Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-11 / 60. szám

„Ez a föld jövőt tud adni' Régi tarátok — egykori nővérek Az ősi miskolci gimnáziumokból indultak... Semmiképpen sem illene öregdiákokként aposztrofálni azokat az embereket, akik ba­ráti találkozóra gyűltek össze a minap Budapesten. Esetünk­ben ugyanis az életkor egy­szerűen szükséges ahhoz, hogy az ősi miskolci gimnáziumok végzettjeinek mondhassák ma­gukat. Ennek következtében éveik száma szerint természe­tesen nem fiatalok, de gon­dolkodásmódjukat, egymáshoz való viszonyukat, összetarto­zás-érzésüket, a világ, a haza, a szülőföld dolgai, gondjai iránti fogékonyságukat, érdek­lődésüket - divatos szóval él­ve nyitottságukat - tekintve nagyon is azok. Klubestjük, amelyet az Ősi Miskolci -Gim­náziumok Egyesületének buda­pesti csoportja hivott össze a HNF Budapesti Bizottságának székházába - minden pillana­tában erről tanúskodott. Több, mint száz ember vplt itt jelen, túlnyomórészt a fővárosból, sokan a Dunán­túlról, s jó néhányan ez ősi gimnáziumoknak otthont, s azóta se feledett boldog kör­nyezetet adó városból, Mis­kolcról is. Dr. Nagy Károly Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gye Budapesti Baráti Köré­nek titkára hosszan- sorolta a klubest illusztris vendé­geinek nevét, első helyen üdvözölve dr. Seregély Ist­ván egri érseket, a hajdani miskolci Fráter György Gimnázium egykori diákját. + OLIVIA TANÍTVÁNYA* Engedje meg az olvasó az újságírónak, hogy felvillant­sa a véletlenek szerepét az életnek ilyen szép és emel­kedett pillanataiban, mint ez a klubest, amelyen a régi barátok között ő csak kí­váncsiskodó idegenként le­hetett jelen. Legalábbis így gondolta. Aztán Kálmán László, a Földes Ferenc Gimnázium igazgatója jó­voltából megismerkedett dr. Bíró Antallal, az Ősi Mis­kolci Gimnáziumok Egyesü­letének elnökével, akivel — anélkül, hogy valamelyikük is sejtette volna — néhány hónapja szinte egyszerre költöztek ugyanabba a ház- bá. Ennél nagyobb megle­petés csak akkor érte. ami­kor kedves hölgyek karéjá­ban megtudta, hogy mind­nyájan szülővárosa, Szat­márnémeti Irgalmasrendi Zárdájának miskolci lány­nevelő intézetében érettsé­giztek. Lett hát beszédtéma __ ahogy egy klubesthez il­lik — elegendő. Még egy Űj Tükör-példány is előke­rült, amelyben a szatmári nővérek tanárnőinek apáca- főkötős csoportja látható egy csónakban — s csak feltéte­lezni lehet, hogy bizonyara egy iskolai kirándulás alkal­mával, a Hámori-tavon ké­szülhetett. Egykori tanítvá­nyaik, lánynevűkön Horváth Irén, Horváth Margó, Piros Katalin, Rősner Gitti, Be­rekegyházi Magda és Rácz Vali — maguk is tanítók, tanárok, immár jó néhány évtizede — elmerülten igye­keznek felismerni az amatőr felvételen legalább egv is­merős arcot. Nevek röppen­nek fel, köztük Olivia nő­véré is — tudomásuk sze­rint egyetlen, még élő ta­nárnőjüké, akit világi nevén Truchán Erzsébetnek hívtak. És ha már lánykori nevükön emlegetem a tiszteletre mél­tó asszonykoszorú tagjait, elárulom, miért teszem. Egyszerűen ebben állapod­tunk meg — abban a re­ményben, hogy netán akad Miskolcon néhány olyan hajdani diák, akiben kedves emlékeket ébresztenek ezek a nevek: Rácz Vali például nem más, mint a nevezetes Rácz cukrászda hajdani tu­lajdonosának lánya, akinek kifogásait az egykori otthon felújításával, s a vele fog­lalkozó kiadvánnyal kapcso­latban most nem soroljuk elő. Tény az, ennyit tolmá­csolhatok — mindnyájan legkedvesebb emlékeik kö­zött őrzik a miskolci "'iáK- éveket. + DÍSZVENDÉG: AZ EGRI ÉRSEK Hívő ember sem találkoz­hat gyakorta olyan magas rangot viselő egyházi méltó­sággal, mint dr. Seregély István egri érsek, aki Vas megyében született ugyan, de minden gimnáziumi osz­tályát Miskolcon járta. Itt érettségizett az egykori Frá­ter György — ma Földes Ferenc Gimnáziumban,, 1987. június 4-én nevezték ki az egri egyházmegye 80. püs­pök-érsekévé. Olydn elődök után, mint Bakócz lámás, vagy Elekesi István, II. Rá­kóczi Ferenc fejedelem ud­vari püspöke és gyóntatója. Ez ma az ország legnagyobb egyházmegyéje, mert hogy a rozsnyói, kassai, szatmári egyházmegyék megmaradt részei is Egerhez kerültek. Volt hát mit kérdezni az érsektől — ahogy az ilyen­kor lenni Szokott, apró rész­letekbe menően is. Így tud­tuk meg válaszából egy kér­désre azt, hogy Erdélyből és a felvidékről Trianon után menekült család sarja, aki­nek az édesapja 1940-ben kapott először képzettségé­nek megfelelő munkát. Hi­hetjük hát neki bátran, hogy — amint egy másik kérdés­sel kapcsolatban megfogal­mazta — „Ez a föld min­denkinek jövőt tud adni.” Erre akár saját életét is fel­hozhatná példának, amelyet, ha újra keizdhetné, ugyanígy csinálná — legfeljebb né­hány hibát kihagyna belőle — tette hozzá tréfásan. Majd amikor az egyházi is­kolák kerültek szóba, ame­lyekből az egri egyházmegye területén jelen pillanatban egy sem működik, ismét mondott valami nagyon megszívlelendőt, nemcsak a paphiányra való hivatko­zással az érsek: „Nálunk, ahol egy fiú van a család­ban. nem engedik el pap­nak — két fiú pedig nem kell!” Az egyházi gimnáziu­A MISKOLCI KÖZTERÜLET-FENNTARTÓ VÁLLALAT felvételre keres 1 alkatrészismerettel és középfokú raktáraazdqlkodási tanfolyammal rendelkező RAKTÁROST Jelentkezni lehet: Miskolc, József Attila u. 65. sz. alatt az anyagellátási osztályvezetőnél. mok tanárának kiképzéséhez fiúk esetében 9 évre var* szükség. Jelen pillanatban nyolc ilyen gimnáziumban négyszeres a túljelentkezés, ami azt jelenti, hogy tulaj- donképpén 32-re lenre igény. Ennyi tanárt pedig az egyház nem tud előteremte­ni. Így hiába nincs semmi korlátozás, hiába van kije­lölve például a miskolci bencés gimnázium helye is, nem tudnak hozzákezdeni az oktatáshoz máról holnapra. De sorjáztak tovább a kérdések, a pápa magyaror­szági látogatásától a Gellért­hegyi sziklakápolna felújítá­sától, Szent Gellért hamvai­nak hazahozataláig, vagy Batthyány Strattman László esetleges boldoggá avatásáig mindenről, amiről a kérde­zők úgy gondolták, hogy rá­juk dr. Seregély István ér­demleges felvilágosítást tud adni. Ezek közül a legérde­kesebb választ talán a bol­doggá avatással kapcsolat­ban kapta a hallgatóság, amelyből megtudhatta, hogy Jeanne d’ Arc szentté ava­tására 700, Margit királylá­nyunk szentté avatására pe­dig 600 évet kellett várni. Ilyen hangulatban, hason­ló, érdekes kérdéseket fe­szegetve telt az idő, és nyúlt a késő esti órákba a talál­kozó, melyhez hagyomány- őrző ígéretet is tartalmazó zárszót Kálmán László, az ősi miskolci gimnáziumok jogutódjának, a Földes Fe­renc Gimnáziumnak a mos­tani igazgatója fűzött Gyöngyösi Gábor Szólista: Iván Jímea A karmsster iver Dolinvi Oliver Dohnányi újra Mis­kolcon vezényel. A kiváló kar­mester hétfőn este a színház­ban dirigálja a Miskolci Szim­fonikus Zenekart. Dohnányi — a pozsonyi rádiózenekar karmestere — vezényletével cseh szerzők művei hangzanak fel' a kon­certen. Smetana Moldváját és Dvorzsák Újvilág szimfó­niáját hallhatja a közönség, Iván Tímea pedig Dvorzsák á-moll hegedűversenyét játssza el. Az est szólistája — Iván Tímea — 1961-ben született Miskolcon. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis- kolá elvégzése után Buda­pestre került, az akadémiá­ra, ahol 1935-ben hegedűmű­vészi diplomát kapott. Ezt megelőzően 1982-ben a Ma­gyar Rádió országos hegedű- versenyén harmadik lett, 1985-ben a Weiner Leo or­szágos kamarazenei verse­nyen kiemelt első díjat ka­pott. Olaszországban, Kíná­ban és Japánban szerepreit külföldi útjai során. 1985 végétől a salzburgi Mozar­teum állandó hallgatója, egy­ben a Salzburgi Kamaraze­nekar szólamvezetője. A hétfő esti hangversenyt az Országos Filharmónia miskolci kirendeltsége ren­dezi. Gyerekeknek Esztergályos Cecília Ha nagy leszek ... című gyer­mekműsorát mutatja be hét­főn délelőtt 10 órától a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pontban. Közreműködik a Pastral együttes. A jegyek ára 30 forint. Anyanyelvűnkről, délidőben Pipaszó mellett Dúl a harc a dohányzók és a nemdohányzók között. A hadállás hol erre, hol arra húzódik. Újabban a füstkedve- lók érzik úgy, hogy emberi jogaikban korlátozva vannak. Panaszaikat hallva csak azt mondhatja a meggyőződéses nemdohányzó, hogy: na, ilyent még nem pipáltam. Amivel csodálkozását akarja kinyilvánítani: ilyent se látott, ilyen­nel se találkozott életében. De hogyan is keletkezett ez a — gondolom — mindenki előtt ismeretes mondás? Én a következő módon képzelem el: Szerettek az emberek pipázgatni, s a látogató jóbarátok, ismerősök meg is kínálták egymást a maguk dohányával: gyújtson rá, tömje meg a pipáját. Az egyiknek ilyen, a má­siknak olyan dohánya volt. s a vendég így dicsérhette a jó iliatú, különleges dohányt, hogy: na, ilyent még nem pipál­tam. Ami ugyanolyan elismerés volt, mint mikor a házi­asszony főztjére azt mondjuk: ilyen jó pörköltet még éle­temben nem ettem. Ma már országos viszonylatban igazán jelentéktelen mé­retű a pipázás. Nem úgy a régi időben. Minden valamire­való férfiembernek megvolt a dohányzókészsége — acél, kova, tapló —, s ha volt vágott dohánya, szipákolt is ked­vére. A cigaretta a divat, de abból is csak a gyári, saját kezűleg sodorni már kevesen tudnak. Régen ,a férifemberré váláshoz a házasodás mellett az is hozzátartozott, hogy be­szerezte a megfelelő pipakészséget. Volt, akinek egész nap a szájában lógott a pipa. Az ilyenről azt is mondták: pipajani. Az együgyű embert így jellemezték: kevés a vá­gott dohánya. Nem volt drága mulatság a pipázás, erre utalnak az ilyen szólások is: pipadohányt sem ér; nem ér egy ütet taplót stb. Egymás kínálása is természetes dolog volt, olyasmi, mint manapság városon a kávézás. A vidéki birtokosság, jobbmódú parasztság körében még nagyobb szerepe volt a pipázásnak. Ez a foglalatosság szin­te jelképévé vált a szemlélődő, tespedő vidéki nemesi élet­módnak. Gondoljunk csak Petőfinek, a magyar nemesről írt gúnyrajzára: „Ősi joggal, ősi házban Éltemet ha elpi­páztam, Mennybe visznek angyalok, Én magyar nemes va­gyok.” Szóval: a vidéki társaséletnek, vendégeskedésnek szerves része volt a pipaszó melletti barátságos beszélgetés. No, persze csak férifak között. Pipaszó mellett, így mondták már a múlt században is, ami arra utal, hogy a csendes pöfékelést a zeneszó, a nótaszó melletti szórakozáshoz ha­sonlónak tartották. Nyilván eldicsekedett a házigazda gyűj­teményének, pipatóriumának újabb kincseivel. Valamikor még valuta is származott a pipából: olvasom a Néprajzi lexikonban, hogy Debrecenben a 18. század vé­gén évente tízmilliónál több pipát gyártottak, és még ten­gerentúli exportra is jutott belc-le. Legfőbb ideje lenne szakértőket kiküldeni újabb pipa- Mvevő helyek felkutatására. , Lőrineze Lajos + Az est szólistája: Iván Tímea. A püspökladányi Haladás ÁFÉSZ NÁDUDVARI NAGYKER.-RAKTARABAN (Nádudvar, Vörös Hadsereg u.) megkezdte a Móré ÁFÉSZ által gyártott fehérvárcsuroói fagylaltpor értékesítését. 1989. március 17-én 10 órától az 1. sz. Hangulat étteremben (Püspökladány, Petőfi u. 1. sz.) Cukrászok, fagylaltárusok, leendő partnereink részére bemutatót, fagylaltkészítéssel kapcsolatos technológiai segítségnyújtást tartunk. Vendégünk: Böröczki Gábor, a fehérvárcsurgói fagylaltporüzem vezetője Kiváló minőségijén, import alapanyagok felhasználásával, 65-féle választékkal állunk vásárlóink rendelkezésére. (Készpénzes fizetés a helyszínen biztosítva.) A MISKOLCI KÖZTERÜLET-FENNTARTÓ VÁLLALAT 2. SZ! TELEPE (Miskolc, Szudi-tanya 5.* a DVTK-stadion mögött) az alábbi munkakörök betöltésére: ♦ út- és mélyépítésben jártas, középiskolai végzett­séggel rendelkező fizikai csoportvezetőt, ♦ aszfaltbedolgozókat (lehúzókat), + útburkolatjel-festőket (min. B kát., vezetői enge­déllyel), ♦ kőműveseket, ♦ hidegburkolókat, ♦ MOBIL-kompresszorkezelőkeL /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom