Déli Hírlap, 1989. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
1989-06-29 / 149. szám
Színfolt a kőrengetegben a miskolciaké a szó Postacím Déli Hírfán Miskolc. 3501. Pf.: 39 — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőiül péntekig. lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. • Kapjanak több bért, de... A Déli Hírlap június 15-i számában olvasható egy racr- nöknő véleménye a pedagógusok bérkövetelésével kapcsolatban. Levelének utolsó mondata így hangzik: „Írják meg az újságnak, hogy jogosnak érzik-e a pedagógusok követelését?” Mivel ezzel az utóbbi időben rengeteget foglalkozik a sajtó, rádió, tévé, így természetesen megvitatják a munkahelyi kollektívák, baráti társaságok, de hallottam már Miskolc—Budapest között, egyazon vasúti fülkében utazók — egymás számára idegen emberek — eszmecseréjét is. Ezek alapjan állíthatom, hogy a pedagógusokon kívül senki nem ért egyet a részükről követelt negyvenszázalékos béremeléssel. A drasztikus áremelések őket semmivel sem sújtják jobban, mint a társadalom bármely más rétegét. S az a tény, hogy az ifjúság nevelése igen sok kívánnivalót itagy maga után, nagyrészt a pedagógusok számlájára írható. v Ha egy ilyen nagymértékű béremelés kikényszerítéséhez elég az, hogy aláírásokat gyűjtenek, és a Pedagógusok Szakszervezetének miskolci alapszervezete sztrájkkal fe- nyegetődzik, akkor ugyanezt meg tudják tenni a vasutas-, az építő-, a vasas-, a kereskedelmi, a mezőgazdasági stb. dolgozók, illetve azok szakszervezetei is, és ha ezek mind sztrájkolni kezdenek, akkor mi lesz az amúgy is ingatag lábakon álló népgazdaságunkkal? Dr. Kovács László, Miskolc város tanácselnöke a művelődési miniszterhez írt levelében —, mely megjelent a helyi lapokban — közli, hogy csak a miskolci pedagógusok bérének július 1-i hatállyal történő, negyvenszázalékos emeléséhez még ebben az évben 193 millió forintra lenne szükség. Hogy ez a szám országos méreteket tekintve milyen horribilis összeg volna, azt még megközelítően sem merem megbecsülni. Azt érzi minden reálisan gondolkodó honpolgár, legyen az értelmiségi, vagy fizikai dolgozó, hogy a mai gazdasági viszonyok között ilyen mértékű követelések nem teljesíthetők, illetve ha teljesítenék, az mindenkit irritálna, aki nem pedagógus, és esetleg egy megállíthatatlan lavina elindítója lenne. Végezetül még'csak annyit: a pedagógusok bérének rendezésével a közvélemény elvileg egyetért, de csak a reális lehetőségeken belül. Mocsári Mihályné Miskolc Ördögi körben Két gyermekem van, a kisebbik — tízesztendős — születésétől fogva vak, és többszörös fogyatékos. Ragaszkodunk hozzá, intézetbe továbbra sem akarjuk adni, csakhogy a jelenlegi körülményeink lassan gátolják a súlyos beteg gyermekkel az elképzeléseinket. Az 1 plusz két szobás lakásunk ugyanis a hetedik emeleten van, onnan a szabadba vinni a gyereket a legnagyobb körülményességgel lehet csupán. Ezért is határoztuk el, hogy megpróbálnánk belevágni egy családi ház felépítésébe. Lakásunkért a tanácstól — ha építkezünk — 560 ezer forintot kapnánk. S most voi- na telek is — ugyancsak tanácsi —, amely 282 ezer forintba kerülne. Csakhogy nekünk készpénz nem áll rendelkezésünkre. A szirma—berekkerti telket tehát — , százezer forintos bankhitellel — tulajdonképpen meg . tudnánk venni a lakás visszavételének árából. h.a a sorrendet meg lehetne fordítani, A tanácstól ugyanis azzal utasítják el kérésünket, hogy először legyen meg a telek, aztán veszik vissza a lakást. Én viszont a fentiek miatt a telket a lakás visz- szavétele előtt nem tudom kifizetni. Ördögi körben érzem magam. A józan paraszti ész azt diktálná, hogy miután a lakás is és a telek is tanácsi, egyszerű csereszerződéssel megoldható, ha nincs bürokrácia. Ám