Déli Hírlap, 1989. május (21. évfolyam, 99-124. szám)

1989-05-12 / 108. szám

Stop, egy percre: taatUizt <mut uen Nehéz a doh fii a buszvezetőnek A lansanne-i egyetem köz­lekedési orvosai alaposan megvizsgálták azt a „kál­váriát”, melyen a buszveze­tőnek kell átküzdenie ma­gát a nagyvárosi közlekedési zűrzavar közepette. A kö­vetkezmény: az utasok ki­szolgálásának és a szoros menetrend betartásának fog­ságában egy sor súlyos egészségkárosodás követke­zik be. Komoly foglalkozási ártalmak azonban alig for­dulnak elő náluk. A megkérdezett sofőrök szerint a következő pana­szaik különösen gyakoriak: a nyak-, orr- és fülfájások. Később tartják meg a városi { A Hazafias Népfront Vá­rosi Bizottsága értesíti az érdekelteket, hogy a városi népfrontértekezletet nem má­jus 15-én, hanem május 29- én tartják a Tudomány és Technika Házában, délután 1 órától. nikotinfüggőség. emésztési nehézségek, depressziós ál­lapotok és szédülési roha­mok. Szubjektív érzéseik alapján egyébként a sofő­rök lényegesen rosszabbnak ítélik meg egészségi állapo­tukat. mint amilyen a va­lóságban. A szoros menetrend kö­vetkezményeként állapítot­ták meg az orvosok, hogy a vezető nem tudja betarta­ni 'a munka — étkezés — pihenés rendszeres ritmusát, ami összekavarja a „belső órát” és fizikai, valamint lelki sérüléseket okoz. Számításba kell venni még a le nem becsülendő társa­dalmi problémákat is. A Az NSZK-beli Aschaffen- burg Mária születése elne­vezésű katolikus plébániá­jának kórusa Miskolcon sze­repel a következő napokban. A minorita templomban a pünkösdi esti misén (6 órá­tól) mutatkoznak be, majd hétfőn — ugyancsak a mi­norita templomban — ad­rendszertelen szolgálati idő miatt a család és a barátok igencsak megrövidülnek, aminek társadalmi elszige­telődés lehet a következmé­nye. A szakmai elégedettség forrásának a stressz sújtot­ta sofőrök az utasokkal va­ló jó kapcsolatot tekintik. Ez a kapcsolat hozzájárul önértékelésük növeléséhez és eloszlatja azt a félelmüket, hogy csak névtelen robot­nak tekintik őket. Ennek a „vevőszolgálatnak” a biz­tosítása és vele együtt a menetrend betartása — ez egy közforgalmi jármű ve­zetőjének legnagyobb prob­lémája. nak hangversenyt, ez alka­lommal a minorita temp­lom Szent Ferenc nevét vi­selő kórusával közösen. Éz a hangverseny 7 órakor kez­dődik, míg a keddi — az avási Szabó Lőrinc Gimná­ziumban, szintén közösen — délután 4 órakor. Egyházi kórus Aschaffenburghól--------------------------------------------------. ■ ............—---------------------------­Epizódok Sztálin életéből 1. Nekem a kérés nagy szégyen” Fehér Józsefné szépárcú. ötvenéves asszony. Vonásait nem viselték meg a súlyos operációk, életének apróbb- nagyobb lelki megpróbálta­tásai. — Húsz évet dolgoztam Szikszón, a malomban. Bár­milyen nehéz volt. örültem neki. mert ott lakhattunk szolgálati lakásban a szom­szédban. Tíz évre szerződ­tem is. hogy a miénk lehes­sen. Évike, az első gyer­mekem koraszülött lett. hét hónapra egy kiló harminc dekával jött a világra. Egy évig voltam vele kórház­ban. de utána is minden gyermekbetegség kegyetle­nül megviselte. A fiam több. mint négy kilóval született. Szerencsére vele nem volt semmi baj, ha jóllakott. Letettem, s minden figyel­memet Évikére kellett for­dítanom. Azon igyekeztem, hogy mindenük meglegyen, tanuljanak. A kislány mellé tanárt fogadtam. egészen nyolcadik osztályig, mert gyengénlátó. Másképp nem tudott haladni a többiek­kel. Micsoda utánajárásba került, amíg sikerült elin­tézni. hogy felvegyék Buda­pestre a Vakok és Gyengén­3^c Éva, aki félti és szereti a munkahelyét Feleségének öngyilkossága Az itt következő részlet Rój Medvegyev ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az év-, ben megjelenő Sztálin-élet- rajzából való. | Ezerkilencszázharmincket- j tő november 9-én hajnalban öngyilkos lett Sztálin felesé­ge. Nagyezsda Allilujeva Sztálin második felesége volt. Első felesége, Jekatye- rina Szvanidzse 1907-ben halt meg, amikor .fiuk, Ja- kov alig egyesztendős volt. Szergej Allilujevvel, má­sodik feleségének apjával Sztálin még 1903-ban ismer­kedett meg. amikor Tiflisz- iben járt Néhány év múlva •Bakuban ismét összehozta őket a sors. Sztálin ekkor ismerhette meg Allilujev kislányát. Nágyát, aki akkor mindössze hatéves volt. Az Allilujev csaiád hamarosan Pétervárra költözött. Laká­suk a bolsevikok illegális ta­lálkozóhelye lett. Gyakran megfordult itt Sztálin is, és felfigyelt bakui elvtársa 6zép, tizenhat éves lányára. Az októberi forradalom győ­zelme után bevonta a fia­tal lányt a nemzetiségügyi népbiztosság munkájába. Amikor a szovjet kormány 1918 tavaszán átköltözött Moszkvába, Sztálin magával vitte Nagyezsda Allilujevát is, aki hamarosan felesége lett. Belépett a pártba, és Sztálinnal együtt a caricini frontra ment. Moszkvába visszatérve a fiatalasszony Lenin titkárságán dolgozott. Hamarosan megszületett a fia, Vaszilij, néhány évvel később pedig a lánya, Szvet­lána. Lenin halála után Na­gyezsda az egyik folyóirat­hoz került. A húszas évek végén beiratkozott az akkor induló Ipari Akadémiára, hogy megtanulja a műszál­gyártás technológiáját. Nem fejezte be tanulmányait. A harmincas évek elején a moszkvai városi pártbizott­ságon dolgozott. Nagyezsda Allilujeva sze­mélye és Sztálinhoz fűződő viszonya körül sok pletyka és legenda született. Igv pél­dául az egyik szerző (aki az Eszad-bej álnév mögé rej-- tőzött) azt állítja, hogy Sztá- lyin. akár egy keleti kényúr. bezárva tartotta feleségét a Kremlben levő nagy lakásá­ban, és Sztálinnak a Kreml­ben lakó munkatársai soha nem látták még az arcát sem. + BROWNING BERLINBŐL Igazából Nagyezsda Alli­lujeva nagyon barátságos ' asszony volt, pártkörökben jól ismerték. Jó barátnője volt Molotov felesége. Jó vi­szonyban volt Nyikita Hrus- csovval, akit az Ipari Aka­démiáról ismert, Jakov Dzsugas vilivel, Sztálin első házasságából született fiával, aki mindössze öt évvel volt fiatalabb nála. Nagyon bán­tották Sztálin és fia gyako­ri veszekedései, és megren­dítette Jakov sikertelen ön­gyilkossági kísérlete. Sztálin lánya, Szvetlána szerint Ja­kov nagyon lojális volt az apjával, de nem istenítette. ,Apám mindig tézisekben beszél” — mondta egy al­kalommal Jakov Szvetláná­nak. Sztálin ridegen, sőt el­lenségesen bánt a fiával. Ezért próbálta főbe lőni magát Jakov. „Szerencsére csak megsérült — írja Szvet­lána Allilujeva. — De apám itt is talált okot a gúnyoló­dásra: Haha, nem talált! — mondta. Anyámat megrendí­tette az eset.” Nagyezsda Allilujevának egyre nehezebb lett az éle­te Sztálin mellett. Gyakran veszekedtek. Egyik alkalom­mal Nagyezsda fogta a gye­rekeket és otthagyta Sztá­lint. Ám apja és rokonai rá­beszélésére néhány hónap múlva visszatért hozzá. Az asszony rokonai, amikor a vitákról, veszekedésekről tu­domást szereztek, többnyire Sztálin pártját fogták. Mi­vel legközelebbi hozzátarto­zóinál sem talált megértés­re, Nagyezsda Allilujeva az öngyilkosság gondolatával kezdett foglalkozni. Amikor testvére, Pavel, aki hadmér­nök volt, szolgálati útra kül­földre ment, Nagyezsda megkérte, hozzon neki egy revolvert. Pavel teljesítette a kérést, Berlinből hozott egy kis női browningot. + CIGARETTA A DEKOLTÁZSBAN Nagyezsda Allilujeva ön- gyilkosságát az alábbi eset előzte meg. 1932. november 8-án a Kremlben összejöttek a bolsevik vezetők és csa­ládtagjaik, hogy megünne­peljék az októberi forrada­lom 15. évfordulóját. Ott volt Nagyezsda Allilujeva is, Sztálin azonban késett. Ami­kor megérkezett, Nagyezsda gúnyos megjegyzést tett rá. Sztálin felfortyant és gorom­bán válaszolt. Néha nem pipázott, hanem cigarettá­zott. Azzal töltötte ki a ha­ragját, hogy az égő cigaret­tát váratlanul felesége arcá­ba vágta. A cigaretta a ru­ha kivágásába esett. Na­gyezsda kikapta a cigarettát, felugrott, de Sztálin hirtelen sarkon fordult és elrohant. Rögtön utána távozott a fe­lesége is. Mint később kide­rült Sztálin kiment a nya­ralójába, Nagyezsda pedig hazament a Kremlben levő lakásukba. Az ünnepi han­gulat elromlott. Néhány óra múlva azonban sokkal rosz- szabb történt. Telefonáltak Sztálin lakásáról, Avel Je- nukidzét és Szergo Ordzsoni- kidzét kérték, hogy azonnal menjenek oda. Nagyezsda agyonlőtte magát. Mellette hevert egy kis női revolver és egy Sztálinnak címzett le­vél, amelyet természetesen senki sem mert elolvasni. Azonnal telefonáltak Sztá­linnak a nyaralóba, s ő ha­mar meg is érkezett. Felesé­ge halála megrendítette, de nem szólt egy szót sem. Nagyezsda Allilujeva ön- gyilkosságáról semmit sem írt a sajtó. Az újságokban megjelent egy közlemény Sztálin feleségének váratlan megbetegedéséről és halálá­ról, meg egy hamis orvosi jelentés. + NEM MENT EL A TEMETÉSRE Nagyezsda Allilujeva csa­ládja nem ítélte el Sztálint felesége haláláért, hanem az volt az első reakciójuk, hogy valamiképpen segíteni kell Sztálinnak átvészelni ezt a tragédiát. Nagyezsda báty­ja, Pavel Allilujeva sürgő­sen hazatért Berlinből és egész családjával Sztálin nyaralójába költözött, több évig ott lakott. Sztálin több­ször beszélgetett vele Na- gyezsdáról. Időnként hibás­nak érezte magát, és meg­próbálta mentegetni magát Pavel előtt: „Mindent meg­tettem, amit akart — mond­ta Sztálin. — Oda ment aho­va akart, azt vehetett, ami­hez kedve támadt. Idenézz! Kihúzta az íróasztalfiókot, amely nem volt bezárva: te­le volt papírpénzzel.” (Szvet­lána Allilujeva szerint Sztá­lin a háború után sem köl­tötte el óriási fizetését, ame­lyet sokféle tisztsége után kapott. A borítékokat, ame­lyekben a pénzt kapta, fel sem nyitotta, hanem berak­ta az íróasztalfiókba.) Sok fikció fűződik Na­gyezsda Allilujeva temetésé­hez is. Sztálin néhány rajon­gója ma is arról beszél, hogy Sztálin gyalog ment fe­lesége koporsója mögött a Kremltől a temetőig. Még olyan meséket is hallani, hogy Sztálin hetente egyszer kiment felesége sírjához, és reflektorok fényében órák hosszat üldögélt ott. A va­lóság azonban egészen más volt. Allilujevát a mai GUM-ban ravatalozták fel (a harmincas években a Kreml különböző hivatalai voltak itt.) Sztálin a teme­tés kezdete előtt érkezett, odament felesége koporsójá­hoz, és hirtelen olyan moz­dulatot tett, mintha eltaszí­taná magától a koporsót. Jól kivehetően ezt mondta: „Ügy ment el mint ellenség”. Majd sarkon fordult és tá­vozott. Nem vett részt a fe­lesége temetésén, s élete vé­géig egyszer sem ment ki a sírjához. Felesége halála után Sztá­lin özvegyen élt. Voltaik rö­vid ideig tartó és nem túl gyakori kapcsolatai különbö­ző nőkkel. Ezekből gyerme­kek is születtek, de ők az anyjuk nevét kapták. Egyet­len nő sem volt rá semmi­lyen hatással, soha nem lát­ta házasságon kívül szüle­tett gyermekeit. Sőt nyolc unokája közül is csak hár­mat látott. A család és a családi élet számára 1932- ben megszűnt. (Folytatjuk) látók Intézetébe, hogy szak­mát tanuljon! Négy évig volt kollégista. Gondolhatja, hogy húsz fillért sem tud­tam félretenni. És sajnos a kislány szeme tovább gyen­gült. Könyvkötő lett. de or­vosi javaslatra a szakmáját nem művelheti. Kilenc hó­napig volt otthon, hiába kerestünk neki munkát. El­végezte közben a telefon­központ-kezelői tanfolyamot, megtanult Braille íráásal fmi. • EGYMÁST TÁMOGATVA — Egyszer a buszból fel­fedeztem a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövet­kezet rehabilitációs üzemé­nek feliratát. Bementem ér­deklődni, és igen szívélye­sen fogadtak. Azóta ez Évi­kének a második otthona. Szin Pálnét, a csoportve­zetőt sokáig Ica mamának szólította. Igen ám de gond volt a bejárás. Egyszer a tömegben úgy leverték a szemüvegét, hogy alig látott hazajönni. Most már a leg­erősebb, 13 dioptriás szemü­veget viseli. Lényegesen tá­gasabban és szebben lak­tunk. mint most itt, Miskol­con. a Csalogány utcában. De nem volt más választás. Ö nem akar a négy fal kö­zött maradni, és én meg is értem. Fizetésnélküli sza­badságon is itthon marad­hatna télen, ha csúszik az út. de félti és szereti a munkahelyét. S tudja azt is, hogy mennyit kínlódunk, szükség van a pénzre. Télen lekísérem a buszig. Sokat nevetünk egymáson, mert egymást támogatjuk itt a lejtőn. Nekem is végzetes lehetne egy baleset. Szeren­csére ő jó humorú, ő ráz fel néha. • HA LENNE NYAKLÁNCOM ... — A fiam volt a táma­szunk amíg itt lakott. Most már megnősült, Sárospata­kon laknak. Amiben tudnak most is segítenek, de azt nem várhatom el, hogy család mellett minket is tá­mogasson. Velük és az édesapjával közösen pótol­tunk össze Évának ajándék­ba egy szép aranygyűrűt. Én egyszer egy sóhajtás ere. jéjg azt mondtam; nekem soha az életben nem lesz egy nyakláncom. A fiam az első keresetéből meglepett egy vékony aranylánccal. Most már azt is Évikének adtam. — A veseműtétem után én is elmentem ebbe a re­habilitációs üzemben dől-, gozni. A pénz sajnos kevés volt. mindössze 2400 forint a takarításért, s közben to­vább gyengélkedtem. Azt mondták az orvosok; ez a műtétek utóhatása. A kere­setemre viszont szükség volt, így elmentem a Borsodi Ércelőkészítőbe szalag mellé.. Mindössze hat hónapig örül^j hettem a 5600 forintos fize-; tésnek. Két gerincműtét kö-- vetkezett. Három platinával' élek. járok, ötvenszázalékos, munkaképességcsökkenést állapítottak meg, 2980 fo-’ rint a járadékom. Én úgy* érzem, hogy súlyosabb az, állapotom, de az orvosi' döntést vonjam kétségbe? ..j • CSAK EGY ÜDÜLŐJEGY — Hogy segélyt kértem-e valahonnan? Most jutottam el oda először, hogy válla­lati szakszervezetit igényel­tem. Kaptam is 800 forintot. Az a szerencsénk, hogy min­dig nagyon kis pénzt kel­lett beosztani. Van benne gyakorlatunk. De most már érezzük azt amit mindenki, de azt nem mondjuk, hogy ebbe bolondulunk bele. Évi­két persze biztattam, kérjen szakszervezeti segélyt, ami­kor itthon volt egy baleset után három hónapig táp­pénzen. — Nem szeretek kérni — mondja Éva öntudatosan. — Nekem sem engedi már meg. hogy a dolgaiban köz-- benjárjak. De a nagy ál­mát elmondom magának. Egy nyaralás minden vá­gya. Még soha nem voltunk üdülni. Hét éve dolgozik az üzemben, de most sem volt szerencséje a szakszervezeti beutalóval. Pedig de szeret­ném. ha teljesülne a kíván­sága ... (Mi is. Ha valaki tud egy visszamondott kétszemélyes, vagy még meglévő szabad­jegyet, értesítsen!) Oláh Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom