Déli Hírlap, 1989. május (21. évfolyam, 99-124. szám)
1989-05-24 / 118. szám
f A DH várospolitikai fóruma ■■■wit»wiiwkiMi.’Mffwimin,rfWB^.wwiiMwni ■■■ ■»Imiim in iii 11—1—riri ~rr ''•‘,“TrTnfnrrrnriii)''‘i n >~TrrTTwrtriTmwM<^tBMWBBrmwnwwMwnraM«Mwrrrii~'wniwHrig n—n— uhut — Küszöbön a választások (2.) Nem elé» ígérni... A várospolitikai programok versenye Levél Bollóaljáról Ha telepet nem, akkor mit? Talán még az év végén, vagy a jövő év elején országgyűlési és helyi népképviseleti — helyhatósági, tanácsi — választásokat tartanak. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szociológusa arról (ejti ki gondolatait (cikkének első részét a tegnapi számunkban közöltük): hogyan versenghetnek egymással a választásokon a különféle erők várospolitikai programjai, és egyáltalán milyen programokat lehetséges a siker reményében összeállítani? Egészen napjainkig a városfejlesztés jórészt központi elhatározások, programok fügvénye volt. Ezeknek a céloknak és programoknak a megvalósítását pedig a költségvetésből finanszírozták. Vagyis a központi pénzforrások, illetőleg azok nagyságrendje alapvetően megszabta azokat a kereteket, amelyek között az egyes városok fejlesztési törekvései mozoghattak. Ez a helyzet napjainkra jelentősen megváltozott, és a jövőben bizonyosan tovább változik. • PÉLDÁUL A LAKÁSÉPÍTÉS f A programokra fordítható i pénz sokkal kevesebb lesz, mint amennyi mondjuk a hetvenes években rendelkezésre állt, de a korlátozottan meglevő pénz felhasználása tekintetében lényegesen nagyobb lesz a várospolitikai döntések szabadságfoka. Ez tehát az a politikai erő, amelyik többséget szerez a város parlamentjében, és formálója lehet a várospolitikának: saját maga választotta szempontok alapián kénytelen dönteni a szűkösen rendelkezésre álló pénz felosztásáról. Az előbbiekből két nagyon lényeges következmény adódik. Az egyik, hogy azt amit egy ilyen program „beígért”, vagy meg kell valósítani, vagy a választásokon győztes párt egyszerűen megbukik öt év múlva. Ezért nem tekinthető igazán komolynak mondjuk egy olyan várospolitika. amelvik a lakáskérdés megoldását ígéri. Ehelyett inkább azon kellene gondolkodnia a választásokon indulni kívánó pártoknak — beleértve természetesen az MSZMP-t is —, hogy a lakásreform jelenleg létező két modellje közül a kizárólag piaci vagy a nagyo- mányos, paternalista, állami erőből történő lakásépítés mellett kötele/.i-e el magát. Aztán azt is el kell dönteni, hogy a város várható bevételeiből mennyit áldoz lakásépítésre, lakástámogatásra, továbbá, hogy kiknek, milyen lakást és hol akar építeni. Vagy rakar-e egyáltalán? • A VÁROSLAKÓK ÉRDEKEI A másik lényeges következmény az. hogy a helyhatósági választásokon indulni kívánó pártoknak sürgősen meg kell találniuk a maguk támogatói bázisát: Tehát azokat a lakossági csoportokat, rétegeket, érdekeket, amelyeknek a képviseletére vállalkozni akarnak. Azt mondhatnák erre ezek a pártok, hogy ők minden miskolcit képviselni kívánnak. Ez azonban képtelenség, mégpedig azért, mert egy valódi várospolitikai • program, mint láttuk, mindig valamilyen rendező elv szerint építkezik, amit viszont nem mindenki fogad el. Egyszerűen azért, mert vagy az érdekeit sérti, vagy. mert valami egészen másban érdekelt. Példának okáért a belvárosban aligha remélhetnek sok szavazatot azok a pártok, amelyek mondjuk a peremterületek felzárkóztatása mellett kardoskodnak. Vagy: bizonyára átütő sikert aratnak majd azok. amelyek egy-egy nagy lakótelepen meghirdetik a bérlakások kiárusításának politikáját. Dei vajon lesz-e majd ilyen párt? Egy ilyen akció ugyanis beláthatatlan következményekkel járna, és nem valószínű, hogy ezekkel a következményekkel bármelyik politikai erő szívesen szembesülne. A várospolitikai programok támogatói bázisát megtalálni nagyon nehéz. Egy nagyvárosban ugyanis az érdekhordozó “lakossági csoportok végtelenül sokfélék, és számos erővonal mentén, egymással olykor többszörös átfedésben szerveződnek. Beszélünk úgynevezett térbeli lakosásgi érdekhordozó csoportokról, amelyek valamely városrész, utca. telep, vagy akár egyetlen ház lakóit és sajátos területi érdekeiket jelentik. Vannak kvázi térbeli csoportok, tehát olyan érdekhordozó együttesek, amelyek valamilyen vonatkozásban kötődnek ugyan a város meghatározott pontjához, ám de maga a csoport egyszerűen mint hivatkozás szerepel (például valamely szanált terület egykori lakói). És vannak nem térbeli társadalmi-foglalkozási, demográfiai csoportok. Sajátos érdekeik vannak a családiház-tulajdonosoknak, a lakásbérlőknek, a magánerős építkezés által érintetteknek, a kutyatulajdonosoknak, a vidékről bejáróknak, a lakástalanoknak, a fogyasztóknak, a város nagyüzemeinek, a valahová busz- szai igyekvőknek és ki tudná még felsorolni ki mindenkinek. Mindezek a csoportok a gondjaikra, a helyi érdekű problémáikra ki mástól, mint a várostól, a várospolitikától várnak megoldást ... A valóságban ezek az érdekhordozó csoportok nem különülnek el egymástól. A nagyvárosi ember ugj'anis a legkülönbözőbb, térbeli és nem térbeli érdeknordozó csoportokhoz tartozhat egyszerre, és az, amit saját érdekének nevezünk nem más, mint a sokféle szerepeiben megfogalmazódott érdekeinek eredője. Egy miskolci polgár tehát egyszerre lehet mondjuk egy bezárásra ítélt üzem felmondás előtt álló dolgozója, családiház-építés- be bonyolódott, fülig eladósodott lakásépítő, szenvedhet attól, hogy nincs a közelben gyógyszertár, nem hordják el rendszeresen a szemetet a ház elől. és nem szívesen megy késő este az utcára. • KI JÁTSSZA A FŐSZEREPET? Éppen a nagyon bonyolult különböző szinteken szerveződő érdektagoltság okán a helyhatósági választásokon, egyáltalán, a kommunál-po- litikában. tehát a helyi politika síkján többnyire átrendeződve jelennek meg a nagypolitika Szereplői. A helyi választásokon a nagy politikai pártok mellett általában komoly eséllyel indulnak különböző, csak a választásokra öszeálló lakossági ’..ad hoc” pártok, amelyek mögött többnyire a kommunál- politika valamely kérdésében különösen érintett lakossági csoport, vagy csoportok állnak. Indulnak alkalmi koalíciók, köztiszteletben álló, valamelyik városrész lakóinak bizalmát élvező polgárok pártokon kívül, indulnak a helyi lobbyk emberei, a város nagy és befolyásos intézményeinek, üzemeinek, pénzintézeteinek emberei, és így tovább. Tehát egy ilyen helyi választás szeren lói sokkal változatosabb felállást mutatnak, mint amilyenek az országgyűlés; választások, ahol azért döntően a pártok játsszák a főszerepet. Egy biztos: a helyi politika egészen más ..műfaj”, mint az országos politika. Reméljük. a város lakóinak alkalmuk nvílik maid rá, hogy kitanulják a politikai demokráciának ezt a megnyilvánulási módiát is! (Vége) „Semmilyen formában nem támogatjuk a Sajó- parti telep korábbi tervét, a kizárólag telepszerű lakásépítést, azt, hogy új, kom-, fórt nélküli lakásokat építsünk speciális társadalmi helyzetű rétegek — cigányok, szegények, deviánsok — számára.” Ez az idézet annak a két bizottságnak a közös állásfoglalásából való, amelyet azért hívott életre a városi tanács, hogy a sok vitát kiváltott alacsony komfortfokozatú lakótelep ügyében véleményt nyilvánítsanak. Legutóbb arról is döntés született: a bizottságok állásfoglalása alapján a társadalmi 'és szakmai bizottság együttes javaslatát rész- j letesen is ki kell dolgozni. + DÖNTÉS ELŐTT Az állásfoglalást egyébként megjelentettük lapunkban is, így közismert, hogy a bizottságok szerint nem telepet kell építenünk. A ia- kásgazdálkodás rendszerében gondolkodva kell egy több irányban is működő lakásprogramot indítani, amely segíthet a hátrányos helyzetű családok lakásproblémáinak enyhítésében. Az állásfoglalás egyik bekezdése szerint: mindkét bizottság fontosnak tartja az avult lakások folyamatos karbantartását, illetve az avult telepek „újjáélesztésének” megvizsgálását, az ehhez szükséges pénz biztosítását. Ez az állásfoglalás alapvetően ellentétes azzal, airfelyet eddig tűzött zászlajára a tanács, miszerint az avult telepeket, a Békeszállótól a Szöndi-telepig fel kell számolni — persze csak abban a tempóban, ahogy erre pénz juthat. Nemrég még a régi elképzelések szerint kialakított. ezévl lakéselosztási tervből az elfogadás előtti pilanatban húzták ki azt a bekezdést, miszerint a Bolló- alján 37, a szociális követelményeknek meg nem felelő otthont kellene az idén lebontani. A városi tanács végrehajtó bizottságának tagjaiban felmerült a gyanú: miközben ők vizsgálódnak a szociális lakásgondok megoldása új lehetőségeinek ügyében, tovább zakatol a hivatali gépezet. Ezért a városi tanács elnöke javaslatára úgy döntöttek: a bolló- aljai 37 lakást előbb meg kell vizsgálni, és csak akkor szabad lebontani, ha valóban helyreállíthatatlanoknak bizonyulnak. + MAI GONDOK Szerkesztőségünk épp a Bollóaljáról kapott egy levelet, amely azonban azt panaszolja el, hogy a Bolióal- ja 111—113. számú kolóniaépületekbe újra cigánycsaládokat költöztetnek be: áprilisban például a 111. szám alá egy 20 tagú családot. A levélírók öreg. részint magatehetetlen emberek, akik féltik hátralevő- éveik nyugalmát, másrészt azzal sem értenek egyet, hogy egy szoba-konyhás la„600 éven át havakat, szeleket láttam és a fészeknek éneklő madarait hallgattam. Nem halok meg, törzsemből kizöldülni látsz majd, és az örök Magyarország jövőjét énekelem.” Ezeket a gondolatokat sugallta a diósgyőri törvényfa a körülötte szorgos- ko'lóknak, amikor tönkjét a Vár utca 18. sz. ház udvarán 1935-ben bctonlenellel borították, hogy megóvják a későbbi nemzedékek számára. A huszárvár dombján évszádokon át, mint őr állt a törvényfa. Látta Nagy Lajos királyt, aki uralkodása alatt a hatalom, a gazdaság és a műveltség addig el nem ért fokára emelte- az országot. Megpihenni, gondolatait rendezni idejárt 20 éven át Többször látta Zsigmonö királvt. aki védelmébe vette a szerzeteseket a friső,győri bérkövetelő jobbágyokkal szemben. Gyakran látta Má- tvás királvt a Bükkben vadászó ‘népes '•csapatával. Ö volt az. aki kedvezpiénVek- kel serkentetne a település fejlesztését. Átélte a törvényfa a vár elleni török támadásokat, a rablásokat fosztogatásokat. Hallotta a szántóföldeken összefogott asszonyokat, amikor őket Eger felé hajtották rabságba. Tehetetlenül szemlélte az osztrák császári katonaságot, ahogy körülfogták a várat és a hazájukhoz hűséges 15 kuruc katonát kivégezték az elővár kőkerítésénél. Látta a királynékat. Utolsóként a 16 éves II. Lajos Az 1949. és 1958. között működött diósgyőri úttörőze- nekar és a Lenin Kohászati Művek Ifjúsági Fúvószenekar tagjai találkozót tartakásba ennyi embert zsúfoljanak be. Elpanaszolják azt is, hogy saját lakásügyeidben i- nagyon nehezen tudnak bármit is elérni. Ügy tűnik tehát, hogy bár egyelőre nem épül telep a Sajó-parton, a társadalom perifériájára szorult emberekkel kapcsolatos gondok megmaradtak, és ma sem tudunk rá napi megoldást találni. A városi tanács elnöke szerint a bizottságok állásfoglalása ésszerű, elfogadható. csakhogy arra nincs válasz ma. hogy mit csináljunk holnap? Azaz mi történjen azokkal az emberekkel. akiket szinte már nincs hová elhelyezni addig, amíg kialakul egy új lakásgazdálkodási program, szemlélet, és ehhez pénzt is lehet teremteni. Rendkívül sürgető tehát valamilyen rövid időn belül is használható megoldást keresni: remélhetőleg a két bizottság a június 30-ban megszabott határidőig tud' valamit mondani érdemben ez ügyben is... (k-ó) Tóth Pál * Ez a kép nem egy keleti városban készült, hanem Miskolcon. Nem is hinnénk, hogy mennyi, apróbb-nagyobb kupola, torony díszíti az öreg miskolci házakat. Csak felújításukkor derül ki: a hajdani építők mennyit adtak arra, hogy amit megcsinálnak, az ne csak jó, hanem szép is legyen ... Diósgyőri meditációk (ff.) A törvényfa Zenekari találkozó királyunk feleségét, a 17 éves Habsburg Máriát, aki a hitújítás (reformáció) első pártfogója volt. Itt töltött éveinek kezdetét kőre vésett .szöveg őrzi: Mária de Ragia Hungariá et Bohemia Regina 1522. A kő Diósgyőrből Ragály községbe került. Látta a törvényfa Rákóczi ka- .tonáit. Látta a 18. században a vár alkonyát, omla- dozását, pusztulását. A törvényfa ősi gyökeréből századunkban két új hajtás sarjadt. Ezek már fává erősödtek, 57 évesek. A két egyenes törzsű mogyoró- fa lombjával takarja a Vár utca 18. számú házat, ahol Kovács Károly nyugalmazott erdészeti dolgozó lakik. A házat 1988-ban vette meg a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól. így jobb őrzője. gondviselője nem is lehetne a fának, e történelmi helynek. Kutatásaim és kezdeményezésem következtében a városszéní- tő egyesület diósgyőri csoportja , kérelmére a két fát 1988. október 27-én védetté nyilvánították. Kovács Károly vállalta a 2 fa megőrzését. A városszépítő csbport javasolta a hely megjelölését fából készítendő emléktáblával. A terv elkészült és a szöveg bevésését ingyen vállalta a csoport egyik tagja. A faanvagot és a kivitelezést a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól kérték. Ennek megvalósítása még várat magára. Balázs József nak május 27-én. szombaton délután 5 órakor a Kuruc utca 47. szám alatt. Ez a Hazafias ' Népfront helyisége, amely a két bélházsor között található meg.