akárhová fordulok, mindenütt elutasítanak kérésemmel. Nem tudom felfogni, miért ne lehetne ilyenformán is támogatni az új otthon teremtését? Miért ne lehetne — akár méltányos- sági alapon — megoldani kérésünket, amely egy tanácsi bérlakást is felszabadítana. A mi esetünkben éppen hogy nem állami segítségért kopogtatunk, hiszen akik tízéves koráig maguk nevelnek és továbbra is maguk akarnák ápolni-gondozni egy olyan súlyos beteg gyermeket, mint a miénk, csak terhet vesz le'az állam válláról. Gulyás Ferenc, vasutas, Miskolc, Klapka Gy. u. 40. sz. Apa s fia mentette, ami menthető Megéltem már nyolcvan évet, de olyan vihart még nem láttam, mint amilyen a múlt héten a Pallós utcát végigverte. Házak rongálódtak meg, falak dőltek össze. A velünk szemben levő családi háznak —■_ a Pallos utca 3. szám alatt — is bedőlt az egyik fala. Idős tu- 1« idonosait a tűzoltók az a Diakon keresztül emelték ki az életveszélyesen megrongálódott éoületből. Mégis a mi házunkban lakó 39 éves Hoffmann Ferenc és 16 é\es fia, ifjabb Hoffmann Ferenc odasietett. hogy mentse, ami menthető. A bútorokat, háztartási gépeket a legnagyobb erőfeszítések árán hurcolták ki a romokból. Este későig dolgoztak azért, hogy a biztosítással nem rendelkező ház- tulajdonosok értékeiből amit lehet, kimentsenek. A Hoffmann család egyébként is segítőkészségéről ismert házunkban. Engem is ők istápolgatnak. bármiben szükségem van a támogatásukra. Ügy gondolom, hogy a család — beleértve a mozgássérült édesanyát, aki a sáros-iszapos ruhákat, csizmákat rendbe tette a vihar után — a katasztrófát okozó égszakadás alkalmával is jelesre vizsgázott emberségből. Özv. Varga Lajosné Miskolc, Pallós H. 8. sz. Jövőre is virágba borulnak ? Gyerekkorom egyik várva várt eseménye volt, amikor virágba borultak a nagyszüle- im kertjében a kársak, és mi, gyerekek kaptuk a feladatot; szedjük le a fürtöket. Kétágú létráról óvatosan csipegettük a teának valót, majd az udvaron ponyvára kiterítve szárítgattuk. Most is virágzanak a harsak — a lakótelepünkön is nagyon sok van belőlük. Ám hogy azok, akik most szedik a hársfürtöket, milyen örömmel teszik, nem tudhatom. Azt viszont saját szememmel láttam a minap, hogy felnőtt emberek hogyan tördelik a gallyakat, s csak egy a cél, hogy teljen a zsák. S hogy közben a fa ágai összetörve, megcsonkítva meredeznek az ég felé, kevésbé fontos számukra. Jó lenne, ha a harsak nem sínylenék meg a teaszeáök munkálkodását. Mert a fák jövőre is virágba borulnak majd, ohtják illatukat, s termik nekünk a gyógyteát. De azok a gallyak, amelyeket most összetörünk, jövőre talán már ki sem zöldellnek. Most kellene vigyáznunk rájuk ... H.-né ?|c A Klapka György utcában találkoztunk ezzel az ötletes megoldással, amely arra példát hogyan lehet. virágokkal díszíteni a panelházi ablakot is. Szép színfoltja ez a szürke kőrengetegnek. Vidámító a látvány, amely segít elképzelni, hogy milyen lehetne egy-egy panelház, ha minden , ablakot felvirágoztatnának”. T. G. ' Miskolc Jogos volt az intézkedés N. L.-né miskolci olva?- sónk levelét közöltük június 5-i számunkban, melyben azt sérelmezte, hogy 200 forintra büntette meg a buszon a jegyellenőr. S mindez 1 forint különbözet miatt, ugyanis villamosjeggyel utazott az autóbuszon. Mint levelében írta, azért kényszerült erre a megoldásra, mert azon a környéken, ahol kétéves kislányával a buszra szállt nem tudott buszjegyet vásárolni. Panaszára Zimmermanu Ferenc, a Miskolci Közlekedési Vállalat igazgatója válaszolt: „Leveiéből nem derül ki, hogy milyeti okból »kényszerült« villamosjeggyel autóbuszon utazni, vállalatunk jegyellenőre nzonban nem marasztalható el kötelessége teljesítéséért: • a villamosjegy autóbuszon ugyanis nem érvényes. Tájékoztatásul fel kell hívnom a panaszos figyelmét Kedvelt kiitak az 54/1989. ÁH-ármegállapításra, mely a helyi közlekedés menet- és pótdíj tételeit kötelezően előírja. E díjtételek meghatározott fix összegűek, s a közlekedési vallalat és utasai között nem képezhetik alku tárgyát, sem a menetdíj (5 vagy 6 Ft'!)% sem a pótdíj (200 forint minden esetben) vonatkozásában. Ami a jegyváltási lehetőségeket illeti, Miskolcon legalább 150 helyen (a vállalat jegypénztárai, jegy- automaták, élelmiszerboltok, trafikok stb.) válthatnak utasaink elővételben menetjegyeket, a jegyváltóhelyek hivatalos nyitvatartási ideje alatt. A panaszos kívánsága a megállóhelyi- illetve a járművekbe szerelt jegyauto- matákrq vonatkozóan az állam és az állalmi vállalatok jelenlegi erőforráshiányai miatt nem teljesíthető. Ez irányú elvárása megalapozatlan. Kérem, hogy esetenkénti utazásainak zavartalan biztosítása érdekében a rendelkezésre álló jegyelővételi helyeken időben gondoskodjon a szükséges menetjegyek beszerzéséről.” i Fogyózik a Rudi? jjc A Centrum Áruház előtti tér ivókútjai meghódították a miskolciakat. Különösen a fiatalság oltja Szomjúságát szívesen a csobogó vízsugarakból. Még az esős napokon is sokan keresik a gusztust csináló, kutakat, sejtetve, hogy a kánikulai napokon kedvencei lesznek a városnak. Mindenesetre igen jó ötlet volt ide tervezni ezeket a csobogókat. Sz. Gabriella Miskolc A Ru dikból előbb-utóbb Rudolfok lesznek, igaz, nem mindenütt. A Túró Rudiból ugyanis az utóbbi időben Rudiira lett. Mintha fogyózna, szemmel láthatóan ki- sebbediik. A legutóbbi áremelés óta a Túró Rudi csomag jánaik két vége közelebb került egymáshoz. A csemege ide-oda csúszkál papírcsomagjában. Az ilyesfajta készítményeknek a súlyát grammban tüntetik fel, s csak természetes, hogy nem visszük őket a gyógyszertárba, hogy patiikamérlegen ellenőrizzük 5 mennyi az annyi __ Nen* hiszem el viszont, hogy a mai spórolós világban ujj-fe nyival hosszabb papírt használjanak csomagolásúikhoz^' mint amennyi szükséges. Csak arra gondolhatok, hogy- a burkolat mérete még a ré-' gi, a Túró Rudié viszont újabb. Lehet, hogy ezt nevezik „burkolt” áremelésnek? * S. S. Miskolc Kisiskolás városszépítők A napokban a belvárosból hazafelé menet, a Martintelepen, a November 7-e tér mellett vezetett el az utam. Meglepődve s egyben örömmel láttam, hogy iskolás gyermekek szorgoskodnak a tér parkjában: géppel nyírják a csapadékos időben nagyra nőtt füvet. Négyen voltak. Egyikük a fűnyírógépet kezelte, á másik a hozzá vezető kábelt húzta. A brigád másik fele a lenyírt fű összetakarításán fáradozott. A látvány örömmel töltött j el, mert — szombat lévén — iskolai szünnap volt. s játszás helyett önkéntes társadalmi munkában lakóterületünk egyetlen parkjának ápolásával, szépítésévé! fog. lalkoztak. Tettüket nem tartották dicsőségnek, hanem természetesnek vették A nevüket is alig sikerült kiszednem belőlük, csak azt említették büszkén. hogy mindnyájan a Martintelepen laknak és g Csele utcai általános iskola tanulói. Szép j volt a látvány, de nemcsak ! azért, mert a park ismét S szemet-lelket gyönyörködte- ! tő. hanem azért is, mert 3 felnőtt városszépítőknek és a lokálpatriótáknak már vannak követőik, utódaik. Megérdemlik, hfigy nyilvánosan, név szerint dicsérjük meg a brigád tagjait: Béki Zoltánt, Borbély Ferencet. Borbély Zoltánt és Labant Tamást, valamint szüleiket, s az iskola pedagógusait, akik a társadalmi munkára nevelik a gyermekeket. Tarcsi Lajos Miskolc B. A.-né <Mézőkövesd): Levelét megkaptuk a leírtak intézése azonban hosszabb időt vesz igénybe, kérjük türelmét. P. G.-né (Miskolc): A haran— gozást illetően tökéletesen egyetértünk. Ezt egyébként a közelmúltban rovatunkban is közölj íük. Levelét köszönjük. ,
