Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)

1989-07-13 / 161. szám

Családi házakw magánerő(lködés)ből 3, + Készül a házitárlat. Egymás szokásaival is megismerkednek az Európa több országá­ból itt nyaraló gyerekek. A játék nyelve nemzetközi (sunyik-völgyi diák A zene nyelve nemzetkö­zi. de az a játéké is. Egy- egy sportprogramhoz, vetél­kedőhöz nem kell nyelvis­meret, elegendő a jó hangu­lat és máris remekül meg­érti egymást francia és ma­gyar, csehszlovák, lengyel, német, szovjet és finn. Miskolc nem először ad helyet nemzetközi úttörőtá­bornak, nyolc-kilenc éve minden nyáron érkeznek a külföldi diákok a Csanyik- völgyi oktatási központba. Mint Molnár Gábortól, a tábor vezetőjétől megtudtuk, a Borsod megyei pártbizott­ság nemzetközi kapcsolatait felhasználva a megyei úttö­rőelnökség. a testvérmegyék,-városok hasonló ifjúsági szervezeteivel vette fel a kapcsolatot és szervezte meg a csereüdültetéseket. Az oktatási központból nem hiányzik semmi, ami egy jó táborozáshoz szüksé­ges. egymást követik a sportversenyek, a diákok Miskolc nevezetességeivel is­merkednek, autóbuszos ki­rándulásra indulnak a kör­nyéken. A tábor program­jában szerepel egy kis össze­állítás is, aminek akár azt a nevet is adhatnánk, hogy gyerekek a gyerekekért. Ugyanis a diákok hazájuk, iskolájuk életét mutatják be délutánonként. Zenéik­kel. táncaikkal, játékaikkal ismertetik meg kortársaikat. — Próbálunk ismerkedni — mondja Balogh Zita. mis­kolci kislány. Sikerült is összebarátkoznunk Évával, egy szovjet kislánnyal. Oro­szul kérdezgettük egymást az iskoláról, családról. Cí­meket is cseréltünk már. A kis finn csapat hangu­latáról tolmács segítségével érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy jókedvben nincs hi­ány. s bár náluk inkább a szabadtéri sátortáboroknak vannak hagyományai, itt is remekül érzik magukat. A tíznapos tábort pedig, mivel Is lehetne kellemesebben zárni a jövő héten, hétfőn, mint egy igazi tábortűzzel és gálaműsorral. F. H. Címereznek az ózdi kohászok Mai summások az Alföldön A télre gyűjtenek • Most éppen kukoricáznak „Szerződés, mely létrejött a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság Törökszenlmiklós. mint munkaadó, valamint Gulyás Kálmánná, Arló. Vasút út 39. sz. alatti lakos 40 fős munkacsapata, mint munkavállaló között, hibrid kukoricaápolás és címere-esi munkák végzésére az a;:'bbi feltételek mellett..Nem részletezzük, mert 16 páni­ból áll, és alább úgyis kide­rül, hogyan élnek a summá­sok mai leszármazottai. Mert ma is vannak sum­mások, csak éppen keveset tudunk róluk. . Talán ebben a kérdésben az ózdi és az Özd környéki emberek a legtájékozottabbak. Önszán­tukból élik ezt az életet, 6enki nem kényszeríti őket. Csak a szükség, a muszáj, mely mindennél és minden­kinél nagyobb úr. Gulyás Kálmánná, Annus néni túl a hatvanon fiatalo­san, teli energiával mozog, intézkedik, jár-kel a ..beöl­töztetett” kofferok között (szinte valamennyi vászon­nal bevont). Parasztasszony, olyan, aki sok energiát vesz­tett évtizedek alatt a föl­deken. és ezzel párhuzamo­san még többet nyert, ezért tűnik ebben a korban is igen erősnek. Férje mellett járt éveken át az Alföldre dolgozni, eddig ő volt a bri- gadéros. halála után (két éve) tőle örökölte ezt a sze­repet. Nem könnvű. mond­ja, negyven embert össze­hozni, olyanokát akikkel szívesen is vállal munkát. Mert egyébként jóval töb­ben .jelentkeznek, évente ál­talában háromezren veszik a vándorbotot, de minden vezető maga szereti megvá­lasztani csapatát. így van ezzel Gulyásné is. Az arlói ház előtt már dél körül gyülekeznek a mai summások. A kofferok, cso­magok, szerszámok az ud­varon sorakoznak, a házi­gazda mindenkit kedvesen üdvözöl. Mi az a „muszáj”, a „szükség”, ami ennyi em­bert megmozgat, nyaranta a földekre kényszerít? — ér­deklődöm Annus nénitől, aki 'erre igen rövid és egyszerű választ ad: — Az alacsony fizetés, a még alacsonyabb nyugdíj és a magas terményárak. Az időjárás sem kedvez a té- eszeknek, a háztáji errefelé nem divat. A fizetség, amit a munkánkért kapunk kö­rülbelül négy-öt, legfeljebb hatezer forint, arra elég, hogy kiegészítsük a jövedel­münket, illetve cserébe ter­ményt kapjunk, amiből fel­nevelhetünk egy-két mala­cot. Két hét munka reggel­től estig a tűző napon — így már nem is olyan sok ez a pénz. Sorra jönnek az emberek Hódoscsépánvból, Borsod- nádasdról, Ózdről, fele-fele arányban nők és férfiak, nyugdíjasok és aktív kere­sők. Mint megtudom, szinte valamennyien az Ózdi Ko­hászati Üzem volt. vagy je­lenlegi dolgozó” kohászok, darusok, adminisztratív dol­gozók. gépkocsivezetők, se­gédmunkások. Jókedvük nem hagyja el őket végig az úton. Boza József a trombitás a csapatban, minden évben magával viszi hangszerét, amelyet a buszon is szorgal­masan fúj. Három óra alatt Török- szentmiklóson vagyunk, ahol Németh Ferenc növényter­mesztő várja a kis csapatot, és eligazítást tart. Beosztott­jait régről ismeri, a nyári hónapokban van, akivel többször is találkozik. Mert az itteni brigádtagok közül jó néhányan több turnust is vállalnak. Ahogy bírják. Es­te kilenckor már csend van a táborban, a tíz-tizenöt ágyas szálláson nincs televí­zió, de kinek is volna ked­ve késő éjszakáig tévézni az egész napos robot után. Bakos János, Kakuk Ist­ván, Rédai Lajos, Koós Ist­ván, Vincze István, Lakó Miklós, Tóth Ágnes, Tóth István és a többiek közül néhányan családtagjaikkal együtt dolgoznak az állami gazdaságban. Reggel ötkor jön értük a busz, ami ki­viszi őket a kukoricamező­re, és este hatkor szállítja vissza a csapatot. A reggeli­ről. az ebédről, a vacsoráról a gazdaság gondoskodik. A csapat legidősebb tagjai Nagy Kálmán és Dányi Jó­zsef 74 évesek. Mindketten nehéz fizikai munkát végez­tek évtizedeken át a kohá­szatban. A nyugdíjuk hat­ezer forint körül van. Nem­csak magukon kívánnak se­gíteni, hanem gyermekei­ken. unokáikon is. Ha más­sal nem. egy kis hazaival... A disznónak és a csirkének pedig kell a kukorica, a bú­za. Mindketten évről évre elmondják, hosv most jön­nek utoljára, mert már ne­hezen bírják, mégis, amikor itt a toborzás ideje, meg­gondolják magukat. Egy hét múlva érkeznek haza Tö- rökszentmiklósról. hogy ki­pihenjék magukat. Az Alföldön nyáridőben gyengülő kézre is szükség van a földeken. Tenicsi László Kontárok eldorádófa Kik építik fel a családi házakat? A közvélemény ebben a kérdésben meglehetősen tájékozott. Az emberek többsége helyesen vélekedik akkor, amikor úgy gondolja, hogy nap­jainkban a családi házak többségét elsősorban azok építik, akik ezeket lakni fogják, meg ezeknek az embereknek a ro­konsága, barátaik, kollégáik, s ki tudja még ki mindenki, és csak nagyon szerény mértékben vesznek részt az építés­ben azok, akiknek ez volna a hivatásuk, szakmájuk, mes­terségük. A i vizsgálat során kísérle­tet tettünk arra — nem volt könnyű —, hogy megnézzük, az egész építés során fel­használt munkaidőalap ho- gyan oszlott meg az építke­ző család, a rokonság, a kollégák, barátok, valamint a különböző minőségükben közreműködő szakemberek között. Adataink alapján azt mondhatjuk, hogy a valami­lyen építő-, vagy szakipari