Déli Hírlap, 1989. április (21. évfolyam, 76-98. szám)

1989-04-29 / 98. szám

Az értelmes munka ad örömöt Szerencsére nem kilóra és centiméterre mérik az embert a MÁV Miskolci Járműjaví­tó Üzemében sem, mert ak­kor nem sok becsülete len­ne l'arkas István esztergályos csoportvezetőnek, és fiának, Attilának, aki karbantartó villanyszerelő; mindketten vékony, alacsony emberek. A két Farkast éppen szakis­merete, lelkiismerete, mun­kája és embersége miatt is­merik és tisztelik. Autómustra (Herényi felv.) Nem kell Becsbe zarándokolni Szuper autók szalonja a repülőtéren Bemulatták városunk és talán egész Kelet-Magyaror- szág első igazi autószalonját tegnap délelőtt az Unióker Leányvállalat repülőtéri te­lepén. A kiállítóterem lénye­gesen eltér a Merkúr ehhez hasonló létesítményeitől; a Ladák mellett ugyanis a leg­csodálatosabb kivitelű Ope­lek és Fordok sorakoznak. És ami lényeges: ha pén­zünk és kedvünk van, nem kell négy, vagy talán hat esztendőt várakozni a kisze­melt négykerekűre. Legfel­jebb azon akadunk fel. hogy ezeket a drága masinákat forintért nem vásárolhatjuk meg. Hogyan jutott eszükbe, hogy autókereskedéssel bő­vítsék a szövetkezet profil­ját? — kérdeztük Rácz Bé­lától. az Unióker igazgató­jától. — Már több, mint két esz­tendeje. hogy engedélyt kér­tünk használt nyugati jár művek behozatalára, értéke­sítésére. Szerződést kötöt­tünk a müncheni Bavaria céggel, hogy bizományos­ként eladhassuk a tőlük ka­pott járműveket. Szerencsére türelmes volt a nyugatné­met cég. ráadásul most az egyszer az idő is nekünk dolgozott. Az új kedvezmé­nyes autó-vámrendeletnek köszönhető, hogy megélén­kült a kereslet az olcsóbb, háromévesnél fiatalabb, kis- fogyasztású nyugati gépjár­művek iránt. Ma még min­denki Nyugat-Európába za­rándokol ezekért a kocsi­kért. Keddtől viszont már nálunk is megtekinthetik; mi ugyanannviért kínáljuk, mint az NSZK-beli cég gat- tendorfi lerakatában. Kez­detben 12 járművet kíná­A Magyar Ellenállók, An­tifasiszták Szövetségének miskolci vezetősége értesíti tagjait, hogy a május 2-i. keddi klubfoglalkozást 13 órától tartják a Helyörség; Művelődési Házban. Bányászok J elismerése A múlt évben a termelés mennyiségi előírásainak tel­jesítése mellett, a szigorú gazdálkodási követelmények megvalósítása volt a legfon­tosabb feladat a Borsodi Szénbányáknál. Ennek alap­ján nyerte el az Élüzem címet a Mákvölgyi Bánya­üzem és a Központi Üzem Dicsérő oklevelet kapott a Farkaslyuki, a Bükkáljai és a Miskolci Bányaüzem. A lyukói kollektívának ma dél­előtt adják át az elismerést Miskolcon, a Bányászklub­ban. ájustí és aranyosvíz Nem tudom, az idén is hódolnak-e a fiata­lok az ősi szép sZQ- kásnak, de néhány éve a Felsővárosban, az avas-alji kertes házak kapufélfájához erősítve még vidáman lobogjak a színes pántlikák a feldíszí­tett májusfákon. Május elseje a nép körében évszázadok óta a tavasz teljes hatalomba lépésének örömünnepe. A vidám, szokások egyike volt, hogy az erdő alján lévő települések le­gényei este felkere­kedtek. s az erdőben töltötték az éjszakát ivással, tánccal, nótá- zással, majd hajnal­ban hazaindultak má­jusfát állítani. A le­endő mátkának szánt ajándékot a fa csú­csára kötötték fel, s ha a lány hozzá akart jutni, bizony létráról kellett leszednie. Ha pédig a csomagban bor volt — azt á le­gényekkel illett meg­itatni. A patak-parti köz­ségekben a szépségük­re sokat adó lányok, fiatal asszonyok már kora hajnalban felkel­tek, s mikor a nap el­ső sugara beragyogta a falu határában fo­lyó patak vizét — ebből merítettek.. Az ,.aranyosvízben” mos­ták meg arcukat, hogy egész évben üdék maradjanak. lünk. Kuriózumként egy nullkilométeres, ötajtós Lada Samara-t is kiállítottunk; ez az 1500 köbcentis típus nálunk 9700 nyugatnémet márka. A legidősebb négy­kerekű egy Opel Kadett, 1600 köbcentis motorral. 1986-os kiadásban alig 12 ezer márkáért. Bár a tegnapi szakmai be­mutatót teljes titokban tar­tották, mégis a kelleténél többen jöttek el a repülőté­ri autószalonba. Az itteni üzlet előnye, hogy minden egyes vásárló úgy jut a ki­választott típushoz mintha egyénileg importálná. Jo­gosult a tízszázalékos vám- kedvezményre. s ami lénye­ges. az Unióker biztosítja az alkatrész-utánpótlást is. Az igazi persze az lesz, ha majd valamilyen egysze­rűbb kompenzációs üzlet ke­retében kapjuk az autókat, s bárki forintért is megvá­sárolhatja őket. A keddi nyitásra ugyanis a nyugati valutával, a tekintélyes BC-. vagy devizaszámlával ren­delkezőket várják elsősor­ban. (szántó) Farkas 'István már erős szemüveget visel munka közben. A csúcsesztergagép melletti munkaasztal tele van műszaki rajzokkal, szer­számokkal és olyan precíz eszközökkel, mint a tolómér­ce és a mikrométer. — A teljesítmény nem mehet a pontosság rovására — mondja, és homlokára tolja a szemüveget. — Ezt tanultam egykori mesterem­től. 1952-ben. a Digépben, amikor még fiatal asztalos- segédként munkára jelent­keztem. és ott átképeztek esztergályosnak. Megmon­dom őszintén, nem bántam meg a szakmaváltást. Szak- érettségire küldtek, de azt sajnos abbahagytam. Az­után a járműjavítóban he­lyezkedtem el, ennek már 35. éve. A mozdonyosztályon volt a szakma elitje. A gőz­masinákhoz gyártottuk az armatúrákat, ami a gép lel­ke. A méretpontosság azóta is a mániám. Most itt, a megmunkáló üzemben 23-an dolgozunk a csoportban. A többség fiatal, legalább tí­zen a kezünk alatt tanul­ták a szakmát. A mun­kánknál az a legnagyobb baj. hogy sokszor forgácsot termelünk. Aztán elmagyarázza és meg is mutatja, hogy a tervtől eltérően sótokat na­gyobb és súlyosabb munka­anyagot kapnak, feleslege­sen dolgozik ember és gép, pocsékolják az energiát. — Az értelmetlen munka nem okoz örömöt, csak bosz- szúságot — mondja, és még hozzáteszi: — Nem tesz jót a fizetésnek sem. A jó üzlet reményében Kijevi bemutatkozás A tavalyi Miskolci Ipari Kiállítás és Vásár először volt nemzetközi: ekkor 30 ukrán cég is bemutatkozott. A premier jól sikerült; több millió rubeles üzleti szerző­désekkel térhettek haza. Má­jus közepén az észak-ma­gyarországi gazdálkodó szer­vezetek viszik el termékei­ket az ukrán fővárosba; részvételüket a Gazdasági Kamara szervezi. Egy ilyen kapcsolat ko­moly gazdasági lehetősége­ket rejt, amit ki is kell használni — hangsúlyozta a napokban tartott tájékozta­tón Drótos László, a Magyar Gazdasági Kamara észak­magyarországi bizottságának elnöke. — A KGST egyre nyilvánvalóbb gyengeségei­ből végzetes tévedés lenne arra a következtetésre jut­ni, hogy szakítsuk meg az eddig kiépített piaci kap­csolatokat a kelet-európai országokkal, s kizárólag a nyugat és a feltörekvő har­madik világ országai felé orientálódjunk. A kamara a környező országok vállalatai közötti közvetlen együttmű­ködést akarja segíteni. Az ukrajnai kiállítás célja, hogy a magyar gazdasági szak­emberek számára széles kö­rű információs és tárgyalá­si lehetőséget biztosítson. Az együttműködési területek szinte korlátlanok, érintik a termelőszféra valamennyi ágazatát, a kereskedelem­technikát, a tudományos ku­tatásokat és az idegenforgal­mat is. Elképzelhetők olyan új típusú kapcsolatok is, amelyek egyelőre csak a KGST-szervezet megújításán dolgozó elméleti szakembe­rek fejében fordultak meg. A május 12-én kezdődő és 19-ig tartó bemutatóra 34 hazai cég viszi el termékeit, többek között a Borsodi Vaskohászati Tröszt, a Ti­szai Vegyi Kombinát, a Di­ósgyőri Gépgyár és a Mis­kolci Húsipari Vállalat. 4 címzett: a városi pártbizottság Köszönet az emberségért Köszönőlevél érkezett a Miskolc Városi Pártbizott­ságra, Tímár Vilmos első tit­kárnak címezve. A Mozgás- korlátozottak Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Egyesülete nevében László Vilmos el­nök fejezi ki benne köszö­netét a városi pártbizottság tagjainak az április 12-i ülé­sükön irántuk tanúsított se­gítőkészségért. Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt a mozgáskor­látozottak megyei egyesüle­te kéréssel fordult a város vállalataihoz, intézményei­hez, hogy anyagiakkal tá­mogassák az egyesület tag­jainak rendszeres sportolá­sát. A városi pártbizottság említett ülésén — Tímár Vil­mos első titkár javaslatára — úgy döntöttek, hogy a ma­guk pénzeszközeiből is tá­mogatást nyújtanak az egye­sületnek. Ugyanakkor felkér­ték a város gyárait, intézmé­nyeit, valamennyi polgárát: járuljanak hozzá a mozgás- sérült emberek sportolásá­hoz, hiszen sokat könnyíthet sorsukon a rendszeres moz­gás. Remélhetőleg a felhí­vásnak foganatja lesz, és több helyütt találnak módot arra, hogy emberségüket ily módon is bizonyítsák. j ■jjc Farkas István: A teljesít­mény nem mehet a pontos­ság rovására Teljesítménybérber dol­goznak. így beszélgetés köz­ben is új munkadarabot fog a gépbe. — Ez a csúcseszterga — mutat a gépre — sem iga­zán „csúcs”, A régi jobb volt. ez az új masina kissé merevnek tűnik. Szerencsére a sok sorozatmunka mellett néha akad egv-egv izgalmas, igazi esztergályos feladat is. Egyébként elfásulna az em­ber ... Farkas Attila karbantartó villanyszerelő súlyos szer­számtáskával járja az üze­met. Telefonon riasztják, ha valahol probléma van. Nem állhatnak sokáig a nagy ér­tékű gépek, berendezések, a hibát gyorsan ki kell javí­tani. Ez egyben azt is jelen­ti. hogy nemcsak a villanv- szereléshez kell értenie, de jól kell ismerni az üzem sokféle termelőberendezését is. A kis műhelyben lévő Váratlan meghibásodások könyve is arról tanúskodik, hogy nem sokat pihennek az ügyeletes karbantartók. Szin­te mindig úton vannak a szerszámoktól. alkatrészek­től. biztosítékoktól súlyos táskájukkal. — A mi legnagyobb gon­dunk — mondja —. hogy nem megfelelő szerszám­ellátás. A csere rendszeres ugyan, de a szerszámok mi­nősége csapnivaló. Pedig, a gyors hibaelhárításhoz a jó szerszám nélkülözhetetlen. Nem sok időnk van a be­szélgetésre. csörög a tele­fon valahol megállt egy gép. jk Farkas Attila: Ha minden jól megy, 1991-re leteszem az érettségit lődésű fiatalember, szakmá­ja mellett szívesen foglal­kozik a népművészettel (a Vasas volt népi táncosa), az irodalommal, a történelem­mel és a politikával. A KISZ KB dicsérő okieveiének tu­lajdonosa. 1985-től tagja a Magyar Szocialista Munkás­pártnak. Apa és fia elis­mert szakmunkások. A meg­érdemelt ünnepi pihenőna­pok után május második napján reggel pontosan 5 órakor ismét elkezdik a munkát több száz. ezer. millió társukkal egyetem­ben. O. J. — Ha minden jól megy. 1991-ben leteszem az érett­ségit — mondja útrakészen. — Most vagyok elsős a Dol­gozók Szakközépiskolájában. És talán akkorra már la­kásunk is lesz. mert a fele­ségemmel most a szüleinél lakunk, az Avason. A hét­végeken kijárunk szüléim­hez Nyékládházára, ahol családi házuk van. Annak idején az építésnél sokat dolgoztak, nemcsak édes­apám. de édesanyám is. És a munkából nem maradtunk ki mi. gyerekek sem. Farkas István esztergályos csoportvezető munkába me­net hajnali négykor kel Nyókládházán. Harminche­tedik éve esztergályos, há­romszoros Kiváló Dolgozó. Farkas Attila karbantartó villanyszerelő, széles érdek- / Apa és fia a járműjavítóból

Next

/
Oldalképek
Tartalom