Déli Hírlap, 1989. augusztus (21. évfolyam, 177-203. szám)
1989-08-01 / 177. szám
Háta csíkos 60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, irtuk Lakáshelyzet REGGELI HÍRLAP, 1929. AUGUSZTUS 1. Évek óta nem volt olyan mozgalmas képe lakbérnegyed idején a miskolci utcáknak, mint most, augusztus 1-e előtt. Lépten-nyomon hatalmas társzekerekkel megrakott kocsikkal és impozáns bútorszállító vagonokkal találkozhatni az utcán. A hatalmas lovak nyugodt lassúsággal húzzák a kocsikat, amelyeken egy család egész otthona gondosan becsomagolva vándorol egyik lakásból a másikba. A hirtelen fellendülést a lakásforgalom terén sok mindennek lehet tulajdonítani. Elsőrendű oka az, hogy a Miskolcon az utóbbi években megindult építkezés egész sor új lakást adott át a forgalomnak. így a Soltész Nagy Kálmán utcai két városi bérpalotában augusztus 1-re nyolcvan lakás került beköltözhető állapotba. A háziurak, akik augusztus hónapra részben már érvényesíthették felmondási jogukat, nem vitás esetekben ki is használták ezt az előnyt, úgy, hogy Miskolcon augusztus 1-jére nem kevesebb, mint száznegyvenhót család cserélt lakást. A lakásváltoztatás ezúttal dacára annak, hogy a költözködő családok mindig aggodalmak és gondok közt bonyolítják le, nem vont maga után annyi kellemetlenséget, mint amelyhez a háborús évek alatt és a háború óta a város , közönsége hozzá van szokva. Ennek közvetlen oka az, hogy a költözködés ha költséges is, de nem haladja felül a családok anyagi erejét, másrészt pedig, hogy a lakások jelentékenyen olcsóbbak. A Reggeli Hírlap munkatársa bejárta a miskolci lakásközvetítő irodákat és meggyőződött arról, hogy a sűrű költözködés és a sok felmondás dacára sincs ma lakásínség Miskolcon. Az adatok alapján kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy 120—150 üres lakás vár gazdára. A lakbérek sem elérhetetlenek és három szoba, fürdőszobás lakás, modern, komfortos helyiségekkel 1500—1900 pengő évi bérért már kapható. Négy szoba teljes komforttal 2400 pengő, öt szoba * teljes komforttal 3200 pengőbe kerül, még a legmodernebb negyedekben is. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, 1949. AUGUSZTUS 16. A miskolci kislakásépítő szövetkezet hétfőn délután ünnepség keretében adta át az új tulajdonosoknak az állami támogatással épült 30 lakóházat. Ezek a családi házak a Felsővárosban a malom közelében, a József utcában, Üjgyőrben és Perecesen épültek. A há* zakat olyan vasgyári munkások kapták meg, akik saját erejükből nem tudtak lakást építeni és eddigi lakásuk egésztégtelen volt. Minden lakás két szobából, konyhából, éléskamrából, fürdőszobából és pincehelyiségből áll. Kiskertjük is van. A boldog tulajdonosok már be is költöztek új lakásukba. Találomra benyitunk a lakásokba, elbeszélgetünk az itt lakó dolgozókkal. Simon Pál vasgyári munkás boldogan mutogatja a helyiségeket. — Álmomban sem mertem arra gondolni — mondja —, hogy valaha is ilyen szép lakásom lesz. Mi a magunk erejéből bizony soha nem tudtuk volna felépíteni. A népi demokrácia nemcsak házhelyet adott, házat is építtetett nekünk, a költségeit hosszú évek alatt könnyen visszafizethetjük. Köszönjük a Pártnak, köszönjük Rákosi elvtársiak. DÉLI HÍRLAP, 1970. AUGUSZTUS 6. A város öt építési területén — a Győri kapuban, a Bulgárföldön, a Hoffmann Ottó utcában, a Csaba vezér utcán és Diósgyőrben — összesen 372 lakást adtak át beköltözésre, 438 lakásnál