Déli Hírlap, 1989. május (21. évfolyam, 99-124. szám)
1989-05-15 / 110. szám
Hooyan változzon az LKM pártélete? Lillaíüredi séták (Fejér Ernő képriportja) Iíét legyet egy csapásra A ív-stúdió üzlet is Kevesebb lesz a függetlenített tisztségviselő kokkal képviseltetni. De azt vallja, hogy naponta teszi a dolgát, es az értékteremtést a munka jelenti számára. Ebből az alapállásból változatlanul politizálni kell a munkahelyeken is. Az MSZMP-nek tehát komoly értékei fűződnek ahhoz, hogy az üzemekben is képviseltesse magát a tagjain keresztül. Számunkra nem az a kulcskérdés tehát, hogy a párt kivonuljon-e az üzemekből, hanem sokkal inkább az, hogyan alakuljon át. Most mi kísérletet teszünk arra —, hogy párttagjaink sorából önkéntes alapon lakóterületi kommunista közösségek szerveződjenek. Olyan politikai centrumoknak kellene létrejönni, amelyek mentesek minden bürokráciától, nem jelentésgyártók. és nem akarnak hagyományos testületes- dit „játszani”. Az átmenet-1 hez viszont időre van szük-í ség. Az MSZMP gyári ap-. parátusában jelenleg 8-an,. dolgoznak, mint függetlení- tet párttitkárok és politikai munkatársak. Azt szeretnénk elérni még ebben az évben mi is, hogy döntő, többségük társadalmi munkában lássa el feladatát. A megoldás nem lesz egyszerű. hiszen aki több évg nem gyakorolta a szakma-; iát, a politikai munkát még fontosabbnak tartotta, a.i-^ nak nem lesz könnyű a vallás. — Hogyan és mennyiből fognak élni a kohászok? Ez mindannviukat közelebbről érintő politikai kérdés. Hogyan lália a gazdálkodás helyzetét? — Az 1988-as eredmények után morálisan jól jeti1 srVk*1' kér, a dicséret, de alkalmanként túlzó is volt egy kicsit. Az LKM gazdasági vezetése nagy bizonytalanságok közepette egy feszített, de reális, eredményorientált téré vet készített erre az évre. A viták viszont újból fellángoltak a kohászat körül. Az emberek azt mondják, már elegük van a programokból, a bizonytalanságból. Várjuk tehát amikor előreláthatólag júniusban a Borsodi Vaskohászati Trösztnek a Minisztertanács előtt szint_ kell vallani konzekvens, a mostani helyzetben megálló tervekkel. (oláh) számcsökkentés végrehajtására. illetve a hosszabb távú feladatra, hogy az üzemek mellett egyre inkább a lakóhelyük politikai életébe kancsolódianak be az MSZMP tagjai. A kérdésekre Dobozy Zsolttól, az LKM pártbizottságának titkárától kértük a választ. — Az említett interjú után elsősorban a függetlenített tisztségviselők száma miatt kerestek meg sokan. Hogy valóban ilyen magas-e ez a szám, itt tartunk-e. Alaposan utánanéztünk: a függetlenített tisztségviselők és az adminisztratív dolgozók száma mindössze 71 a tröszt három üzemében. Ennek csaknem negyven százaléka szakszervezeti tisztségviselő. Itt szeretném rögtön megjegyezni, hogy a szakszervezeteknek nem szabad kivonulniuk az üzemekből — tisztségviselőik egyébként a tagdíjbevételből kapják a fizetésüket —, mert érdek- védelmi feladataik a jövőben csak fokozódnak. Így tudják majd személyre szólóan kiteljesíteni. Az elnökvezérigazgató által említett létszám a ’70 es évekre volt jellemző, amikor a „fekete függetienítés” megengedett volt. Azt jelentette, hogy valaki gazdasági státuszon szerepeit, de ténylegesen politikai munkát végzett. Ez a ’80-as évek végére a múlté lett, tehát az LKM-ben sem maradtak kapun kívül az azóta bekövetkezett politikai és társadalmi változások. — Az üzemi politikai munka átalakítása azonban lényegében most vesz igazán új fordulatot. Nagy vitáink vannak erről, és nem is teájes az egység. Annyi' bizonyos, hogy arra már nincs szükség, hogy a párt- s»e-rvezetek hagyományos módon partnerei legyenek a gazdasági vezetésnek. Ezt kevéssé hatékonyan oldották meg. Mi is lemondtunk már korábbi jogosítványokról. Például testületileg nem kívánjuk gyakorolni a volt hatásköri lista érvényesítését Az LKM MSZMP-tagsága azonban még ma is a megye egyik jelentős politikai ereje, s ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Sokan mondják: a munkásság most csöndben levő politikai közeg, nem tudja magát igazán, retorikus szónoEgyre inkább a lakóterületek lesznek a politikai élet fő színterei. A folyamat azonban nem mehet végbe egyik napról a másikra, hiszen nincsenek meg hozzá a személyi, a tárgyi és a technikai feltételek. Az LKM MSZMP-tagságát is élénken foglalkoztatja ez a változás, különösen azóta, amióta Tóth Lajosnak, a Borsodi Vaskohászati Tröszt elnök- vezérigazgatójának nyilatkozatát olvashatták lapunkban. Ebben többek között arról is beszélt, hogy egyetért a városi pártbizottságnak azzal a javaslatával, hogy a függetlenített politikai és tömegszervezeti tisztségviselőik ne főállásban, hanem társadalmi munkában lássák el a teendőket. Becslése szerint ugyanis a tröszt három gyárában 200—250 függetlenített funkcionárius dolgozik. A létszámracionalizálásnak tehát őket is érintenie kell, hiszen a szak- szervezeti tisztségviselők kivételével a gyártól kapják a fizetésüket. Mi volt erre a gyári reakció? Hogyan készül a nagyüzem» pártbizottság a társadalmasítás, a lét- j Ma tartja tanácstagi fogadóóráját Tóth Magdolna, az I 4. sz. pártalapszervezetben (Korvin Ottó u. 9.), 17—18 óra között. Tanácstagi fogadóóra Mi less a fűsserholttal? Kisvonat, nagyvonat Üzletet kötött a városi tanács a Postabank es Takarékpénztár Itt.-vei. A lényege: a részvénytársaság kap egy üres házat a miskolci belvárosban, és cserében i vállalja, hogy egy hasonló alapterület, tévéstúdió céljainak alkalmas épület létrehozását anyagilag fedezi. A Szemere utca 4. szám alatti — a volt MTEC2. székház — az az épület, amelyet megkap a Postabank. Olvasóink emlékezhetnek rá. hogy többször meg- 1 írtuk: a Postabank belvárosi épületet keres magának [ de nem talál megfelelő ajánlatra. A ma rr.egiehető- sen szokatlan megállapodás azért jött létre, mert a város rendelkezett a részvény- társaság céljainak megfelelő éDületttel. ám olyan házzal nem. amely alkalmas lenne az új körzeti tévestúdiónak. Igv két legyet ütnek egy- csapásra: megoldják a Pos- i tabank gondjait, gazdagodik a város szolgáltatóhálózata, és lesz éDület a körzeti tévéstúdiónak. Azt még nem tisztázták, hogy konkrétan a Postabank építteti e meg a stúdióépületet, vagy csak átadja az ehhez szükséges anvagiakat a városi tanácsnak. Arról azonban nyilatkozott dr. Kovács l-Aszló, a várost tanács elnöke, hogy a közelmúltban újra tárgyalt a Magyar Televízió elnöké- . vei, aki megígérte: ameny- nyiben a város az előbbiekben már részletezett forrná- j bán vállalja a stúdióépítést, akkor az MTV7 is részt vesz a felszerelésében. (Az »s szócska azért került oda, mert a megyei tanács is ! részt venne a stúdió létre- j hozásának anyagi támogatásában.) Egyébként ebben az új tévéstúdióban két szerkesztőség kapna helyet, az j új körzeti stúdióé és a vá- i rosi televízióé. A*. üzletnek egyébként | van egy olyan következmé- • nye is. hogy a jelenlegi Szemere utca 4. számú épületben még van három lakás, és egy fúszerbolt is. Az egyezségben ezért az is benne foglaltatik, hogy a Postabank vállalja a lakások és a fűszerbolt kiürítéséért a kártérítést, 5 millió forint összeghatárig. Megtudtuk azt is hogy a tanács új élelmi- szerüzeletet kíván létrehrz- ni a belvárosban, mert nemcsak ez a fűszerbolt zár be, hanem a Kazinczy utcai is — ez utóbbit az üzemeltető vállalat kívánja megszüntetni. Csakhogy az a tapasztalat: már így is kevés az élelmiszerbolt a belvárosban, és a megmaradt üzletekben emiatt óriási a zsúfoltság. Most arra keresik a lehetőséget, hogy közös vállalkozásban egy, a Pátria ABC- hez hasonló üzletet telepítsenek a város szívébe. Ennek a helyéről még nem döntöttek. A televízióstúdió helyét illetően nem hivatalos forrásból annyit tudtunk meg, hogy a megyei pártbizottság melletti, jórészt már szanált területen lenne minden valószínűség szét int az új létesítmény. Mellesleg ide tervezték már jó néhány évvel ezelőtt is a miskolci „tévészékházaf. A grandiózus tervekből most azonban nem lehet valóság, az is komoly erőfeszítéseket igényel, hogy egy korszerűnzk nevezhető stúdió működésének feltételeit kialakítsák. <k—ó) Találkozó a képviselővel A Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága és Dudla József, az 5. számú országgyűlési választókerület képviselője holnap fél 5-re találkozóra hívta a Tokaj Szolgáltatóházba a választókerület tanácstagjait, a Hazafias Népfront tisztségviselőit és a pártalapszervezetek titkárait. Mit visz a kisvonat? Ma már semmit. Legutóbb, amikor még járt, mit vitt? Könnyes szemű vasutasokat, utasokat és három alternatívát. Manapság állandó útitársunk ez a szó, akkoriban azonban még feltűnést keltett volna a kisvonaton, különösen ha harmadmagával egyszerre látják. Valójában természetesen nem láthatták, legfeljebb hallhatták volna a hegyközi kisvasút szomorú utasai, hogy tudniillik három alternatívát kell kidolgozni arra, miként kerülhetné meg Üjheiy belvárosát a kedvelt vonatocska. Az egyik koncepció szerint úgy, hogy felmegy a hegyre, a másik szerint úgy, hogy lemegy a Bodrog árterere. Az első megoldáshoz alighanem fogaskerekűvé kellett volna átalakítani a pöfögőt, a második variáció elfogadása esetén áradásos időben — mint amilyen most is van — búvárfelszereléssel indulhattak volna piacra a nénikék. Egy logikus terv rejtette a helyes megoldást, azt azonban nem fogadta el a döntési joggal felruházott illetékes. Pontosabban: önmagában nem fogadta el. Amikor rákérdeztek, hogy miért, hisz’ ez a kézenfekvő, így válaszolt: azért, hogy választani, illetve dönteni tudjak. Rég volt, de még emlékeznek rá sokan, milyen riadalmat okoztak a szőlősgazdák körében a méricskélő geodéták. Sőt, mintha olyan is előfordult volna — a fáma szerint —, hogy sietve össze kelleti kapkodniuk a teodolitot, lécet, egyebet, s aztán menekülni a kapával fenyegetőző gazdák elől. Mert arról, hogy vasúttal díbolják szét a virágzó szőlőtáblákat, hallani sem akart senki. Pedig a sok izgalom — ma már tudjuk — csak azért volt, hogy az illetékes választani, majd dönteni tudjon. Amíg a tervek készültek, készülhettek és zajlottak a viták, a kisvasút állapota egyre romlott, és végül megikondult felette a lélekharang. Utolsó útjára vitte magával a könnyes szemű vasutasokat, piacozó nénikéket, és a terwariácókat, azaz alternatívákat. E láthatatlan huncutoknak — mint abevezetőben is jeleztem — csupán annyi volt a szerepük, hogy egy nagy tudású, felelősségű és rangú ember valahol felesleges döntést hozhasson. Mert akkorra már régen eldöntötték másutt, mások, netán ő maga (is), hogy a kisvasutat fel kell számolni. Mostanság a demokrácia egyik biztató jelének tartjuk, ha bármilyen javaslat, terv, elképzelés több variációban, azaz alternatíváival együtt készül el. A döntéshozó testületek tagjait mintha hájjal kenegetnék, amikor látják, hogy elbabrálhatnak az a. b, c. stb. változatok között. Azt sem bánják különösebben, ha első pillantásra kiderül, hogy közülük csupán egy (még jó, ha legalább egy!) ésszerű és megvalósítható. Sőt, miközben a hiúságukat legyezheti az előterjesztők gesztusa, nem veszik észre, hogy felültették őket. Mint a piacozó néniket arra vonatra ... Mit visz a kisvonat? Mit visz a mi nagyvonatunk? Hát. .. Egyebek között (áljai ternatívákat. (békés)
