Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)

1989-07-15 / 163. szám

Ének helyeit ordibálás és dörmögés Diósgyőrből hiányzik Anyanyelvűnkről, délidöben Mai Miskolcon örült meleg, o koncertte­remben legalább 45 CC, aki betette ide a lábát, pár perc múlva patakokban folyt róla a viz, hát még aki az izzasztó­ban csápolt. Akadt, akinek eh­hez is volt kedve. A Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőházban néhány napja megrendezett koncert nehézkesen indult, a technikusgárda és a közönség a feltételekhez képest türelme­sen várta ki, míg a zenész urak eldöntötték, milyen sor­rendben játszanak. (A sorrend egyébként koncert közben is változott.) Az első fellépő a miskolci Atomic volt. gitáros-éneke­sük a stílusnak megfelelő­en „metál részeg”. A szöve­geket teljesen érthetetlenül adta elő, gitárszólói nemkü­lönben zavarosak. Szinte minden zeneiséget nélkülöz­nek: zakatolás, csörömpölés, monotonitás és teljes káosz jellemezte produkciójukat. Valami thrash-metál akart lenni, de a botrányos hang­szerkezelés és az énekes(az erős túlzás) stílusa miatt in­kább púnkba hajlott ez a zene. Másodiknak a már orszá­gos hírnevű Undertaking szállt ringbe. (Előttem sike­resen Ili is ütötték magu­kat, nem tudom minek kö­szönhetik a zenéjüket mél­tató cikkeket a lapokban.) A budapesti triónak egyébként a műsoros kazettája már kapható volt az előtérben, a koncert ideje alatt. (Es­küszöm. egyszer meghallga­tom. stúdióban mit tudtak alkotni, hátha az jobban si­került, mint az itteni kon- ! certjük.) Noha az elsőként fellépő zenekarnál klasszis­sal jobbak voltak, mégsem sikerült többet nyújtaniuk sablonos thrash-muzsikánál. A magyar szövegek meg­írásával nem erőltették meg magukat, egyből az angollal álltak elő. (Mint a nagyok!) Az énekes monoton egy-két szótagos dörmögése miatt ezt sem lehetett érteni. Ezen a koncerten az volt a tapasztalatom, hogy az énekesek körében nem nagy divatnak örvend a megfe­lelően képzett hang. (Pedig ez még a metálosoknak sem árt.) A közönség egy része egyébként kedvezően fogad­ja az Undertaking produk­cióját, a színpadon néha több rajongó volt, mint ze­nész. (De ez thrash-koncer- teken már megszokott lát­vány.) A rövid szünetek alatt aki tehette, menekült, ki az udvarra, ki a büfébe, ki csak az előtérbe. Az éoü- let szaunaként működött, óriási gőz és cigarettafüst gomolygott, a közönség a hőtől és a zenétől kábultan támolygott ki a teremből. Az est számomra legjobb csapata, a Bedlam követke­zett Kazincbarcikáról. A hangszerek náluk legalább tökéletesen voltak behangol­va, és némi kompozíciós- készséget is fel lehetett fe­dezni az előadott dalokban. (Nem mind saját szerze­mény. de ez nem baj. hisz’ jól játszották.) Igazi mo­dern, lendületes metálzenét nyomtak, jó tempóváltások­kal, helyenként egészen él­vezhető gitárszólókkal, és ami az előző zenekaroknál nem volt felfedezhető, itt az ének valóban ének volt. és nem ordibálás, vagy dörmö­gés. Tehetségesnek tartom a zenekart, különösen az éne­kes teljesítménye volt fel­tűnően jó. de a gitárost is dicséret illeti, kísérletező­kedvéért. Az üveghaneok. a taooing-technika még színe­sebbé tette zenéjüket. (Kár. hogy nem tremolókaros a gitárja, ez még növelné a technikák alkalmazásának lehetőségét^ , jjc Az Undertaking szólógitárosa. (Mocsári László felvételei) Nagy felüdülést jelentett a metáláradat kellős közepén fellépő Magyar Vizsla. (A Swetterből „idemenekült” néhány tag.) A fellépésük kizárólag bemutatkozójelle- gű volt, ezért csak három számot játszottak. Zenéjük punk és népzenei elemek remek, lendületes összekap­csolása. Az énekesnő rend­kívül tisztán énekel, a dal­lamok 'eredeti ízét megtart­va. A közönség szívesen tett eleget a ritmusok „felszólí­tásának”, és jót pogóztaik a három szám alatt. ■ ■ Vasmacska: nyolcvanas évek eleji metálzene, óriási baklövésekkel. A két szóló gitár hangolását valahogy nem sikerült közös nevező­re hozni, s ez végig élvez­hetetlenné tette a produk­ciót. A párhuzamosan ját­szott gitárszólamok teljesen „ütötték” egymást. Kaikoío- nikus zenei hangulat, az énekes-gitáros nagy elánnal dolgozott. (Sajnos, hiába, talán máskor jobban sike­rül összehangolódniuk.) A koncert érdekes mozza­nata volt, hogy amikor a Vasmacska játszott a szín­padon, az Almichty tagjai trónbitorióként jelentkeztek fellépésre, elvitázgattak a színpadon, hogy melyikük maradjon a páston. Végül az Almichty nem járt sze­rencsével, mivel ők lettek volna az utolsó fellépők, viszont az idő szűke miatt (a csehek éjfélkor végeztek) a rendezők zárórát rendel­tek el. A tagok akárcsak egy számot is szívesen ját­szottak volna, ha a techni­kusok nem kezdik a rende­zők utasítására szétbontani a hangosító- és világosítóbe­rendezéseket. Himer Bertalan Kinek kell az Ifjúsági Park? Jó néhány évvel ezelőtt még pezsgett az élet a Di- ósgyőr-vasgyári Ifjúsági Parkban, mely szórakoztató és művelődési célokat szol­gáló paradicsom lenetne, ha lenne. Manapság azonban nem nyílnak meg a kapuk, sőt, a teniszpályáról átvezető ..művészbejárót” is be fog­ják hegeszteni, mondta a DVTK teniszpálya gondno­ka, pedig arra praktikus okok miatt szükség volna. Egy-egy sikertelen ütés után átszálló labdát vala­hogy csak vissza kellene hozni a szomszédból. A két terület közötti kerítés szö­gesdróttal csipkézett s sen­ki nem várhatja a fizető vendégtől, hogy testi épsége és ruhája kockáztatásával mássza meg á keritést. A bezárás oka a pénzhi­ány. a gazda Lenin Kohá­szati Műveknek már a fenntartásra sem futja. Pe­dig a közelmúltban jelentős összegért tették rendbe a parkot, s az akkor még mű­ködő szabadtéri mozihoz új vetítőberendezést is vásárol­tak. Azóta eladták a Város- gondnokságnak a nézőtér padjait, már korábban meg­szűnt a büfé, a társadalmi munkában készített gyer­mekhinták és libikókák el-, árvultan rozsdásodnak, a beton pingpongasztalon csak esőcseppek koppannak. s még sorolhatnánk. Állítólag az EDDA együt­tes vezetője. Pataki Attila látott fantáziát ebben a parkban, s tavaly szerette volna megvenni a kohászat­tól. Akkor nem volt eladó. Most pedig pusztul, leg­alábbis amíg vevő nem akad rá. Annál is inkább kár érte. mert Miskolcon. * különösen a Vasgyár kör­nyékén kevés az ilyen ki­tűnő adottságú létesítmény. (fegyvernek!) „Mama! '?... inkább „Asszonyom!'’ Elkísér a fiam a piacra, a standok között régi főiskolai ismerősével találkozunk. A fiam, azt hívén, hogy nagyon udvarias, így szól: „Bemutatom az édesanyámat!” Hazafelé menet morgolódva oktatom: „Nem tudod az illemszabályt! Az ismerősödet kellett volna nekem bemutatnod!” Kicsit szégyenkezve, enyhe bosszúsággal válaszol: „Azt ' ittem. hogy jól csinálom. Ljjtod, ilyesmiről kellene írnotok!” Nemcsak a családomban, hanem tanítványaim körében is tapasztalom, hogy milyen sokszor okoz gondot a megszólí­tás, a köszönés, a bemutatkozás. Az előbbi példánál ma­radva, bemutatkozáskor mindig az idősebbnek, a nőnek, a „tekintélyesebbnek” kell bemutatni a másik felet. A beve­zető formula ez lehet: „Engedd meg ___ Engedje meg.... Tessék megengedni, hogy bemutassam XY-t. a barátomat, a barátnőmet, az ismerősömet.” A fiatalok inkább az egy­szerűbb formákat kedvelik: „Bemutatom XY-t, az osztály­társamat. az iskolatársamat!” Ha az ember „egyenlő” feleket mutat be egymásnak, ak­kor a „Hadd mutassalak be egymásnak benneteket!, illetve a „Hadd mutassam be Önöket egymásnak!” a legalkalma­sabb bevezetés. Ha nem értjük jól a nevet, nyugodtan megkérdezhetjük még egyszer, bár az is az udvariasság szabályaihoz tartozik, hogy jó hangosan és érthetően kell mondani a nevünket és mindig a vezetéknévre tegyük a hangsúlyt, mintegy egv- behangoztatva a vezeték- és keresztnevet. (Valahogy így: Szabópál”). A megszólítással kapcsolatban is egészen friss élményeim vannak. Turistáknak igyekszik segíteni az 1-és autóbusz né­hány utasa. A kérdés, hány jegyet kell lyukasztani a Majá­lis-parkig. Én is beleszólok a vitába, amikor a mellettem álló magamkorú hölgy hozzám fordul. „Mama! Nézze meg a kiírást!” Kétségtelen, nem vagyok mai gyermek, de a megszólítás megdöbbent, méltatlankodva (és kissé udvariatlanul) fele­lem: „Nem vagyok mama!” A hölgy elszégyelli ma*gát. és igyekszik az ajtó felé. Tudom, hogy nem akart rosszat, de miért idegenkedünk az „asszonyom”, „uram” megszólítástól? A „hölgyem”-et kissé mesterkéltnek érezzük, de vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen. Például, amikor középkorú, nem is biztos, hogy férjezett nőt kell megszólítanunk.) A fiataloknak 16—17 éves korig azt ajánlom, ha nehe­zükre esik az asszonyom, uram, kisasszony megszólítás, hogy használjanak körülírást: „Tessék szíves ienni” .,. (meg­mondani. leírni stb.) vagy „Legyen szíves” ... (útba igazí­tani stb.). Az idősebb korosztálynak pedig meg kell szok­ni az udvarias megszólító formákat. Mqrt nemcsak a gaz­daság, hanem a magatartáskultúra területén is fel kell zár­kóznunk Európához. Jó szívvel ajánlom az ilyesfajta gon­dokkal küszködőknek a Nyelvi illemtan című kiadványt. (Szerkesztette: Deme László, Grétsy László, Wacha Imre. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó. 1987.). Kovács Ferencné ! ÁRA:10R Blokk szám TORZSVASARLO KÖNYV MISKOLC KEDVES VÁSÁRLÓNK! 10.000.-Ft vásárlás után rész: a sorsoláson I. Díj 50.000.-Ft CENTRUM NÉV: .. LAKCÍM 15-00 h-kor a földszinten Vásárlásait a pénztárnál igazoltassa! 10.000.-Ft levásárlása útin törzsvásárló könyvét helyezze el az urnába és vásároljon újat! Köszönjük a vásárlást! Várja Önt a MISKOLCI CENTRUM ÁRUHÁZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom