudott, hogy a Magyar Október Párt nemrégiben makacs kitartással, többször is visszakeresztelte az eredeti nevére, Nádor utcává a budapesti Münnich Ferenc utcát. Az akció megosztotta a közvéleményt. Volt, aki olyan álláspontra helyezkedett, hogy a történelem kétes értékű szereplői valóban nem érdemlik meg, hogy utcák, terek elnevezésével örökítsék meg az emléküket. Megint mások helytelenítették az október párt tevékenységét: sehová sem vezet az átkeresztelősdi — hangoztatták. Ha egyszer belekezdünk, sohasem jutunk a végére, hiszen éppen mostanában kerülnek más megvilágításba a félmúlt szereplői, akadnának tehát még jó ideig leszedni való utcanévtáblák, ha így folytatnánk. A mérsékeltebbek szerint akárhogy is értékeljük az egykori politikusokat, azok mégiscsak — jó vagy rossz irányba, de — formálták az ország sorsát. Az utcanévjegyzékből ugyan kitörölhetjük őket. de a történelemből már semmiképp. Akkor meg minek átfesteni a feliratokat... Ami mellesleg nem is számit túl olcsó mulatságnak. S az is biztos: a mindig újabb utcanévtáblá- kérí mi, adózó állampolgárok fizethettük a számlát. Alig valószínű, hogy ezeket a nézeteket bárki is össze- békíthetné egymással, nem törekszem erre. Csupán azt jegyzem meg: Amerikában — mint annyi mindent — ezt is sokkal ésszerűbben csinálják. Nem elnevezik, hanem megszámozzák az utcákat. S Igaz ugyan, hogy alkalomadtán ott is átértékelnek egy-eey korszakot, de ki az a politikus. akinek eszébe jutna átkeresztelni, s egyáltalán mivé keresztelhetné át mondjuk a washingtoni 54. utcát?... O. E. (bujdos) Megamorv cég képviselője beszélt vele, s megegyeztek: tolmácsunk. Nehéz Zsíros Mihály átadja neki az oroszra fordított szöveget, s ő majd továbbítja a fővárosba. ■ ■ Megfürödtem a Barguzin- ban. Viszonylag felfrissülve — ha nem is teljesen tisztán — baktattam a szállóba. Abban is reménykedtem, hogy éjfél körül csak behozzák Egert, illetve a Magyar Rádió moszkvai tudósítóját. Miért ne, hiszen odahaza csak délután öt óra lesz. Békésen megvacsoráztam, hogy legyen utánpótlás az éjszakai, már természetesnek vett futkosáshoz. összefutottam a a szovjet kollégával, aki közölte: — Legfeljebb holnap adom le az anyagot. Akkorra készülnek el a képeim, velük együtt küldöm. Azt hittem, fejbe vágtak. Még az a jó, hogy Lágler Bezzeg az én hívásaim! Szívélyes kézszorítás. Érthető : egyikünk sem csalódott. Zsurnaliszta vérem felbuzogott. — Ilyen „skalpom” se volt eddig, s nem is lesz soha többet. A sors ritka ajándéka ezen az isten háta mögötti településen. Egy óra múlva — erről később értesültünk — a világ rádióállomásai már sugározzák: Barguzinban minden kétséget kizárólag megtalálták nemcsak a dekabrista Mihail Kjuhelbeker, hanem a nagy magyar költő földi maradványait is. Most már megérdemelten pihenhettem... (Folytatjuk) Pécsi István üj területi pártszervezetek A Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban alakult területi pártszeri vezet tagjainak első összejövetele augusztus 15-én, kedden délután 5 órakor lesz az intézmény 49. számú helyiségében. A találkozóra az érdeklődő párttagokat szeretettel várják. Szibériában halt meg Petőfi? 6. Minden kétség kizárva