Déli Hírlap, 1989. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

1989-06-14 / 136. szám

/ A DH várospolitikai fóruma A Hideiíh-sor kacskaringós történetének új fejezete Más úton a Avasra Beomlott pincék, szűk kanvarok + Fontolgatják a Petőfi téri házak felújítását is A Hidegh-sor ügyével a lapunkból ismerkedhettek meg a miskolciak jó néhány évvel ezelőtt. Ez az az út, amely a Nagyváthy utcából a Domus Áruház mellől ,e- zet föl az Avas tetejére, jelenleg az egyetlen lehető­ség arra. hogy a több, mint harmincezer ember ottho­nául szolgáló Avas-déli vá­rosrészt megközelíthessük északi, nyugati irányból is. Ma ez azonban csak elvi lehetőség, mert az utat le­zárták, hiszen pincék om­lottak be alatta. Vajon med­dig kell még a fél várost megkerülniük pénzt, üzem­anyagot, időt pazarolva és a levegőt szennyezve azoknak, akik az Avasra igyekezné­nek a város nyugati részé­ből. például a nagyüzemek­ből? • REJTÉLYES FELÚJÍTÁS Döntés még nincs arról, hogy mi lesz a lezárt Hi- degh-sori úttal, de elkészült a lehetséges megoldásra egy tanulmányterv, az Észak-' tervnél — tervezője Lakatos Miklós —, amely két lehe­tőséget is kínál a döntésho­zóknak. A helyzet pontos ismeretéhez azonban előbb fél' kell idézni a múltat, pontosabban azt, mit olvas“ hattak lapunkban a Hidegh- sorról eddig a miskolciak. Ez az utacska egyszerű imacskaköves avasi kaptató volt addig, amíg rejtélyes módon a déli terelőút épí­tésével egy időben fel nem újították aszfaltszőnyeggel, járdával, buszmegállókkal el­látva. Hogy miért írjuk: rej­télyes módon? Mert alig­hogy készen lett, kiderült, hogy semmilyen fajta elő­írásnak nem felel meg. Az útkanyarokban nem fértek el egymás mellett az autó­buszok, ezen az útvonalon nem mert volna egyetlen illetékes sem tömegközleke­dést engedélyezni. Az egyik kanyart présházak szűkítet­ték le, amelyek szintén sza­bálytalanul épültek fel, de engedélyezés szövevényes történetéből a kívülálló új­ságíró számára már csak az derülhetett ki, hogy itt bon­tani csak akkor lehet, ha a tanács kártérítést is fizet. • SORSCSAPÁS, VAGY SZERENCSE? Ebben a patthelyzetben — van egy út felújítva, amelyet igazán használni nem lehet — nem is tud­juk: vajon szerencse, vagy sorscsapás, hogy beomlott egy pince az út alatt, és le kellett zárni a Hidegh-sort. Szerencse lehet ez azért, mert azelőtt lezárták az utat míg komolyabb bal­eset történt volna a megle­hetősen veszélyesen kanyar­gó útvonalon, és balszeren­cse azért, mert elvágták az egyetlen küldökzsinort, amely északi irányból ösz- szekötötte a belvárost az avasi városrésszel. Volt egy terv, amely a jelenlegi Hidegh-sori útvo­nalat tette volna járhatób­bá, azonban ma úgy tűnik, hogy kivitelezhetetlen, mert az út alatt sorakozó pin­cék „ártalmatlanítása” rend­kívül sokba kerülne, ráadá­sul az út megtartaná előny­telen adottságait, vonalve­zetését. Az Északtervnél mostaná­ban elkészült tanulmányterv egy teljesen új útvonalat jelöl ki — természetesen alápincézetlen területen. Az egyik változat a Gyár utcá­ról — a 34. számú ház elől — kiinduló útvonalat jelö­li ki, amely az izraelita te­mető sarkánál csatlakozik vissza az Avas-tetőre veze­tő útba. Ennek egy „alvál- tozata” olyan csomópontot is tervez a Gyár utcára, amely hosszú időre megfele­lően korszerű megoldást je­lent. A második változatban a Nagyváthy utcáról indul­na ki az Avasra felvezető úi útvonal. A tervező sze­rint az első változat több előnyt kínál. Q DÖNTÉS MÉG NINCS Ugyancsak az első válto­zatot támogatta a Miskolci Közlekedési Vállalat, és szakvélemény szerint így meg tudnák oldani a busz- közlekedést is. Ezt az állás­pontot képviselte a városi főépítész is. Az új útvona­lakat egyébként mindkét változatnál úgy tervezték meg, hogy nehéz gépjármű­vel, autóbusszal még ked­vezőtlen időszakban is jól járhatóak legyenek. (Ugyan­ez nem mondható el a Hi- degh-sorról akkor sem. ha kiszélesítenék a gondokat okozó kanyarok íveit.) Tehát itt tart ma a Hi­degh-sor ügye. Nem tudni még, hogy meddig kell ke­rülő úton járniuk az avasi- aknak. Nemcsak arról nem született döntés, hogy me­lyik változatot válasszák, hanem arról sem. lesz-e ele­gendő pénz a közeljövőben az építkezésre. (kiss) •• Üres a négy sár... Annak idején, ami­kor az avasi város­részt tervezték, termé­szetesen gondoltak ar­ra, hogy a hatalmas lakónegyed ne csak egyfelől, — a Petne- házi bérházak, a 3-as út és a tapolcai út irányából — legyen megközelíthető, hanem az ellentétes oldalról, ha úgy tetszik a Hi­degh-sor lejtőjéről is. Csakhogy ezt a bizo­nyos második utat nem építették meg. Ennek következménye, ként ma a forgalom terhe egyetlen szűk kis utcácskára, a Sza­badna rj harc utcára ne­hezedik. Ugyanis a legrövidebb utat vá­lasztva, itt nyomako- dik felfelé az Avasra a legtöbb autó és né­hány autóbusz is, mi­közben a négysávos út a Petneházy bérházak­tól a Szabadságharc utca sarkáig üresen tá­tong ... A Szabadság- harc utca pedig szép lassan tönkremegy, és megmérgeződik a leve­gője a város jószerivel egyetlen villanegyedé­nek. Ez akkor is jó­vátehetetlen kár, ha a miskolciak elsöprő többsége nem itt la­kik ... A Blaha Lujza utca 32/b. számú házban laktak 1924 után (időrendben) a volt polgári fiúiskola igazgatói, a polgári leányiskola igazgató­női és a ház északi végé­ben a hivatalsegéd. A ház utcai homlokzatán azonban emléktábla jelzi: ez volt a koronauradalom börtöne. Börtön állt ezen a helyen már 1744-ben is, de akkor még az előző évszázadok he­lyi szokása szerint fából építve. Az uradalmi épüle­tek kőből történő felújítása, de inkább az újraépítése 1758-ban kezdődött. Igv tör­tént ez a börtönépülettel is. Az alaprajz szerint az ut­cai részen volt a „pandú­rok tanyája” a börtönőrség szobája és Irodája. Azután egy hosszú terem, középen Mi lesz a Mint kósza hír jutott el hozzám, hogy lapjuk múlt heti száma foglalkozott a Petőfi tér 3. sz. alatti ház sorsával. Megjegyzem, hogy e ház jelenlegi képe a Pető­fi tér új rendezési tervébe — tekintve, hogy már a Ka­zinczy utcáboi is elénk tá­rul — és ebbe a környezet­be nem beleülő. Kérem szi­ves tájékoztatásukat a cik­kel kapcsolatban, tekintet­tel arra, hogy az elavult háztömb lakója vagyok! Ezt a levelet nemrég kap­ta szerkesztőségünk. A le­vélíró nyilván arról hall ott, hogy a Déli Hírlapban meg­jelent a városi tanács köz­leménye, amelyben arról adnak bért: fel akarják újí­tani a Petőfi teret, méltó környezetet teremtve már­cius 15-e megun nepe lésé - nek. Megérdeklődtük a bel­városi rehabilitáció tanácsi biztosánál, hogy mi lesz a Petőfi tér panorámáját je­lenleg valóban csúfító há­Vezetői fogadóóra 0 A Miskolc Megyei Városi Tanács szerdai, meghosszab­bított ügyfélfogadási napján dr. Székely László általános tanácselnök-helyettes a hi­vatali helyiségében fogadó-, órát tart 15 és és 17.30 óra között. két, mennyezetet tartó ősz- I loppal, 6 boltozott meny- I nyezetű helyiséggel, ,,joi j megvasalt ajtókkal”, külön a férfiak és külön a nők ré­szére. Az 1744. évi leltár szerint volt kéz-lábra való bilincs 3 db, lábbilincs 6 pár, és kézre való 1 pár. Az „uradalmi tömlöc őre: Lichy Jakab”. A földszintes ház hossza 24 öl (48 m) és szé­lessége 4 öl és 5 láb (9,5 m). A tömlőében őrizték azo­kat a súlyos bűnözőket, aki­ket az uradalomhoz tartozó városokból, falvakból hoz­tak ide. 1775-ben az urada­lomhoz tartozott Diósgyőr, Miskolc, Kövesd, Keresztes. Kisgyőr, Kápolna, Rados- tyán, Parasznya. Varbó, Ti- szatarján és Bábony. A re­formátus egyház halotti Felőli téri zakkal. Elmondta, hogy je­lenleg a szóban forgó épü­letek felújítása nincs napi­renden. De ezen nem is le­het csodálkozni, hiszen az egész Petőfi téri ügy csak most, az elmúlt hetekben dőlt el, előtte nem volt szó Fejcsóválva nézem a vil­lamos ablakán keresztül a felújitott Hunyadi utcai há­zakat. Elégedetlenkedek a festéssel — és nekem nem a színekkel van bajom, hisz’ azok már mostanra szinte felderíthetetlenek —, hanem a munka minőségével. Mint­ha elspórolták volna az anyagot, oly vékony a vako­lás, illetve a rávitt színező­réteg. Hogy ez így van, bi­zonyítja az épületek látvá­nya! Bántja a szememet az egyik saroképület rég lesza­kadt redőnye is. Megfejthe­tetlen számomra a házak falain végighúzódó kábelek bonyolult szövevénye: való­színű, szükség van a veze­tékekre, viszont akkor lehe­tőleg a párkányzatok sze^ó­an'-akönyvében találtam egy idevonatkozó bejegyzést: „1831. febr. 4. Keresztesen lakott, de a Diós Győri Tömlötzbe hozattatván Haj­dú Tóth Mihály, itten ren­des betegsége után meg holt s énekszóval el temet- tetett. 63 esztendős.” Az uradaiom megszűnése után az épület belsejét már többször átalakították, de a nyugati oldalán még napja­inkban is láthatók a vasrá­csos ablakok. Külső ajtói to­vábbra is a „nagyudvar” fe­lé nyílnak. A ház alapterü­lete és külső formája lénye­gileg változatlan maradt. A rabok életére és elkö­vetett bűneikre, valamint az ítéletekre vonatkozó írásos anyag még felkutatásra vár!- Balázs József házakkal? erről az eshetőségről. Azt azonban minden illetékes látja, hogy a Petőfi tér kör­nyezetével is foglalkozni kell — de konkrét határ­időt, dátumot még most nem tudnak mondani az épületek felújítására. tye alatt kellett volna elve­zetni, hogy minél kevésbé rontsák az épület összhatá­sát. Igaz, hogy a kábelezés miatt fúrt lyukakon kívül is találhatók ismeretlen célt szolgáló furatok a falon. Megdöbbentő látvány; ahogy most, a hetes esőzé­sek idején zuhogva ömlött a víz a Hunyadi u. 26. szá­mú épület oldalára szerelt csatornából, éppen az épület sarkára. Ha igaz a Medárd napi népi hiedelem, és így még 40 ésős napra számít­hatunk, nem sok marad a ház alapzatából. Ezt az épü­letet a tábla szerint a fod­rászszövetkezet használja, sőt, mi több, elhasználja. Az ott dolgozók r,em vés ik észre, hogy lassan elmossa alóluk a fundamentumot, a munkahelyet, az íróasztalt a víz?! Egyáltalán kinek a tulajdona, mondjuk az az épület — de a többi is? To- vábbállt a belvárosból a kőműves, a festő, a redő­nyös, a kábelszerelő, a csa­tornás; nincs esőfelelős, és épületfelelősök sincsenek ... * Lapunk régi levelezője, Sára asszony nem áll egye­dül észrevételeivel. Az utób­bi időben különféle fórumo­kon többször is szóba ke­rült: még • csak az elején tartunk a belváros megújí­tásának. de a néhány évvel ezelőtt nem kis pénzért ki­tatarozott öreg házak álla­pota már most hagy maga után kívánnivalót. Nagy kérdés, hogy ez vajon első­sorban minek tudható be? Annak, hogy körültekintőb­ben, nagyobb alapossággal kellett volna felújítani a házakat, vagy annak is, hogy hiányzik az a minden­napi gondoskodás, a gazda­szemlélet, amely hosszú idő­re konzerválhatja környeze­tünk értékeit.., * A romos pincék feletti út nem tudná elvezetni a for­galmat. Diósgyőri meditációk (14.) Az uradalmi tömlöc Odébbálltak a mesterek Hol vannak az épületfelelősök? h.

Next

/
Oldalképek
Tartalom