Déli Hírlap, 1989. augusztus (21. évfolyam, 177-203. szám)

1989-08-23 / 196. szám

A DH várospolitikai fóruma 3(c 1930-tól napjainkig több, mint tízezer új otthon épült fel Miskolcon, de mindössze 36 százalékuk állami lakás. Hplyi elképzplpspk a lakássazdálkodnsi reformról Otthontalanul Lehei-e ma szántónk érhetően ígérni? A mai lakásrendszer leg­fontosabb gondjának a csaü bérből és fizetésből élők jö­vedelmei és a lakásárak kö­zötti különbség növekedése tekinthető. Bár a szakértői vélemények megoszlanak a mérték megítélésében, de a tényt valamennyien elfogad­ják. Ezt a megállapítást aD- ból a tanulmányból idéztük, amelyet a lakásgazdálkodás heiyi reformjának elősegíté­sére állítottak össze a Mis­kolcon felkért szakemberek. Bár az országos lakásgaz­dálkodási reform egyelőre várat magára, azzal tisztá­ban vannak a város veze­tői. hogy egy olyan nagyvá­ros. mint Miskolc, ahol ma is több, mint nyolcezer la­kásigénylőt tartanak nyilván nem helyezkedhet pusztán várakozó álláspontra. # HIÁNY MINDENÜTT Az MSZMP városi bizott­ságának kezdeményezésére és szervezésében jöttek létre azok a szakértői csoportok, amelyek a lakásgazdálkodás különféle területeit vizsgál­ják. Elemzik például, hogy milyen tulaidonformáka kellene létrehozni, hogyan alakult a lakásgazdálkodás Miskolcon, mely problémák terhelik ma a lakásellátást városunkban, és melyek azok a :ogszabályi ko-látok. ame lj’eket le kellene bontani. Kiderült többek között a 80-as évek miskolci lakásel­látását eiemezve. hogv an nak javítását csupán új la kások felépítésével ma már megoldani nem lehet. Mi sem igazolja ezt jobban, hogy 1980-tól több. mint tíz­ezer lakás épült fel a vá­rosban. ugyanakkor még mindig majd kilencezerre tehető a lakásigénvlok szá ma, és a minőségi mellett, változatlanul ma is ott van. uralkodik a mennyiségi la­káshiány. • TULAJDONOSOK KELLENEK A tulajdonviszonvokat vizsgálat alá vevő szakértői csoport egyebek között arról ír: két út látszik járhatónak, hogv megteremtsék az álla­mi bérlakásrendszerben is a tulajdonosi érdekeltséget, amelynek hiánya ma ka­tasztrofális következmények­kel jár. Az egyik út az, ha a lakások rendelkezési és hasznosítási jogait vissza­csapják a lakásokat kezelők, a bérleti jogot pedig megfe­lelő ellenszolgáltatás fejében megkapnak a bérlők. E meg­oldás tulajdonképpen korlá­tozza a szabad lakáscserét, a bérlakások „átörökítését”, elpasszolását, és feltételezi, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű bérlakás áll rendelkezésre. Ez utóbbi ki­kötés a laikus olvasónak ma meglehetősen valószínűtlen­nek tűnik ... A másik meg­oldás az — javasolják a szakértők —, ha a bérlők lészenk a tulajdonosok pél­dául úgy, hogy csoporttulaj­donba veszik a lakóépületet, vagy részjegyeket vásárolná­nak a lakásaik forgalmi ér­tékének megfelelő százalékos arányban. Természetesen mindkét megoldás csak ja­vaslat, de az világos a szak­értők számára, hogy így vagy úgy, de meg kell teremteni a tulajdonosi érdekeltséget, különben tovább folytatódik a bérlakásáilomány lepusz­tulása. © BÁRMERRE IS MOZDULUNK... A jogszabályok között ku­tatva kiderülhet a tanul­mányt olvasók számára, hogy alapvetően ma is azok a paragrafusok szabályozzák a lakásgazdálkodást, ame­lyek. a hetvenes évek elején születtek, akkor, amikor a tömeges lakásépítés volt a jellemző. Csakhogy azóta fordult a kocka, teljesen mások a körülmények. To- vaobi gond például, hogy az elmúlt évtizedekben teljesen azonos komfortfokozatú, szobaszámú lakások épülten tanácsi bérlakásként és OTP-lakásként is. Így sem­mi nem ösztönzött a tulaj­donszerzésre. sokkal inkább arra bírta rá a lakásra vá­rókat, hogy bebizonyítsák- jogosultak a tanácsi bérla­kásra. A szociológus szakember szerint alapvetően két el­képzelés forog közkézen a lakásügy hosszú távú ren­dezésével kapcsolatban: az egyik a lakásügy minden elemét — lakbért, az építé­si kölcsönöket stb. — piaci alapokra helyezné, és az ál­lam csak a minimális lak­hatási színvonalat szavatoló szociális támogatási rend­szert működtetné. Egy má­sik elgondolás szerint, az állam továbbra is a lakás­ügy állandó szereplője ma­radna, mint a piac szabá­lyozója. A tanulmány sze­rint e két irányzat közül nem lehet elméleti megfon­tolások alapján választani. Bármerre is mozduljunk, az csak hosszú távú átmenet beiktatásával lehetséges. Ma az is világosan látszik — ol­vastuk a tanulmányban —, hogy a politikai pártok tar­tózkodása a lakásügy re­formjának mikéntjét illetően azt jelzi: a lakosság egészét érintő lakásügy megoldása nem előzheti meg a társa­dalmi-gazdasági reform elő­rehaladását. Volt, aki így fogalmazott a szakértők kö­zül: a lakáskérdést ma ki­kerülni éppúgy nem lehet, mint megalapozott, számon- kérhető ígéretet tenni... (kiss) A következő évszázadban. 1927-ben — amikor Diós­győrhöz tartozott már a Vasgyár, Pereces. Űjdiós- győr — a mesterek száma 263. a segédeké 76 és az iparostanoncoké 184, a la­kosság száma pedig 20 035 fő. A technikai és társadal­mi fejlődés következtében egyes régi szakmák meg­szűntek, és újak keletkez­tek. A mester szó szakmai tu­dást és erkölcsi megbecsü­lést jelentett. A 17. század­ban mesternek nevezték a tanítót is. A Ref. Egyház díjlevelében ez olvasható 1659-ben: „4. Minden külön Eíry furcsa ház az Avason AIícb az időt kiÉlik Diósgyőri meditációk (23.) Az iparoskör A Vár u. 5. számú 'telken a 19. század közepén Fábri János tanító lakott. Iparos­körnek azért nevezték, mert 1946 előtt ez volt a székháza az 1890-ben 98 taggal alakult Diósgyőri IpartestUletnek. Szerevezett- ségük és tevékenységük el­ismerését .jelentette, hogy itt tartották 1893-ban a III. országos ipartestületi kongresszust. 1896. június 28-án a ház tágas udvarán ünnepelte Diósgyőr lakossá­ga lelkes hangulatban a magyar honfoglalás 1000. évfordulóját. 1896, augusztus 19-én es­te fáklyákkal járták végig az utcákat az ipartestület tagjai. Másnap reggel 4 óra­kor 12 taracklövés jelentet­te az ébresztőt, elsősorban a lovaslegények számára, hogy készülődjenek, nyer- geljenek. Hét órakor a szék­ház előtt gyülekezett az ipa­rosok és a hozzájuk tartozók csapata, majd 8 órakor lo­vas bandériummal az élen elindult a menet a testület új zászlójával, a katolikus és református templomhoz, hogy ott megáldják. Délelőtt a vár udvarán volt a zászló­avató ünnepély. Antal Ká­roly, a testület elnöke fel­kapaszkodott az északkeleti bástya romos tetejére, és kitűzte a magyar zászlót Éljen, éljen — kiáltozták, és felhangzott a Himnusz. Ez­után ünnepi beszéd, majd a testület tagjai és a község tisztségviselői beverték a zászlórúdba a nevüket tar­talmazó zászlószögeket. Közebéd Tapolca régi, de tágas vendégfogadójában, este pedig ugyanott tánc- mulatság. Diósgyőrben, de ugyan­úgy Miskolcon is, a 18. szá­zad második évtizedétől kezdődött a kézműipar gyorsabb fejlődése. Az ipa­rosok nevét az 1744. évi adó­lajstrom tartaimazia. Ekkor 47 iparosmestere és 1150 lakosa volt Diósgyőrnek. A következő évszázadban minden iparos egy céhbe tartozott, kontár nem volt. Számuk 1847-ben 37 mes­ter, 20 „mesterlegény” és 11 inas. A lakosság száma ek­kor 2886 fő. A céhek meg­szüntetését és a szabadipar bevezetését az 1872. évi VIII. te. mondta ki. kenyeres ember garas pénz.' ben nyolc pénzt ad. ennek N fele a Mesteré.” 1800 előtt „Oskola Mester” a neve. Az ipartestület szakmai őrködése és az iparosokat összefogó rendezvényeinek igen tartalmas tevékenysé­ge a háború után meg­szűnt, A Vár utca 5. szá­mú házat a továbbiakban a Magyar Szabadságharcos Szövetség használta. 1954- től 1964-ig pedig ez volt az Ady Endre Kultúrotthon. 1964-től az Ady pártszerve­zet és a várkörnyéki Haza­fias Népfront székháza. Balázs József A vár környéket szeretnék f el virágost nini Támogatókat keresnek Hosszú ideje olvashatják várospolitikai fórumainkban a Diósgyőr múltjáról szoló írásokat. Hogy ezek az érdekes történetek megjelenhetnek lapunkban, az nemcsak író­juknak, Balázs Józsefnek köszönhető, hanem annak is. hogy Diósgyőrben műkö­dik a Miskolci Várcsszépi- tő Egyesület talán legaktí­vabb helyi csoportja. Sok mindent tesznek az ott élők azért, hogy Diósgyőr vissza­nyerjen valamit régi szépsé­géből. Most segítségért for­dultak lapunkhoz, azaz, a miskolciakhoz... Kérik azokat a Diósgyőr­ben lakó lokálpatriótákat, akik Diósgyőr fejlesztése és arculatának megváltoztatása érdekében készek öntevéke­nyen részt vállalni, vagy segítséget nyújtani, jelent­kezzenek az alábbi címeken: Balázs József, diósgyőri vá­rosszépítő egyesület csoport­vezetőjénél (Miskolc. Öz ut­ca 2/a„ telefon: 76-573), vagy Balogh Sándornál (Miskolc Táncsics tér 4. sz. telefon: 72-134). Várják épí­tészmérnök. kertészmérnök, jogász, közgazdász, pedagó­gus, valamint kereskedelem­ben. vendéglátásban és ide­genforgalomban járatos szakemberek jelentkezését A felhívást Balázs József, a csoport vezetője, és Ba­logh Sándor, alapítótag ír­ták alá. Reméljük, kérésük meghallgatásra talál.., Sokan nézegetik mostaná­ban az Avas tetején, hogy milyen épületet emelnek, nem messze a kilátótorony­tól, az ivóvíztároló medence szomszédságában. Nos, ez a ház a meteorológusok ottho­na lesz: ide költözik a most a Szentpéteri kapui repülő­tér mellett megtalálható ál­lomás. Ez az épület azonban nemcsak funkciója miatt különleges. Azért is tarthat majd felépülte után széles körű érdeklődésre számot, mert ilyen ház még nem épült Miskolcon, de az or­szágban sem nagyon. Ugyan, is a meteorológiai állomást részint napenergiával, ré­szint hőcsapdákkal, belső hőhasznosító és hőcserélő rendszerekkel úgy alakította ki Cservenyák Gábor, az Északterv szakembere, hogy az épület a szó szoros ér­telmében együtt él, együtt lélegzik környezetével. Nem titok, hogy ezt egy­fajta kísérletnek szánja a tervező, aki hosszú évek óta tanulmányozza a különféle korszerű energiahasznocsító eljárásokat, illetve azok al­kalmazását az építészetben. Ez a ház módot nyújt arra, hogy tanulmányozzák, mi­ként működnek a minden­napos gyakorlatban a rafi­nált megoldások. A miskolciak pedig örül­hetnek egy újabb szép és érdekes épületnek, és talán az sem közömbös számuk­ra, hogy a meteorológiai állomás új helyét azért is jelölték ki az Avason, mert a szakemberek úgy látták: itt jobban segíthetik az adatgyűjtéssel a meteoroló­gusok munkáját, megbízha­tóbb, a tágabb környezetre jobban jellemző méréseket végezhetnek. Talán az sem lenne rossz gondolat, hogy ez az állomás ellátna '■egy sajátos ismeretterjesztő sze­repet is. Az iskolásokat is­mertethetnék itt meg időjá­rásunk néhány érdekes tör­vényszerűségével és a há­zat. hiszen jó lenne, ha minden felnövekvő nemze­dék azzal a tudattal fogna munkához, hogy a termé­szetet nem kiaknázni. feL, élni, hanem éltetni kell. , + Vajon miért van az, hogy a miskolciak nem becsülik úgy belvárosukat, mint például a szegediek, vagy a pécsi­ek? Nemcsak azért mert a miskolci belváros elhanyagolt lett az elmúlt évtizedekben. Hanem azért is, mert nem is­merik igazán. Nem tudják, hogy milyen múlttal büszkél­kedhetnek a Széchenyi úti• házak, milyen értékes az is, ami mára megmaradt a régi városmagból. A Déli Hírlap a Her­man Ottó Múzeum és a Miskolcterv segítségével, most a múlt megismerésében szeretne segíteni... A Miskolcterv indíttatására a Herman Ottó Múzeum munkatársai házról házra elvégezték a belváros múltjának feltárását. Ezt a dokumentációt, amelyet számos értékes fotó, grafika, színesít a szerkesztőség rendelkezésére bocsá­tották. A Déli Hírlapban hamarosan sorozatot indítunk erre a forrásmunkára támaszkodva, a belváros történetéről. Szándékunk szerint érdekes, izgalmas olvasnivalót találhat­nak majd havonta két alkalommal lapunkban a miskolci­ak ezen témakörből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom