Déli Hírlap, 1989. április (21. évfolyam, 76-98. szám)
1989-04-26 / 95. szám
H várospolitikai fóruma Gépgyáriak kontra Wallenberg Egyesület Együtt kell élni Levélváltás a Saló-parti lakótelepről és az állampolgári egyenlőségről Reform a középkorban. Fegyvernyugvás gettó-ügyben? — csak két cím azokból a cikkekből, amelyek az utóbbi ülőben jelentek meg az országos sajtóban a gettónak titulált és a miskolci Sajó- parira tervezea. hivatalosan „csökkentett komiortú lakótelepnek” nevezett lakónegyed építési terveit kommentálva. A teleppel kapcsolatban van egy érvényes tanácstestületi döntés, miszerint a testület a szándékát fenntartja, ám a megvalósítást elhalasztja, és az ügyet két, általa életre hívott bizottságnak átadja vizsgálatra. A bizottságok jelentése nemrég látott napvilágot lapunkban. Tartalma tömören annyi, hogy a telep építésétől el kellene tekinteni, és más, jobb megoldást kell keresni a városban élő. a társadalom perifériájára került emberek megsegítésére. Ez azonban csak ajánlás, döntést az ügyben újra a városi tanács testületé hozhat. Ezért sem érdektelen az a levélváltás, amely az Élet és Irodalom hasábjain zajlott le. Megjelent egy cikk Reform a jközépkorban címmel, amelyben igencsak keményen bírálják a városi tanácsot. Erre válaszolt nemrég Györgyei Géza miskolci tanácstag, és megjegyzéseket fűzött a témához Tímár Vilmos, az MSZMP Miskolc Városi A szökőkútavató egyre késik. •« A Széchenyit!, a szökőkút lói a színházig. Golyóálló fakabáíok Bizottságának első titkára is. Nemrégiben pedig két levél jutott el a szerkesztőségünkbe. Az egyiket a Diósgyőri Gépgyár dolgozói közül írták néhányan, a Raoul Wallenberg Egyesületnek címezve. (Ez az egyesület a kisebbségek érdekeinek védelmére alakult, és a miskolci telep ügyében a kezdetektől fogva a vita kezdeményezője, részese volt.) A Wallenberg Egyesület válaszolt a diósgyőrieknek, és válaszukat a Miskolcról érkezett levéllel együtt közlésre eljuttatták hozzánk. , # ÉS A TÖBBSÉG í VÉLEMÉNYE? A diósgyőri levélírók elöljáróban sérelmezik, hogy a Wallenberg Egyesület bár tényfeltáró bizottságot küldött a városba a lakótelepépítéssel kapcsolatban, az elkészült környezettanulmányról, jelentésről a város lakóit közvetlenül nem tájékoztatták, nézeteik kifejtésére nem adtak módot. (Budapesten volt egy sajtótájékoztató, amelyről az országos és a helyi sajtó hírt adott, (a Déli Hírlap is). A levélírók úgy vélik: nemcsak „az egyesület által védelmezett lumpen kisebbség”, hanem a velük együtt élni kényszerülő többség véleménye is lényeges. így írnak a továbbiakban: „A jelentés — mármint a Wallenberg-bizottságé . — úgy fogalmaz, hogy a telep felépítése egyszerre cigány- és szegényei lenes intézkedés lenne, bár kétségtelen, hogy elsősorban a cigány népességet sújtaná. Véleményünk szerint nem reális a Wallenberg Egyesületnek a helyzetről kialakított képe, merőben téves a kérdés cigánykérdéssé ferdítése. és hibás az a nézőpont, miszerint bárkit is sújtana egv olyan elképzelés, amelynek célja áldat’an körülmények között é'ő emberek nem összkomfortos, de egészséges és emberi körülTelepülcsa MTESZ-ben Az ÉTÉ Miskolci Csoportja és a MTESZ Környezet- védelmi Bizottsága ma dé\- után három órakor a településfejlesztésről rendez tanácskozást a Tudomány és Technika Házában. Előadást tart Jancsó Gábor, a KÖHÉM főmérnöke. Ezután vita következik, melyet Dankó Gyula, az Északterv környezetvédelmi főmérnöke vázét. ményeket biztosító lakáshoz juttatása.” • A levélírók ezután azt bizonygatják, hogy bármely magyar állampolgár, származásától függetlenül, egyforma eséllyel juthat lakáshoz. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt 25 évben szociális alapon nagy számban kaptak Miskolcon cigánycsaládok összkomfortos tanácsi bérlakásokat. A levélírók állítják, hogy például a Szon- di-telepen uralkodó viszonyok ismeretében nem lehet sem megalázó, sem hátrányos az ott élő népességre nézve a tervezett alacsony komfortú lakótelepi lakáshoz való juttatásuk. Nem tartják elfogadhatónak azonban, hogy ezen emberek a legkisebb anyagi ellenszolgáltatás vállalása nélkül, mintegy alanyi jogon jussanak a mások komoly anyagi megterhelésének árán létrehozott lakásokhoz. Summázva, az a levélírók véleménye, hogy a cigánynépesség ne kerüljön előnyösebb helyzetbe a lakáshoz juttatásnál, mint bárki más, mert ezt kívánja az állampolgári egyenlőség. (A levélírók saját gyermekei is szívesen fogadnák, ha albérlet helyett a tervezett telepiekhez hasonló lakásokhoz juthatnának.) A levélben az is benne foglaltatik, hogy kérik: állításaik igazától az egyesület győződjön meg a rendelkezésre álló nyilvántartásokból. • ELHIBÁZOTT * LAKÁSPOLITIKA A Wallenberg Egyesület válaszában elsőként hangsúlyozza : épp azért tartották a sajtótájékoztatót, hogy munkájukról a legszélesebb közvélemény értesülhessen. Sőt, úgy látják: épp az egyesületnek köszönhetően lettek tájékozottabbak az emberek a telepépítés ügyében. A későbbiekben így fogalmaznak: „A levelükben megfogalmazott gondolatmenetre a »■lumpen kisebbség« és a »velük együttélni kényszerű többség« érdekeinek merev szembeállítása jellemző. Ezzel szemben tapasztalataink szerint — levelüket is kénytelenek vagyunk ezt alátámasztó közvetett bizonyítéknak elkönyvelni — ez a szembeállítás alapvetően téves : az önök gyerekei lényegében ugyanazon okok miatt néznek a legkomolyabb lakás- és más problémákkal szembe, mint az önök által lumpennek nevezett cigánykisebbség. Egy alapvetően elhibázott hatalomgyakorlási és társadalomirányítási módszer következményeinek szenvedő alanyai vagyunk mindannyian, ami a dolog természeténél fogva egy olyan hátrányos helyzetű etnikai kisebbséget, mint a cigányság, különösen * hátrányosan érintett és érint. Alapvetően elhibázottnak kell tartanunk az elmúlt évtizedek lakáspolitikáját is, amely például magas ráfordítással példátlanul kevés, és az igényeket példátlanul figyelembe nem vevő minőségű és összetételű lakásokat produkált, folyamatosan újratermelve ezzel a nagyvárosi lakáshiányt.” • ELVISELHETŐVÉ TENNI A továbbiakban azt elemzi a bizottság levele, hogy Miskolcon és Borsodban még katasztroíálisabbaik az előbbiekben vázolt okok következményei. E következmények mindenkit súlyosan érintenek, csakhogy nem mindenkinek vannak eszközei a hátrányok ellensúlyozására. Vannak olyan társadalmi csoportok — és köztük szép számmal találhatók cigányok —, amelyeknek egyáltalán nincsenek ilyen eszközei. Lélektanilag érthető, de semmit nem old meg, ha ezek a csoportok szembefordulnak egymással. Különösen sajnálatosnak tartja a bizottság levele, hogy akik a legnagyobb mértékig felelősek az elmúlt időszak döntéseiért, most úgy tesznek, mintha semmi közük sem lenne a kialakult helyzethez, és mintha a felelősség kizárólag e politika kárvallottjait terhelné. Az az állítás, miszerint a cigányok a lakás- élosztásnál egyenlő, sőt előnyös elbírálásban részesülnek, ellentmond a legalapvetőbb tényeknek — olvashatjuk a levélben. A miskolci cigányok döntő többsége a város legelhanyagoltabb telepein él. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szociológiai felmérése 1987-ben bebizonyította, hogy Miskolcon a cigányok az átlagosnál lényegesebben rosszabb lakáskörülmények között élnek. A levél a továbbiakban amellett sorakoztat fel érveket, hogy miért nem szabad megépíteni a tervezett telepet — ezek az indokok a bevezetőben említett bizottsági állásfoglalásból jórészt már ismertek. Véleményük szerint a jelen helvzetben nem az a kérdés, hogy szeressük-e cigányokat, hanem az, hogy hajlandók vagyunk-e végre európai módon, az európai normáknak megfelelően berendezni ezt az országot, vagy sem. Mert ha igen, hiába kelt ellenérzéseket a cigányság viselkedése a város lakosságában, nincs más választásunk, mint hogy együtt éljünk velük, s megpróbáljuk ezt az együttélést minél elviselhetőbbé tenni... Már-már azt hittem, hogy nem érhet meglepetés, mivel évek óta oly sok, minden megtörtént már Miskolc belvárosában, amire a vá- rosrckonstrukció kezdetén sértés lett volna még gondolnom is. Kezdődött azzal, hogy a 900 méteres főutca két ellentétes végén kezdték el a magasépítési munkákat, miközben a közművek és a közlekedési pályák megújítása keletről nyugatra ara- szolgatott előre. Az illetékesek sem számítottak arra, hogy a Centrum környékén lerakott bordó betonlapok egy év alatt szctporlanak. A színház árkádjainak téglái is akkor kezdtek el porPerceptornak nevezték hivatalosan a koronauradalom gazdálkodásának pénzügyi főnökét, a „számtartó urat”. Lakása és hivatala a mai Blaha Lujza utca 34. számú házban volt. Építészeti megoldása egyedüli a vár körzetében. Három ház látszik egymáshoz illesztve egy tetőszerkezet alatt. Az egyik ház az oldalával, a második és a harmadik pedig a tűzfalával csatlakozik a járdához. Építésének körülményei és kezdete annak idején az uradalom terjeszkedését jelentette az egyház rovására. 1743-ban a ház telke még lakatlan volt. Ebben az évben adta át jogilag a református egyház az iskoláját, parókiáját és romos templomát a római katolikus egyháznak. Cserébe kapták a Blaha Lujza utca 34. és 36. sz. házak telkét az uradalom zálogos bérlőjétől, az egri káptalantól, hogy oda építhetnek maguknak iskolát és parókiát. A reformátusok 1749—1750-ben meg is építették ezeket. 1755-től azonban megváltozott az uradalom bérlője, birtokosa s 1757- ben az uradalom megkezdte a Szinvától északra lévő út mellett a kőházak építését a vezetők és a hivatalok számára. A Blaha Lujza utca 32. számú telken 1763-ig befejezték a felújításokat, majd lani, amikor azok alapjait vasbetonszerkezettel igyekeztek megerősíteni. A lázas munka közben egy nagy munkagéppel „véletlenül” beszakították a „Éorgó-híd” járdalemezét, majd kiderítették, hogy amúgy is le kellett, bontani a 40 éves hidat. Szinte egykedvűen fogadtam a hírt arról már, hogy a Royal közi 20—25 éves gyalogoshíd- nak is kitelt a becsülete. Ámde miért épült meg a híd „a legmagasabb árvízszint” alá, és miért nem tudták előre az új hídkorlá- tok hosszát? Türelmesen házat akartak építeni a per- ceptor részére a szomszédos nyugati telekre. Megállapították, hogy ott a reformátusok három épülete uradalmi telken van, s hatalmuk súlyával visszakövetelték a t.rületet. Az uradalom vezetői nem várták meg, amíg az egyház megoldást talál, megkezdték az építkezést, és 1764-ben elkészült a Blaha Lujza utca 34. sz. háztömb keleti része. A következő évben bővítették a házat a parókiáig, tűzfalával igazítva az utcához. Az egyház kérelmének tologatása B éven át tartott, míg végül 1769-ben a parókiát átadták az uradalomnak, s a benne lakók elköltöztek a Blaha Lujza u. 10. sz. házba. 1770 után az uradalom a parókiát átalakította istállónak, szekérszínnek. raktárnak, kamrának. A három összeragasztott épület ekkor került egy tetőszerkezet alá. Az uradalom megszűnése után az épület a vasgyár kezelésébe került, majd Diósgyőr nagyközség lett a gazdája. Mindenkor családok lakták, és így van ez ma is. A ház északi szárnya rendben van, de az utcai részét emészti az idő és a lakók kíméletlensége. Megőrzésére emléktábla figyelmeztet. Kívánatos lenne a közösségi célra történő további hasznosítása. Balázs József vártam, hogy a Centrum előtti szökőkút a beharangozott 1986. nyara helyett mikorra készül el. Ez is megtörtént 1988. telére. Addigra az is kiderült, hogy ez a körben-görbe csőremek, azért a 8 millióért, sem nem szökik, sem nem csobog. hanem vízfátyolt fog produkálni. Megadóan nyugodtam bele, hogy a Húsáruház és az Antikvárium közötti útra — pénzhiány miatt — nem jutott a formatervezett utcabútorokból. A hírt alig egy hét múlva újabb követte: mégis van pénz a bukszák alján! Már tervezik ugyanis azokat a „fakabátokat”, amelyek a Széchenyi útra fognak kerülni. Három helyen is strá« zsálnak majd a „fakabátos** rendőrök. A csinos, golyóálló üvegablakos (!) pavilonok árát darabonként félmillióra becsülik, és a költségeken testvériesen osztozkodik majd a tanács és a Belügyminisztérium. Büszkeség tölt el, hogy a nyugati nagyvárosokat e tekintetben rövidesen utolérjük! Végre van, egy ötlet a világkiállítás küszöbén,- amivel lekörözhetjük a fővárost és az egész Dunántúlt is! S. ha majd elvetődik ide is a nyugatig látogató, otthon érezheti magát, látva a főutca három őrhelyét! Csak abban vagyok bizonytalan, hogy a rendbontó izgágák is meg-- változtatják-e eddigi szokásaikat. Nem a Sötétkapuban. vagy a Pátria-ház előtt erőszakoskodnak cigarettáért. hanem a formatervezett pavilonokban őrködő rendőreink közelében. Mert, ha ezt így teszik, akkor nem sajnálom a „fakabátok” félmilliós „fazonárát”. De mi erre a garancia? Iglói Gyula Tanácsiatok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Vaskó Miklós az 5. Sz. Általános Iskolában (József Attila u. 44. sz.). 17 órától: Gajdos Rezső ét Gömöri József a Tokaj Szolgáltatóház pártalapszerveze- ti helyiségében (Győri kapu 57. sz.), 16 órától. Elnézést kórunk a levélíróktól, hogy terjedelmi okokból kénytelenek voltunk megrövidíteni a mindkét fél által leírtakat. Elsősor- bni azért adtunk helyet e levélváltásnak, mert úgy véljük: ezt a párbeszédet az a kulturáltság jellemzi, amely „a gettó”-ügy kezdetén — és mostanában is — sok megnyilatkozásból teljes mértékben hiányzott. Azt aligha várhatjuk el. hogy mindenki egyetértsen a Wallenberg-bizottság véleményével, vagy hogy a bizottság magáévá tegye a miskolciak jelentős részének meggyőződését. De értelmes párbeszédet és egyezséget várhatunk, annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy erre most van esély. Diósgyőri meditációk (7.J A perceptor háza
