Déli Hírlap, 1989. május (21. évfolyam, 99-124. szám)
1989-05-29 / 122. szám
fl DH HUMORMÉllÉKlÉTÉ Miril ír a Kukkoló? j A nyilvánosság térnyerésének nem lehet útját állni: megnyílt újból hazánk első nyilvánosháza. Működési formájuknak a betéti társaságot választották, az egyesülési törvény passzusait alaposan tanulmányozva. Bár volt egy kis félreértés eleinte: a paragrafusjelre az egyik tapasztalt madame azt hitte, hogy egy új figuráról van szó, bár megesküdött, hogy már látott hasonlót. A madame egyébként az elmúlt évtizedekben, a nyilvánosházak betiltását követően a gazdaságban dolgozott Azt mondta, hogy ez bem okozott számára törést szakmailag, hiszen akkora, kuplerájt, mint ott, negyvenöt előtt sem látott Azért egy-két dolgot eltanult a korszerűbb gazdaság- irányítási elvekből is. A ma nyilvánosháza a külföldi tőke befektetésére törekszik, amelyet minden eszközzel megpróbálnák megmozgatni a ház menedzserei. Csak kemény valutával foglalkoznak. Lapjuk, a „Kukkoló” megírta azt is, hogy az új nyilvánosház mellé kamionparkolót építettek, a külföldi kapcsolatok erősítése végett. A jó hírverést szolgálja az is. hogy hamarosan megrendezik a Nemzetközi Ivari Kiállítást és Vásárt A cél: az ivarszerkezet átalakítása. Tovább kell (csökkenteni a népességben a nők részarányát, amely jelentősen fellendítené az üzletmenetet. Foglalkoznak természetvédelemmel is: szót emelt a ház vezetése Playboy nyuszi, a meztelen csiga és szemérmetlen szömörcsök gomba kihalása ellen. Az egyetlen baklövést azzal követték el. hogy a behozható autók hiányában munka nélkül tengődő Merkúrra bízták a ház üzemeltetését. A Merkúr azonnal elemében érezte magát: lehetett színt választani előre, de sohasem teljesítették és mindig kiderült az utolsó pillanatban, hogy nem is egy kisebb hiba keserítette a megrendelők életét. Természetesen bevezették az előjegyzési rendszert, a sorszámozást is, azonnal hiányt és hosszú várakozási időt teremtve. Egy panaszos levélben olvastuk, hogy így irt egy vidéki megrendelő: mire sorra kerülök, úgy érzem, nekem már nem is lesz olyan fontos az egész ... Variációk műszaki iialárzárra if. Ha ez így megy tovább ... MenlüÉ, véltünk, vesztettünk A Magyar Hadvezetés kellőképpen alapos elemzés után úgy döntött, hogy az 198&. esztendő május havának 5. napjára ADAT- , EGYEZTETÉS fedőnév alatt beidéz a Kiegre. f Magam is alapos elemzést végeztem, és nem tudtam rájönni, mit keli egyeztetni az én adataimon, hiszen az «gyetien változás, ami nem fut be a seregbe, az életkorom, de ha minden évben égyet hozzáadnak az előzőhöz, akkor ez sem maradhat titokban. Konzultáltam öreg barátommal (C, I. A. kettős ügynök volt nyugállományba vonulásáig), akinek az volt a véleménye, hogy komoly veszély, fenyegethet, ha már a magam korabeli, több mint kettőször húszéves erőkét is mozgósítják. Az adategyeztetést vajami hadikódnak vélte. — Sütöttél már el valami fegyvert életedben ? — kérdezte gondterhelten. — Elárulhatom, hogy fiatal éveimben a majálisok céllövöldéinek egyik fenegyereke voltam! Háttal, állva. zsebtükör segítségével célozva lőttem el a gumin függő agyagmajmot! — Katona voltál? — faggatott tovább. — Ez ideig még nem, mert hadköteles koromban éppen iskolai tanulmányokat folytattam. és a szüleim se nagyon engedtek, bár lehet, hogy nem ez utóbbi volt a fő szempont. — Akkor tartalékos vagy?! — Igen! Aranytartalék lehetek. mert, ím szólítanaK, és én megyek is, ha már az élet így hozta. Lehet, most., hogy a szovjet csapatok kivonulnak, őket kell pótolni, vagy csak őrizni az üres laktanyát. De ha lőni kell is számíthatnak rám, csak mutassák meg mit kell meghúzni, vagy megnyomni. Rajtám nem fog múlni, az egyszer biztos! A Kiegen kiderült, hogy az ADATEGYEZTETÉS valóban csak a NATO-ügynö- kök megtévesztését szolgálta. Rögtön jelentettem feltett kérdésre, hogv azért késiem cl, mert nem találtam fettem meg a hadi épületet. (Tgen jól álcázott létesítmény! A lakóházamtól kb. 300 méterre van, de ha nem idéznek, még évtizedek múlva is bérháznak néztem volna.) A fogadásomra kijelölt tábornok — vagy zászlós — néhány halk, de határozott mondattal tudtomra adta, hogy aktivizálnak. Már majdnem kiszaladt a számon, hogy „végre”, de visszaiogtam magam. (Kb. azt érezhettem, amit Ri- charö Sorge, amikor rádiósa megkapta a hívójelet. Azért csak kb., mert én a morsejeleket sem értem.) — Miről lenne szó? — érdeklődtem, jól leplezett izgalommal. — Riasztásvezető-helyet- tes lesz! — Vállalom. Mi a teendő? A vezérőrnagy' közölte velem. hogy ha a riasztásvezető nincs riasztható állapotban, azaz nincs otthon, akkor engem, a r.-vez.-helyettest riasztanak, majd én riuoztom a további állományrészt. No már most, ha a környékünkön 5—6 kékre-zöldre riadt embert látnak velem együtt, akkor sikerült a riasztás. Azt érzékeltetendő, hogy tisztában vagyok a feladat legapróbb részleteivel is, rögtön jelentettem, hogv nem vagyok egv oft'nonülő típus, és ha a riasztásvezető sincs otthon, akkor megszakad a lánc. Megnyugtatott, hogy ez nem jelent gondot, amiből én rögtön tudtam, hogy nekem is van helyettesem, csak ezt nem árulta el. Átvettem az állandóra szóló behívóparancsot, amit rögtön belelettem a jogosítványomba. Ha gyorshajtásért megállítanak, megmutatom a rendőr bajtársnak (ez is egv fegyvernem, csak egy másik) és megmondom: éppen riasztásra rohanok, tehát ha feltart, minden felelősség az övé lesz. Azóta kicsit másképp nézem az embereket. Aki egyenruhás, annak tisztelegnek, legyen az százados, tűzoltó, vagy közterületfelügyelő. Néhánvan visszatisztelegnek, megérezve bennem a tartalékos riasztásvezető- helyettest. Víz került A vízminták elemzése során a szakemberek elkeserítő állapotokat tapasztaltak a Szinva-patdk felső szakaszán. A forrás közelében oiyan alapvető fontosságú összetevők hiányoznak a patakból, mint a fenol, az olaj, a kátrány, a régi hócipők, a rozsdás sparhétok, helyettük a mederben szinte ctak víz folyik. Folyásiránnyal szemben Egyre gyakrabban mondogatom mostanában magamnak; fel a fejjel, hisz nem a pénz csinált téged — közérzetem nem javul. Pedig tényleg nem az csinált, s egyidőben a fejemben is volt. ahova az asszony elől szoktam volt dugni, nehogy megtalálja. A fejemet — majdnem olyan nagy, mint az eredeti és belül üres. mint az eredeti — egy szobrászművész, helyesebben karikaturista szoooria. már jó régen — szóval, amikor még fiatalabb voltam, s amikor még pénzem is volt, hogy az asszony elől a fejembe dugjam. Régi szép idők! Sokszor eszembe jutnak mostanában, mint most is, amikor kutatgatok a fejemben, van-e benne pénz. Mármint az eredetiben, mert a másolatban — hányszor ellenőriztem már — tudom, hogy nincs. Igaz, forint nem is volt soha, mert ahol a lejem készült és ahol pénzt tartottam hajdan benne, ott ez valutarejtegetésnek számított volna, de mégiscsak bosszant, hogv forintot, akárhogy erőlte'em. nem terem a fejem. (Már leit sem.) Pedig egyszer, esküszöm, volt esy százasom egészben és pluszban. Régen volt. igaz. mégis élénken emlékszem rá, mert arra készültem éppen. hogy lenvelek érte valamit — hadd szálljon a fejembe —. persze az eredetibe. Nem szállt! Akkor még nem azért, mert ahhoz kevés lett volna, hanem, mert Béla elkérte. Az ál'omásra igyekeztünk énpen. ő feina- kolva Krakkóba, én m«’g a restibe. Mivel nála csak ezresek voltak, a taxit, amit ő hívott, természetesen én fizettem, így a százasból annyi hasznom volt mindösz- sze, hogy kikísérhettem Bélát az állomásra. Jó barátok vagyunk, nem volt ebben semmi különös, és azon a százason tényleg semmi se a Szinvába a* ipari ütemek sajnos nem tudnak szennyezni, így más megoldáshoz kell folyamodni. Hamarosan lazacokat hozatnak Kanadából: ezek ívás idején, szeméttel teli szatyrokat visznek magukkal a patak felső szakaszára. Amikor jól kiív Iák magukat, szétszórják a szatyorból a szemetet. múlik. Megadja, hs> hazajön — gondoltam — s tényleg csak a barátságunk és nem a pénz miatt, ki is mentem elébe az állomásra. Béla meg is érkezett, ha lehet mé&jobban felpakolva, úgy, hogy ismét taxit kellett togadm, amiofcn segítségére voltam ugyan, de nem mentem vele. Nem volt nálam pénz! Annyit még megkérdeztem, hány zlotyt adnak most száz forintért, de ezt nem tudta mert ő ezreseket áruit. Hogy is jutott volna eszéoe az tn száz forintom': És egyáltalán az, hogy ő tartozik nekem, mikor azt mindenki tudja, hogy ez a legritkább esetben szokott előfordulni. Mármint az. hogy nekem tartozzanak. Most is. akárhogy töröm a tejem, Bélán kívül nem jut eszembe senki. Bár elvben lehetséges lenne, mégsem tartozik senki. Tulajdonképpen nem is tudom, hogyan kell kölcsön adni, akkor meg hogy tartozzanak? Elvégre nem utazhatnak a barátaim tömegesen Krakkóba, vagy messzebb, hogy én fizessem ki nekik a taxit. Meg hát egy ilyen pénztelen napon ez lehetetlen is lenne ... Az egész dolog különben úgy jutott eszembe, hogy hosszú idő után ma ismét találkoztam Bélával. Én, pénztelenül ődongtem az utcán, ő éppen előttem szállt ki a taxiból. Nekem rögtön beugrott a százas, ő ahogy barátok közt illik, megölelt és szeretettel hátba veregetett. Nem illik ilyenkor, tudom, de megkérdeztem: Te szoktál járni Krakkóba — mondtam —. nem tudod, hogy állnak a lengyelek az adósságaikkal? — Ide hallgass — mondta ő — tőlem tudd meg, szerintem soha nem fogják megadni! Most akkor tessék mondani, hogy kérjem éri vissza tőle a százasomat? Még most sem ült el a Mariahilfer Starsse ellen indított nagy áprilisi roham utószele. Szerkesztőségünkhöz nap mint nap érkeznek a becsapott vásárlók panaszos levelei. Íme, néhány idézet: „Az általam vásárolt képmagnó dobozában a készülék helyett csupán egv por- rongvot találtam. Mit tegyek?” Válaszunk: Ne csüggedjen! Igaz. hogy ezzel felvenni nem tud, letörölni viszont igen. „Már a vásárlásnál gyanakodtam, hosy miért kerül 10 db egybecsomagolt videokazetta csak 100 schil- língbe, mégis megvettem. Itthon derült ki. hogv a kazettákban szalag helyett gumiportli található. Hová forduljak panaszommal?” Válaszunk: Sehová! ön szerencsés ember, a gumi- pertli ugyanis te**zö!'>nes hosszúságú filmet rögzíthet. „Nagyon olcsón sikerült hozzájutnom egy lemezjátszó—tv kombinációjú music- centerhez. Sajnos kipróbálni nem volt lehetőségem. Itthon értek a következő csalódások: A tv egyik csatornát sem fogja, se kép, se hang. A lemezjátszó korongja logikátlanul a tv belsejében található. A feltett lemezek pillanatok alatt elolvadtjaik, egyébként is a készülék erősen melegszik. Adjanak tanácsot!” Válaszunk: Legyen erőt! ön nem music-centert vett, hanem mikrohullámú sütőt! „Utcai árus sózott rám egy üveg Chat Noir feliratú parfümöt 100 schillingért. Csak hazautazáskor vettem észre, hogy értéktelen pacsuli. és olyan büdös, hogy az emberek méterekkel térnek ki előlem az utcán. Mi a véleménvük erről ?” Válaszunk: A készítményt használja önvédelmi dezodorként. de ne a támadóra, hanem saját magira fújja. Most már amúgy is fújhatja ... „Egy magyar üzletben vásároltam 150 schillingért az autónkba rádiós magnót. Itthon beszereltem, de a készülék csak addig működött, amíg a garázsból kigurultam az udvarra, pedig a márkája Grundig! Hogy lehetséges ez?” -‘‘A1 Válaszúnk: Az áru o*hf* színűleg hamisítvány volt. Egyébként a márkanév w utal rá, hogy meddig fog a készülék működni: a grundig .., Új vál!alkozási forma A tőkeáramlás és a pénzforgalom élénkítésére neves közgazdászok új vállalkozási formát dolgoztak kit Ehhez általában négy vállalkozó szükséges, akik a magukkal hozott tőkét beteszik a közös bankba. Ezután mindenki azonos számú kötvényt kap, amelyeket színes, kemény kartonlapocskákra nyomtatnak, hogy könnyű legyen egyszerre többet is kézben tartani. A vállalkozásban résztvevők igen bonyolult szabályok szerint, hangos kiabálás és csapkodás közepette egymásra illesztik kötvényeiket az asztalon. Aki ügyesen vállalkozott, az zsebrevághatja az összes betett tőkét. A haszon után nem kell adót fizetni, sőt a dörzsöltebbek még otthon is hallgatnak róla. 3k Szívesen közlünk olvasói leveleket, főként, ha fényképpel együtt érkeznek. B. Irénke levelében azt írja. teljesen rabjává vált a Miskolci Kocsonyának: a fénykép azt a pillanatot ábrázolja. amikor ez bekövetkezett. B. Irénke arról is beszámol megható levelében hogy őrjítőnek érzi a három hetet, mely két Miskolci Kocsonya között eltelik (ezért szaggatta meg a ruháját). Irénke ezúton keresi olyan jólelkű férfiak ismeretségét. akik segítenének letépni láncait. Je- lent!:ezésiiket a „Már csak a láncaimat veszíthetem el” jeligére várja a kiadóba. Misko'ci kocsonya írták: Bérezés József (Humorfórum, R. v. h. lettem): Gyöngyösi Gábor (Pénztelen nap), Horváth Tibor (Mentünk, vettünk. vesztettünk) : Kiss László (Miről ír a Kukkoló?): Kiss József (Madártávlat, kalitkából Üj vállalkozási forma. Víz került a Szinvába) : Szabados Gábor (A páncélszekrény titka); T. Nagy József (Mondoikodó). Rajzolta: Jármay György. Pénztelen nap
