Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)
1989-07-06 / 155. szám
a miskolciaké a szó Postacím. Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pl.: 39 — Telefon: levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől között keressenek fel Denn ön két. 18-225. — Kérjük olvasóinkat, péntekig, lehetőleg 8—14 óra PEDAGÓGUSVITA Hogy tisztán Sásson a közvélemény Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a pedagógus-ber- emelés kapcsán nem kapunk a közvéleménytől egyhangú támogatást, sőt sokakból ellenszenvet vált ki kérésünk. Ennek egyik oka lehet követelésünk rossz megfogalmazása és a sajtó is. Miért? Öles betűkkel hirdette tavaly az újság, a televízió, hogy az oktatásügy 40 százalékot kap szeptemberben, amiből persze semmi sem lett. Ezt azonban már nem propagálták, így az emberekben ez a szám megmaradt. Aztán jelezték, hogy 12 százalékot kapnak januárban. Ez a kívülállóknak úgy tűnhetett, hogy nekünk nyakra-főle emelik a fizetést. Követelésünk megfogalmazása talán szerencsésebb lett volna így: kapjunk annyi béremelést, hogy mi is elérjük a más területen dolgozó diplomás értelmiségiek bérének szintjét. Ebből kitűnik, hogy mi nem keresünk annyit, mint például egy mérnök (egy óvodapedagógusnak ha 10 éve van a pályán, 5300 forint, ha 30 éve, akkor 6800 forint a bruttó alapbére). A számadatok beszédesek, s látszik, hogy az irritáló 40 százalék már kevés is lenne. Felelős kormányzati vezető vázolta az ország súlyos gazdasági helyzetét, s az okok között első helyen említette, hogy az év első hónapjában a munkabérek országosan 12 százalékkal emelkedtek. Kié? Nem a pedagógusoké, mi 6 százalékot kaptunk, tehát az átlagtól 6 százalékkal lemaradva! Az lenne a tisztességes, ha a közvélemény elé tárnák, ösz- szehasonlítva más területen dolgozókkal, milyen a valós bérhelyzete a pedagógusoknak, elérik-e az őket megillető társadalmi szintet, ami hozzájárulna természetesen a gyermekek nyugodt oktatásához, neveléséhez. Nem ránk kell tehát haragudni! Mi nagyon sokáig hallgattunk a „nemzet napszámosaként”. Tudom, jelenleg mindenkinek nehéz a helyzete, de józan ésszel akkor is belátható, hogy jogosan emeltük fel a hangunkat, hiszen a béreknek a végzett munka valós társadalmi értékét kell kifejezniük. Azt hiszem. : az vitathatatlan, hogy az oktatásügy bármilyen társadalomban az elsők között kell, hogy legyen, hisz’ a jövő emberét mi neveljük, s egyre több feladat hárul ránk, mert ebben a rohanó világban egyre kevesebb időt tölt a gyermek a családban. Ezek ismeretében kérem a közvélemény megértését, rokonszenvét követelésünkhöz. Balloné Héjjas Ilona óvodapedagógus Ne akarjunk mindent egyszerre Nem volt szándékomban részt venni a vitában, bár véleményem már elég régóta kialakult a tanárok, pedagógusok munkájáról. Biztos vagyok abban, hogy a „Mérnöknö” levelében leírtak sem egyediek, és még nagyon sokan éreznek úgy, ahogyan ő. Igaz, Kecskés úr sértegetésnek és személyeskedésnek titulálta a levelet, pedig az övé is telisteli volt sértegetéssel. Ügylátszik, másképp már nem tudunk vitatkozni. Ö arra biztatja a mérnököket, legyenek vándormadarak, ha nem fizetik meg a munkájukat. De mi van akkor, ha hűségesek akarnak maradni a vállalatukhoz? Fizetésbeli összehasonlítást nem akarok, bár sok területről lehetne példát hozni, de azért engedtessék meg nekem, hogy egy gondolatot felvessek. Mi van akkor, ha egy orvos kevésnek tartja a fizetését, és ezért gyatra munkát végez . '..? Ezzel el is érkeztem oda, amiért végül is megírtam véleményemet. K é v f y tanár úr leveléből az derül ki számomra. hogy a tanárok egy része lelkileg és morálisan is elsivá- rodott, nem a nevelés a tő gondjuk, hiszen azt írja — bár gúnynak szánta — „munkánk gyatra, fizetésünk úgyszintén, így az egyenlőség megvan”! Másik ilyen önminősítése: csak akkor lesz kulturált, tájékozott és szakmai tudással felvértezve a pedagógusgárda, ha fizetésüket azonnal 40—50 százalékkal megemelik! (?) A sztrájkkal kapcsolatban nekem is az a véleményem:ha minden területről, ahol alacsony a fizetés, így erőszakolnánk ki az emelést, akkor az egész ország leülne és jóvátehetetlenül tönkremenne. Ha 40 évig nem mertük kinyitni a szánkat, ne akarjunk most mindent egyszerre megkapni, cs minden vélt, vagy valós sérelmünkre azonnal orvoslást követelni, hiszen a pedagógusok bére sem most lett „elszúrva”. Ha annyira hangoztatjuk, hogy mi már politikailag felkészültek vagyunk egy új demokratikus életformára, meg kellene értenünk, hogy bizony még jó pár évig az ország képtelen minden igényt, minden követelést kielégíteni. Inkább segíteni kell, mint még rosszabbá tenni gazdasági helyzetünket. Prókai Jánosné Miskolc Még beváltható Kétségek között kereste fel szerkesztőségünket B. J. miskolci olvasónk. Nyugdíjas, s mint ilyen, összesen 5000 forintos háztartási tüzelőolaj-utalvánnyal rendelkezik. Addig halogatta azonban a bevásárlását, míg kifutott az utalványon feltüntetett határidőből. Azon ugyanis az szerepel, hogy a beváltási határidő június 30. Lehet-e még a gondján segíteni? — kérdezte reménykedve. Olvasónk gondjával az Áfor Besenyői úti kirendeltségének illetékes vezetőjéhez fordultunk, aki megnyugtató választ adott mindazok számára, akik hasonlóképpen jártak, mint B. J. olvasónk. A tüzelőolaj-utalványt ugyanis idén, a rendelkezés értelmében, az Áfor-ku- taknál szeptember 30-ig be lehet váltani. 'H.-né Szúrna besenyőből kereste fel Magda István szerkesz - tőségünket, remélve, hogy tőlünk megfelelő tájékoztatást kaphat. Hálásak vagyunk a segítségért Szavakban nem kifejezni, amit az elmúlt hetekben történt vihar idején és pusztítása után éreztünk. . A Pallos utcában laki lányunkat és családját is érintette ’a szerencséiiensé- get hordozó vízár. A szerencsétlenségben csak az volt a szerencse, hogy gyermekeik nálunk voltak, s legalább miattuk nem kellett a kínzó bizonytalanságban aggódni. A kisrádiót hordoztam magammal mindenfelé, hogy hírt halljak a Pallos utcaiakról. A vihar másnapján, amikor lányomék végre lélegzethez jutottak és hazajöttek. sorolták a történteket. Elmondták, hogy a sok sajnálkozó ember között is csak ketten voltak, akik nem kímélték magukat és ruházatukat, hogy minden erejükből segítsék a megrongálódott házak lakóit. tudom 1 közöttük az én hozzátarto- zómékat is. Azóta megtudtam a nevüket is: id. és ifj. Hoffmann Ferencékről van szó, akik a Pallos u. 8. - sz. alatt laknak. Mi nagyon szépen köszönjük nekik, és a legjobbakat kívánjuk egész családjuknak. Nagyon hálásak vagyunk azoknak is, akik kabátot, kávét, és ételt adtak a viharkárt szenvedett lakóknak, s néhány szóval enyhítették elkeseredésüket. Lehet, hogy másnak nem nagy dolog ami történt, hiszen a Pallos utcában szegényes házakról van szó, amelyek lassan el is tűnnek a környékről. Az érintetteknek azonban az otthont jelentették, éppen ezért a segítőkész emberek áldozata sokáig megmarad emlékeinkben. Szabó Sándorné és családja Ruzsinszőlő 36. sz. Az igazgató nem fogad A Pázsit utcán lakók gondjaival fordult a szerkesztőségünkhöz telefonon Spisák Istvánná. A Miskolci Mélyépítő Vállalatot okolják a felháborító állapotért, afnely az utca egy részében eluralkodott. A vállalat \lgyanls nem törődik a saját kerítésével, s ahol mások portáját határolja ott nem véd meg senkit semmitől. Az idős ingatlantulajdoSz. P.-né (Miskolc, Győri kapu) : Telefonon jelzett . panaszával megkerestük a MIK illetékes hibaelhárítóit. Elmondták, hogy a házban lévő lift felújításra szorult, emiatt szünetelt a szolgáltatás. Közölték azonban a jó hírt is, hogy július 3-án üzemképes állapotban átad iák a felvonót. így azt az ott la- 4ók már használhatják. NYÁRI VASÁR A POLIGON RUHÁZATI BOLTBAN (Miskolc, Szeles u. 27.) 1989. július 3-tól július 17-ig. 30-40 SZÁZALÉKOS ENGEDMÉNNYEL nagy választékban kaphatók női ruhák, szoknyák, blúzok. Várjuk kedves vásárlóinkatl nosokat elkeseríti, hogy úgy járnak át idegenek a kerítésen át portáikra, mint a sétálóutcán. Leszedik gyümölcseiket, felszedik zöldségeiket, pocsékká teszik kertjeik termését. A vállalat focipályáján — amely szintén ott van — a szabadban vetkőznek, öltöznek a csapatok, s pucérkodásukkal megbotránkoztatják a járókelőket. Ez az a vállalat — mondta olvasónk —, ameiy a Vásárhely utca 4. számú házat, mely egy hetvenéves idős házaspáré, kizárta a vízellátásból is: lekötötték otthonukat a vezetékrendszerről. Az itt lakók pedig hiába kopogtatnak a vállalat igazgatójánál, hogy meghallgatásra találjanak panaszukkal és valami módon megoldást nyerjen tarthatatlan helyzetük. Az igazgató közülük senkit sem fogad. Az idős emberek azt a tanácsot kapták. hogy forduljanak bírósághoz jogorvoslatért. De hát csak ez a megoldás? Még kilincseljenek is, ' pereskedve az igazukért? Május 21-én. Budapesten, a Déli pályaudvaron vásárolt egy úgynevezett^ Otthon sorsjegyet — száz forintért —. amelynek kibocsátója a Házépítő és Karbantartó Kisszövetkezet. A sorsjegy árusítói azt ígérték, hogy június 1-jén megtartják a sorsolást. A nyeremények igen vonzóak volnának, hiszen a főnyeremény! egy lakás. aztán egy Lada 2107- es személygépkocsá, és még nyugati társasotok, videomagnók, színes televíziók, PC számítógépvek, tartós fogyasztási cikkek, vásárlási utalványok és takarékbetétkönyvek várnak gazdára. A sorsjegyen azt is ígérték, hogy a sorsolási jegyzéket a napilapokban közzéteszik. A mellékelt fotón látható sorsjegy nyereményeit azonban olvasónk hiába keresi a napilapokban, eddig még sehol sem találkozott vele. Az idő múlása felébresztette gyanakvását. s most már az OTP-től. de még a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságtól is érdeklődött: tudnak-e a sorsjegy sorsáról? A nemleges válaszok után a sejtelmesen hangzó kisszövetkezet címét kezdte nyomozni, ám .ezzel sem jutott közelebb.' Kiderült, hogy ilyen nevű kisszövetkezet, amely a sorsjegy kibocsátójaként van" feltüntetve, nem ismert, és talán nincs is. Humbug volt tehát az egész? S ezt olvasónknak. a sorsjegy minden vásárlójának csak úgy le kell nyelnie a százasáért? — kérdezi. Már-már azt ajánlották Magda Istvánnak. hogy sorsjegyével forduljon a rendőrséghez, amikor kiderült. hogy igenis volt sorsolás. igaz. nem június 1* jén. hanem 4-én. s eredményét a Magyar Nemzet június 8-i számában lehet megtalálni. Hogy a sorsjegyet kibocsátó Házépítő és Karbantartó Kisszövetkezet hol székel, mi a pontos címe. vagy azt. hogy a nyereményeket hol lehet átvenni. sajnos, a hirdetmény sem közli. Talán mégiscsak érdemes lenne felhívni a nyomozóhatóság figyelmét a homályos eredetű sorsjegyekre ... Egy munkából kettőt? Korábban a DH-ban szóvá tettem, hogy felújításra szorul a Martintelepen a Latinka Sándor utcai 23-as autóbuszforduló és a November 7. téri autóbuszmegálló. Azóta — az utazóközönség és' a buszvezetők nagy örömére — a Latinka Sándor utcai autóbuszfordulót' rendezték. Felújították, illetve újjáépítették a November 7. téri buszmegállót is: a járda- szintből kiemelt, betonkockákkal szegélyezett megállót építettek, bár ez nem volt feltétlen szükséges. Szükséges lett volna viszont a buszmegálló melletti, mélyen kigödröződött aszfaltút kátyúzása, mert csapadékos idő esetén a beálló busz sáros vízzel veri fel a várakozó utasok ruházatát. Amit nem tudok megérteni. az a munka kivitelezésénél tapasztalt összehangolatlanság és a törmelék hátrahagyása. Ha már az új buszmegálló aszfaltozása miatt ott dolgozott' az aszfaltozó gép, talán összedőlt volna a világ, ha a kátyúzást is elvégzik? Vagy a buszmegállónak talán más a gazdája, mint a közútnak? Ez esetben mi történt volna, ha egy füst alatt elvégzik mindkét inunkat a költségek átterhelése mellett? Vagy olyan gazdagok vagyunk, hogy egy piunkából kettőt csinálhatunk? Tarcsi Lajos Miskolc i Díjazott zongoristanövendékek A zeneművészeti szakkö-' zépiskolák zongorista növendékeinek pár napja lezajlott ötödik országos békés tarhosi versenyén sikerrel szerepelt a miskolci Nagy Enikő és Mogyorósi Éva. MindKetten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola volt másodikosai. Nagy Enikői — megosztva — második lett, és elnyerte a KISZ Békés megyei és városi bizottságának különdíját. Mogyorósi Éva harmadik lett a versenyen, arríelyen összesen harmincegyen indultak. A magas színvonalú verseny alapján az volt a zsűri véleménye, hogy eltűnt a különbség a vidék és a főváros között. (Miskolcról egyébként négyen indultak a versenyen, közülük hártnan jutottak be a döntőbe.) Grá-i tulálunk a lányoknak és tanáraiknak: Papp GábornakJ illetve Kiss Zsuzsának, /