a hiánypótlások folynak. A szerkezetileg elkészült lakások száma meghaladja a hatszázat, szerelés alatt van 472, és további 811-nél megkezdődött az alapozás. A kivitelező tehát jelentős számú lakást adott át a ; fél év végén, amelyekbe azonban csak a következő f hónapokban lehet beköltözni. Félő, hogy — a múlt évhéz hasonlóan —, az idén is csak közvetlenül az év vége előtt adnak át több épületet; ezek csak jövőre válnak beköltözheiővé. Az átadott lakások minősége továbbra sem éri el a kívánt színvonalat, a lakosságtól számos panasz érkezik emiatt a tanácshoz. Hasonlóan nagy gondot ókoz az is, hogy az új lakóterületeket kiszolgáló lé- tesítmények — iskola, óvoda, bölcsőde, kereskedelmi egységek —, az idén sem készülnek el a kívánt időre. Az Észak-Magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat putnoki gyárában elkészült és megkezdte a folyamatos termelést a 170 millió forintos költséggel készült új üzem. amely a családiház építkezésekhez szükséges falazóanyagok választékát bővíti. Az NSZK—csehszlovák li- cenc alapján megvalósult korszerű gyárból emberi kéz érintése nélkül kerül ki a késztermék, az úgynevezett HB 38-as típusjelű, hőtakarékos falazóblokk. Naponta 9 ezer darab készül belőle. Ez három családiház építéséhez elegendő mennyiség. Az ilyen blokkból épült ház normál vakolattal borítva megfelel az új hőtechnikai szabvány előírásainak. A szakemberek számításai szerint egy-egy fűtési szezonban 35—40 százaléknyi fűtési energia takarítható meg az új falazóblokkból épült házaknál. A falazóblokk égetéséhez szükséges kiváló minőségű anyagot a gyár szomszédságában bányásszák, és szállítószalagon kerül a gyártósorhoz, ahol az égetés megkezdése előtt fűrészport és finom szénport kevernek hozzá. HücuI lovak az aggteleki karszton Eleddig csak a Bükk- fennsíkot járóknak adatott meg, hogy gyönyörködjenek a természetes körülmények között tartott lipicai csikóménesben. Névadó, származási helyének megfelelő körülmények között tenyésztik a Bükk-fennsíkon természetes környezetben ezt a hajtó-, kocsi- és sportlónak egyaránt kiváló fajtát. Bár kevesen tudják, de megyénkben a ménesek száma újabban gyarapodott, mért az Aggteleki Nemzeti Park területén, a karsztos vidék legelőjén természetes környezetben tartják a hu- cul lovakat. Ezt a fajtát hajdan a Tisza forrásvidékén lakó népcsoport tenyésztette ki a tarpán és a taki keresztezéséből, s ennek a népcsoportnak a nevét vette fel. A hucul lovak öröklődő jellegzetessége a hátcsíkozottság. Az első hucul lovak, mintegy 18 darab, a budapesti Állatkertből kerültek az aggteleki karsztvidékre. Az állatkert egykori igazgatója figyelt fel rá, hogy ezen lófajta állománya csökken, ezért kerestek a számára természetes környezetet. így jutottak el Aggtelekre, ahol megfelelő természetes élet- feltételeket találtak. A csikószaporulattal együtt a ménes létszáma már negyven fölé emelkedett... Az aggteleki karsztvidéken otthont talált hucul ménes újabban idegenforgalmi látványosságul is szolgál a világhírű barlangvidéket felkeresőknek. Országgyűlési képviselő fogadóórája Értesítjük a 6. sz. ország- gyűlési választókerület lakosságát (Kilián városrész. Diósgyőri városközpont és közvetlen környéke, Lillafüred, Ömassa, Bükkszent- lászló), hogy Simon Béla országgyűlési képviselő augusztus 2-án (szerdán) 17 óra kezdettel tartandó fogadóóráján várja választópolgárai közérdekű bejelentéseit, javaslatait a Vár u. 5. sz. alatti pártalapszervezetben. Miskolc Városi Tanács V. B. Titkársága Egy kísérleti év után bizonyította az LKM egyik leányvállalata, a Csavar- és Ilúzottárugyár, hogy képe? önállóan is megállni a maga lábán. Fejlesztési beruházásaihoz sikerült nyugati és hazai tőkéstársakat is találni, akikkel közösen részvénytársaságot alakítanak. Tervük nem kisebb, minthogy bekapcsolódjanak a világpiaci versenybe, s jelentős mennyiséget exportáljanak termékeikből. Ennek valóra váltása azonban az embereken, az itt dolgozókon múlik. Szalai József elnök-igazgató az előzőekben arra biztatott, hogy kérdezzük meg néhány munkatársát is, mi változott azóta, amióta új cégtábla alatt dolgoznak. A kérdéseink tehát: a régi iroda- és üzemi falak között mennyivel lett intenzívebb a munkájuk, ki-ki hogyan tud a maga posztján az önállósággal élni, ha nagyobb a produktum, jobb "a minőség, növekszik az eredmény, kézzelfogható-e mindez a bérekben, vagy a gyári juttatásokban? Vojtonovszkiné Vári Adél értékesítési osztályvezető: — Én korábban az anyavállalat értékesítési osztályának munkatársaként dolgoztam. Az áttételek tulajdonképpen megszűntek, mert a megrendelések több csatornán keresztül jutottak le a gyárba. Az én munkám több, a felelősségem jóval nagyobb, a személyes kapcsolatok sokkal élőbbek. Csak példaként említem a korábbi gyakorlatot, amikor a megrendelőknek legalább 120 nappal előbb kellett igényléseiket eljuttatni. Most rugalmasabban kell igazodni a piachoz, ezért 90, sőt harminc napos határidőn belül is elfogadunk megrendeléseket, ha a termékhez alapanyagot tudunk biztosítani. Azt hiszem, a munkánk intenzitását az jelzi legjobban, hogy harminc százalékkal nőtt a készleteink forgási sebessége. Közben pedig tervezni kell a jövőt: új gyártmányainkra megrendelőt keresni, akik határozott aiánlatot is várnak tőlünk. Nem ritka, hogy erre kevés a napi nyolc óra, de a többrr Á rr rr • r 1 r leio a imijeg föle A hazai jégsport vezetői évek óta amiatt keseregnek, hogy az országban nincsenek fedett műjégpályák, így nem tud fejlődni a műkorcsolyázó- és jégkorongsport sem. Ebben sok igazság rejtőzik. Több helyen — Jászberényben, Dunaújvárosban, Székesfehérvárott — szeretnék befedni a meglevő műjégpályákat. És Miskolcon... ? — kérdezheti bárki jogosan, hiszen itt egymás mellett két pálya is található. Igen, Miskolc is szeretné. E sorok írója több esetben is fültanúja volt annak, amikor vagy két éve Kupecz László, a városi tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője az országos szövetség illetékesei előtt kijelentette, hogy mintegy 20 millió forintból be lehetne fedni Miskolcon az egyik pályát. Akkor mindenki helyeselt, bólogatott. Csak éppen az anyagiak hiányára hivatkozott... Ezért lepett meg a minapi hír, miszerint a Magyar Jégkorong Szövetség — Studniczky Ferenc főtitkár nyilatkozta — 18 millió (!) forintot ad Székesfehérvárnak a műjégpálya befedésére. Mondván: ott biztosítottnak látják a feltételeket. i Ügy látszik, az országos szövetségben még a régi szelek fújdogálnak. Ésszerűbb lett volna, ha pályázatot írnak ki a műjégpályával rendelkező városok számára, és úgy döntenek a 18 millió forint sorsáról. Miskolc minden bizonnyal eséllyel indulhatott volna ebben a vetélkedésben. így — pénz hiányában — még jó néhány évig várni kell arra, hogy a Népkertben fedett csarnokban korcsolyázzanak és szurkoljanak n nézők. (felföld!) ★ Másfél év elegendő volt a csavargyárban ahhoz, hogy a dolgozók a béreken is érezzék a változást. __ , lói letmunka pénzben Is megtérül. Említettem, hogy korábban beosztottként dolgoztam, s ahhoz viszonyítva 40—50 százalékkal magasabb a mostani bérem. Kocisewszki László termelési igazgatóhelyettes: — Számomra az új cégtábla tette lehetővé, hogy Japánban harmadmagammal részt vehessek egy rendkívül tanulságos tanulmányúton. Mert tulajdonképpen nemcsak annak a gépnek a működtetési tudnivalóit hoztuk magunkkal, amit onnan megvásárolunk, hanem a japán csoda szellemiségét is. Ha szervezésben, pontosságban, az üzemi rend és fegyelem tekintetében sikerül még valamit onnan átültetni, az már dupla haszon. Nem is lehet szavakkal kifejezni, mennyire ragaszkodnak, kötődnek a munkahelyükhöz. Ha a sors úgy hozza, egy egész üzem, vagy mérnöki iroda személyzete bent marad és tovább dolgozik. Megdöbbentett, bennünket: a legnagyobb erkölcsi elismerés abban a japán üzemben, ahol jártunk, ha a dolgozó egy fát elültethet a gyár területén, s alatta a neve is szerepel. Nálunk először a jutalom kézzelfoghatóbb formáival akarjuk megnyerni az embereket. Ezt a célt szolgálja például, hogy munkanaponként 40 forintos bont adunk ebédhozzájárulásként, amit csak az leap meg, aki nem késett el, és semmilyen fegyelmi vétsége nem volt. Orosz Barna, a rúd- és drótjiúzó műhely főművezetője: — A leányvállalattá alakulás előtt három műszakos művezető voltam, a múlt év áprilisától kerültem magasabb beosztásba. Ez természetesen nagyobb felelősséget jelent, három művezető és négy csoportvezető munkájának irányítását látom el. Átvettünk egy vasszerkezeti csarnokot, vasúti pályával, most ennek az átépítése folyik, mert a legmodernebb, nyugati importból beszerzett gépeink kerülnek ide. Természetesen nekem is értékelnem kell időről időre, hogy a gyári érdekeknek megfelelően ki dolgozik jobban és kevésbé jól. Ennek a népszerűtlen oldalát is fel kell vállalni, de a mostani formában a „mindenki egyforma” elmélet már nem vezet célhoz. Én is és a dolgozók is látják viszont az értelmét, hogy az önállósággal jól lehet élni. A bérem most 5—6 ezer forinttal több havonta, mint korábban. A családom négytagú, s most nyaralni készülünk, amit jutalomüdülésnek is vehetek, mert a cégtől a 10 napra ét- zési hozzájárulásként 9200 forintot kaptam bonban. Nekünk mindössze 2000 forintba kerül az üdülés. Kánya Tamás, a tekercshúzó üzem gépkezelője: — Valóban, a dolgozók is ügy látják, hogy a cég okosan gazdálkodik azokkal a pénzekkel, amit megtermelünk. A leányvállalattá alakuláskor vezették be a darabbéres rendszert, ami sokkal korrektebb és tisztább, mint az előző volt. Tulajdonképpen alig van jelentősége az órabérnek. Most műszak végén tudjuk, hogy mennyire volt jó napunk, mit végeztünk. A gyárnak saját meója van, s ha valaki nem az előírt minőséget produkálja, annak kemény ■ fegyelmi kártérítés a következménye. Ném vagyok egyedül, akinek e rendszerben 5—6 ezer forinttal emeL kedett a bruttó bére. A gyár jövőjét optimistán látom, hiszen a mi üzemünkben az átlagéletkor 35 év, s nemcsak az üzemen belül van együtt a csapat. Például együtt voltunk társadalmi munkán, amikor a gvár két újonnan vásárolt üdülőjét hoztuk rendbe. (Vége) Oláh Erzsi ( Mi van az űj cégtábla mögäff? 2. a béreket is Gyorsabban forog a készlet ■ Negyvenforinfos ebédben ■ Rossz minőségért: kemény levonás IMos limiil Puliiról
