Déli Hírlap, 1989. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
1989-06-21 / 142. szám
A DH várospolitikai fóruma Nem akart hivatalnok lenni A főépítész távozik... A folyamatosság gyógyír lehetne a bizalomhiányra? ♦ A belvárosi rekonstrukció már nem tűrt halasztást. A főutca is fokról fokra visszanyeri régi arculatát. (Fejér Ernő felvételei) Hétévnyi munka után Miskolc város főépítésze, Kelemen István távozik: lemond főépítészi tisztségéről és most alakuló tervezői vállalkozásban dolgozik tovább. Vajon miért döntött úgy. hogy pályát módosít? Van-e ennek az elhatározásnak köze ahhoz, hogy az utóbbi időben , jó néhány vita mérgesedett ; el a városlakók és a tanács 1 között? Vágj7 meglehet, hogy akárcsak sok más terület társadalmi-gazdasági életünkben, a városépítés is válságban van? Amikor ezekről a témákról beszélgettünk Kelemen Istvánnal, természetesen nemcsak vá- , rosépítészetről esett szó, ha- ! nem voltaképp politikáról j is, de ezt a kettőt egymás- * tói elválasztani aligha le- ! hét.... ♦ Mi a pályamódosítás oka? — Elsősorban azért vál- : toztatok pályát, mert nem sikerült tovább fejlesztenem azt a főépítészi szervezeti , rendszert, amelynek létre- ' hozását jó pár évvel ezelőtt kezdeményeztem. Azt sze- j rettem volna elérni, hogy a | főépítészi munkában — és ■ általában a tanácsi terüle- ; ten — előretörjön az a ! szemlélet, amely tervezői, alkotói indíttatású, kiterjedt és állandóan működő vizsgálati rendszerre alapítja döntéseit. Mindehhez nem találtam partnereket, a gyakorlatban egyre inkább hi- vatalnokibbá vált a munkám. No és petsze 40. életévemet betöltve engedtem annak az egyre erősödő vágynak, hogy újra alkossak, tervezzek, hiszen ez olyan sorsforduló, amikor úgy érzi az ember, lehet még egy dobása... ♦ Ez oz tehát, amely a mérleg kudarcoknak fennÍ tartott serpenyőjét terheli. Mi kerül a másik serpenyőbe? — A hét év lefontosabb eredményének azt tartom, hogy 1983—84-ben olyan általános rendezési terv született, amelybe sikerült a korábbiaktól eltérő koncepciót beépíteni. Magyarán: a központi, hatalmi eszközökkel vezérelt városátépítés helyett egy-egy terület, városrész önrekonstrukció útján is fejlődhet, előtérbe került az értékmentés, megnőtt a helyi egyéni kezdeményezések rangja. Lett pénz arra is, hogy az „elvágott fonalat” megpróbáljuk összecso- mózni, azaz levéltári, tör- j téneti kutatásokkal tisztáz- i zuk, mi köti össze a múltat a jelennel egy-egy városrészben. De az eredmények közé sorolhatom a belvárosi rehabilitáció megindulását és azt is, hogy bár a Bodótetőre régebben olj7an terv készült, amely egy második Avas-délt teremtett volna meg, helyette mégis emberibb, elfogadhatóbb környezetet teremtő lakónegyed épülhet napjainkban. ... ♦ Az On véleménye szerint akkor minek tudható be az, hoqy épp az előbbiekben dicsért új rendezési terv érvényességre jutása után, az elmúlt években w szaporodtak meg a dühödt viták a városlakók és a tanács között.. — Az én elméletem szerint Miskolcon, a hatvanas, hetvenes évek városépítésében kell keresni mai gondjaink gyökereinek többségét. Ekkor félmillió ember átjáróházává lett a város: összevissza költöztették a miskolciakat. az új lakónegyedek építésével szétzúzták a régi közösségeket. Mára ez a folyamat lelassult, és kialakultak az új lakóközösségek. Ezekben a kis közösségekben most tudatosul igazán, hogy egy szinte zöldfelületek nélküli környezetbe csöppentek, hiányos felsze- reltségű lakótelepekre — vagy épp egy sok évtizede elhanyagolt, öreg lakónegyedbe. Ráadásul a tiltakozások hangerejébe a friss tulajdonosi tudat is belejátszik, hiszen a lakás már régen nem állami ajándék... ♦ Vitatkoznék Önnel, hiszen a Petőfi térre szinte még oda se költöztek a lakók, amikor a 26-os út új szakasza miatt máris „állt a bál.” Itt aligha lehetett beszélni megállapodott közösségekről ____ — No igen, mert azt is figyelembe kell venni, hogy az állami, vállalati pénzek városfejlesztést szolgáló bőségszaruja elapadt. A 26-os útnak mire a lakók odaköltöznek, már réges-régen készen kellett volna állnia, ha a tanácsnak és a KPM- nek idejében lett volna elég pénze... A másik alapvető konfliktus ma az, hogy a városrendezésnél tervekben gondolkodunk. Én is azt próbáltam elérni hét év alatt, hogy ne tervezzünk, hanem szabályozzunk, azaz ne avatkozzunk bele mindenbe, ne szorítsunk korlátok közé mindent. Olyan irányítást kell létrehoznunk, amely kész befogadni külső ötleteket, a városlakók egyéni törekvéseit, energiáit, igényeit. Ez az a fajta munka, amire egy központi vezérlésű rendszerben felépített hivatali szervezet nem tud egyik napról a másikra átállni... — Való igaz, hogy egy jó városépítési koncepciót sem lehet maradéktalanul végrehajtani, a mai szervezeti, gazdasági, társadalmi feltételrendszerben. Hiába „rugalmas” az elgondolás, ha a megvalósítás rugalmatlan... Ennek az az eredménye, hogy négy-ötévenként új koncepciókat gyártunk, ahelyett, hogy állandó „karbantartásra” rendezkednénk be, folytonosan vizsgálva a város életét, múltját, ennek az információnak alárendelve a naponta meghozandó részdöntéseinket. Ma hosszú évek telnek el egy terv és megvalósítása között, és mire építeni kezdünk, előfordulhat, hogy az évekkel ezelőtti körülmények megváltoztak, amit megvalósítunk, idejétmúlt. ♦ Mit lehetne tenni, hogy ne legyen bizalmi válság a városlakók és ai városépítők között? — A megoldás szerintem az, ha a folyamatosságot nyújtjuk a városlakóknak. Nem váltogatjuk öt-tízéven- ként koncepcióinkat, hanem megismerve az épület, utca, városrész múltját, jelenét, — az ott élőkkel együtt —, arra alapítunk, hogy ami tegnap történt ott. és amit holnapra tervezünk, azt össze lehessen kötni a jelennel. ♦ Lemondva főépítészi rangjáról, On felhagy azzal is, hogy az eddigiektől eltérő módon, de befolyásolja a miskolci városépítést? — A társadalmi, szakmai szervezetek fórumait is felhasználva részese akarok maradni a változásoknak. Nem zárom be a kapukat, nem távozom, nem költözöm el, továbbra is miskolci maradok. „ 1 (kiss) Tanácstagi fogadóóra! Holnap tartja tanácstagi fogadóóraját Vaskó Miklós, az 5. Sz. Általános Iskolában (József Attila u. 44. sz.), 18 órától: Csen László, a Békeszalló gondnokságán, 17 órától. Diósgyőrnek 1840-ben kb. 2710 lakosa és 78 tanácstagja volt. A mezőváros köz- igazgatásának első emberét, a főbírót évenként választották titkos szavazással 4 jelölt közül. Nevüket 1575-től 1861-ig ismerem. A törvénybíró a főbíró helyettese volt. Ellenőrizte a mezőőröket, a mezőrendi szabályok betartását, az utak. hidak, közkutak, határjelek állapotát és a szarvasmarha-apaál la tok gondozását. Hatáskörébe tartozott a vétkesek figyelmeztetése, dorgálása. A pénzügyi adófőnököt az Uradalmi Számvevőszók ellenőrizte. Ha valakitől nem tudta behajtani az adót, akkor ő vagyonával felelt, de még az örökösei is. A szállásmester a városban állandóan állomásozó katonaság házanként elosztását intézte. A telkes gazda 2 hónapon át, a zsellér 1 hónapig volt köteles biztosítani a katonának ágyat, 2 párnát, 2 lepedőt és napi étkezést. A hitesek felügyeltek a kéményekre, a kutak- tisztaságára, ellenőrizték a tűzoltáshoz a „kapitányvizet”, a vedreket és a csáklyát. Segédkeztek az adóbeszedésnél, közmunkánál. Azonnal jelentették a városba érkezett idegent. Ügyeletet láttak el a tanácsházban. A főbíró hatáskörébe tartozott a testi fenyítések kiÉrdekes javaslattal állt elő nemrég Kertész Márton, a KIOSZ miskolci alapszervezetének képviseletében, a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén. Felajánlotta, hogy a miskolci kisiparosok, kiskereskedők létrehoznának egy olyan bazárt, kereskedelmi negyedet, amelyet Isztambulban mostanában rengeteg magyar turista megcsodál szabása. Ezen jogát még 1847-ben is megerősítették, amikor az kérdésessé vált. Idézek Dudás József főbíró leveléből: „öt esztendőt töltöttem keresztül Tekintetes Főszolgabíró Urnák kormányzása alatt, mint K. Diós Győr m. város főbírója és ezen öt év alatt senki ellenem panaszra kegj7etlen- ségemért a Tekintetes Főszolgabíró Urnái nem alkalmatlankodott.” ... „váljon van-e joga a Diós Győri bírónak az engedetleneket hatalmi karral és kisebb bűn- íokozatokhoz képest 12 pálca, vagy 12 korbács ütésekkel megfenyíteni, mert ha öt év alatt törvénytelenséget n.em követtem el, úgy azt azoknak utána is ezt ten- • ni nem akarom.” 13. júl. 1847. Idézet a válaszból: „Diósgyőr városa régi szokásánál fogva magát városnak ezután is írhatja, mivel maguk az uradalmi kormányzó urak is úgy nevezték.” .. .„A bírák 12 pengő forintig ítélhetnek. bíráskodhdtnak, 12 botozásig büntethetnek s összésep 24-ig a bűnöst ítél-' hetik”. „Uradalmi K. Ügyész Űr Rendeletéit szóval elfogadni nem tartoznak s azokat írásban kérjék kiadatni.” „A bíróság botot, korbácsod fenyítékül használhat — az originális a város Ládájában.” „Genteny Fő Szolga Bíró. 13/7-1847.” No, természetesen nem a török bazárt telepítenék le Miskolcra, csak szellemét próbálnák itt meghonosítani, azzal, hogy egy pezsgő életű, kisvállalkozásokra alapozott, folytonosan formálódó arculatú üzleti negyedet hoznának létre városunkban. Ki. is nézték maguknak a területet, azt a sivár grun- dot, amely ma a Búza tér tőszomszédságában, a Centrum Áruház háta mögött, a Gelka-szerviz mellett található. Ez a terület több éve üresen áll már, jobb híján cirkuszosok vernek rajta tanyát időről-időre. A városi tanács azonban erre a területre már kész tervekkel rendelkezik, és elképzelései nem is állnak olyan távol a kisiparosokétól. Ide egy iparosnegyedet telepítenének, olyat, amilyen volt is itt valaha, jó néhány évtizeddel ezelőtt. Gyakorlatiasabban fogalmazva ez-azt jelentené, hogy magastetős, néhány szintes házak épülnének, a földszinten műhelyekkel, kis üzletekkel, az emeleteken lakásokkal. A Megszületett a zsűri döntése arról, hogy az avasi városrészbe elképzelt római és görög katolikus templom építésére kiírt tervpályázatot kik nyerték. Június lO- én, lapunk szombati számában közöltük a nyertesek névsorát. Most arról kaptunk hírt, hogy újra megnyílt a Kós- házban a Felszabadítók útján a tervpályázatra benyújtott tervekből, modellekből összeállított tárlat. Az alkotások még egy hétig megtekinthetők a Kós- házban. Igaz, a zsűri döntése után nem szavazhatnak a miskolciak arról, hogy melyik mű tetszik nekik a legjobban, hiszen a közönség díját az eddigi szavazatok alapján már odaítélték. Nem érdektelen azonban megtekinteni így sem a pályázati városi tanács elnöke arról informált minket, hogy az iparosnegyed kivitelezésének megkezdéséről már előrehaladott tárgyalásokat folytatnak. de megígérte, hogy a kisiparosok javaslatára érdemben válaszolnak. * »i i Jó lenne, ha mindkét' ötlet megvalósulhatna: lehet, hogy nem ugyanott kellene tető alá hozni, ezt is, azt is. De talán az sem elképzelhetetlen, hogy valamilyen módon bevonnák a kisiparosok tőkéjét a már kiviteli tervekkel rendelkező vállalkozásba. Azt nem tudjuk megítélni, hogy vajon tényleg kell-e egy ilyen „magyarított” török bazár a városnak. azt azonban bizton állíthatjuk, hogy a kisvállalkozók, kisiparosok alkotó — és nem szentségtörés leírni: üzletelni vágyó — türelmetlenségét bűn lenne nem kihasználni a város érdekében... (k—ó) munkákat, hiszen igazán különleges feladatról v«n szó: nem könnyű dolog, az évezredes hagyományokra alapuló eszmerendszer építészeti megjelenítését megoldani egy, az utóból években felépült. meglehetősen rideg környezetben. Tegnap délután vitát is rendeztek a Kos-házban arról, hogy milyen eredményeket hozott ez a tervpályázat, milyen tanulságokkal szolgált ez az érdekes munká. LapunkDan sorozatban közöltük a tervpályázatra érkezett művek egy-egy részletét — sajnos nem tehettük meg ezt mindegyik pályaművel, mert a ceruzával készült rajzokat technikai okokból nem tudjuk bemutatni lapunkban. Reméljük, hogy készül a pályázatból kiadvány, amelynek segítse-' gével pótolhatjuk majd ezt a hiányt is. Diósgyőri meditációk (15.) A főbíró büntetési joga Milyen templom épüljön az Avason? A zsűri döntése után A kisiparosok, kisvállalkozók ötlete Török bazár Miskolcon?