tevékenységet folytató szak­emberek munkája — függet­lenül attól, hogy szakképesí­téssel rendelkező kisiparos­ként, vagy építőipari válla­latok alkalmazottaiként vet­tek-e részt az építkezésben — az összes munkaidőalap­nak mintegy 29 százalékát adta. Az építkezésben fel­használt teljes munkaidő­alapnak mintegy 39 száza­lékát a szőkébb család, te­hát a házat építő család munkája „használta el”, kö­rülbelül egynegyedét a ro­konság körzeműködése, és 16 százalékát a kollégák se­gítőkész részvétele adta. Vé­gül 11 százalékot képviselt az egyéb közreműködők, el­sősorban az alkalmi segéd­munkára felvett emberek, illetve barátok, ismerősök, szomszédok esetenkénti munkája. más legális iparűzők. Ezek részvételi aránya olyan ki­fejezetten profi szakemberek közreműködését igénylő munkák esetében. mint amilyen a vízbevezetés, vagy a villanyszerelési munkák, már 30 százalék alá került, és a külső vakolási mun­káknak is csak mintegy 28 százalékát végezte el legáli­san működő szakember. A kontárok végezték a villanyszerelési munkák 15 százalékát, a vízbevezetés, vízvezeték-szerelési munkák 24. a fűtőberendezések sze­relési munkáinak 17 és a külső vakolás 21 százalékát. • MAGAD, URAM ... A saját munka kétféle módon realizálódott: vagy az építő maga végezte el teljes egészében a szakipari munkákat, vagy valamilyen segítséget is igénybe véve. Eszerint a villanyszerelési és vizes munkák 17—17 szá­zalékát az építők kizárólag saját maguk csinálták. A festés és mázolás 69 száza­Vevőre váró lakások lékát, a hideg- és meleg-? padlóburkolás 26—24 száza­lékát szintén az építkezők végezték. minden külső szakmai segítség igénybevé­tele nélkül. Az előbbiekhez hozzátehetjük, hogy a szak­ipari munkák igen jelentős hányada a beköltözéskor még vagy egyáltalán nem készült el. vagy csak felé­ben- harmadában. A hasz­nálatbavételi engedély bir­tokbavétele után még nem volt vakolás a házak 25 szá­zalékán, nem épült meg a kerítés a házak kétharma­dánál, nem fejeződött be a melegpadlóburkolási mun­kák 25 százaléka stb. De a beköltözhetönek nyilvánított házak csaknem 20 százalé­kában nem történt meg a fűtőberendezések beállítása sem, vagy ezek egyáltalán nem voltak beszerelve. Napjaink családi házai te­hát ténylegesen a „magán­erő” jóvoltából épülnek fel, a szakelem kívánatosnál szerényebb mértékű részvé­telével. és a semmiféle fe­lelősséget nem vállaló, ám „takarékosabb” megoldást jelentő kontárok igen nyo­matékos közreműködésével. Ennél fogva igazán csodál­koznunk kell azon, hogy ezek a házak egyáltalán állnak és üzemelnek. (Folytatjuk> Tóth Fái ami ma drags, holnap lehet oícsó? • FELÉHEZ SEM NYÚLT SZAKEMBER Adatokat gyűjtöttünk arra vonatkozóan is, hogy a szakipari munkákat kik vé­gezték el az építkezés során. Ebből — megítélésünk sze­rint — sokkal nyomatéko­sabban kihámozható a szak­emberek részvételének mér­téke, mint az előzőekben is­mertetett adatokból. Azt ta­pasztaltuk, hogy nincs egyet­len olyan szakipari tevé­kenység sem, ahol a mun­kák legalább 50 százalékát legális iparűző szakember végezte volna el (kisiparos, vagy állami, illetve szövet-1 kezeti építőipari szervezet, vagy egyéb vállalat szak­emberei). Példaképpen em­lítjük, hogy a központifűtés- szerelési munkáknak is csak mintegy 32 százalékát vé­gezték kisiparosok, vagy Mától kapható a Borsod Expressz az újságosstando­kon. A mostani számot a vállalkozóknak ajánljuk, azoknak, akik magasabb for­dulatszámon élnek. Többek között róluk szól a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat és a Déli Hírlap szerkesztősé­gének közös vállalkozásában megjelenő gazdaságszervezé­si és innovációs lap új szá­ma. Mindenki figyelmébe ajánl­juk az osztrák Helvetia óra­ékszer nagykereskedelmi cég hirdetését, a lap utolsó ol­dalán. Aki kivágja a kvarc­órautalványt, az már akár másnap beválthatja a cég bécsi üzletében. S ha vásá­rol. mi egy 500 schillinges utalvánnyal, csekkel köny- nyítjük meg a dolgát. Mind­Minden hírverés ellenére úgy tűnik, hogy nehéz lesz túladni a miskolci Tulipán­tömb új lakásain. Itt, a bel­város szívében, az Ady-híd sarkánál ugyanis a belváros megújításának kapcsán fel­építettek egy új épületszár­nyat is. A benne levő 23 lakást azonban drágállják a vevők, hiszen jóval 20 ezer forint fölött vannak a négy­zetméterárak. Az ügyben érintett illetékesek vélemé­nye azonban megoszlik ar­ról: vajon baj-e. hogy nem keltek el a lakások egyik napról a másikra? Dr. Székely László, a vá­rosi tanács elnökhelyettese azt mondta a legutóbbi vég­ezi hat forintért kínáljuk! Érdemes megemlíteni, hogy az ingyen kvarcóra annak is jár, aki semmit sem vásá­rol a Taborstrassei boltban. Ám ha mégis, például a 660 schillinges fülbevalót a lap­ból kivágott utalvány segít­ségével mindössze 160 schil- lingért kapja meg. Ebben a Borsod Expressz- ben jelent meg először A menedzser telefonkatalógusa. Mindössze 2000 forintért kö­zöljük a cégek, a vállalko- sok minden fontos informá­ciót tartalmazó névjegykár­tyáját. Jó tudni: most már a Magyar Hirdető Uitz Béla u. 1—3. sz. alatti kirendeltsé­gén is elfogadják a Borsod Expresszbe szóló lakossági apróhirdetéseket. rehajtó bizottsági ülésen: bár mindig olyan helyzetben' lenne a tanács, hogy több, mint 20, bármikor értékesít- hető belvárosi lakással ren­delkezik. Egyébként csak a magánemberek érdeklődése csekély: több. mint tíz cég komoly vevőként jelentke­zett az otthonokra. A városi tanács elnöke pedig arra a furcsa 'össze­függésre hívta fel a figyel­met, hogy a Tulipán-tömbi lakások magas ára igencsak viszonylagos. Mert amikor ősszel majd meghirdetik a most épülő, az Avas dél­nyugati részén levő lakáso­kat eladásra, akkor kiderül: 29 ezer forint körül lesz a négyzetméterár az Avason, ahol paneles technológiával húzták fel az épületet. Eh­hez viszonyítva a Tulipán- tömbi lakások már nem is lesznek drágák, hiszen a bel­város közepéről van szó. és hagyományos építési techno­lógiáról ... Mindehhez annyit érde­mes hozzáfűzni, hogy van egy másik viszonyítási alap is: a vásárlók pénztárcája. Ez a pénztárca pedig egyre laposabb, és akármihez is viszonyítjuk a számokat, az egekbe szökő lakásárak a mai hitelezési feltételek mel­lett lassanként megfizethe­tetlenek már. Ha nem vál­toztatnak a lakásépítés, -vá­sárlás anyagi teltételrend­szerén, nagyon valószínűnek tűnik, hogy teljesen leállhat majd a lakások vásárlása. Már most is vannak intő jelek: például fizetőképes kereslet híján nem volt haj­landó a Miskolci Építőipari Vállalat felépíteni a Széche­nyi út 4—6—8. szám alatt az új épületszárnyakat. Nem látták annak a reális esé­lyét ugyanis, hogy el tudják adni a benne levő lakáso­kat. De hasonló helyzet van kialakulóban az OTP me- gvei irodája mögötti Lottó- tömbi foghíj 24 lakásos be­építésénél is. Bár már el kellett volna kezdeni, a munkálatokat, a vállalkozás négy hónapja csúszik. Vita­tott ugyanis, hogy az előre számítható költségekkel sza­bad-e. érdemes-e felhúzni a lakóépületet... (k-ó) Hat forintért 500 schilling, ajándékba kvarcóra Már kapható a BORSOD APRÓHIRDETÉST IS FELVESZ A MAGYAR HIRDETŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom