Déli Hírlap, 1989. július (21. évfolyam, 151-176. szám)
1989-07-21 / 168. szám
A tárgyalások megszakadásáról Az MSZMP közleménye Az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának tárgyaló- küldöttsége sajnálatát fejezi ki, hogy az 1989. július 10- én megkezdett tárgyalások a MESZEB indítványára megszakadtak, illetve szakértői szintre korlátozódtak. Meggyőződésünk, hogy a tárgyalások megszakítása egyetlen párt érdekét sem szolgálja, ennek Csak vesztesei vannak; azon a miskolci polgárok, akit abban érdekeitek, hogy a helyi politikai élet a maga sokszínűségében jelenjen meg, s ne a pártérdekek játsszák a főszerepet, hanem a társadalmi érdekek határozzák meg a pártérdeket. A július 17-i tárgyalást megelőzően kölcsönösen kicserélt dokumentumok ismeretében — melyeket a napokban nyilvánosságra hoztunk — küldöttségünket részben váratlanul érte. hogy a MESZEB időközben megváltoztatta követeléseit; az Észak-magyarország helyett a Déli Hírlap kerüljön tanácsi kezelésbe. Így küldöttségünknek e kérdésben sem megbízóival, sem az önálló szellemi műhelyt képviselő Déli Hírlap kollektívájával — a sorsát, hovatartozását jelentősen érintő kérdésekben — nem volt módja konzultálni. Ennek ellenére a tárgyalások elő- remenetele érdekében úgy gondoltuk, hogy a részünkről felajánlottak lehetőséget adnak a — ma még általunk sem teljesnek tartott —. nyilvánosság szélesítésére. Az MSZMP városi bizottsága és tárgyalóküldöttsége sem jogi helyzetét tekintve, sgm politikai törekvéseit illetőén jelenleg nincs abban 1 helyzetben, hogy a Déli Hírlapról, mint az MSZMP vállalata által kiadott orgánumról lemondjon. Hogy miért nem? Azt mi sem tudnánk jobban megfogalmazni, mint ' ahogy a MESZEB megtette saját állásfoglalásában. Szó szerint idézzük: „A tömegtájékoztatás fontosságát a politikában a politikusok előtt talán fölösleges hangsúlyoznom, az itt ülők valamennyien tisztában vannak vele, hatékony tömegtájékoztatás nélkül egyetlen szervezet, politikai párt sem létezhet hosz- szabb távon, nem mondhat le erről.. Nem „könyöradomány- nak” szánva, hanem a többpártrendszerre való átmenet segítése érdekében az ellenzéki pártok nyilvánosság iránti igényét természetesnek tartva, az MSZMP városi bizottsága vállalta, hogy a „... Déli Hírlap hasábjain biztosítja számukra a publikálás lehetőségét. Felajánlja. hogy a Déli Hírlap az eddigi gyakorlatot követve és kibővítve rendszeresen hírt ad az ellenzéki pártok és szervezetek mozgalmi-szervezeti eseményeiről, tudósít rendezvényeikről. Heti egy alkalommal állandó rovat keretében közli állásfoglalásaikat, véleményeiket, vitacikkeiket.” Meggyőződésünk, nemcsak úgy lehetünk reformerek, ha átadjuk a tanács kezelésébe a lapot, hanem úgy is. ha olyan újságot mondhatunk magunkénak, amely „néplap” jellegével a város egész közösségét, annak minden rétegét szolgálja. A MESZEB képviselői gyakran hivatkoznak — a szerintünk is jogos — esélyegyenlőség fontosságára. Azt viszont érthetetlennek tartjuk, hogy ezt jelenlegi felfogásuk szerint csak az MSZMP rovására tartják megvalósíthatónak. A MESZEB tárgyalási alapállását a „mindent vagy semmit” jelszó jellemezte. A jelenlegi realitásoknak megfelelő — bár átmenetinek tekinthető — kompromisszum megkötését elutasította. Annak ellenére, hogy küldöttségünk hangsúlyozta: kezdeményezésünk egy szerves folyamat fontos lépése a helyi sajtónyilvánosság teljes kibontakoztatása, a sajtóstruktúra átalakítása útján. Véleményünk szerint a MESZEB tárgyalási szándéka egyértelműen saját politikai céljaik elérésére irányult, arra, hogy bizonyítsák: az MSZMP-vei nem lehet megegyezni. Ehhez választották a taktikát is: a kompromisszumot nem, csak az általuk benyújtott „diktátum” — módosítás nélküli — elfogadását tekintik a tárgyalás egyetlen lehetséges eredményének. Mint már utaltunk rá, alacsonyabb szinten, szakértők között folytatódnak a tárgyalások. Mi nemcsak ennek sikerében bízunk, hanem abban is, hogy eredeti szándékunknak megfelelően a város épülése, gyarapodása érdekében visszatérünk a helyi közmeaegyezéshez vezető útra. Ügy véljük, ezt várja el a politikai élet minden szereplőjétől a város közössége, a város érdeke. Erre mi továbbra is készen állunk! Gulyík Zsolt, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának tárgyalócsoportja nevében A MESZEB nyilatkozata A Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottsága és az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága közötti tárgyalások a második fordulóban megszakadtak. A tárgyalásokat mi szakítottuk meg, tettük ezt azért, mert a két találkozón nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZMP képviselői az érdemi döntésekhez nem rendelkeznek a megfelelő kompetenciával, amikor pedig a birtokukban van a rendelkezési jog, a pártérdeket fontosabbnak tartják, mint a valódi átalakításhoz szükséges gyakorlati, politikai cselekvést,. Ügy gondoljuk, hogy az ország mai helyzetének egyik meghatározó oka a mesterséges, rendkívül kártékony struktúra, ami még mind a mai napig jellemzi szinte a társadalom egészét, így értelemszerűen a sajtó szerkezetét is. A kiútkeresés egyetlen lehetséges kiindulási pontja ezen elavult és működésképtelen szerkezet megváltoztatásának igénye. A demokratikus gondolkodásmód szakítópróbája, hogy megvan-e ehhez a megfelelő bátorság, vagy pedig a struktúrát még mindig sérthetetlennek tartva, megmaradunk a felszíni kezelésnél. A pártvagyonnal kapcsolatos vitában már érzékelhetővé vált, hogy jóllehet az MSZMP hangoztatja igényét saját monopolhelyzetének felszámolására, ám éppen az azt biztosító anyagi, dologi kiváltságokról nem hajlandó lemondani. Mégis kompromisszumot kötöttünk, mivel az MSZMP városi bi- sottságának képviselői megígérték, hogy fölötte« szerveiktől igyekeznek megszerezni a vagyon fölötti önálló rendelkezés jogát. Ezt abban a helyzetben elegendőnek ítéltük a további együttgondolkodáshoz. A helyi sajtó esetében lényegileg tér el a helyzet. Miskolcon az MSZMP két napilappal is rendelkezik, így a tömegtájékoztatás irányításában szinte korlátlanok a lehetőségei. A két lap közül a Déli Hírlap az MSZMP városi bizottságának tulajdonában van. Azt javasoljuk tehát, hogy a Déli Hírlap kerüljön -a városi tanács felügyelete alá, függőségi viszonyának ily módon történő átalakításával teremtve meg annak garanciáit, hogy valóban a város polgárainak lapjává lehessen. Nem akartuk a lapot kisajátítani, hanem azt kezdeményeztük, hogy lássunk hozzá közösen az olyannyira kárhoztatott szerkezet átalakításához. Hiszen maga az MSZMP is egyre gyakrabban és hangosabban hivatkozik az esélyegyenlőségre. Ha komolyan gondolják — így vélekedtünk mi —, akkor nyilván ők is tarthatatlannak látják kiváltságos helyzetüket a napilapok terén. Ez a kérdés vízválasztónak bizonyult, mivel az MSZMP képviselői szerint az jelenti az esélyegyenlőséget, hogy ők a saját lapjukban hetente ilyen-olyan terjedelemben helyet adnak nekünk. Lényegi, szerkezeti átalakítás helyett kegyelmes adomány, ami persze semmiféle garanciát nem jelent. Ezt mi nem fogadhattuk el, mivel úgy gondoljuk, hogy az esélyegyenlőség — ami a választások előtt fokozottan jelentős — akkor válik komollyá, amikor az ahhoz szükséges eszközrendszer birtoklásának arányai, a függőségi viszonyok jellege a hangsúlyos. Nem tudtunk megegyezni, mert az MSZMP szemlélete szerint már az is óriási eredmény, hogy eddig is meg-megjetenhettünk. Tudomásul vették! A különböző vélemények, érdekek megnyilvánulása természetes dolog, és nem vívmány, az volt a természetellenes, amikor ezt adminisztratív módon lehetetlenné tették. Az esélyegyenlőség mélyebb, strukturális átalakítást kíván. Ebben az MSZMP városi bizottsága már nem volt partner, hiszen eszközeihez, azaz a fennálló struktúrához makacsul ragaszkodik. A tárgyalásoknak meg kellett szakadniuk, mert az MSZMP városi bizottsága hatalmi érdekeinél fogva a valódi átalakítást szolgáló lényeges terepeken politikailag cselekvésképtelen. Mozgástere ezeken a területeken az ígéretekre, bizonyos adományokra és a retorikára szorítkozik, ami már nemcsak az érdemi tárgyalásokhoz kevés, hanem a válság további mélyüléséhez vezet. A MESZEB nevében*. Dr. Matyi László Mile Lsjoa Családi körben II magyarokra kíváncsi hollandokkal Amikor alig egy hónappal ezelőtt a szezonkezdésre kíváncsian a tapolcai Éden kempingben jártunk, nem értettük, hogy mi lehet az oka annak, hogy a legtöbb sátorhelyet hollandok bérelik. Hiszen eddig igen ritka vendégek voltak nálunk a tulipánok hazájából érkező turisták, ha jöttek is, főként a Balaton-partját, a Dunakanyart választották úticélul. Egy Hollandiából, pontosabban Amszterdam mellől érkezett családot kérdeztünk arról, hogy miért éppen Miskolcra esett a választásuk. A beszélgetés időpontjának megválasztásával nem voltunk a legszerencsésebbek. A már elviselhetetlen kánikula után egy szeles, didergő», inkább őszre emlékeztető. hűvös, délelőtt kerestük táborhelyüket. Egyébként az egymás mellett sorakozó. sárga rendszámtáblájukról könnyen felismerhető holland gépkocsik arról árulkodtak, hogy a holland utazási iroda számíthatott arra, hogy Miskolc iránt az idén nagy lesz az érdeklődés. Ugyani» még a szezonkezdés előtt egy külön területet foglaltatott turistái számára. Itt találtuk meg vendéglátóinkat, a Van Haastrecht családot. Ahhoz, hogy a família minden tagjával megismerkedhessünk, kisebb névsorolvasásra volt szükség. Ugyani» három felnőtt és öt apróság vert sátrat itt. A keresztnevek hallatán szöszke gyermekfejek bukkantak elő a kocsik, fák mögül. Kísérőink Simárszki Béla, a kemping vezetőhelyettese tolmácsolt, de az első percekben nem volt szükség német nyelvtudásra. A barátságos fogadtatás, a szíves vendéglátás nemzetközi nyelv. + Kirándulásra készülődve Itt pedig most kézzel-lábbal magyarázzuk, hogy mire lenne szükségünk a pult mögött sorakozó cikkek közül ... — A nyelvvel vannak problémáink — veszi át a szót férjé. Vilidé. — A napokban ■ Budapestre utaztunk. és bizony a jegyváltásnál már minden nyelven, gesztikulálva magyarázkodtunk ■ és tudakolóztunk ... Nagyon kevés az idegen nyelvű tájékoztató tábla. + PULÓVERT KAPTUNK ÉS KÁVÉT Arra a kérdésre, hogy milyennek látják hazánkat azt a választ kaptuk, hogy ez egy szép zöld ország. Különösen tetszenek nekik a régi házak. Mint elmondták: náluk minden ultramodern. még egy benzinkút is, ezért ők a mi régi épüiete(Kerényi László felvétele) inket — még benzin tótjainkat is ■— hangulatosnak tartják... (?) A rossz idő egyébként nem szegte kedvüket. A gyerekek a hűvös ellenére is remekül eljátszottak a magyar gyárimé- ( nyú játékokkal. A tapasz-, talt világjárók egyébként jól tudják, hogy a holtan-, dók nagyon vendégszerető- ek. Ezt jól bizonyította,;; hogy a hidegben nem hagy- . tak miniket dideregni. Megszokott gyenge, forró kávéjukkal és kölcsönpulóverek- kel kínáltak, A vendégszeretettel azonban nem illő visszaélni, főként, ha a há-. zigazdáék hosszabb kirándulást terveznek. A család' ugyanis beszélgetésünk utaiC" Lillafüredre indúlt. Húgyah'!1 is búcsúzhattunk volna másként: auf Wiedersehen, vagy egy friss holland nyelvlecke után szabadon tot ziens. Viszontlátásra. (fázold) + „MINDENT FELFEDEZÜNK.. Stop, egy percre! Sorozatos tragédiák a halál úton Ben és Viliié, a két fiútestvér családjával együtt indult útnak — tudtuk meg a beszélgetés elején. Ben három. Viliié pedig két gyermekével és feleségével együtt csomagolt. Magyar- országra jövet eltöltőit tek néhány szép napot a Német Szövetségi Köztársaságban és Ausztriában is. Abban, hogy úticéljuk végül is hazánk volt. nagy szerepet játszott, hogy mostanában egyre többet hallani Hollandiában Magyar- országról. Gyorsan eljutnak a legfrissebb hírek és amíg éveken át alig lehetett találkozni a sajtóban hazánkkal. addig most egyre több szó esik róla. A reformok országára figyel a világ — mondják. De egy holland nem éri be a puszta hírekkel. nagy világutazók. Mindenhol ott vagyunk, mindent felfedezünk — vallják ga- gukról. így tehát természetes volt. hogy egjre többen akartaik idén Magyarországon nyaralná. Tapolcát az egyik helyi utazási iroda ajánlotta; Egy hosszú. 1700 kilométeres út és ilyen előzmények után múlt szombaton vertek sátrat az Éden- ben. — Nagy utazási előkészületeink nem voltak — mond. ja Ben, miközben kíváncsian és mosolyogva körén.k- gyűlnek a gyerekek. — Két napig csomagoltunk, és már útrakészek voltunk. Persze, a gyerekek miatt elég nagyra sikerült az élelmiszer- csomag, nekik ugyanis még hiányoznának az otthoni ízek. — A bevásárlásnál van egy kis gondunk — folytatja sógornője, Arie. — Ugyanis nálunk pár szelet előre csomagolt húst. felvágottat már lohet kapni. A világútlevélnek köszönhető, hogy az ország keleti részében lakók most már sűrűn megfordulnak a Dunántúlon, pontosabban a nyugati határátkelőhelyek irányába az I-es és az Ml-es úton. Azon a fél országnyi hosszúságú szakaszon, amelyet egyszerűen csak a ba- lálútnak titulálnak újabban. Sajnos a Hegyeshalom és Tatabánya közötti út alaposan rászolgált erre a nem éppen hízelgő elnevezésre. Ebből is különösen a Győr és az autópálya közötti rész a legveszélyesebb, errefelé egymást érik a szinte naponta ismétlődő tragédiák. A balesetek fő oka. hogy a nyugatról, pontosabban a külföldről és a Magyarország keleti részéből utazók itt találkoznak először az úgynevezett felemás autóúttal. Tatabánya és Győr között ugyanis a szokásos kétsávos út mellett nyugatról keleti irányba egy záróvonallal „elkerített” szervizút húzódik. Tulajdonképpen a nagy többség, a még arra gyakrabban megfordulók zöme sem tudja, mi célt szolgál az autópályákról ismert leállósáv. Ebből aztán naponta számos bonyodalom ered. Az udvariasabb gépjárrpű- vezetők, akik a szokásosnál lassabban gurulnak, kérés nélkül utat engednek a mögöttük jövőknek, félrehúzódnak a gyengén alapozott leállósávra. A Tatabánya felől Bécs irányába robogók pedig, szín te kikényszerítik ezt a gesztust. Olyan előzésekbe kezdenek, amelyeknél bizton számítanak a szemből jövő kitérésére. Ez persze nem mihdig következik be. Vannak, akik elsőbbségük tudatában kitartanak igazuk mellett, azért sem húzódnak félre. Nos ebből a ..ki az erősebb” játékból erednek a sorozatos 'trágédiák. A "héten kedden délután például a Blaguss—Volán menetrend- szerű járata úgy söpört végig. hogy ha tetszett, ha nem a szemből jövőknek le kéllett térniük a szervizútra. Jó lenne, ha az út elején többnyelvű táblákon közölnék az arra járókkal, hogy mire való a záróvonallal felfestett leállósáv. Szabad-e azon tartósan közlekedni? A megengedett sebességgel haladók mikor, milyen szituációban kényszeríthetők . a dimbes-dombos hullámzó aszfaltú „bicikliútra”?. No1 persze az. sem ártana.« ha a halálút fölött nemcsak az egyházi szeretetszolgálat; mentőhelikoptere keringene. Ha pedig kevés az ottani közlekedés-rendészet munkába állítható embere, akkor legalább kemény kartonpapírból stilizált egyenruhás rendőröket helyezzenek gl az út mentén. Messziről úg$- is nehéz megállapítani a valódiságát. Egyébként ez a módszer Japánban már kitűnően bevált. Ugyanis a felkelő nap országában hozzánk hasonlóan csak a rend-’ őrkocsik látványa fogja visz- sza a gázpedált Veszetten taposok lábát. (szántó)
