Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)
1989-07-31 / 176. szám
Helyettünk döntöttek mondják a lakók Parázs vita garázsögyben Mi lesz, ha jönnek a markolók? Ha jünnek a markolók, mi eléleübzünk — mondja meglehetősen indulatosan az egyik lakó, majd a többiek kórusban bizonygatják, hogy így lesz. A hangulat parázs a bulgárföldön, a Stadion utcán, ugyanis több, mint 300 család nem ért egyet azzal, hogy féltve őrzött szabadidőparkjukból garázstelepet csináljanak. Levélben tiltakoztak a városi tanács elnökénél, és hogy mégjob- ban kifejezzék elszántságukat, az azóta már kitűzött garázstelep jelzőkaróit kihúzták és megsütöttek rajta együtt néhány nyársra való jóízű szalonnát... • NEM TUDTÁK PONTOSAN Az ügy persze távolról sem ilyen kedélyes, mert a lakók meglehetősen elkeseredettek, és a lapunkban olvasható két cikk, amely Szombathy Vilma, a városi tanács főtanácsosa tanulmányának alapján jelent meg, Reptetnek i arapstók j Aki bővében van az t időnek és természetesen az óvatosságnak, , türelemnek, s meghú- ■ zódik az Ódorvár környéki cseres-tölgyeser- i dók vagy a törmelék- lejtők harsasainak ár- i nyékában, lehetőleg észrevétlenül, s kitar- i tóan kémleli a tájat, 1 az kedvező esetben , szemtanúja lehet: ho- > gyan tanítják fiókáikat élelemszerző vadászat- ■ ra az ezen a környéken honos ragadozó i madarak. A Dél-Bükk egyik i legszebb, és növény- [ állatvilágát tekintve az i egyik legváltozatosabb, legérdekesebb völgyé- i ben, a Hórvölgy ben még most is szép szám- , mai találnak otthont a • hazánkban már ritkaságnak számító raga- ■ dozók. A fokozottan [ védett ragadozómada- j rak közül megfigyel- i hetők a rendszeresen itt köröző., fiókáikat i röptető kerecsensólymok, a parlagi sas, de i megtalálható a maga- ' san köröző törpesas is. ' Itt vert tanyát és fész- , kel az ősrengetegben i az egerészölyv, és nem ritka a hozzá hasonló i darázsölyv sem. Ezek a ritka raga- i dozók a Hórvölgy nagy , kiterjedésű, turisták i nem háborgatta erdőségeiben költötték ki i az idén is kicsinyeiket. Röptűket viszont azért ■ lehet jól megfigyelni, mert távláléknkat az , erdőkből kiröpvlve. azt ■ zömmel a nyílt terű- , leteken szerzik be. i A szigorú védelem, i a Bükki Nemzeti Park 1 gondos őrzése, elejét , veszi a fészekrablá- ■ soknak, s így szénen gyarapodik az álló- i many. A ragadozókon ki- • viil fészkelőhelyet ad , ez a még kevésbé is- i mert bükki madárvi- [ lág olyan fajoknak is, i mint a hantmadár, ] megfigyelték már köl- i téséf a mediterrán jellegű bajszos sármány- , nak. és a közönséges • fajok közé sorolják az , itt élő örvös lénykapót i és a fakopáncsot. csak olaj volt a tűzre. Hogy miért? Mert a lakók azt mondják, hogy ami a tanulmányban áll nem fedi a valóságot. A főtanácsos asszony leírta, hogy valóban tiltakoztak a bulgárföldiek a garázstelepítés ellen. Általában elemezte, hogy miért kavar mindig botrányt, ha garázstelepítésről van szó. A bulgárföldiek nem is az általános tanulságok ügyében protestálnak, hanem azért, ami konkrétan az ő ügyükre vonatkozik. Nem értenek azzal egyet, miszerint őket megfelelően tájékoztatták volna arról, hooy itt a bérházak tövében, a szépen gondozott füves térség szívében 160 garázs épül. Megmutatták a helyszínen azokat a fénymásolatokat, amelyek az ez ügyben megjelent újságcikkekről készültek. Való igaz, egyik cikkben sincs konkrétan körülhatárolva, hogy pontosan melyik területről van szó. ők azt hitték, hogy egy távolabbi, gondozatlan grundra épülnek a garázsok, s nem ide, a magasfeszültségű vezeték alá, a lakók parkjába. • FONTOSABBNAK TARTJÁK A legjobban azt sérelmezték, hogy a főtanácsos asz- szony szerint három méteres gaz takarja a garázsépítésre kiszemelt területet. A helyszínen járva mi is meggyőződtünk róla, hogy ez a terület bizony igen alaposan gondozott. A lakók elmondták: mióta itt élnek, rengeteg munkát fektettek a parkba, vigyáznak rá, mint a szemük fényére, gondoznak, ápolnak minden bokrot, fát. A legfurcsább az egész ügyben az, hogy a területet egyébként a Kertészeti Vállalat is gondozza, mégpedig a városi tanács megbízásából és pénzéből — ezt a Kertészeti Vállalat helyszínen is megjelent főkönyvelőnője bizonyította, megmutatva azt a kis garázst is, ahol a fűnyíró gépeket tartják. S hogy miért nem akarják a környéken élők a garázsokat? Autóik nekik is vannak szén számmal, de úgy vélik, sokkal fontosabb, hogy legyen hol játszani a gyerekeknek. sétálni az öregeknek, és megmaradjon ez a tér a szabadtéri tornaórák számára a 39-es iskolának, amelynek igen picike az udvara ... Külön dühítőnek tartják, hogy azoknak épül itt garázs, akik nem is itt laknak. Ügy vélik, hogy nincs joga senkinek a lakók nélkül e°y olyan őrület hasznosításáról dönteni, amely nem közérdeket szolgál, hanem egy másik csoport érdekét — hiszen garázsokról és nem mondjuk egy közútról van szó, amelyet minden városlakó használ. Az ügyet bonyolítja, hogy a helyi tanácstaggal sincs megbékélve a lakóközösség, ugyanis ügyükért nem tett semmit. Ezt éreztetik majd az elmaradó voksokban,.. • KI FIZET? Az egyik lakó arról is beszélt, hogy az elmúlt húsz évben semmit nem engedtek ide építeni, mert hogy itt a magasfeszültségű vezeték. Az itt élők kérdezik: ha tz baj volt régebben, akkor miként lehetséges, hogy a garázstelep létesítésénél a vezeték közelsége már nem akadály...? A történet akkor kerek, ha elmondjuk azt is: annak idején a városi tanács azért oldotta fel a garázsépítési tilalmat, mert nagyon sokan követelték a városban, hogy garázshoz juthassanak. Ezért némi vizsgálódás után kijelöltek néhány területet, ahol garázst lehet építeni — többek között itt a bulgárföldön. Ügy tűnik azonban, hogy ilyen ügyekben ma már nem lehet a területen élők helyett, azok nevében dönteni. Egy garázstelep létesítése valóban sokak érdeke, mégsem közügy. Ezért egy tervezett telep környékén élők hozzájárulása nélkül nem lenne szabad építést szervezni, megkezdeni. A bulgárföldieket viszont elfelejtették megkérdezni arról, hogy mi a véleményük. Kíváncsian várjuk, végül is milyen döntés születik az ügyben. Azt a homályos célzást pedig amelyet a főtanácsos asszony levelében olvastunk, miszerint ha meghiúsul a garázsépítés, és kártalanítani kell az építőket, azt nem fogja a tanács kifizetni, remélhetőleg nem úgy értik, hogy a tiltakozó lakók fizessenek... (kiss) Rejtőző értékek Számba veszik az avasi pincéket Elsárgult írások tanúsítják, hogy amióta a város történetét ismerik, mindig szó esett az avasi pincékről és szőlőkről. Amolyan mulatóhelye volt az Avas a város jobbinóuú polgárainak, s egy időben úgy tartották, nem is igazi miskolci, akinek nincs egy „pincehelye” a város fölé tornyosuló domboldalban. Becslések szerint az Avas száraz, vízmentes andezittufájába hajdanvolt elődök több, mint 800 pincét vájtak. A Danyi-völgytől a Tűzkö- ves-dűlőig ezek a pincék 3 —4 sorban kanyarogtak. A „kőliknak” nevezett pincék előtt borházak sorakoztak, kis előkerttel, a vidám ösz- szejövetelek színhelyével. A borházak között nem egy műemléki jellegű, mint például a Kis-Avason lévő 15. számú épület, melyet helyreállítva vendéglátó-célra ha'zn álnak. Ám az idők folyamán jelentős változások következtek be az Avason. Elhaltak a pincegazdák, beomlottak a kőlyukak, romlásnak indultak a tetszetős, nemegyszer díszes famunkával díszített emeletes pinceházak. Emellett újabbak is épültek. Ügy néz ki, hogy új virágzás előtt áll az Avas, ezért a városi tanács indíttatása alapján, a Miskolci Beruházási Vállalat szervezésében a Miskolci Tervező Vállalat elvégzi az avasi pincerendszer felmérését. Ebbe a munkába bevonják a budapesti Műegyetem építészmérnöki karát is. A felmérés célja nemcsak az, hogy tiszta képet kapjanak az avasi állapotokról, hanem az is, hogy felmérjék azokat az építészeti értékeket, amelyek megóvásra, megőrzésre érdemesek, s hozzátartoznak a városképhez. A munkálatokat az Avas mélyvölgyi részén kezdik, s folyamatosan haladnak tovább. )|c Mi is láttuk a helyszínen: ezt a területet szépen gondozzák Mi van az új cégtábla mögött? 1. Csavaros megoldás Mégis övék a /apán gép • Kétkezi technikusok • Alvó emberbe már nem botolhat Van abban egy nagy adag igazság: a cégtábla megváltoztatása kevés ahhoz, hogy egy gyár a világpiaci versenyben rajthoz álljon, hogy eredményességét növelje, s mindezek következményeként természetszerűen a dolgozóinak is több pénzt fizessen. A cégbíróság statisztikája szerint városunkban inkább a kereskedelmi egységek cseréltek cégtáblát a társasági törvény életbe lépése óta, és sokkal kevesebb termelőüzem. Történt ez természetesen annál a nyilvánvaló oknál fogva, hogy a gyárakban, üzemekben a technológia- váltásnak komoly anyagi következményei vannak. Kíváncsiak vagyunk viszont, hogy abban a gyárban, ahol ki tudták használni ezt a lehetőséget, mi változott, hogyan élnek az önállósággal, ha többet vagy minőségileg jobbat produkálnak, mennyi belőle a dolgozók kézzel fogható haszna? 1988. január 1-jével alakult meg a Lenin Kohászati Müvek Leányvállalata, a Csavar- és Húzottárugyár, de már készítik is az új cégtáblát. Hamarosan részvénytársasággá alakulnak, mivel a gazdasági társulásba jelentős összegű külföldi tőke szállt be, valamint a Magyar Hitelbank is részvényese a társaságnak. Szalai József elnök-igazgató a következőkben így számol be terveikről: — Gyártmányaink iránt a hazai ipar igénye csökken, ezért olyan termékeket kell előállítanunk, amelyekkel kiléphetünk a nemzetközi piacra. A külföldi tőkés partnerekkel már megkötöttük azokat a szerződéseket, amelyek anyagi fedezetéből korszerű technológiai berendezéseket vásárolhatunk, s ezek egy részét meg is vettük. Kivetettük a hálónkat egy olyan japán húzó- és hántológépre, amelyből Európában mindössze nyolc működik. Mi tagadás, az üzlet- szerzés nem volt rövid menet: körülbelül háromnegyed évig győzködtük a gyártókat, hogy adjanak el nekünk egy ilyen berendezést. Az ő érdekük ugyanis az lett volna, hogy vegyük meg tőlük készen a terméket. Végül is sikerült tető alá hozni az üzletet, a ma óhajaink szerint, és három munkatársunk két hétig tanulmányozta Japánban működtetésének a szabályait. Most pedig Csehszlovákiában folytatják a tanulmányutat, ahol szintén termel egy ilyen gép. Ezenkívül angol és NSZK berendezéseket vásároltunk, s így összesen 107 millió forint értékű megmunkáló gépet sikerült itt beszerezni. Egy régi csarnokot újjáalakítunk, ide kerülnek majd az új szerzemények. — A gombnyomásra működő berendezések kezeléséhez általában kisebb személyzet keli. Ebben a gyárban tervezik-e a létszámcsökkentést? — Amikor a gyár leány- vállalattá alakult, 650 volt a dolgozók összlétszáma. Most viszont már csaknem ezren vagyunk, és nem a létszám- csökkentésen, hanem a felvételen kell gondolkodni, mert a fejlesztés az idén nem ér véget, jövőre legalább 100—150 új dolgozót akarunk fogadni. — Ezek szerint az LKM- ben felszabaduló dolgozók is pályázhatnak ide? — Aki jó forgácsoló szakmunkás, az igen, de belőlük még nagy a hiány a munkaerőpiacon. Sőt, legalább technikusi szintű tudás szükséges azoknak a gépeknek a kezeléséhez, amelyeket most vásárolunk. Nálunk sajnos, elterjedt az a hibás nézet, hogy technikusi oklevéllel íróasztal mellé illik ülni. Ezen mi úgy akarunk változtatni: rendkívül érdekeltté tesz- szük a technikusokat, hogy gép mellé álljanak. Közbe- vetőleg megjegyzem, hogy Borsodban mindaddig csak álmodozunk a termékszerkezet-váltásról, amíg jól képzett szakmunkások, technikusok generációja nem kerül ki az iskolákból. Felvettük a kapcsolatot a 100. Sz. Szakmunkásképző Intézettel, vállalva azt, hogy besegítünk az oktatásba, ha a gyárunknak évente 15—20 jó A moszkvai Plehanov Közgazdasági Főiskola oktatóinak és hallgatóinak tíztagú delegációja érkezik augusztus 9-én a Magyar Gazdasági Kamara Észak-magyarországi Bizottságához, ahol a magyar gazdasági szabályozás és piacépítés aktuális kérdéseivel ismerkedfelkészültségű tanulót tudnak biztosítani. — Érződik-e már a fizetésekben, a juttatásokban a dolgozók érdekeltségé, vállozott-e a munkafegyelem? Milyen jelei vannak annak, hogy már tudják, jobban övék a gyár? — Javaslom, faggassa ki erről néhány munkatársamat! Amiről kérdezett, mind előnyösen változott. Bár mint a vezetők általában, én örök elégedetlen vagyok. Másképp nem mennének előbbre a dolgok. A anyagi elismerés messze meghaladja a korábbit. A munkafegyelem rengeteget javult. Korábban, ha éjszaka vagy hajnalban bejöttem a gyárba, mindig találtam alvó embereket. Most viszont, hogy az ösztönzés másként alakul, és rossz is, ha az emberek úgy érzik, hogy a főnök pallosa ott lebeg a fejük felett, sokkal kevesebb fegyelmi ügyet kell tárgyalni. A kollektív szerződést átírtuk, s jelentős béren kívüli juttatást tudunk adni. Például bonban, kivétel nélkül, mindenki megkapja munkanapjaira a 40 forintos ebédhozzájárulást. Két üdülőt vettünk, Gyulán és Balatonmáriafürdőn, ahol most összesen évente 240 család pihenhet. A kohászattól egyébként egy évre mindössze 30 beutalót kaptunk. Végeredményben három és fél évenként mindenki sorra kerülhet, s az ottani étkezést is, mint jutalmat kapja. Mindezt nem Önzetlenül tesszük, mert késés vagy bármilyen fegyelmi vétség esetén az ebédhozzájárulásból és az üdülési lehetőségből is kizárja magát, aki fegyelmezetlen, vagy hibázott. nek. Tájékoztatást hallgatnak meg a kamara munkájáról, melyet Drótos László, az észak-magyarországi bizottság elnöke és Bihall Tamás titkár tart, majd a pénzügyi kérdésekkel, s a monetáris politikával foglalkoznak a csoport tagjai. (Folytatjuk) A magyar piacot tanulmányozzák
