Déli Hírlap, 1989. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

1989-06-01 / 125. szám

Kísérlet a jövőért MmgmmmSSs Ive cfcvfem-olrf cvf ás f 1989. szeptember elsejétől, tehát az ősszel induló új is­kolai évtől regionális iro­dalom-oktatási kísérlet in­dul három miskolci közép­iskolában. Az alábbiakban közreadjuk a tervét, s be­mutatjuk, szakmai önélet­rajzuk révén, a kísérletben részt vevő, nyilvános pályá­zat útján kiválasztott há­rom szaktanárt. A magyar oktatási rend­szer uniformizált. Országa szerte azonos tanterv és tankönyv alapján folyik a munka, noha az egyes vidé­kek hagyományai eltérő hangsúlyt és megközelítést tesznek célszerűvé. A sze­gedi diákok a Tisza parton ballagó Juhász Gyula alak­jától juthatnának el a leg­természetesebben a Nyugat folyóirat nagy nemzedékéhez. Ugyanide a borsodi tájak­ról célszerűbb a Nyugat in­dulásakor még élő — saját irányát „túlélő” — Lévay József, vagy A Hét című lapot elindító (mezőcsáti születésű) Kiss József, s a Miskolcon fuldokló, Gellért Oszkárhoz kétségbeesett le­veleket küldözgető Kaffka Margit sorsának bemutátá- sából kiindulni. Természetes lenne, hogy például a nóg­rádi diákok Madáchcsal, a zempléniek Kazinczyval töb­bet foglalkozzanak, mint más tájakon. A' kényszerű tananyag- csökkentés miatt tankönyve­inkből kirostálódtak irodal­munk jelentős és jellemző értékei is. Abaúj, Borsod és Zemplén megyénél maradva Dayka Gábor, Gvadányi-Jó- 1 zsef, Lévay József, Tompa Mihály, Erdélyi János, Kiss József. Kaffka Margit mun­kássága például csaknem teljes mértékben ki fakult az irodalomtudatunkból. A helyi irodalmi hagyo­mányok ápolására megvan ugyan a lehetőség, de csak korlátozott óraszámban és függelékszerűen, s nem a tárgy oktatásának szemléle­ti elemeként. A tananyag­ból kihullott értékek szak­köri, helyismereti—mozgal­mi eszközökkel csak részben vezethetők vissza a köztu­datba. Múltunkhoz való fele­más viszonyunkat, s a kul­túra romló esélyeit is jellem­zi, hogy nem alakult ki ha­zánkban olyan regionális szí­nezetű rugalmas értékkivá­lasztó szellemi élet, amely­ben az egyes „tájhazák” he­lyi különbözőségeikkel gaz­dagíthatnák egymást. A „fő- vonulatra” lecsupaszított, irodalomtörténet-központú tananyag óhatatlanul vázla­tos-sematikus, s így leegy­szerűsítő irodalomszemlélet­re, olykor még értékvakság­ra is nevel. Az irodalmat valami nő távoli világba he­lyezi élet és irodalom szer­ves szemlélete helyett. Ho­lott természetes módon is megélhetjük saját környe­zetünkben a kultúrateremtő folyamatokat, s megtalálhat­juk adottságunknak megfele­lően a helyünket és az ér­dekeltségünket. Ezek a fel­ismerések adták az ötletet: érdemes lenne kipróbálni egy olyan módszert, amely a jelenleg érvényben lévő irodalmi tananyagot regio­nális változatban oktatja. Az ötlet Zimonyi Zoltán irodalomtörténésztől, a Látó­határ főmunkatársától szár­mazott. 1987 elején kezde­ményezte az Országos Peda­gógiai intézetnél egy orszá­gos kísérlet megindítását, s kidolgozta ennek cselekvési tervét is. A decentralizáció kívánatos elvének megfele­lően a megbeszélések során arra az álláspontra jutottak, hogy a kísérletnek nem fe­lülről, hanem a lényegét ké­pező adaptivitásnak megfe­lelően alulról kell építkeznie, tehát iskolai fejlesztés, helyi tantervi kísérlet formájában, elsőként Borsod-Abaúj­Zemplén megyében. Ezt kö­vetően ismertette meg Zi­monyi Zoltán a megye szak­mai nyilvánossága előtt az ötletét 1988-ban, a megyei pedagógiai intézettel, a szak- felügyelettel. továbbá a Pe­recesen rendezett nyári pe­dagógus olvasótáborban, majd a Magyar Irodalomtör­téneti Társaság helyi tagoza­tában tartott előadás és vita keretében, s a kedvező fo­gadtatás után a megyei mű­velődési osztállyal. Közben a megyei Pedagógiai Intézet pályázatot írt ki Hogyan ta­nítottam a helyi irodalmi hagyományokat? címmel, hogy felmérje az eddigi ta­pasztalatokat, s a kísérletre fogékony tanárokat. Ezt megelőzően még a múlt év­ben Zimonyi Zoltán „Petró- ház Miskolc” pályázata el­nyerte az Eötvös-alapítvány támogatását. E pályázatban a megvalósítandó tevékeny­ség között szerepelt a regi­onális változatú irodalom­oktatás kísérleti terve is. A pályázathoz szükséges ún. pártfogók (Szabolcsi Miklós, az Oszágos Pedagógiai In­tézet akkori főigazgatója, Czine Mihály egyetemi ta­nár, Kovács Sándor Iván egyetemi tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára, Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusmű­vész), s az alapítvány kura­tóriuma is kedvezően ítélte meg a tervet. Ilyen előzmé­nyek után a megyei Pedagó­giai Intézet, a megyei ma­gyar szakos szaktanácsadó és a megalakulóban lévő Irodalompártoló Egyesület, Szalay Lajos íojxe a megyei művelődési osz­tállyal egyetértésben meg­kérte a minisztériumi enge­délyt a kísérlet megkezdésé­re, majd pályázatot hirde­tett a kísérletben való rész­vételre. Az Irodalompártoló Egyesület megalakulása után a fenti előkészítő munkát tudomásul vette, s a regionális változatú iroda­lomoktatási kísérletet, mint első és legfontosabb tevé­kenységét, programba vette. A kísérlet az 1989 90-es tan­évtől indul meg, felmenő rendszerrel, tehát négy évig tart. Az egyesület az első tanévre 70 ezer forintnyi kötelezettséget vállalt a kí-‘ sérleti feltételek biztosításá­ra. A regionális változat köny- nyen félreérthető. Nem arról van szó, hogy a világ- és ma­gyar irodalom értékei helyett valaminő helyiértékű viciná­lis pótirodalmat kapnak a kí­sérletben részt vevő tanuló- csoportok, Petőfi lángolása helyett például Lévav József esernyőjét, vagy József At­tila mellőzésével Sassv Csa­ba dalköltészetét. E kísérlet iskolai fejlesztés, helyi tan­tervi kísérlet. Lényegében az érvényes oktatási-nevelési terv keretei között mozog, az eszköz szabad megválasz­tására. illetve az adaptivitás igényeit szolgáló helyi köze­lítésmódok megkeresésére korlátozódik. A változat jel­leget elsősorban a közelítés- mód adja: az anyag feldol­gozása során arra tesznek kísérletet, hogy ahol lehetsé­ges és indokolt, a tanulókat körülvevő környezeti való­ságból keressenek kiinduló­pontokat. Ilyen lehet például József Attila tárgyalásakor a miskolci Reggeli Hírlap­ban megjelent néhány ver­sének bemutatása. Fazekas Sámuel színvonalas újság­vállalkozásának ismertetése, a költő „megjelenítése” a miskolci utcán, illetve Lilla­füreden. Mindez csupán a tananyag bizonyos „áthang- szerelése”. Valódi változatot képez viszont a tananyagból kihullott értékek visszamen­tése, például a már emlí­tett Dayka Gábor, Lévay József. Kiss József. Kaffka Margit, stb. Kérdés, hogy minek a rovására hisz a kí­KALÁSZ LÁSZLÓ Babits-illusztrúció Feledy Gyula rajza Megülfük torát is a múltnak de a jövő még nincs velünk indulataink szabadulnak s kikötve gondunk mindenütt munkánk: harapja ráncigálja de vernyőn nyúlva nem az ész sompolyog e tyúkól-világra csak a félsz ellopnánk az isten markából s inkább kihull a trombita az alkony terhes sugarától nem dühödik csak a bika néznénk megnyugtató hatalmat mely ránk terül mely ránk borul fölöttünk röpködnék a varjak s szemünk fénye megfakul sérletben részt vevő osztá­lyok évi óraszáma azonos a többi osztályéval. A kísérlet szándéka az, hogy e vissza­mentés ne menjen semmi másnak a rovására, a regio­nális változat is őrizze meg az oktatási és nevelési terv teljességét. A gyakorlatban azonban esetenként megfe­lelőbb, hatékonyabb mód­szert lehet alkalmazni, a tel­jes pályakép bemutatása (extenzivitás) helyett pl. in- tenzivitással tud a tanár időt nyerni. Például teljes, de vázlatos Berzsenyi- és Kazinczy-pályakép helyett a kétféle ízlés és irányzat konfliktusára, kettejük, kap­csolatára összpontosítva a regionalitásnak megfelelően erősíthetők a Kazinczy- hangsúlyok, úgy, hogy az „egész”, a korszak és a Ber­zsenyi-kérdés jobb megérté­sét, probléma-érzékeny meg­közelítését érhetik el. Meny- nyiségileg talán kevesebbet, de minőségileg többet is nyújtva a tanulóknak. A változat egyik eleme le­het a jelenlegi szigorúan vett történeti-kronologikus, rendtől eltérő közelítésmód is. A tanár megteheti, hogy a jelenkorból kiindulva nyo­moz vissza, s csak később tér rá -az irodalomtörténet­re, ahogy azt annakidején Arany János is javasolta. Az élményszerű „bevezetés”, az irodalomba, az olvasás ter­mészetes motiválása, a kor­társ irodalom értő közönsé­gének felnevelése ezt a kö­zelítésmódot igényli. Ha a * tanulók az esztétikai, illetve poétikai ismereteket, alap­fogalmakat az antikvitás he­lyett a kortárs irodalom anyagán sajátítják el, ko­rántsem tűnik majd számuk­ra formátlan zűrzavarnak az új művészet. A helyi közelítésmód ré­vén betagolhatók az ismeret- anyagba a hazai nem ma­gyar irodalmi hagyományok is, B.-A.-Z. megyében példá­ul Hviezdoslav és Lenau, továbbá mód nyílik a más­ság és különösség értékel- tetésére is, szellemi pluraliz­musra és toleranciára neve­lésre. A mi tájainkon pél­dául tudatosítani kellene, hogy itt jelentkeztek az el­ső zsidó, illetve cigány szár­mazású magyar (magyarul verselő) költők. A kísérletnek egyébként éppen mert kísérlet, csak a kiindulópontja és a célja meghatározott. Az tehát, hogy az egységes tananya­got kivetkőztetve az egyen­ruhából, a helyi hagyomá­nyoknak megfelelően ^ruház­za fel, az adaptivitás révén erős regionális szellemiséget alakítson ki, amely a saját környezetben kultúrteremető erőként képes majd jelent­kezni és felhalmozódni, ser­kentve a közművelődést. Na­gyon fontos, hogy a jelenleg lepusztuló hagyományok re­gionális szinten megkötőd­jenek, s hogy környezet együtt lélegezzen a kortárs irodalommal. A kísélet a benne részt vevő tanárok legszabadabb alkotó tevékenységére alapo­zódik, valójában tehát nem is egy, hanem három prog­ram indul majd. a közre­működők egyéniségének megfelelően. A kísérlet tisz­tázza majd, hogy a regioná­lis változatú irodalom-okta­tás révén felszínre hozha- tók-e életképes tárgymód­szertani eljárások, amelyek sikerrel alkalmazhatók is­koláinkban. A kísérletnek tehát nincs semmilyen elő­zetes tantervi és módszer­tani kötöttsége. Nem egy m§r kidolgozott koncepció „leadásáról” van szó iskolai kipróbálásra, hanem egy öt­let kihordásáról, ha az élet­képes. Jó körülmények kö­zött, saját kreativitásukat ér­vényesítő tanárok. peda­gógiai tapasztalatok, iroda­lomtudományi, helytörténeti eredmények, s a helyi társa­dalom igényei segítségével életre kelő koncepcióról. A tantervváltozat kidolgozása, kísérletező tanárok feladata lesz. A kísérlet „terméke" pedig az az összegzés, ame­lyet félévente rögzítenek, sa­ját tapasztalataik alapján. Szándékunk, hogy a kísér­letet idővel országos kísérlet rangjára emeljük. Nem egyetlen helyes módszerként kívánjuk elterjeszteni, s ez­zel más eljárásokat kiszorí­tani. Az a feltevésünk, hogy a regionális változatban tör­ténő irodalom-oktatás alkal­mas utakat kínálhat a meg­újuló, alternatív jellegű, ta­nári szabadságra épülő ok­tatásnak. Épp ezért szüksé­ges. hogy a B.-A.-Z. megyei kísérlet ellenpróbáját más régióban elsősorban és min­denekelőtt Budapesten is el­végezzék majd. Akik vállalták A kísérletben részt vevő tanárok heti 14 órában, egy szabadnap biztosítása mellett tanítanak majd, az óraszám csökkenése mi­atti jövedelemkiesés pótlására havonta 2500 Ft, a tapasztalatok írásos rögzítése és ösz- szegzése után, félévente 3000 Ft juttatást kapnak. Teljes figyelmüket a kísérletre kö­telesek fordítani, tehát a megállapított óra­számon túl helyettesítést, különórát nem vállalhatnak. A kísérlet- feltételeit a megyei művelődési osztály, a fogadó iskolák és az irodalompártoló egyesület közösen teremtet­te meg, ez utóbbi a feltételek biztosítása érdekében az 1989—90-es tanévre 70 ezer Ft kötelezettséget vállalt. SZABÓ LASZLÓNÉ, Miskolc, Kós Károly Építőipari Szakközépiskola: — 1966-ban fejeztem be a Kossuth Lajos Tudományegyetemet, magyar- történelem szakos középiskolai tanár vagyok. Jó néhány bemutató órát tar­tottam, megyei szintűt is. Több iskolai irodalmi műsort rendeztem. Évekig a KÖDMÖN irodalmi színpadának vezető­je voltam. Az irodalomtanároknak szer­vezett kétéves komplex továbbkép­zést, valamint a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem által szervezett poszt­graduális, ún. intenzív továbbképzést is kiváló minősítéssel fejeztem be. Ki­sebb munkám az Ideológiai kérdések és válaszok Petőfi Sándor: Szörnyű idő... című versének elemzése kap­csán. Nyelvészeti-stilisztikai tanulmá­nyom az Üzenet című jugoszláviai ma­gyar folyóirat 1987. I—II. számában je­lent meg nagy terjedelemben, a legje­lentősebb irodalomtörténészek munká­ival együtt. Címe: A szecesszió nyelvi jegyei Csáth Géza korai novelláiban. TÓTH BERTALAN, Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium: — 1958-ban végeztem a debreceni bölcsészkar magyar—történelem szakán. A pályakezdés gyönyörű és küzdel­mes műhelymunkákkal kínált: falusi osztatlan általános iskola (Baktakék), diákotthoni nevelőtanárság (Sátoralja­újhely), Miskolc városi művelődési osz­tály (intézményi előadó); az utóbbival párhuzamosan gimnáziumi tanár (1961- től a Földes Gimnázium a munkahe­lyem). Szerkesztettem a Miskolci Mű­sorkalauzt. Iskolámban filmesztétikai szakkört vezettem. Bekapcsolódtam az amatőr színjátszó mozgalomba. 1973- ban Csurgón, az országos diákszíniát- szó napokon csoportom aranyérmet ka­pott. Országos pályázaton forgatóköny­vem a 2. helyre került, a színpadi adaptációt a Kossuth Rádió közvetí­tette. Közben 1970-ben megkaptam a Szo­cialista Kultúráért kitüntetést. Okla- tó-nevelő munkámat alkotó-kísérletező szándékkal végzem. Európai és ország­járó útjaimon készített színes diáim­ból audió-vizuális sorokat készitettem magyaróráimra. Vezettem alkotó kört. magyar szakkört, tud'ománvos diák­kört. A tudományos munkára siettem rávezetni diákjaimat. Sokan eredmé­nyesen szerepeltek az országos közép­iskolai tanulmányi versenyen. A fakul­tációs munkában a megindulás óta részt veszek. Négy éve az Országos Pe­dagógiai Intézet elfogadta és díjazta az I—II. évfolyam számára készített kísér- leti tanterveimefc Megyénk, városunk irodalmának a tanulmányozására igye­keztem gondosan figyelni. , Osztályfőpöki munkámban alapvetően fontosnak tartottam irodalmi emlék­helyeink meglátogatását; ott komplex irodalmi összeállításokkal idéztük a helyek szellemét. Tartottunk költészet napi műsort Kalász Lászlónál. Tájhá­zakat ízlelgettünk Vizsolyban, "zép- h almon, Tardo.nán, Keleméren, Bélapát­falván. Szentpéteren. Néhány publiká­cióm jelent meg (Alföld, Üj írás. Nap­jaink stb.). DR. KÓCZI ROZÁLIA, Miskolc, Gá­bor Áron Kohó- és öntőipari Szak­középiskola: — A magyar nyelv- és irodalmat ál­talános iskolában kezdtem el tanítani a Bessenyei György Tanárképző Főis­kola elvégzése után. 1975-ben. Élénken érdeklődtem ;i megye és az ország tör­ténelmi irodalmi, néprajzi hagyomá­nyai iránt, ezéyt 1977-ben idegenveze­tői jogosítvány. szer°? ;m mellyel ma is vezetek. Igv jól ismerem megyénk kulturális értékeit. A főiskolai rr '--Ír- orosz szakos tanári diploma megsze-- zése után állandóan képeztem magam, 1981-ben elvégeztem a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem orosz nyelv- és irodalom szakát, jeles ered­ménnyel Szívesen kutatok, fgv 1984-re elkészítettem és megvédtem doktori ér­tekezésemet. melvet a XIX. századi irodalomtörténetből készítettem Tolsz­toj hősnőinek önmegvalósítási törekvé­sei címmel. Figyelemmel kísérem az űj irodalomtörténeti felfedezéseket, ta­nulmányokat. tagja vagyok a Magyar Irodalomtörténeti Tár;asáenak. 1981 óta s Gábor Áron Kohó- és ön­tőipari Szakközépiskolában tanítom az orosz, és a magyar nyelvet és irodal­mat. valamint az osztályfőnöki munka- k zösséget vezetem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom