Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)
1989-07-22 / 169. szám
A csendes többség 4 f (Folytatás az 1. oldalról) A rossznyelvek azt mondogatják; annak, hogy megszűnt a Búza téri zsibi a Zsarnai kornyékén elök örülnek a legjobban. Sokan ugyanis tudni vélik, hogy a külföldi árusok jó pénzért, könnyen találnak itt egy-egy éjszakára kiadó szobákat, állítólag akadnak, akik a garázsból sem Testeinek ideiglenes szállást kialakítani. Persze, akinek nem inge, nem veszi magára ... Pletykálnak arról is: most, hogy mindennap lehet árulni, még jobban megy majd a feketézőknek. Vagyis azoknak, akik főleg a lengyelektől viszonylag olcsón, viszont nagyobb tételben még a piacnyitás előtt felvásárolják a hozott holmikat és bizony nem ugyanazon az áron adják el. A kettő között pedig többnyire nem tisztességes haszon a különbség. A kereskedőket nehéz, pontosabban reménytelen lenne erről faggatni. De, hogy sokaknak megéri, hogy minden nap . itt legyenek, az bizonyos. A taxisok tudnának arról mesélni, hogy hajnali két óra A Búza téren büntetik... Hétfőtől mindennap nyitva van'a zsarnai- telepi ócskapiac. Ezzel eq\/időben megszüntették a Búza téri piacon a lengyelek és magyarok cserekereskedelmi lehetőségeit. Nap mint nap többször is felhívják magyarul és lengyelül az ide érkezők figyelmét a hangosbeszélőn a tilalomra. megemlítve: akiket ennek ellenére árusításon kapnak a rendőrök, azokat szigorúan megbüntetik. Mint megtudtuk', hétfőn több lengyel állampolgárt kellett en nek ellenére figyelmeztetni, de büntetésre ekkor nem került sor. Azóta viszont úgy tűnik, gyorsan szárnyalt a hír: még nem szabtak ki pénzbírságot. körül megindulnak a piaci járatok. Vidékről egy csomagtartót megpakolva sokan igyekeznek már olyankor, is, hiszen nem mindegy, hogy ki, hol, milyen helyet kap. Hogy honnan érkezik az áru. ki a kínálók között a viszonteladó, ki milyen gyorsan és könnyen akar meggazdagodni? Ki tudja... Bár ennek semmi köze a költészethez, az embernek mégis a Faust-opera jut az eszébe: „eladó' az egész világ?”. A Zsarnai piacon természetesen nemcsak ideiglenes árusok vannak. A bejárat melletti külön soron magánkereskedők árulnak. Itt arra voltunk kíváncsiak, hogy az ő forgalmukon érződik-e az új rendelet. — Az a baj, hogy sok a külföldi — halljuk Szatmári Györgytől, aki kötött holmikat kínál, ők pedig inkább csak nézelődnek, de nem vásárolnak. A magyarok a pia. ci csúcs idején dolgoznak — Hogy a vásárlók, a nézelődik hogyan látják? — Eddig is ritkán vásároltam itt. ezután sem lesz több időm — mondja egy asszony. — Mert itt 6em Van-e, lehetséges-e politizáló kedv és politizáláshoz szükséges energia, meg a politikai információk megszerzéséhez szükséges idő 'ott, ahol a szegénység az úr? Ahol a megélhetési és túl- élhetési lehetőségek megtalálása áll a mindennapok fókuszában? Nem ez nem lehetséges — mondják sokan. A szegénység, sőt a nyomor önmagában nem lehet oka annak, hogy a tömeg passzív és néma hallgatásba burkolódzik. Számos példa hozható fel, hogy a tömegek éppen akkor és éppen ott politizáltak szenvedélyesen és nagyon is aktívan, ahol nem egyszerűen a megélhetés gondjai munkáltak, de a nyomor és a szenvedés volt osztályrészük. Elegendő utalni arra, hogy a nácik hatalomátvétele előtti időszak Németországában 11 millió ember volt munkanélküli, hogy a nyomor olyan feneketlen mélységeibe zuhant Németország, amire mi még gondolni sem merünk. És ebben a Németországban óriási volt a tömegek politizáló hajlama, indulata és aktivitása. Azután ott van a harmincas évek Amerikája, a múlt század első felének Angliája, és a sort még hosszan folytathatnánk, akár hazai példákkal is. Miért nem megy tehát politizálni a tényleg nehéz helyzetbe jutott magyarság? * Az 1958 utáni Időszakban nem volt tömegnyomor Magyarországon, és nincs ma sem. Szegénység az volt és ma is van, sőt többféle szegénység is van, de ez másmilyen szegénység, mint a hagyományos, a tömegnyomor állapotának szegénysége. A mai, vagy új szegénység ugyanis egyfelől marginal izál, a társadalom peremére sodorja az egyént, de nem forradalmasít. Másfelől pedig az új szegénység elsősorban azokat érinti igen keményen, akik a politika, az aktív politizálás szempontjából általában és másutt is a politikai némák táborához sorolhatók. Olyaelszállított és tárolt roncsok. s mindössze nyolcezer forintjuk térült meg. Néhány autót a MÉH-nek adtak el, néhányért viszont eljött a gazdája, s kiváltotta a Városgondnokságtól. Korábban azt is tervezték, hogy a kocsik még használható alkatrészeit a hat hónapos őrzési idő lejárta után kiszerelik s értékesítik. De ebből egyelőre nem lett semmi, mert amelyik járműben még valami használható volt. azt időben hazavitte a tulajdonos. Az alkatrészlicit tervéről azért nem mondtak le; ha lesz mit meghirdetni, azt áruba bocsátják majd. Idén egyébként 8-án szállíttattak el először roncsautókat a közterületről, ekkor 12 darab került vontatókötélre. Július 13-án pedig újabb 34 roncsautó elszállítását hirdették meg, s ha lejár a türelmi idő, ezek is a Nádasréten kötnek ki. B. A. nőkről van szó tehát tömegméretekben, akik koruknál, ’ iskolázottságuknál, mentális, vagy fizikai állapotuknál fogva egyébként is vagy alkalmatlanok a politizálásra, vagy nem képesek erre. Az is tény, hogy a válság méretei ugyan katasztrofális mértéket öltöttek, de mindez egy nagyon hosszan elhúzódó folyamat eredményeként alakult így. Tehát az egy évtizede folyamatosan tartó életszínvonal-romlás, áremelkedések és a megélhetési nehézségek fokozódása mintegy hozzászoktatták ehhez az állapothoz az embereket. Akik eddig még mindig találtak valami hárító eszköz.t, hogy helyzetükön valamit enyhítsenek, hogy a romlás okozta gondokat csökkentsék. A hatalom is gondosan ügyelt rá. talán a kelleténél jobban és semmiféle áldozattól sem visszariadva, hogy ezek a negatív tendenciák ne érjék sokkhatássze- rúen a népet. * Vannak azután egyéb, talán nem elég figyelemre méltatott okai is a nép látszólagos passzivitásának. Például 1956 után egy rövid periódust nem számítva nem volt tömegterror. Voltak az értelmiség bizonyos csoportjait ért repressziók, voltak törvénytelenségek, voltak visszaélések és sok embert megaláztak helyi és nem helyi hatalmasságok, de a terror és a törvénytelenségek nem öltöttek tömeges méreteket. Amennyiben az emberek a kádári korszakban betartottak bizonyos szabályokat az úgynevezett konszenzus, közmegegyezés szellemében, akkor a hatalom békén hagyta őket. Magyarán: ha az emberek nem firtatták nagyon és nyíltan a hatalom jogosságát, akkor majdnem azt csináltak, amit akartak. Ez pozitív és negatív értelemben egyaránt értendő. A hatalom omnipo- tenciájával, önkényével szemben azután az emberek a kioltó magatartásformákat fejlesztették ki: a politikai közöny, az örökös ha- zudozás, az őszintétlen beszéd, a köz dolgaiért érzett felelősség szinte teljes hiánya mindennapi létünk állandó jegyeivé váltak. A hatalom ezt tudomásul vette, mert tudta, hogy ez a csend ára. Nos, ezek a magatartás- módok sokunknál változatlanul tovább élnek. Miért? Azért, mert még mindig nem hiszik el sokan, napvon sokan, hogy másként is lehet, sőt kell élni. Mert az emberek még várnak. Még nem biztosak abban, hogy ha most elkezdenek szájaskodni a nyilvánosság fórumai, később nem törik-e be majd a fejüket érte. * Láttuk, annak, hogy a többség, a nép tömegei.csendesnek tűnnek, és hogy tényleg sokan, nagyon sokan valóban nem szólnak, ennek milyen komplikált okai vannak. Itt a tömegek moccanásának, hangjuk hallhatóvá válásának még csak elemi feltételei sem jöttek létre, vagy csak nagyon csö- kevényes formában. Nem megy senki semmire, aki Tájékoztatjuk az utazóközönséget, hogy a Zsarnai piac mindennapos nyitva tartása miatt a Búza tér és a Zsarnat-telep között hétfő, kedd és csütörtöki napokon is közlekedtetünk Zs-s járatokat. Az első járat 5.17-kor, az utolsó 12.59 órakor indul a Búza térről. Az autóbuszok az eddigi tapasztalatok csak jelszavakkal és buzdítással óhajtja a tömeget silóra bírni, aktivitásra serkerh- teni. Ehhez előbb kiteljesedett civil társadalom, ennek megfelelő politikai kultúra, demokrácia kell és ehhez olyan garanciák, amelyek kizárják azt, hogy politikai ügyekben halálos ítéleteket lehessen hozni. Ehhez egyesületek tízezreire, valódi pártokra és hiteles alkotmányosságra van szükség. És arra, hogy a múltból átöröklött és máig élő reflexeinktől és magatartásmódjainktól egyszer és mindenkorra megszabaduljunk. Ez pedig csak akkor történhet meg, ha a nép rájön arra, ho"v egyrészt nem kell töbhé félni senkitől, ha kinyitja a száját, és ha maid arra is ráébred, hogy csak maga és a többi magyar állampolgár együttes akarata és közös fellépése hozhatja el szám ra egy jobb világ megvalósulását. A csendes többségnek állampolgárok többségévé válása mindannyiunk érdeke. Ezért tehát joggal elvárható, hogy azok, akik ma a hatalom birtokosai, minden szükséges társadalmi előfeltételét megteremtsék annak, hogy a mély többé ne a hallgatásával, hanem állampolgári felelősségével, állampolgári öntudatosságával, autonóm emberi mivoltával tűnjön ki. Milyen politikai kultúrája lehet egy olyan népnek, amely akkor hallgat, amikor meg kellene szólalnia? Ezt a kérdést manapság sokan felteszik. Erre a kérdésre röviden az mondható, hogy minden társadalom politikai kultúrája olyan, ámit az megérdemel. A politikai kultúra fogalma a politikatudomány egyik legkomplikáltabb kategóriája. De ha egyetlen mondatban akarnánk ennek a dolognak a lényegét összefoglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy a politikai kultúra főként az embereknek' a politika, a társadalom, a gazdaság problémáira adott reagálásait jelenti. Azt, hogy miként ítélik meg ezeket az eseményeket az emberek, milyen megoldásokat kapcsolnak a történésekhez, milyen cselekvési módokat gondolnak el valamely fordulat kiharcolása érdekében. Nos, az elmúlt 40 év során kialakult egyfajta politikai reagálásmód, amelyikre az a jellemző, hogy egyfelelől az emberek mindent, vagy majdnem mindent a párttól, a vezetéstől, a hatalmon lévőktől vártak és természetesen minden gondért, bajért és megpróbáltatásért ugyanezeket szidalmazták. Miután pedig ez a hatalom sokáig megrend íthetetlennek tűnt, az emberek minden baj megoldását abban látták, hogy ki kell cserélni a vezetést, javítani kell a munkastíluson, rendteremtő akciók kellenek. Ezt manapság „paternalista görcsnek” nevezik. A felülről várás görcsének, a felsóbbség minden- hatóságába vetett vakhitnek. Ezt le kell rombolni. (Vége) alapján, 29 perces követési idővel közlekednek. Amennyiben az utazási igény megnő, tartalékjármüveket is forgalomba állítunk. A pontos indulási idők a két végállomáson kiíüggesz-ett utastájékoztató táblákon találhatók. MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÄLLALAT Tóth Pál szociológus Újabb „Zs"-járatok jjc Amit az egyikünk megunt, másikunk éppen azt kutatja. Becsapják a lengyeleket is minden olcsóbb, mint a bolt- bark legfeljebb jó néhány hiánycikket is lehet kapna. Másokat kérdezve, olyan választ kaptunk, hogy kimondottan örül ennek a megoldásnak. Mondván: így legalább minden megvehető egy helyen. Nem kell két piacon szétnézni, ha keresnek valamit. Az az asszony is így láthatja, aki két nagy szatyorral a kezében megszólította fotósunkat: „mondja már meg, menynyire tartja ezt a remek kis gépet.. (fázold) A jó vásárt csak egy üdítővel lehet megünnepelni. A piac szélén álló büfé természetesen alkoholmentes. Ha ráébred, hogy nem kell félnie Elmaradt az alkatresztjeit Effyre (öhh a roncsautó Hiába üzentek hadat az illetékesek a közterületen álló roncsautóknak, a használhatatlan auíómatuzsále- mek száma nemhogy csökkent volna, de jelenleg a tavalyinál is több ilyen csúfítja a miskolci utcákat, tereket __ Mindezt Vantal Gyulától, a Közterület-felügyelet vezetőjétől tudtuk meg, aki azt is elmondotta, hogy Miskolcon tavaly 226 darab roncsjármüről volt tudomásuk, de ebben az évben ennél már legalább 30- cal több található a városunkban. Időről időre — a roncsautókra vonatkozó szabályok szerint, merthogy ilyenek is vannak — néhányat elszállítanak a Városgondnokság nádasréti telepére. Mielőtt azonban ezt megtennék, kihirdetik a városi hivatal ügyfélszolgálatánál, a városi tanács építési és közlekedési osztályánál, valamint a Városgondnokságon, hogy hol találhatóak a roncsok, s így a tulajdonos, ha még igényt tart rá, elviheti az autóját a helyszínről. Ha mégsem tenné, a közterület-fenntartók szállítják el helyette, s ha később mégis meggondolja magát az illető. csak a szállítás és az addigi tárolás költségeinek fejében viheti haza az autóját. A szabályok szerint a járművet hat hónapig őrzik, utána túladnak rajta. A szállítás és a tárolás díja ugyanis — ha a tulajdonos végleg lemondott a kocsiról, s nem jelentkezik érte —, a Városgondnokságot terheli, ők pedig érthető módon szeretnék csökkenteni valahogy ezeket a kiadásokat, illetve örülnének, ha nem bizonyulna teljesen az ablakon kidobott pénznek a roncsokra fordított összeg. Kopcsó Imre, a Város- gondnokság gazdasági igazgatóhelyettese kérdésünkre válaszolva úgy nyilatkozott, hogy cégüknek idén már 24 ezer forintjába kerültek az Eladó az egész világ?
