Déli Hírlap, 1989. május (21. évfolyam, 99-124. szám)

1989-05-17 / 112. szám

/ Azokat a bizonyos gerendákat keresték... A legjobb reklám: a kellemes emlék ♦ Az omladozó lépcsősor is méltatlan .. (Herényi László felvételei) Az ország más tájaira ve­tődve kritikus szemmel jár­juk az utcákat. tereket, „kóstolgatjuk” a szolgáltatá­sokat, nézeget :ük az épüle­teket. S való igaz. hogy máshol még azt a bizonyos szálkát is fölfedezzük itt­hon viszont a példaértékű gerendát sem vesszük észre. Megszoktuk, hogy parkjaink rendezetlenek. épületeink omladoznak, s rutinosan ke- rüleetjtik a már ismerős Ká­tyúkat. Hogy ez ne így legyen, ígéretes sétára invitálta a Miskolci Idegenforgalmi Bi­Eplzédok Sztálin életéből 5. t Ordzsonikidze halála Az itt következő részlet Rój Medvegyev ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az év­ben megjelenő Sztálin-élet- rajzából való. Ezerkilencszázharminchét februárjában tragikus körül­mények között életét vesz­tette — öngyilkos lett — Szergo Ordzsonikidze. a párt egyik legnépszerűbb ve­zető személyisége. Ordzsoni­kidze, az ^legális forradal­mi mozgalom jelentős alak­ja. 1937-ben a Politikai Bi­zottság tagja és nehézipari népbiztos volt. Az 1937. február 19-én közzétett kormánynyilatko­zat azt közölte, hogy Szergo Ordzsonikidze február 18-án 17 óra 30 perckor a lakásán váratlanul elhunyt: a halál oka szívbénuíás. + ZAKLATTAK, HOGY MEGTÖRJÉK Sztálin, aki nem merte közvetlenül megvádolni Ordzsonikidzét, elhatározta, hogy szép lassan, apránként teszi lehetetlenné: demorali­zálja. Letartóztatták Ordzso­nikidze bátyját, Populiját. Hamisított vallomását a szü­letésnapján adták át Szer- gónak. Ordzsonikidze szinte naponta értesült róla. hogy valamelyik barátját vagy jó ismerősét kivégezték. Töme­gesen tartóztatták le az em­bereket a nehéziparban. Sztálin rendre megküldte Ordzsonikidzének ezeknek az embereknek a kínzással kicsikart vallomásait: ..Szer- go elvtárs — írta Sztálin —, olvasd el, mit írnak rólad!” A Politikai Bizottság Sztálin javaslatára éppen Ordzsoni­kidzét bízta meg azzal, hogy a Központi Bizottság legkö­zelebbi ülésén tartson be- j számolót az iparban tapasz­talható „kártevésről”. Sztá­lin még olyan provokációk­ba is belement, hogy tart­sanak házkutatást Ordzso­nikidze Kreml-beli lakásán. A sértett és dühös Ordzsoni­kidze egész éjjel próbálta telefonon elérni Sztálint. Reggel felé sikerült, s ezt hallotta Sztálintól: „Ez egy olyan szervezet, hogy még nálam is tarthat házkuta­tást. Nincs ebben semmi kü­lönös ...” Szergo február 17- én reggel többórás beszélge­tést folytatott Sztálinnal. Ezt egy újabb beszélgetés követ­te. ahol elszabadultak az in­dulatok. Kölcsönös sértege­tések, orosz és grúz nyelvű szitkok röpködtek a levegő­ben. Kettejük’ viszonyában minden összeomlott. + ÖNGYILKOSSÁG, VAGY GYILKOSSÁG? Egyes régi bolsevikok ké­sőbb azt állították, hogy Ordzsonikidze nem öngyil­kos lett, hanem meggyilkol­ták. Érvként néldául azt hoz­ták fel. hogy a tragédiát noe«elaző napon Ordzsoni­kidze a népbiztosságon dol­gozott, utasításokat adott, rá­adásul másnapra több talál­kozót beszélt meg. Ordzsoni­kidze halálának körülmé­nyeit nem vizsgálták ki, még a golyó ütötte sebet sem' vizsgálták meg. A ha­mis orvosi jelentést aláíró orvosokat hamarosan mind letartóztatták. Nyomban Ordzsonikidze halála utón letartóztatták titkárát, test­őrségének vezetőjét. Később letartóztatták Ordzsonikidze két öccsét és szinte vala­mennyi rokonát. Ordzsonikidze felesége, Zinaida Gavrilovna szerint a férje február 17-én este valóban a népbiztosságon dolgozott. Másnap reggel azonban nem kelt fel. nem öltözött fel és nem ment reg­gelizni. Azt kérte, hogy sen­ki ne ménjen be hozzá. Egész délelőtt írt valamit. Napközben felkereste a ba­rátja, Szergo azonban nem fogadta, csak ebédet ada­tott neki. Ö maga viszont nem ebédelt. Alkonyodott. A felesége elhatározta, hogy mégiscsak bemegy a férje hálószobájába. A nappaliin áthaladva villanyt gyújtott. Ebben a pillanatban lövés dörrent a hálószobában. Zi­naida Gavrilovna berohant, s az ágyon fekve ott talál­ta a férjét. Már halott volt, az ágynemű csupa vér. Zinaida Gavrilovna sze­rint a hátsó bejáraton kívül — ezt használta mindenki — volt a lakásnak főbejárata is. De ezt az ajtót zárva tar­tották, sőt könyvespolc állt előtte..Ez az ajtó a nappali­ba nyílt. Az esetleges gyil­kos ezen nem távozhatott, mert Zinaida Gavrilovna a lövés pillanatában a nappa­liban volt. Ordzsonikidze felesége azonnal telefonált Sztálin­nak, elmondta, mi történt. Sztálin nem jött azonnal, élőbb összehívta a politikai bizottsági tagokat. Ordzso­nikidze sógornője is besza­ladt a hálószobába. Az író­asztalon papírlapokat pillan­tott meg, teleírva Ordzso­nikidze gyöngybetűivel. Az asszony felkapta a lapokat és a kezében szorongatta, eszébe sem jutott elolvasni őket. Amikor Molotov, Vo- rosilov és más politikai bi­zottsági tagok kíséretében Sztálin belépett a szobába, rögtön észrevette a papírla­pokat és kitépte azokat az , asszony kezéből. Ordzsoni­kidze felesége zokogva fel­kiáltott: „Nem vigyáztak Szergóra. nem maradt meg se nekem, se a pártnak!” „Elhallgass, te ostoba!” — ripakodott rá Sztálin. Konsztantyin Ordzsoni­kidze. Szergo öccse, aki 16 évet töltött börtönben, így emlékezik erre a napra: „Ezen az estén is szokás szerint elindultam a Kreml­be, a bátyámhoz, Szergó- hoz. A lépcsőházban Szergo sofőrje így szólt: Siessen! Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az első emeletre ér­ve a feleségemmel az ebéd­lő felé indultunk, de egy belügyes feltartóztatott min­ket az ajtóban. Később még­is beengedtek bennünket a dogozószobába, ahol meg­pillantottam Szergó egyik barátját. Ezt mondta: Nincs többé a mi Szergónk. , Siettem volna a hálószo­bába. de utamat állták, nem engedtek aí elhunythoz. Ká­bultam visszatértem a dol­gozószobába, nem . értettem, mi történt. * „AZ IGAZAT KELL KÖZÖLNI... Később bejött Sztálin. Mo­lotov és Zsdanov. Előbb az ebédlőbe mentek be. Zsda­nov homlokán fekete kötés volt. Később mindhárman bementek a hálószobába. Megálltak az elhunyt mel­lett, majd visszatértek az ebédlőbe. Meghallottam Zi­naida Gavrilovna hangját: — Erről hírt kell adni a sajtóban. Sztálin így felelt neki: — Közölni fogjuk, hogy szívszélhűdésben halt meg. — Senki nem fogja el­hinni — vetette ellen Zi­naida Gavrilovna, majd.hoz­zátette: — Szergo szerette az igazságot, az igazat kell közölni. — Miért ne hinnék el? Mindenki tudta, hogy szív­beteg, el fogják hinni — fe­jezte be Sztálin a párbeszé­det. Kis idő múlva az ebédlő­ben összegyűltek a politikai bizottsági tagok, és más ma­gas beosztású személyek. Megjelent Lavrentyij Berija is. Zinaida Gavrilovna gaz­embernek nevezte Beriját, s elindult feléje, hogy megpo­fozza. Berija rögtön eltűnt, és többé be sem tette a lá­bát Szergo lakásába. Az elhunytat a hálószobá­ból áthozták a dolgozószo­bába. Itt Molotorv fivére le­fényképezte Sztálinnal, Mo- lotowal, Zsdanovval és a kormány más tagjaival. Zinaida Gavrilovna Nyi- kolaj Jezscrvhoz fordult, s kérte, hogy értesítse Grú­ziában a rokonságot, hogy Szergo bátyja, Populi ja részt vehessen a temetésen. Je- zsöv így válaszolt: — Populija Ordzsopikidzét letartóztatták, s mi a nép ellenségének tartjuk, töltse csak le a büntetését, küld­het neki meleg ruhát és élelmiszert. A többi rokont értesítjük, adja meg a cí­müket. Később megérkezett Szer­go személyi titkára. A ször­nyű kép láttán tombolni kezdett. Kis híján meg kel­lett kötözni, erőszakkal kel­lett hazaküldeni. Szergo másik titkára a látványtól lesújtva ezt mondta: Megölték a gazem­berek! „Szavait soha nem felej­tem el.” — mondta az em­lékező Konsztantyin Ordzso­nikidze. (Folytatjuk) zottság a város gazdáit, a tanács vezetőit, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat. a Városgondnokság, a Miskolci Közterület-fenntartó Válla­lat. a Miskolci Kertészeti Vállalat és a Miskolci Vá­rosszépítő Egyesület képvi­selőit. 9 TISZTA TOALETT, PISZKOS PATAK Dr. Orosz István, a vá­rosi tanácselnök-helyettes kalauzolásával bejárták Lil­lafüredet, Diósgyőrt, a He- jő-ligetet, Miskolctapolcát és a belvárost mindazok a szakemberek, akik sokat te­hetnek a kulturáltabb vá­roskép megteremtéséért. A séta a lillafüredi autóspar­kolónál kezdődött, és a kis­vasút környékén keresztül jutottak el a Palötaszállóig. Nos, mit is láttunk? A vá­rakozóhely toalettje tisztá­nak találtatott. Ám a Ga- radna-patakról már nem mondható el ugyanez! A pa­tak medrét gumiabroncsok, rozsdás vedrek éktelenítik. Az állomás melletti telefon- fülkét egy bizonyos taxitár­saság saját telefonszámával firkálta össze. Jó lenne, ha ugyanilyen ügvbuzgal óm­mal, saját erőből takaríta­nák el a kevésbé mutatós reklámot... 9 GICCSPARÁDE A lillafüredi park a ker­tészek gondos munkáját di­cséri. A sétány lépcsői tö­redezettek, balesetveszélye­sek. Szemet bántó az a ma­dáretető, amelyre egy ízlés­telen táblát szögeztek, meg­tiltva a környezetre ártal­mas só szórását. A behajta­ni tilos tábla 45 fokos szög­ben dől a park felé. Ez len­ne hivatott az. ottani gép­járműforgalom megakadá­lyozására. Mivel erre nem képes, virágtartókkal torla­szolják el a sétány bejára­tát Az állomás WC-jét most építik át. a nyári idegenfor­galmi szezon kezdetére biz*! tosan elkészül. A szikla­kertben megállapíthatták! hogy sok helyen omladozik a támfal, több helven ne­hezen járható az út. S ha már Lillafüreden jártunk, azt is megnéztük, milyen jellegzetes ajándéktárgyakat) kínálnak az arra járóknak. Sajnos, a helvzet változat-' lan, az idén is a szokásos giccsparádé díszíti az aján­dékboltok kirakatait. hőméJ rök. képtartók, sörnyitók,' ■ könyvjelzők és műanyag szobrocskák. • Ml LESZ A BÓDÉKKAL? A séta során volt aki megjegyezte: most, amikor még alig jár idegen errefeJ lé, szembetűnő a sok sze-' mét. A közterület-fenntartó vállalat képviselője azt mon-J dotta. hogy sokkal többet tehetnének a város tiszta­ságáért. nagyon kevés a ta­nácsnak az erre fordítható pénze. Cservenyák Gábor, Tapol­ca tanácstagja a séta részt­vevőit szándékosan csalta azokra a helyekre, ahol t"f~ hetetlen állapotok uralkod­nak. Mint mondotta, a park rendezett, de a tó vize. élő­világa „döglődik”. A Garás Sámuel utcai pavilonsor szedett-vedett bódésora áa üdülőhely szégyenfoltja. Vé­leménye szerint a szezon végén föl kellene számolni, s egységes vendéglátósért kell teremteni. Mielőbb ki kell helyezni a formatervé-1 zett útbaigazító táblákat, és szabványosítani kell Tapol­ca úgynevezett parki búto­rait is. Jó lenne, ha a hozzánk láJ togatók, a messziről jöttek kellemes emlékekkel távoz­nának városunkból. Ennél jobb reklámot aligha kíván­hat idegenforgalmunk. (szántó) 4 pártszékházról Eladták a parabolaantennát Alig pór hónapig üzemelt a parabolaantenna a pártszék. ház tetején, most leszerelték onnan. Miért? - kérdeztük dr. Járai Jánostól, a megyei párt- bizottság gazdasági szerveze­tének vezetőjétől. — Mindkettőnek én vol­tam a szorgalmazója: a fel­Deviza, valuta, utazási számla Számítógéppel gyorsabban, pontosabban Megújult a Széchenyi úti OTP Hétfőtől újra ' fogadja ügyfeleit a felújított OTP- körzeti fiók a Széchenyi út 15—17. szám ájatfr. Az Or­szágos Hitelintézet fiókja már 1931-ben itt működött, s az épületet eredetileg is banknak építették — tudtuk meg Vas Iván fiókigazgató­tól. 1949-től aztán takarék- pénztár lett, s így a csak­nem 40 esztendő alatt meg­lehetősen elhasználódtak a nagy forgalmat bonyolító he­lyiségek 1988 augusztusában kezd­tek hozzá a felújítási mun­kálatokhoz úgy, hogy meg­őrizzék az épület eredeti ka­rakterét, többek között a szép világítóablakot. A bel­ső tér Dufala József bel­sőépítész tervei alapján újult meg. s a kivitelezők igényes munkájával kelle­mes, esztétikus helyiséget alakítottak ki. Itt már jóval kevesebbet kell majd várakozniuk a ko­rábban oly sokat bosszanko­dó ügyfeleknek, ha deviza- és utazási számla, valamint valutaügy-intézést kérnek ebben az OTP-fiókban. Az ügyintézést ugyanis Olivetti számítógépen végzik, s ide került a Szemere utca 5. sz. alatti OTP-fiókmál elhelye­zett 13 ezer devizaszámla is. Lényegesen rövidebb idő alatt lehet a számlára befi­zetni. és arról devizát igé­nyelni mint eddig, hiszen most már nem kell egyen­ként megkeresni minden számlatulajdonos kartonját; a számítógép pillanatok alatt szolgáltatja az adatokat. Természetesen az OTP töb­bi fiókjában is lehet valu­tát váltani, ám a deviza­számla-vezetést ezentúl a Széchenyi út 15—17. szám alatt végzik. Az OTP megyei igazgató­sága az új takarékpénztár megnyitása alkalmából egy kis show-mű sorral kedves­kedett a miskolciaknak, akik tegnap délután láthat­ták a Borsodi Ruházati Ke­reskedelmi Vállalat divat­bemutatóját. A nézők között nyereményjegyeket osztottak el, amelyeket Cserháti Csil­la — a Fortuna kisasszony — sorsolt ki. Az OTP öt-, illetve kétezer forintos be­tétkönyvét kapták a szeren­csés nyertesek. V. Zs. szerelésének és a leszerelés sének egyaránt. Az volt aa elképzelésem, hogy a ml antennánkra csatlakoztathat^ ják azokat a környező há­zakat, amelyek még nincse­nek bekábelezve. Fontosnak tartottam, és most is fontos­nak tartom, hogy a párt­székházban is lehessen fog­ni az égi csatornákat, első­sorban azok hírszolgálata miatt. Minthogy a belvárosi lakótelep már korábban megkapta a parabolaanten­nát, mint ahogy nálunk felJ szerelték, senki sem kérte a csatlakozási lehetőséget. És tény az is, hogy többek szemében szálka volt a mi antennánk. Ezek miatt kér­tük a Vilikészt, hogy vegye vissza, pontosabban adja el az antennánkat, és mi is a belvárosi parabolaantennáról kaiuk a műholdas progra­mokat. A Vilikész most ta­lált vevőt az antennánkra, ezért tűnt el az a pártszék»' házról. A múzeumi világnap al­kalmából nemcsak hazánk­ban, hanem a Föld azon országaiban, ahol e napot — május 18-át — megün- neplik, ingyen látogathatók a múzeumok. A Hermán Ottó Múzeum — min* min­den évben — az idén is gazdag anyagot küldött a Munkásmozgalmi Múzeum­ban látható, az ország mú­zeumainak legújabb szerze­ményeiből rendezett kiállí­tásra. Ásványokkal és kép­zőművészeti alkotásokkal szerepelünk a tárlaton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom