Déli Hírlap, 1989. április (21. évfolyam, 76-98. szám)

1989-04-01 / 76. szám

KIVÁLÓ MISKOLCI MŰVÉSZEK Koncert az egyetemen Feiedy Gyula Gondolkodó, a világot újra­fogalmazó és rendszerező mes­tere a kortárs magyar grafiká­nak Feiedy Gyula érdemes, Kossuth-dijas és immár kiváló művész, akinek kisebbithetetien szerepe van abban, hogy Mis­kolcot a magyar grafika fel­legváraként ismerik a határo­kon túl is. Sajószentpéteren született 3928-ban. Tanulmányait Bu­dapesten kezdte a Képző­művészeti Főiskolán, majd Krakkóban folytatta, ahol ösztöndíjjal tanult. 1955 óta él Miskolcon. Munkásságának, stílusának kialakulásához természetesen hozzájárultak a krakkói évek, a modern lengyel arafikával való közvetlen kapcsolat, de művészetének '(gyökereit mégis a bórsodi bányavidék, a táj jellegzetes népi alkotóművészetének forrásai táplálják. Hatással voltak művészetére ifjúsága tárgyi emlékei éppúgy, mint az itt zajló élet, melynek Feiedy Gyula átlényegítő, művészetbe emelő hű kró­nikása. Kifejezőeszköze a drámai hatású, értelmesen vezetett vonal, amely min­dig jelentéses tartalmát hor­doz munkáin. E tekintetben igen szemléletesek sajtó­grafikái, amelyeknek külön jelentőséget tulajdonít mun­kásságában, és aminek egyik legtudatosabb művelőjeként tartják számon. Feiedy Gyula munkáit akár a maga, akár hazája művészetének képviseleté­ben jól ismerik lengyel, cseh, olasz, osztrák, orosz és finn kiállítótermekben is, ahova az idők folyamán al­kotásai rendre eljutottak. Itthon — egyebek között — a Dürer-teremben, a Heli­kon és Csók Galériában vol­tak egyéni kiállításai, de rendszeres résztvevője a miskolci biennáléknak is. 1965-ben elnyerte annak nagydíját Munkásságát kü­lönböző művészeti díjakkal jutalmazták. 1966-ban Mun- kácsy-díjat kapott, 1975-ben lett érdemes művész, 1978- ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. Munkáinak optimizmusát, a valóság drámaiságához, megejtő szépségéhez szaka­datlanul illő formát kereső művészetét, és mindezzel a magyar művészet fejlődésé­hez való hozzájárulását is­merte el most ez a legma­gasabb művészi cím. Leslie Mandoki és nemzetközi zenekara Ismét egy hazalátogató kül­földön elő, dolgozó magyar zenész. Talán már nem is ne­vezhető magyarnak. inkább nemzetközinek. Leslie Mandoki, azaz eredeti nevén Mándoki László, dobosként kezdte pá­lyafutását, fiatalon hagyta el az országot, a Dsinghis Khan egyik frontembereként vált is- metté. Tavaly Csepregi Évával énekelt közösen egy dalt, amit a szöuli olimpiára készített. A mostani koncertkörút mottója a hamarosan hazánkban is megjelenő, „Idegenek az Édenben" című lemez bemuta­tása^ Egy jó és egy rossz érte­lemben vett csalódás is ért a miskolci egyetemen a mi­nap megrendezett koncerten. Az egyik, ami kellemetlenül érintett, hogy nem a plaká­ton szereplő zenészgárda jött el, pontosabban Tátrai Tibor helyett Závodi János gitározott, és Horváth Ká­roly Charlie nem volt jelen. Elképzelhető, hogy más el­foglaltságuk akadt a fent nevezett muzsikusoknak, de az is lehetséges, hogy rek­lámként, közönségcsalógató- ként használták nevüket, er­re máskor is akadt már pél­da. Az egyetemi koncert „be­melegítő” zenekara Török Ádám és a Mini Re volt. A nagyszerű fuvolás-énekes mostanában az' elektronikus rock elkötelezettje, két fiatal muzsikussal adott elő néhány dalt nemrég megjelent le­mezükről. Zenéjük fárasztó­an hatott rám. kompozíci­óik szinte azonos szerkezeti felépítésűek, a harmadik szám hallgatása közben is úgy éreztem, hogy az első darabot hallom, ha nem len­nének hangnembeli különb­ségek és ritmusváltások, ne­hezen lehetne megkülönböz­tetni dalaikat egymástól. A koncerten ért kellemes csalódás Mándoki és a vele fellépő nemzetközi 'együttes produkciója volt. Blues—rock—disco — hir­dette a plakát, szerencsére az utóbbiból kevés volt, ta­lán csak egy dal. ami igazán ebbe a kategóriába tartozott. Leslie nem a tőle megszokott könnyed hangvételű dalaival jött a színpadra, hanem igé­nyesebb hangszerelésű blues —jazz—rock hatásokat tük­röző szerzeményeit adta elő társaival. A megjelenésre váró lemez dalainak elhang­zása után fantasztikus dob­párbajnak lehettünk fültanúi. Mándoki partnere a tehetsé­ges magyar dobos. Papp Ta­más volt. Hazánkban eddig még nem látott „ütőshang- szert” is bemutattak, talán a dob-kesztyű a legkézen­fekvőbb elnevezés, amit ad­hatunk neki. László mindkét kezére fel­húzott egy-egy piros kesz­tyűt. ami ujjvégeinek ütődé- sekor valamilyen ütőshang- szer hangját hallatta. így telje1: dob-arzenált vonulta­tott fel. combját ütögetve. Ez a produkció nemcsak látvá­nyos, de nagyon hangzatos is volt. Figvelemreméltó. hogv a zenekarban milyen demok­ratikus szellem uralkodott, Leslie nem ragadta magához végig a lőszerepet, a többi zenészt is hagyta érvénye­sülni. A műsor utolsó gar­madában bebizonyította, hogy nemcsak énekesként, dobosként, a háttérben is megállja a helyét a zenekar­ban. A két amerikai vokalis­ta hölgy egy-egy számban csillogtathatta meg tudását szólóénekesként, a többi szerzemény előadásakor hát­térénekesként működtek köz­re. A buli remek hangulatú jam sassionbe úszott át, en­nek keretében rock és blues sztenderdekre tapsolhattunk. Jimi Hendrix Hey Joe-ját nem mindennapi hangszere­lésben az egyik énekesnő, Frida Goodlett előadásában Eávodi remek gitárjátékával élvezhettük. Egy régi-régi Steve Winwood-szerzemény után, . Lakatos Antal, az NSZK-bán élő vérbeli iazz- muzsikus dala és virtuóz szaxofonjátéka méltán aratta a koncert legnagyobb sike­rét. Ha jobban megvizsgáljuk a zenészgárdát, kiderül; nem is annyira nemzetközi ez a kísérőstáb: a két amerikai hölgyet leszámítva mind­annyian Magyarország szü­löttei. Himer Bertalan A nagyok reggel elutaztak, a kicsik délben indulnak Eöröprszáglia Iáink a «tolni zeneiÉM Szalay Lajos Századunk második felének egyik leghányatottabb sorsú magyar művésze Szalay Lajos, a modern magyar grafika há­rom kontinensen ismert világ­hírű mestere. A Zemplén megyei Őrme­zőn született 1909-ben. Ta­nulmányait a budapesti Kép­zőművészeti Főiskolán végez­te, s már 1941-ben nagy visszhangot keltő kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban. Itt állította ki könyvilluszt­rációit. amelyeket Villon ver­sei. Cervantes és Doszto­jevszkij regényei ihlettek, s amelyek hamarosan ország- szerte ismertté tették nevét. Sorsa azonban úg£ alakult, hogy a fiatal művész tehet­sége, művészi beérése idegen égtájakon bontakozhatott ki, rengeteg nélkülözés és a lé­tért való küzdelem állandó készültsége közepette. Szalay Lajos a II. világhá­ború után Párizsba ment, majd hosszú évekre Argentí­nában telepedett le. Egy év­tizedig a > tucumani Művé­szeti Akadémián tanított, Végül a Buenos Aires-i Kép­zőművészeti Főiskola tanára lett. 1960-ban hagyta el Ar­gentínát és költözött át az Egyesült Államokba, ahol Katona (Szalay Lajos rajza) New Yorkban telepedett le. Innen kereste ismét a kap­csolatot szülőföldjével amely­től csak földrajzilag vetette távol a sors .— lélekben so­ha. Művészetének gyökerei sem szakadtak ki ebből a ta­lajból. Mindvégig megmaradt a rajz fekete-fehér világában s igen expresszív lapokon fe­jezte ki az ember küzdelmét a sors ellen mintegy azono­sulva témáival. Ebben az ér­telemben a hazától távol is megmaradt magyar művész­nek akinek a vándorlások éveiben világlátása monda­nivalója mélyült el, kifejezés­módja, témaválasztása, szt..­vedélyessége nem sokat vál­tozott. Hazai földön újra, 1972-ben nyílt nagy sikerű kiállítása va Nemzeti Galériában, Buda­pesten. Néhány év múlva a Magyar Helikon Könyvkiadó megjelentette főművét, a Ge­nezist, majd maga a Mű­vész is visszatért, hazájába. A múlt évben végleg Mis­kolcon — ifjúsága szeretett és sosem feledett városában — telepedett le. Munkái a modern magyar grafika vi­lágszerte ismert kimagasló mesterművei. Görögországba indult ma reggel a Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola hatvan­két növendéke. Közöttük ötven­nyolc zenekari növendék, né­gyen más tanszakokon tanul­nak. Nyolc kisérö utazott ve­lük, a csongrádi Volán kedvez­ményes áron fuvarozza a cso­portot, két busszal, amelyekhez három sofőrt „adott”. Tegnap a Bartók-teremben nyilvános próbán mutatta be a zenekar azt a műsort, amelyet Thesszalonikibe visz­nek, ahol Karolos Jrikolidis igazgató konzervatóriumá­nak jubileumi ünnepségén vesznek részt. (Másutt is fel­lépnek, hogy hol, az majd ott derül ki.) Az útiköltség­hez a városi és a megyei tanács is hozzájárul. Vár- hatóap vasárnap délben ér­keznek meg a szakiskolások és kísérőik Thesszalonikibe, ahol családoknál fognak lak­ni. Válaszol a vámparancsnok Mint ismeretes, április 8- án lép életbe a módosított vámrendelkezés. A sokakat foglalkoztató téma kapcsán, április 5-én, reggel 6 órá­tól a miskolci rádióban dr. Földesy Balázs alezredes, a Borsod Megyei Vám- és Pénzügyőrség parancsnoka válaszol a hallgatók kérdé­seire. Az ügyeletes telefon­szám: 35-510. Még egy csoport utazik ugyanoda, ma délután fél 2- kor,indulnak az Egressy Bé­ni Zeneiskola növendékei kö-. zül hatvannyolcán: az ének­és zenekar tagjai, ök a Bor­sod Volán két buszával men­nek — négy sofőrrel —, hét kísérővel. Szegeden alszanak, aztán vasárnap hajnali 4- kor folytatják az utat, és várhatóan késő' este érkez­nek meg. A miskolci zeneis­kolások nemcsak koncerteket adnak, hanem megismerked­nek a Trikolidis-iskolában folyó munkával is. A kicsi­ket is családok látják ven­dégül.) Nyáron a thessalo- niki konzervatórium növen­dékei viszonozzák a látoga­tást, a szereplést. Doktorrá avatás Nyilvános egyetemi tanács­ülésen doktorokat avattak ma délelőtt a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemen. Két okleveles bányamérnök — Szűcs István kandidátus és Hámor Tamás, utóbbi kérte társai nevében az avatást —, hat okleveles kohómérnök és három okle­veles gépészmérnök — pon­tosabban közülük Eszes László gépészmérnök, Vu Ngoc Cam okleveles közle­kedési mérnök, kandidátus, Mahmood (Mike) Kassam okleveles villamosmérnök — nevében mondott köszönetét dr. Kováts Ferenc rektor­nak az avatás végén dr. Eszes László. Lexi elment... Március 19-én este még játszott. Még láthatta a közönség a ,,Komédiások” Pedellus szerepében. De tudtuk már, ö is tudta, hogy beteg. Kórházba, műtétre készült... Mégis vá­ratlan volt a hír: március 29-én hajnalban meghalt, ötven­kilenc évesen. . . Három évtizedes színészi pálya zárult le halálával. Nem iskolában, hanem a színpadon tanulta a mestersé­get, és tehetségét jelsorolhatatlanul sok szerepben bizonyí­totta. 1957-től haláláig két színház tagja voit. Először az Állami Déryné Színház társulatában játszott, majd 1971- ben Miskolcra szerződött. A miskolci közönségnek a tra­gikus emlékű „Macbeth” előadásán mutatkozott be. s o kö­vetkező darabban, a „Svejk a hátországban” Dr. Bautze szerepében már igen kedvező kritikát kapott. Egész lényé­vel bizonyította Csehov igazságát: „Színház nélkül nincs is élet”. Hídvégi Elek, vagy ahogyan mindenki ismerte: Lesei. a színházhoz tartozott. Nem volt nap, hogy ne lett volna itt, ha nem a színpadon játszva, akkor legalább a színész­bejáró kispadján üldögélve. Epizódista volt sok-sok éven at, de olyan szuverén művészegyéniség, akinek alakításai — .,.4 kék madár” Tyl-nagyapója, a „Cseresznyéskert” Postames­tere, a „Danton halála” Kordésa — nem felejthetők. Az idei évad — az utolsó — adta meg számára talán a legnagyobb szerepet. A .,Scapin furfangjai”-ban ..a legkel­lemesebb meglepetés Hídvégi Elek. az ő Geronte-ja valószí­nűleg éppen olyan, mint amilyennek Moliére gondolta”. Az utolsó hetekben is még új szerepre készült, s együtt remél­tük, hogy visszatér... S most búcsúzunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom