Déli Hírlap, 1989. május (21. évfolyam, 99-124. szám)

1989-05-05 / 102. szám

Családi körben Stop, egy percre! Ámokfutás, önámítással Mór érzékelhető az új autóvám-rendelet a forga­lomban. Egyre több olyan, új rendszámú nyugati ko­csival találkozhatunk, amit a közelmúltban hoztak be az országba. A tíz százalék­ra csökkentett vámnak kö­szönhető, hogy a Wartbur­gok, a Trabantok, és a La­dák mellett egyre sűrűbben tűnnek fel a Volkswagenek, az Audik, az Opelek és a BMW-k. Nagyon sok hajdani Tra- bantos és Skodás ezekben a napokban ül át a 30—40 lóerős kocsi volánja mellől « kétszer-háromszor olyan teljesítményű nyugati kocsi kormányához. S bár ezek­hez a járművekhez nem kö­vetelik meg a Porsche egves típusaihoz nélkülözhetetlen versenyautó vezetői jogosít­ványt, mégis ajánlatos az óvatosság. A BMW-k. az Opelek és a Ford Sierrák lényegesen jobban gyorsul­nak, nagyobb sebességre képesek, mint a nálunk ho­nos, és megszokott szocia­lista gyártmányú autók. En­nek persze nemcsak az elő­nyei ismeretesek. Azok a volánforgatók, akik nyolc­van- kilencvenes tempóhoz szoktak hosszú évtizedeken Baranyában bujdosott Hazatért az elveszettnek hitt hentesfiú helyezkedett el, alkalmi munkákat vállalt egy kőmű­vesmesternél. — Mi késztette a haza­térésre? — Némi késéssel, de el­jutottak hozzá a körözési felhívások, és a Déli Hir- lap cikke. Amikor ezt elol­vasta, már senki nem tart­hatta vissza, vonatra ült, és meg sem állt hazáig. S ami különös, éppen most kaptuk meg a vállalata felmondó- levelét. Mivel hosszú id'n át nem jelentkezett a mun­kahelyén, mint önkényes kilépőnek felmondtak. Laci ezt igazából nem fájlalja, nem szereti a szakmáját, nem akar hentesként d 1- gozni tovább. — A rendőrséget h ér­tesítették a fiú szerencsés hazatéréséről. Ezzel lezá­rult a nyomozás, a kere­sés. Ám az önkéntes buj- dosás okát még nem is­merjük. — Erről sajnos, nekünk sem mondott semmit. Elég­gé zárkózott a fiunk, mi pe­dig nem firtatjuk a mosta­ni örömünkben. Nemrégiben volt ideggyógyászati vizsgá­laton, s szerencsére mindent rendben találtak nála. Szá­munkra nagy megrázkódta­tás volt az utóbbi két hó­nap. Próbáljuk elfelejteni és Lacival is elfelejtetni. Sze­retnénk, ha ilyen megráz­kódtatásban soha többé nem lenne részünk. (szántó) Hová tűnhetett a sajópál- falai hentesfiú? címmel ír­tuk meg lapunk április 26-i számában, hogy nyoma ve­szett Gibárszlíi Lászlónak. A 19 éves fiatalember feb­ruár 23-tól semmi életjelt nem adott magáról aggódó szüleinek. A rendőrség is hiába kereste, nem sikerült meglelni. Édesanyja és nagymamája teljesen összc- roppant: több, mint két hó­napig-azt sem tudták, él-e, hal-e a fiuk. Kérésükre tet­tük közzé, hogy szülei be­lebetegedtek a bánatba, s hazavárják az eltűnt fiút. Együttérző örömmel je­lenthetjük, hogy a nyilvános üzenetnek meglett az ered­ménye. Gibárszki László kedden este. a 10 óra 50 perces busszal hazatért az Akác utca 5. számú házuk­ba. Egy huszonnégy órás teljes nap is kevés volt ah­hoz. hogv igazából fölfogják a megtérés örömét. Köny- nyes szemmel ölelték az örökre elveszettnek hitt fiút, aki már részletesen beszá­molt bujkálásáról. A történ­teket édesapjától. Gibárszki Bélától, a Miskolci Közleke­dési Vállalat dolgozójától tudtuk meg. — Azt már korábban sej­tettük, hogy február 23-tól 27-ig Felsővadászon. Kiss Szabolcs barátjánál volt. akinek a hónap végén kel­lett katonának bevonulni. Végül is kerülőutakon a Baranya megyei Pincehelyre utazott, s a mostani haza­téréséig ott húzta meg ma­gát. Egy volt esztergomi osztálytársánál kapott szál­lást. elmondotta, hogy ideig­lenesen ott jelentkezett be. s ezt be is jegyezték a sze­mélyi igazolványába. Nem keresztül, nem biztos, hogy azonnal képesek a százhúsz kilométeres, vagy annál na­gyobb sebességgel robogó járművek úton tartására. A statisztika sajnos, ezt az aggodalmat igazolja. Egyre több a baleset a frissen vá­sárolt nyugati járművekkel. A száguldás semmihez sem hasonlítható mámora köny- nyen megszédíti azokat, akik most először ülnek egy igazi autó, egy szupermárka kormányához. Mi tagadás, jó érzés, hogy könnyűszer­rel, kevés gázadással bárkit könnyen elhagyhatunk az autópályán. A héten is lát­tuk a Miskolc—Budapest közötti útvonalon, hogy öl­döklő, gyilkos versenyben előzték egymást az új. MM és PP-s rendszámú Fordok és Opelek. Vezetőik vajon a jócsengésű márkanevek presztízsének megőrzésére próbálták leszorítani egy­mást a korántsem széles 3- as útról? Ennek is köszön­hető, hogy a traffioaxos fo­tókból már egy teljes albu­mot készíthetnének a nyu­gati autósszalonok legújabb típusainak reklámozására. Bár ezért az összeállításért a kocsik gazdái fognak fi­zetni. Még fé?i gazságként sem fogadhatjuk el, hogy a For­dok, Opelek és a BMW-k tulajdonosai nem hagyhat­ják kihasználatlanul a mo­torjukban megbúvó többlet- lóerőt. Többet fizettek eze­kért a négykerekűekért, — kétszer-háromszor annyit, mint amennyibe egy-egy Lada, vagy Skoda kerül — ezért jogosan robognak a megengedettnél is gyorsab­ban, mindenkit félresöpörve. Senki ne álltassa önmagát ezekkel a mondatokkal. Sokba kerül az önámitás, s még drágább a végzetes ámokfutás ... (Szántó) A papa menedzser jjc Adám a mama karjában üldögél a legtöbbet Ritkán fordul elő, hogy házassági évfordulón toppa­nunk be egy családhoz. Vas Gáboréknál már egy gyö­nyörű rózsacsokor jelzi az ünnepet, hirdetvén a férj figyelmességet. — Az eskü­vői csokrunk is rózsából készült, s akkor megígér­tem, hogy a házassági év­fordulóinkon is mindig ilyen virágot hozok a feleségem­nek — mondja. Az ünnepi estén (s a két hónapos Adám követeli ma­gának a legtöbb figyelmet, aki azt szereti, ha a család A keresgélés is fogyókúra? Hova lelt az Abonett Mostanában nincsenek könnyű helyzetben azok, akik a mindennapos étkezé­seknél nemcsak a gyomruk­ra, hanem az eszükre is hallgatnak, azaz helyesen, egészségesen táplálkoznak. Az ehhez való élelmiszerek­ből ugyanis egy kisebb hi­ánylistát lehet összeállítani. Kevesebb került az üzletek­be a kedvelt Abonettből, fe­lesleges keresni a búzakor­pás kenyeret és heteken be­lül bizonytalan időre eltű­nik a polcokról a búzatöre- tes is. A Miskolci Sütőipari Vál­lalat Hunyadi utcai üzemé­Miskolc és Keszthely között jár Játszókocsi Korábban már hírt ad­tunk arról, hogy a MÁV Landler Jenő Járműjavító Üzemének dolgozói új vas­úti kocsitípust, játszótermes gyermekkocsit fejlesztettek ki. A két részre osztott te­rem egyik felében a kicsik kellemes időtöltését biztosít­ják az ott elhelyezett játé­kok és a videók. A kocsi másik felében a gyerekekkel utazó szülők számára ké­nyelmes ülőhelyeket alakí­tottak ki. A MÁV Miskolci Igazgatóságán megtudtuk, hogy a nyár elején forga­lomba állítják az új vasúti kocsit. Egyelőre a június 10-től szeptember 3-ig Mis­kolc és Keszthely között közlekedő gyorsvonaton ve­hetik igénybe. Későbbi fel- használásáról még nem dön­töttek. Arról is tájékozta­tást kaptunk, hogy a hétfői napokon karbantartás miatt nem jár. A teremben csak 14 éven aluli gyermekek játszhatnak. A MÁV a ját­szótermes kocsiban utazás­ra külön díjat nem számít fel. A menetrendben nem tüntetik fel külön a kocsit, de az állomásokon az uta­zók részletes tájékoztatást kaphatnak a közlekedéséről. ben tavaly bővítették az „egészséges” kenyerek kí­nálatát. Jelenleg 13-, azaz pár hete csak 12-félét készí­tenek a diétázók és a cukor­betegek részére. Az a bizo­nyos tizenharmadik a búza- korpás lenne, a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat azon­ban nem tudja szállítani az alapanyagot, a búzakorpás lisztet. Hivatalos jelzések szerint leálltak ennek gyár­tásával. Hasonló a helyzet a búzatöretessel is. Ez a liszt szintén Csongrádból ér­kezik, de már csak addig, amíg a készlet tart. Ez per­sze nem azt jelenti, hogy a Miskolci Sütőipari Vállalat beletörődik a kínálat csök­kenésébe. A piackutatás már megkezdődött! és bíz­nak benne, hogy hamarosan sikerül megfelelő lisztfeldol­gozót találniuk. Néhány napig hiába ke­resték sokan az Abonett, extrudált kenyeret is. Mint a forgalmazónál, a Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru-ke- reskedelmi Vállalatnál meg­tudtuk, ennek az volt az oka, hogy a miskolci kiren­deltségen pár napig leltá­roztak. Nem tudták a meg­szokott tempóban kielégíte­ni a kereskedelem igényeit. Jövő hét elején azonban már várják az abonyi gyár­tótól az új szállítmányokat, és az ígéretek szerint eze­ket soron kívül ki is kül­dik az üzletekbe. F. H, minden tagja kiságya körül tüsténkedik. A papa amint hazaérkezik, öltözteti, ba­busgatja a kicsit. Igaz, er­re csak akkor adódik alka­lom, ha nem nyúlik késő délutánba a munkaiideje. • RUTINBÓL NEM LEHET — Bizony, mostanában többször hozza haza a mun­káit Gábor — mondja fele­sége, Zsuzsa —, s ha kevés ideje marad, akkor a szak­folyóiratokat tanulmányozza. — Amióta az Észak-ma­gyarországi Vállalkozási Iro­dában dolgozom, igen sok­rétűvé vált a munkám — folytatja Gábor —, s na­gyon sok információra van szükségem. Olyan menedzse­ri munkát végzünk ebben az irodában, aminek nincs még nagy hagyománya ná­lunk. Egyik fontos felada­tunk, hogy bekapcsolódva az európai műszaki életbe, meggyorsítsuk a felzárkó­zást. A Tudomány és Tech­nika Házában létrejött iro­dában mindannyian ezen dolgozunk, ám ma még csak kezdeti eredményeink van­nak. Időre van szükség ah­hoz, hogy a kapcsolatokat felvegyük, s jó hírnevet ala­kítsunk ki magunknak. Egy bizonyos: rutinból itt senki sem végezheti a munkáját Éppen azért választottam ezt az ű' munkahelvet mert itt megvalósíthatom az eddigi terveimet is Meel°hetősen békétlen természet voltam mindig, s kritikával néztem a világot már akkor is, ami­kor Drezdában a közleke­dés-, építőmérnöki karon ta­nultam. Most egyébként a német nyelvtudásomnak is nagyobb hasznát vehetem. A papa Komoly monológja közben Péter, a nagyobb gyerek, aki éppen most ké­szül az általános iskola el­ső osztályába, beszalad a nappali szobába. Neki már nagyobb tér kell a mozgás­hoz. pedig ebben az egy plusz két fél szobás lakás­ban van külön birodalma. • A LYUKÓI KERT IS SEGÍT — Legjobban a lyukói kertben érzi magát — mond­ja édesanyja —. ahová szí­vesen járunk a hét végén kertészkedni. Tavaly annyi málna termett, hogy egész télre volt elegendő szőr-, pünk. Csak a víz van kiess e messze a kerttől, ezért nem tudunk minden zöldséget megtermelni. Ez egyébként is inkább az én hobbim, mert a férjem a vízpartot; kedveli, valamikor kenus.■ volt. • — Mostanában nem sok idő jut nálunk egyik kedv—* telésre sem — folytatja, Gá^ bor —, mert a munkán kí­vül a legtöbb időt Ádárre1'1 mai töltjük. Adám eközben a kiságy­ból a szülők karjaiba ke­rült, s boldog nyugalommal’ nézi a világot maga körül. Péter bátyja pedig legszí­vesebben mindig a picit ölelgetné, aki ezt látható örömmel fogadja. _ “ Vv — Kertészkedem, megkö­töm a család pulóvereit -rr meséli Zsuzsa —. s mégpro- bálom tanulmányaimat, .a, mérlegképes könyvelői tan­folyamon, a gyerekek mel­lett is folytatni. Szerencsére Gábor a lakás felújításában tud segíteni. Amikor ebbe a nagyobb otthonba költöt­tünk, szinte mindent egyé- '’ dűl, a család segítségév«!' újított fel a lakásban. — A vállalkozószellemre nemcsak az új munkahelye-' mén van szükség — teszi ' hozzá mosolyogva Gábor —, , mert amit csak lehet, ma­gunknak kell itthon megöl»'* dánunk. Ha pedig kicsit na­gyobbak lesznek a gyerekek, újra tanulni fogok, mert az foglalkoztat, hogyan érhetek el jobb eredményeket a nemzetközi gazdasági kap­csolatok terén. (vadas) ;jc Ha a családfő otthon van, maga köré gyűjti fiait

Next

/
Oldalképek
Tartalom