Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)
1989-07-17 / 164. szám
Miskolcon őszig gondolkoznak Eladó a lakásvagyon? Az idén egyelőre még 69S-eí 5)c A költségek és a minőség szempontjából is az a legjobb, ha keveset utazik a tej. (Fejér Ernő felvétele) Választékkal védekeznek Más megyéből jön a tej Boltoknak bizományba is A kenyér mellett a másik Iegíontosabé alapvető élelmiszerünk a tej. Olyan, a szervezetünk számára nélkülözhetetlen anyagokat, vitaminokat tartalmaz, ami semmi mással nem pótolható. Tehát nem közömbös, hogy mennyit fogyasztunk belőle. Egy pohár tej, tiszta fej — tartja a tejipari szlogen. De a legutóbbi, átlagosan 40 százalékos áremelés óta sokan kényszerűségből is lemondanak róla, hogy több tejet, tejterméket fogyasszanak. A Borsod Megyei Tejipari Vállalatnál a múlt évihez viszonyítva körülbelül 11 százalékkal csökkent az értékesítés. Nem tudni, hogy ebből mennyi írható pontosan az áremelkedés számlájára, és hány százalék adódik abból, hogy a kiskereskedelmi vállalatok más megyéktől és termelőszövetkezeti gyártóktól is vesznek át tejterméket. A vállalat évente mintegy 3 milliárd forint értékű és körülbelül 150 féle teiT terméket forgalmaz. A választék — úgy tartják svédországi szintű, az igény viszont bangladesi. Az alacsony felvásárlási árak és megyénk egyoldalú iparszei kezete nem kedvezett az állattartásnak. Az utóbbi 30 évben nem sikerültmegtermelni azt a tejmennyiséget, amennyire fogyasztói igény volt. E kényes élelmiszerből tehát más megyékre szorultunk. Az utóbbi három évben sokat áldozott a tejtermelés növelésére a tejipar, és sikerült két termelőszövetkezettel közösen új üzemet építeni. A beruházásba befektették a megyei tanács munkahelyteremtő alánjából az erre szánt 20 millió form hot. Forrón az encsi téesszel közösen már működik az úi üzem, Tiszalúcon pedig a taktaharkánvi téesszel együtt folyik az építés. Ezzel egyidőben viszont megjelentek Borsodban a Az utóbbi tíz év legjobb eredményét érte el az elmúlt fél évben a Lyukói Bányaüzem. A föld alatti munkahelyekről az év első hat hónapjában a tervezettnél 60 ezer tonnával több szenet szállítottak a felszínre. A lakosság által kedvelt lyukói ízénből 150 ezer tonnánál megyén kívüli téesz-tejüze- mek is portékáikkal, konkurálva a helybéliekkel. A bai csak az, hogy főleg a centrumokban lévő nagyboltokat szemelték ki kereskedelmi partnerül, s a periférikus területek ellátását nemigen vállalják. A választék bővítésében sem igazán éllovasok, hiszen elsősorban a kisebb ráfordítással előállítható árukat kínálják. A szabadabb üzleti életben persze nehéz lenne a lokálpatriotizmusra hivatkozni, hogy a helybelieké legyen az elsőbbség. Az viszont mindenképpen elgondolkodtató, hogy megéri-e ezt a kényes élelmiszert magas szállítási költség árán más megyékből behozni, ha a minőség nem sokkal jobb, illetve a választékot nem gazdagítja. És az is megfontolandó; hogy ily módon a vásárlóerő egy része csúszik ki megyénkből, illetve a jövedelmi viszonyokat csökkenti. A kesztyűt persze felveszi a megyei Tejipari Vállalat, és azon dolgozik, hogy az értékesítés mértéke növekedjen. Szekeres Béla kereskedelmi igazgatóhelyettestől megtudtuk: a választék bővítéséről nem mondtak le. Legutóbb például megjelent a Bodrog krémtúró, amiből a Balatonra is vittek egy szállítmányt, német és magyar nyelvű prospektussal. A Gervais cég Gyümölcskert fantázianevű termékcsaládja nagy sikert aratott, s ennek a védett gyártási eljárásnak az égisze alatt a zöldséges változatot is hamarosan piacra dobják. Első tagja a tormás túrókrém lesz. Az értékesítés növeléséért a kereskedőket és a vásárlókat is meg kell nyerni. A kóstolókkal egybekötött bolti reklám egyre gyakoribb. Üj lehetőségként bizományi értékesítésre is adnak át a boltoknak az új termékekből A rendszeres túrajáratokon túl úgynevezett többet adtak a háztartások számára. A lyukói bánya az évtized legjobb eredményével 375 millió forint nyereséget ért el. Lóránt Miklós, a bányaüzem igazgatója elmondta: ez megközelíti azt a hasznot, amit tavaly az egész évi munka után könyvelhettek el. kínáló járatok is útnak indulnak, főleg sajtokkal, amiből a boltosok igény szerint kisebb-nagyobb mennyiséget is átvehetnek. Ennek a vállalati stratégiának része, hogy kishatármenti forgalom keretében árut cserélnek a csehszlovákokkal és Lidó vajkrémet, Camembert jellegű Encián fantázianevű sajtot, brinza juhtúrót és magas zsírtartalmú, kenhető sajtot kapunk cserébe elsősorban Gervais-termékekért. A megváltozott piaci és kereskedelmi viszonyok arra inspirálják a tejipar muri- katársait, hogy hagyományos és új termékeikkel ügynököljenek. A főállású üzletkötők mellett többen vállalkoznak munkaidőn túl, mellékállásban üzletszerzésre, amiért a megkötött üzlet értékének megfelelő jutalék jár. (oláh) Munkatársaim a minap a Petőfi tértől indulva végigjárták az északi tehermentesítő útnak azt a szakaszát, ami eddig elkészült. Torzó maradt ez az út mindmáig, a magyarázat — mint manapság oly sok mindenre — a pénzhiány. Ütibeszámolójuk elég vegyes benyomásokról árulkodik, de ha a vége jó, minden jó jelszóval egy kis oázissal, dr. Kovács Miklós messze földön híres rózsáskertjével zárult. Talán azért is, mert bennünk, újságírókban még mindig élnek azok a reflexek, hogy „ne csak a rosszat, hanem a jót is”. Más kérdés, hogy a rozáli- um egy embernek a hozzáértését, természetszeretetét és szorgalmát dicséri akkor is, ha a földi Paradicsom ma már természetvédelmi terület. A csonka út nagyjából ott ér véget, ahol a sövénykerítés mögül kikandikálnak a nemes virágok. Ám innen egy kőhajításnyira, van egy másmilyen kertecske is. Némi túlzással azt mondhatnám, hogy növendék fács- kákkal tarkított bulgárker- tészet. Az egyik építőipari vállalat felvonulási telepének sarkát művelték meg az itt dolgozók. Ha idejében Űjabb 699 állami tulajdonban levő bérlakást jelöltek ki Miskolcon megvásárlásra. Az indok: a városban változatlanul óriási az érdeklődés az állami ingatlanok, azaz a bérlakások megvásárlása iránt, ezért kellett újabb címsort összeállítani. Miközben azonban a nem paneles technológiával épült házakban levő lakásokról eladási címsorok születnek, még nem dőlt el. hogy mi legyen általában az állami lakáseladásokkal, különös tekintettel a panelházakra... • HOVA LETT A LAKBÉR? Miskolcon hosszas vita után tavaly úgy döntöttek a városatyák, hogy a panelházakban levő lakásokat egyelőre nem lehet eladni bérlőiknek, mert nem tudni, milyen terhekkel jár például egy esetleges felújítás. De nemcsak erről van szó: általános a bizonytalanság az egész országban atekintet- ben, hogy mennyire szabad kiárusítani az állami bérla- kás-vagyont és mennyire nem. A vitát meglehetősen nehezen tisztázhatóvá teszi a lakásgazdálkodás területén uralkodó általános káosz. A lakók persze a jó állapotban levő lakást, épületet szeretnék megvenni, az állam pedig a lepusztult bérházaktól kíván megszabadulni. Akiknél régen volt felújítás, ilyenkor felteszik a kérdést: hová lett az a pénz. amelyet lakbér címén az elmúlt évtizedekben befizettek, de az ő házukra ebből vajmi keveset költött az állam... • ÉS A PANEL? De nemcsak a lakók és az illetékesek között van vita, hanem a szakemberek sem tudnak megegyezni abban a fő kérdésben, hogy mennyi lakást érdemes eladni. A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy ott is volt egy nagy állami lakásingatlan-eladási hullám, ám eszmélnek, akár diófát is ültethetek volna, s akkor ma már nemcsak zöldséget, hanem bejgli-tölteléknek valót is szüretelhetnének. A telep ugyanis hosszú, hosszú évek óta itt áll, s vajh’ ki tudja, meddig marad még? Ha húsz évnek kellett eltelni, amíg a Vörösmarty utcában lebontották a párját, melyet annak idején „ideiglenesen itt állomásozónak” .minősítettek, akkor ez is csúfíthatja a környéket legalább any- nyí ideig. A szomszédos bérház őslakói — akkoriban könnyű lábú fiatalemberek, ma már többségükben kappanhájat eresztett nagyapák — azt állítják, hogy játszóteret, sportpályát kezdtek kialakítani, s a labdát kergették azon a területen, ahol most a barakkok állnak és a már említett kertészet zöldell. Kedvüket szegte az építők offenzíva-szerű letelepülése, s azóta gondozatlan — kasza, fűnyíró után sír — az a kis pázsit is, ami megmaradt. Kora reggel nehéz teherautók, dömperek motorzaja veri fel a környéket, csapatokban indulnak a ki tudja, milyen távoli munkahelyükre az építőmunkások. Nem őket hibáztatom, sőt tulajdonképpen még csak nem is előbb-utóbb rájöttek, hogy csak akkor lehet egy városban normális városépítést, lakásgazdálkodást folytatni, ha megfelelő mennyiségű bérlakás marad az állam kezén. De mennyi ez a megfelelő mennyiség? Miskolcon ezért éleződött ki az eladás kérdése a panellakások esetében, mert a miskolci állami bérlakásállomány jelentős része az utóbbi évtizedekben, és szinte teljes mértékben panelből épült. Ezek a legjobb állapotú lakások, amelyeket legszívesebben megvásárolnának, az állam pedig természetesen ezektől válik meg a legnehezebben. A lakáseladásoknak van egy olyan következménye is. amely szintén elkerülhetetlen: ha a miskolci több, mint 30 ezer állami bérleménynek jelentős része magánkézbe kerül, akkor át kell alakítani az ingatlankezelő mammutszer- vezetet is. 0 AUGUSZTUS: ÚJABB DÖNTÉS ELŐTT Sokan aggodalmukat hangoztatják az ügyben is, hogy ma, amikor valaki bérlakása megvásárlása mellett dönt, olyan tényezők nyomására teszi ezt, amelyek sokadran- gúvá minősítenek fontos kérdéseket. Például azt, hogy egy esetleges felújítás költA terveknek megfelelően épül a vízmű a Bükk egyik különlegesen szép völgyében fekvő községben. Répáshután. Az ivóvízellátást szolgáló hálózat várhatóan szeptemberben készül el, s a közkifolyókat igénybe veheti a lakosság. emiatt az egy telep miatt emelek szót, melynek létét bizonyára pecsétes írás legalizálja. Sokkal inkább az foglalkoztat, hogy ha a közelgő választásokon sikerrel akar szerepelni egy olyan tanácstag, akit a környéknépe választ, akkor vajon ugyanígy öt-, tíz-, húsz évet kell-e várni, amíg az „ideiglenes” állapotból végleges lesz? S meddig maradhat a választók bizalmából nyert hivatalában, akinek a területén már talán ragadozó nagymacskák is tenyésznek a derékig érő gaz-dzsungel- ben? A helyi választásokon aligha indulhat bárki olyan nagyralátó programmal, hogy egymaga kitolja az ország szekerét a kátyúból. Ám azoknak a tengelytörő kátyúknak az eltüntetése, mely nem csupán pénzhiányon múlik, alapvető követelmény lesz. Egy voksra — az enyémre — csakis az számíthat, aki szentül fogadja, és ha kell, tűzzel-vassal meg is teremti a városhoz, s főleg a lakóihoz méltó rendet. Egy voks nem több, mint egy voks. de jó okom van remélni: egyen is múlhat, ki lesz a befutó. (békés) ségeit hogyan fizetik kt majd a lakástulajdonosok? De ma miért akarja valaki megvenni a bérlakását? Elsősorban azért, mert az egekbe szökő lakásárakhoz viszonyítva rendkívül kedvező áron juthat ingatlanhoz, és nagyon sok családnál- ez a vásárlás az egyetlen esély arra, hogy a gyerekeket biztosan lakáshoz juttassák, ha majd felnőnek. Sokakat sarkall az is, hogy ebben az inflációs világban az jár jól, aki gyorsan vesz. Meglehetősen aggasztóak azok a hírek is, amelyek lakbéremelésekről, a bérlakásokban élők helyzetének megváltoztatásáról szállonga- nak. Nos, Miskolcon mára elkészült egy olyan tervezet a bérlakások eladásáról, amely szakmai vitára vár. Természetesen azt ígérik az illetékesek, hogy lesz lakossági vita is. Szeretnék betartani azt az ígéretet is, hogy az augusztusi tanácsülésen a városatyák tárgyalhatnak a tervezetről. Ebben a szituációban aligha irigyelheti bárki is a döntéshozókat, hiszen olyan megoldást kell találniuk, amely a városlakók hosszú távú érdekeit is szolgálja, s ez könnyen lehet, hogy egyáltalán nem fog majd megegyezni egyes rétegek mai érdekeivel... (kiss) Az Észak-magyarországi Vízgazdálkodási Társulatok Egyesülése a múlt évben látott hozzá a versenytárgyaláson elnyert munka kivitelezéséhez. Nem kis feladattal kellett megbirkózniuk: Hollóstetőről kellett az erdei nyomvonalon a községig vezetni a tíz kilométer hosszú tápcsőrendszert. A faluban kialakították az elosztóhálózatot, s felszerelték a kifolyó közkutakat. A vezetékes ivóvízellátás 16 millió forintba került, amelyhez a megyei tanács vissza nem térítendő támogatást adott, s a lakosság saját anyagi erőforrásaival is hozzájárult. A szlovák nemzetiségű Répáshuta országosan is ismert, lakói az őseiktől örökölt szlovák népkultúra ápolásával, elsősorban népdalkörükkel szereztek hírnevet. Ma már varrodaüzeme is van a településnek, ahol az asszonyokat foglalkoztatják. A gyönyörű bükki falut a kirándulókon kívül azok is felfedezték már, akik hétvégi házat építgetnek a községben. A vezetékes ivóvíz komfortosítja a települést. Naponta Irnyit a Zsa nal A Zsarnai telepi használtára- piac a mai naptól kezdve mindennap nyitva tart. Hétfőtől pénteki? reggel 5—14 óráig mint használtárupiac, vasárnap reggel 8—12 óráig mint autóvásár üzemei. A közlekedéshez a feltételeket a Miskolci Közlekedési Vállalat biztosítja. A város egyéb területein a használtáru-értékesítés tilos! Elmarad a fogadóóra A martintelepi elöljáróságon ebben a hónapban nem tartanak több fogadóórát. Legközelebb augusztusban várják az érdeklődőket. fiz Ért íú Iqjott eredménye Lyukon Kátyúk és voksok Vezetékes ivóvíz szeptembertől Komfortosabb Répáshuta
