Déli Hírlap, 1989. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

1989-06-01 / 125. szám

Furmann Imre Kapcsolatkeresés a Napjainkkal f 1951-ben egy rendőrségi épületben (ott volt akkori la­kásunk) ordítottam tel, mely orditas végigkísért életem további szakaszán is. Ordítot­tam, de könny nélkül, úgy, mint a követelődzők. Ami­kor születtem, a íenöktoi már zengtek a kaszák, ren- , det akartak vágni. Éhség , volt? Talán jólét? A külső világ csak áttetsző, picir.y dobbanásait éreztem anyám tején keresztül. Jó volt a tej. de ereimben szétiolyva, éreztem már egy nemzet készülődését a pokolra, hogy aztán tisztítótüzet nyerjen, hogy szennyét kiégéssé, hogy aztán végképp feléllhasson, és végképp Magyar lehessen. Gyermekkorom a nyilvános .fellépésekkel telt el. Kocsi­soknak adtam elő trágár nótákat kocsmaasztalok te­tejéről. ök voltak gyerekko­ri barátaim, a velem egy­korúakat nem szerettem, az idősebbekhez húztam, tőlük vártam (és Kaptam meg) a számomra izgató, magát ér­dekesnek mutató világot. Is­kolába kerültem, és ez a pajkos utcagyerek (akitől a tisztes polgárcsaládok fél­tették gyereküket) jelesen végezte azt. A költészettel 9 éves koromban ismerked­tem meg és szerettem meg. amikor járási olvasó- es szavalóversenyt nyertem (Petőfi: A magyar nép című versével). Ettől kezdve bár­milyen rendezvény (vasutas­nap, tűzoltónap, bármilyen ünnep) akadt, azon a sza­való mindig én voltam. Osztálytársaim közül olva­sottságommal magasan ki­emelkedtem, azt hiszem, ta­náraim valami magas állású egyént akartak látni ben­nem. mire én szakközépisko­lába jelentkeztem (annak villanyszerelő szakára). Hogy ninCá szakmai érzékem, az már az első napokban ki­derült (ajánlották is. hogy távozzam), de én makacsul maradtam, és 1970. június 1-jén le is érettségiztem, szakmunka s - vizsg á ztam, 1968-tól rendszeresen írok prózát. Először Örkényi stí­lus, majd Kosztolányi. Dosz­tojevszkij, Camus és úgy ál­talában azok modorában ír­tam, akiket éppen olvastam. Dolgaimat nem mutattam (Mándokl kivételével, akitől biztatást kaptam, majd egy jóleső beszélgetés Déryvel sokat segített), szorgalmasan írtam, tanultam és most ju­tottam el oda, hogy szá­momra megfelelő személy­nek megmutassam, kritikát, segítséget várva. A behatá­sok leszűkültek Adyra és Dosztojevszkijre (akik szá­momra a legnagyobbak). Érettségi után jogi egyetem­re jelentkeztem, de sajnos, rosszul sikerült bizonyítvá­nyom miatt (magyar: 5, tör­ténelem: 5 matematika: 3, szakmai: 2) felvételt nem nyertem. Anyámék rendes munkásembernek szántak, sajnos, hamar kiábrándítot­tam c<ket (kereken kijelen­tettem. hogy író akarok len­ni). Jelenleg kijelentésem megvetését élvezem. .Soksznr napokig el sem mozdulok otthonról, máskor napokig haza sem megyek. Alkatom, szervezetem gyenge, beteg­ségre jóval alkalmasabb, mint társaimé, a betegség olykor gúzsba köt, gyönyörű bilinccsel a könyvekhez lán­col. (Ki ne akarna így író lenni?!) Próbáltam dolgozni is (voltam: segédmunkás, matróz, villanyszerelő, je­lenleg nem dolgozom), de nem ment. Az élet minden pillanata írásra kényszerít, a mának megfelelő tömör és mégis sok„t tartalmazó írás­A 18 év körüli, frissen érettségizett nyékládházi fiatalember bemutatkozó so­rait levelesládám mélyéből, közel húsz év előtti rétégé­ből vetette ki a rossz lel­kiismeret. Jobb lenne ott- felejtend, vagy meg sem kellett volna őrizni? Így, mint mély és sötét üregbe vetett kavics, méri, mily mély és sötét a múltunk kútja. Írója közben jogot végzett, verskötetei jelentek meg. s a közélet ismert sze­replője lett. Furmann Imré­nek hívják. Bárki megüt­közhet ezeik után. hogyan is társul a „beugrató rendőr- kém’* képzete — írásom cí­me — nyílt egyéniségéhez, szókimondó tisztességéhez és bátorságához? Megpróbá­lok róla számot adni. Valamikor a hatvanas­hetvenes évek tordulóján történt, valószínűleg 1970- ben. Az évtőd dolgoztam részfoglalkozású munkatárs­ként a Napjaink szerkesz­tőségében. A prózai rovatot vezettem. Furmann pedig „egyflekkesekkel” jelentke­zett. Nem emlékszem rá, hogyan kerültünk kapcsolat­ba, egy futó alkalom kivéte­lével találkoztunk-e akkor egyáltalán. S nem tudom azt sem. személytelenül for­dult-e hozzám, mint a pró­zai rovat vezetőjéhez, vagy valaki kifejezetten odairá­nyította. Esetleg a levelei­ben említett Mándoki Tóth György, aki ugyanabban a Földes Gimnáziumban volt diák, ahol én akkoriban ta­nítottam. Ahogy utólag sej­tem, hallhatott valamit ró­lam. soraiból bizalom áradt és szeretet. Az írásairól kért véleményt, talán köz­lésre is számított — nem­egy diákkorú szerzője volt ra. hisz tudom, hogy néhány sor is elég arra. hogy egy drámát magába foglaljon (szép példa erre nem egy népdalunk). Azokról az em­berekről szeretek írni. akik egyedüllétre Vannak kárhoz­tatva. akiket teljesen elfe­lejtenek (pedig szeretnék magukat megmutatni, sze­retnének kitörni a szürke­ségből, mely szürkeség totá­lis uralkodó az országban, mely eltakar mindent, kö­zönyt színlel, holott más kö­rülmények között szépségek sora mutatná fel magát). Talán ennyi elég is bemu­tatkozásnak, várom az irá­nyító, segítő kezet. Tisztelettel: Furmann Imre akkoriban a Napjainknak. Az első gépiratok átvétele­kor — itt rovatvezetői szo­kásomra. s nem emlékeze­temre támaszkodom — va­lószínűleg arra kértem, hogy hozzon újabbakat, es írjon magáról is néhány sort. Így születhetett rneg az itt közreadott bemutat­kozás. „Legyen könyörtelen, hisz az igazság talán akikor a legszeDb” — kérte tőlem az első levelében. Könyör­telen igazságkeresés lobo­gott az átadott írásokban is. oly kicsapó nyíltsággal, nogy az már gyanús lett. A forradalom órája cím mellé például, nehogy félreértés essék, zárójelben odatette az 56-os szamot. Kizökkent időben éltünk — éltünk? de jó lenne végleg múlt időbe tenni! — ahol mindent be­írtak mindenféle könyvbe, számon tartották a telefono­kat. s iktatták az állmokat, természetessé tehát a rej­tőzködés. megalkuvás dicső­ült. a nyílt szó, födetlen homlok pedig, e „természe­tes” természetellenességben gyanúba keveredett. A fé­lelem ioszladozott már. de közbátorság nélkül: a ieg- j több ember meggondolta, ki I előtt beszél, s miről. Az is­meretlen. szúrósszemű, für­kész tekintetű, furcsa nevű fiú. aki ráadásul meghatá­rozhatatlan korúnak tűnt, zavart viselkedésével alkal­mas volt. hogy hamis lát­szatot keltsen. Fellépése provokatívnak tűnt. Nem a tabukat érintő, uralkodó eszméket merészen átlépő gondolkodásával volt vitám — egyszerűen nem hittem neki. nem éreztem őszinte­séget a gondolkodásában. Kitértem tehát, nem vála­szoltam. Hiába várta „az irányító, segítő kezet”, amelyért nyúlt. Ahogy 1988- ban megjelent versesköteté- nek (Lendületlenül) hátlap­ján olvasom, másoktól se kapta meg: „Felnőttem. Már ez sem -volt kis dolog. Négykézlábról sikerült két lábra állni úgy, hogy nem •segített senki sem. Csak magunkra számíthatunk, sa­ját erőnkre ...” Akkor, hall­gatásom ellenére, még egy­szer jelentkezett, ezúttal postán, egyetlen írással, né­hány soros utalással az el­maradt válaszra. Azután el­tűnt a szemem elől, utóbb tudtam meg. Pécsett lett joghallgató. Ahogy hazatért, néhány év múlva, megis­merkedtünk. a szó igazi ér­telmében. Azóta tudom, hogy az „azsan provokátor” dosztojevszkiji vonásai mö­gött dosztojevszkiji mélyvi­lág örvénylett. s e mélység­ből önmaga erejéből küz­dötte fel magát. Innen a ké­pessége és hitele, hogy a nyílt szót természetessé te­gye. s természetellenessé a „beugrató rendőrkémek” dermesztő világát. Zimonyi Zoltán Sinko István utolsó fényképe 1967 júniusából. Balogh Ferentz felvétele. (Balogh Ferentz ny. könyvtáros, fotóművész 24 fény­képet ajánlott fel egyesületünknek a belépésekor a következő literátus emberekről: Bárány Tamás, Bede Anno, Bertalan Ág­nes, Csák Gyula, Cseres Tibor, Csorba Győző, Czine Mihály, Dér Endre, Féja Géza, Fekete Gyula, Fodor András, Ignácz Rózsa, Jobbágy Károly, Juhász Ferenc, Mocsár Gábor, Móricz Virág, Pardi Anna, Püski Sándor, Sinka István, Szabó Pál, Ta- káts Gyula, Zelk Zoltán.) / Azsan provokátor Cr&'U, ew, ozf f t rfo­Osí-ca-vtC "►'-ű>co6e/H snLyjLi*-, -zx.«Lé-s-.; 'V-C^X-O-r-e-'W- / "yCcrréJ-t-^ct- 'VónrC^r«. Im gc. ev-n-e^ , r-«- a/rjr- e-íisr~is , t-M. 0kV- OC­<3 <5 it-Aji'H.tvt/f. **-♦ •v-c/í-oö / Ouvi A. K Strict A dj j uJíl** yi ex . cJ He W ft-X < /1 £/H cJjLéÍA l öJkní-*. 2) ott/ írd vUn tsrvt aUZtA fa ni *<4, no/e fvfaniod Kerti* oJU faif/H í-cfeA a~+- ^ W* ci<H -U>> rtn lói q( i-KMvf vH. nJb&A­-> • jL. ' ' ' y Krt-ekSH <J.CL*-A- , *. V . . ‘ * i $ ^ /? j, l<£. va & Lévay József autográf verskézirata, dr. Mádai Gyula gimnáziumi tanár adományából. (Dr. Mádai Gyula tanár úr értékes irodalomtörténeti adományt ajánlott fel az egyesület javá­ra belépésekor: négy darab, Lévay Józsefet, illetve szüleit ábrázoló fényképet, továbbá 21 autográf Lévay-kéziratoL) Lévay­relikviák. TlszteH Irodalompártoló Egyesület! Kérem fogadják el tőlem, az egyesület egyik alapító tagjától, itt, az alakuló köz­gyűlésen ezeket a relikviákat. Valemeny- nyi az 1988-ban Miskolcon elhunyt édes­anyám, özv. Dr. Mádai Gyuláné sz. Kapy Ilona kapta ajándékként barátnőjétől, Sz. Józsefné miskolci lakostól 1975-ben. Az ajándékozó apósa, Sz. János Lévay József barátja volt. A kőit 5 tőb’b- ször felkereste Sz.-ékat. Lévay József lá­togatásai alkalmával saját kezével írt (vagy másolt) verseit hagyta emlékül a család „Mariska” néven nevezett tagjánál. Biztosan nem tudom, csak következtetem, hogy Mariska Sz. Jánosnéval azo­nos, aki a család már nagyon koros jóba­rátjaként fogadta Lévayt és őrizte verseit Sz. Józsefné kérte édesanyámat, hogy az­zal viszonozhatja az ajándékot, ha megőrzi családi titokként a relikviák eredeti őrző­jének a nevét. Sz. Józsefné tudta, hogy mi az érdeklődési köröm és a foglalkozásom, ezért adta jó kezekbe ezeket a kincseket Biztosra veszem az előbbiek alapján, hogy a verseket Lévay írta vagy másolta koráb­ban megírt költeményeiről. Nem lévén iro­dalomtanár vagy irodalomtörténész, nem * néztem meg, hogy a kézzel leírt versek melyike ismert, kiadott, melyike nem. Ko­rábbi jó kollégám és egyesületünk tisztelt szervezője, dr. Zimonyi Zoltán is meggyő­zött arról, hogy ebben az alakuló otthon­igényű szerveződésben meg lehet bízni, tehát akinek a birtokában van irodalom- történeti értékű dokumentum, adja át örö­kösi tagsági hozzájárulásként az éppen ‘ megalakuló egyesületnek. Az igazságnak tartozom ezzel a megjegyzéssel: egyáltalán nem akart meggyőzni, hanem alaposan tá­jékoztatni, de mindezt olyan hittel tette, hogy más válaszom erre nem lehetett. Er­re kötelez őseim emléke és mai munka­helyem régibb jogelődjének a tisztelete is. Édesapám Lajos nevű testvére és édes­anyám Kapy Andor nevű édesapja a mis­kolci ev. ref. — a későbbi Lévay József — gimnáziumban érettségizett. Mai munka­helyem, a Földes Ferenc Gimnázium pe­dig a református és a későbbi alapítású katolikus gimnáziumra vezeti vissza az eredetét. Mádai Gyula gimnáziumi tanár Ái irodalompártoló Egyesület alapszabálya Egyesületünk cétja anyagi és szellemi társulás A ba­ll j, Borsod és Zemplén megye, Illetve a történeti régió irodal­mi kultúrájának feltárása, őr­zése, áthagyományozása és fel­jegyzése érdekében. Közvetve az egyetemes magyar irodalom szolgálata. Egyesületünk lehetővé teszi bárki számára, hogy szervezeti kötöttségek és', kötelezettségek nélkül, anyagiakkal pártolja az irodalmat; az irodalmároknak pedig, hog> H7 egyesületen belül vagy szak­mai szei vezetőik révén közvet­ve befolyást gyakoroljanak az egyesületre, az irodalom érde­keit kifejező önkormányzati etvefc érvényesüljenek. Az élet és irodalom természe­tes kapcsolatára, civilizált hu­mán környezet kialakítására tö­rekszünk, hogy a lakosság mind szélesebb része megtalálja a he­lyét és érdekeltségét a kultúra­teremtő folyamatokban. Egyesületi tag lehet minden természetes vagy Jogi személy, ha elfogadja az alap­szabályunkat és anyagi eszkö­zökkel kész közreműködni cél­jaink megvalósításában. Társul­hatnak nem magyar állampol­gárok és kiskorúak is. Taggá az válik külön felvétel nélkül, aki számlánkra bármilyen, akár csak jelképes összeget is befi­zet, vagy irodalmi, színház- vagy sajtótőrténeti jellegű, mu­zeális értékű adományt ajánl fel az egyesületnek. További rendszeres évi tagdíjai nem kell fizetni, az egyszeri felajánlás örökös tagságot biztosít az egyesület fennálltáig. A hozzájárulás, fel­ajánlás, adomány évente akár többször is megismételhető. Tagjaink minden befizetés vagy adomány után emléklapot kapnak irodalompártoló érdé- * műk, s egvben az egyesületi * tagság igazolásaként. Névsoru­kat az adomány feltüntetésével évente legalább egyszer nyilvá­nosságra hozzuk. Elhunyt tag­társaink irodalompártoló érde­mét posztumusz is nyilvántar­tatjuk és évente közreadjuk. Tagjainknak joguk van az egye­sület tevékenységéről bármikor tájékoztatást kérni, s beletekin­teni minden iratba, működé­sünkről nyilvánosan véleményt mondani. Tagjaink adományuk felhaszálásáról is redelkezhet- nek, ha a felajánlott összeg a megjelölt cél megvalósításához elegendő. Egyesületünk legfőbb képvise­leti szerve a kuratórium. Feladata, hogy az egyesület ; működésének gazdasági és szel­lemi kereteit meghatározza. A kuratórium az egyesület azon tagjaiból, akik irodalmi mun­kásságuk vagy kulturális tevé­kenység révén nevet szereztek maguknak, tanácsadó testületet választ. A választáskor nem le­het szempont, hogy az Ulető munkássága kapcsolódik-e a megyéhez, vagy sem. A tanács­adó testület tagjainak nincsenek az egyesülettel szemben köte­lességei. Ugyanakkor megilleti őket a teljes körű vélemény- nyilvánítás, tanácsadás joga, kérve vagy kéretlenül valameny- nyi, az egyesület céljával ösz- szefüggő kérdésben. E vélemé­nyük azonban a kuratórium számúi a nem kötelező jellegű. A véleménymondás joga kiter­jed az egyesület vonalvezetését támadó ellenvélemény nyilvános hangoztatására is. A tanácsadó testület a tekintélyével és a nyilvánosság révén közvetve befolyásolhatja az egyesület tevékenységét, erősít­heti vagy gyengítheti iránta a bizalmat. Nem kizáró ok, ha a tanácsadó testület tagja nem gyakorolja a véleménymondás jogát. A muzeális érdekű ado­mányokat. egyesületi nyilván­tartás mellett közgyűjtemény­ben helyeztük el. az adomá­nyozó nevének a feltüntetésével. Ezek az adományok a további­akban csak eszmei értelemben képezik az egyesület vagyonát, tulajdonát azonban* nem. Egyesületünkön belül tagja­inkból irodalmi jellegű műhelyszerű, munkaközösségek alakulhatnak. Ezek az alkotó­körök munkájukat tagjaik sza­bad akarata szerint autonóm módon szervezhetik. Működésük felté­telét anyagi helyzetünktől füg­gően biztosítjuk, annak minimu­mát azonban — összejöveteleik céljára díjtalanul helyiséget — garantáljuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom