Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-14 / 62. szám

Miskolcról írták, irtuk T1I ETFOLTAM Miikolcz 1889 vasarnap rnaronu«. Yf 92—fi4Ű SZÚ?!» BORSOD-MISKOLCI KÖZLÖNY, 1889. MÁRCIUS 17. A helybeli gymnásiumi ifjúságnak pénteken este vég­bement körmenetéi'ől s impozáns tüntetéséről a kö­vetkező két tudósítást vettük: A végzetes huszonötödik paragrafus fölrázta is­mét a magyar nemzetet kábúltságából; s az ön­védelmi harcz lezajlása óta egy év sem volt még, mely annyi tápot nyújtott volna a hazafias lelkese­désnek, mint a mostani. — Márczius tizenötödike te­hát bizton számíthatott arra a magasztos ünnepelte- tésre, melyet dicső emlékeinél fogva megérdemel. Mint mindig, úgy most is az ev. ref. főgymnasium derék tanúló ifjúsága járt elől szép példával. — Alig köszöntött be az alkony, már a főiskola minden abla­ka ki lett világítva, a lelkes ifjúság pedig részint a tágas udvaron, részint a fáklyák kiosztására várt, a legtöbbnek mellet nemzetiszinű kokárda diszité. Kevéssel ezután — szétosztatván a fáklyák, számuk meghaladta a százat, elég tekintélyes szám, ha felgon­doljuk, hogy a tanúlók azokat saját költségükön sze­rezték be. — Veskói Zs. Jenő, a főiskola egyik leg­népszerűbb tanára, maga köré gyűjté az ifjakat, s lel­kes szavakkal tolmácsoló e mai nap jelentőségének magasztosságát: „Büszkék lehetnek — úgymond — hogy ilyen dicső ünnepen épen önök azok, kikre a vezérszerep várakozik! de mutassák is ám meg, hogy nem csőcselék módra ordítozni, hanem hazafias lelke­sedéssel, idegen elemet soraik közűi kizárva, fentart- va a rendet, szívvel, lélekkel művelt ifjakhoz méltóan tudnak ünnepelni!” Miskolc és a vármegyék telkes űténéssel ünnepellek meg március 15-él REGGELI HÍRLAP, 1929. MÁRCIUS 17. Délután 3 órakor gyülekeztek a II. számú polgári fiúiskolában a II. cserkészkerület miskolci, vasgyári és diósgyőri csapatai. A gyülekezés után a csapatok a cserkészzenekarral élükön katonás rendben vonultak végig a Zsolcai-kapu és a Széchenyi-utca útvonalán az Erzsébet-térre, ahol szabályosan elrendezve állot­tak fel a szobor körül. A Himnusz hangjai nyitották meg a magasztos ünnepélyt, amely után Kovács István Petőfi: Talpra magyarját szavalta el. A szavalat után a cserkésztisztek, a cserkészkerület arany cserkészlili­ommal díszített koszorúját helyezték a szobor elé. A Lévay József Közművelődési Egyesület a várme­gyeháza nagytermében délután 3 órai kezdettel ren­dezte hazafias emlékünnepélyét, amelyen Miskolc vá­ros közönségének szine-java megjelent. A közönség soraiban ott láttuk Hodobay Sándor dr. polgármes­tert, Soldos Béla dr. főispánt, Bónis Aladár alispánt, vitéz Szabó Sándor tábornokát, Butykay Béla alezre­dest. A Miskolci Dalár Egylet Donáth Lajos karnagy ve­zényletével a Nemzeti Hiszekeggyel nyitotta meg az ünnepélyt. Majd Szémán István dr. püspöki vikárius mondott magasan szárnyaló ünnepi beszédet, amely­ben a hazaszeretet lényegét, a márciusi ünnep jelen­tőségét fejtegette, valamint rámutatott arra, hogy 1848 márciusa és 1929 márciusa között tragikus analógia van, amennyiben ma is hazánk elszakított részei szol­gaság igáját hordozzák. Szigethy Ferenc: A szivek ki­keletje cimü versét szavalta ezután. ÉSZAK-MAGYARORSZAG, 1949. MÁRCIUS 15. Az ország vidéki városaiban is nagy lelkesedéssel készülnek a március 15.-ére. Miskolcon az ünnepségek reggel 9 órakor kezdődnek. A pártok, szakszervezetek, intézmények tagjai a Búza-téren gyülekeznek és 10 órára a Szabadság térre vonulnak, ahol Farkas Dezső h. polgármester mond ünnepi beszédet. Délután és este a Nemzeti Színházban a „Bánk bán”-t mutatják be díszelőadás keretében. A diósgyőri vasgyári ünnepségek már szombaton es­te megkezdődtek. A gyár dolgozói hatalmas arányú színpompás fáklyás felvonulást rendeztek. Ma 9 óra­kor a vasgyári Szabadság-kertben felállított Petőfi- szobrot koszorúzták meg, majd 11 órakor nagyszabású ünnepséget rendeztek a Kulturmozgó helyiségében. Hétfőn este a nagymiskoici ifjúság szinpompás fák­lyás felvonulása vezette be a márciusi ünnepségeket. A fiatalok lelkes, éljenző sorai végeláthatatlanul höm­pölyögtek a Búzatérről a Széchenyi utcán végig a Sza­badság-térre, a Kossuth szoborhoz. Itt Légrády Géza a nagymiskoici SzIT ifjúsági titkára tartott beszédet, méltatva 1848. március 15.-e jelentőségét. DÉLI HÍRLAP, 1970. MÁRCIUS 14. Holnap március 15-én lesz 122 éve, hogy Pest-Budán kitört a polgári forradalom. Az évforduló alkalmából ma délelőtt fél 10-kor a Kossuth-szobamál a KISZ és a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága, va­lamint a tanuló- és a 'dolgozó ifjúság képviselői el­helyezték koszorúikat. A szobornál dr. Szarka Gyula, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnökhelyet­tese mondott beszédet. Részt vettek a koszorú*.ási ün­nepségen Tóth Tibor alezredes, városi rendőrkapitány és Vincze Pál, a városi pártbizottság tagjai is. A Ha­zafias Népfront és a városi KISZ-bizottság képviselői megkoszorúzták a Szemere-szobrot is. Az iskolákban, a kialakult hagyományoknak megfelelően, ünnepi nagygyűléseken, illetve osztályfőnöki órán emlékeztek meg az évfordulóról. Délelőtt 11 órakor a Megyei Rónai Sándor Művelő­dési Központban tartották a forradalmi ifjúsági na­pok első rendezvényét, amelyen Dudla József, a KISZ Borsod megyei Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. + Honvéd utász sfc Honvéd tábornok s(c Gyalogos nemzetőr Nők a szabadságharcban Március 15-e öröksége KÖTELEZŐ ALÁÍRÁS Amikor a haza harcba hív­ta a férfiakat, a nők is csa­tasorba álltak. 1848 tavaszán az erdélyi nők tömegestől kértek fegyvert, s Kolozsvá­rott női zászlóaljat állítot­tak fel. Pfifíner Paulina a had- nagyságig vitte a ranglétrán, és Ligeti Károly néven szol­gált Harczi Béla neve egy Klementina nevű asszonyt takart, aki Guyon Richard futárjaként kezdte a szolgá­latot. Selmecbányánál a kö­rülzárt honvédsereget egy bányaalagúton vezette ki az ellenség gyűrűjéből. Hőstet­téért Görgey főhadnaggyá lépteti elő, nem sejtve, hogy Harczi Béla asszony. A szabadságharc amazon­jai közül a legismertebb ne­vek egyike Bányai Júlia, aki elhunyt férje, Sárossy Gyula nevén állt be a hadseregbe. Huszka Jenő népszerű ope­rettjének, a Mária főhad­nagynak a címszereplőjét Lebstück Máriáról mintáz­ta. Mária, vagyis Lebstück Károly hadnagy 1849 áprili­sában fontos megbízást ka­pott: 23 kocsiból álló lőszer­szállítmányt kellett Szolnok­ról Komáromba vinnie. A feladat sikeres teljesítéséért főhadnaggyá léptették elő. I Martins Március tizenötödikének, annak a bizonyos esős szer­dai napnak az 1848. eszten­dőben a jelentőségét szinte mindenki azonnal felismer­te. Olyannyira, hogy nem sokkal az események után méltó emlékmű felállítását is elhatározták, s gyűjtőíve­ket köröztettek szerte az or­szágban a pénzügvi alap megteremtésére. Minden bi­15. 1848. zonnyal küldtek ilyet Misá kolera is, sajnos, azonban^ nyoma veszett. Mintaként a gönci levéltárban fennma­radt példányt mutatjuk be. A kiegyezésig a nevezetes napra csak titokban emlé­kezhettek. 1867 után sem lett hivatalos ünnep, de a - hatalom kénytelen volt el*"’ tűrni a felvonulásokat, em­lékbeszédeket, szavalatokat. Egy száz esztendővel ezelőt­ti miskolci, ünneplésről a Borsod—Miskolci Közlöny beszámolójának részletét kö­zöljük. Miskolc megbecsülte a forradalom és szabadságharc emlékét. A fő út Széchenyi István nevét vette fel an­nak halála után, utcát ka­pott Szemere Bertalan, Lé­vay József, Palóczy László. Szobra áll Kossuthnak, Sze- meráneK, Lévaynak, Deák­nak, Petőfinek. Szemere és Horváth Lajos emlékét dí­szes síremlék hirdeti az Avas oldalában. Március 15-ét minden kor­ban másképp ünnepelték. Volt, amikor szégyen volt nem kitenni a kokárdát, volt, amikor gyanúsan mé­regették a háromszínű sza­lagocskát viselőket. Hogyan kell e napot ün­nepelni ? Ezt alighanem csakygy tanulni kell. mint a demokráciát. Alig negyed­századon át volt „teljes jo­gú” ünnep, azaz munkaszü­neti nap is. Most ismét az lett. S egy ünnep akkor iga­zán ünnep, ha a szent bé­kesség napja, ha egyetlen napra elhallgatnak a politi­kai fegyverek. Petőfi napja az egész nemzeté, s vajon ki van olyan merész, egyén, vagy szervezet, hogy kizáró­lagosan magát tartsa az egyedüli, , a jogos örökös­nek?! Lehet ünnepelni har­sányan, látványosan és csen­desen, szerényen meditálva. Ki-ki döntsön lelkiismerete, hajlama, lehetőségei szerint. AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ: DR. CSORBA CSABA ÉS B. BALSAI JOLÁN Az első március idusának emlékei Sárospatakon Az 184S/49-es polgári demokratikus forra­dalom és szabadságharc kezdetének, már­cius 15-nek az emlékei az azóta eltelt 141 esztendő alatt soha nem halványuló fény­nyel élnek Sárospatakon. A református kol­légium ifjúsága: teológusok, jogászok, gim­nazisták és. tanítóképzősök — a kiegyezés utáni politikai légkör enyhülésével — min­den évben lelkesen megünnepelték történel­münknek ezt a dicsőséges napját. Ez érthető, hiszen a nagy múltú iskola­várost igen sok emlék fűzi az első március idusához. Március 15-e 1848-ban, akárcsak ebben az évben is, szerdai napra esett, de a pesti események híre csak szombaton ér­kezett meg Sárospatakra. A tógátus és non- tógátus diákok, azaz a papi, illetve világi pályára készülő ifjak azonnal szervezkedni kezdtek, s olyan tüntetést, felvonulást ren­deztek, hogy — amint az egykorú beszámo­lókban olvasható — „márciusi tüntetésük­nek és kitörő örömüknek a kifejezése kül­sőségekben sokban emlékeztetett a pesti márciusi ifjúság lelkesedésére”. A kollégium udvaráról fegyelmezett sorok­ban, nemzetiszínű zászlók alatt, mellükön a pataki lányok készítette kokárdával in­dultak el. Az egész város lakossága kísérte a diákok felvonulását, akik „puskák ropo­gása közben”' énekszóval járták be a város utcáit. Az egyes intézmények, középületek előtt megálltak, elénekelték a Himnuszt és a Szózatot, meghallgatták Finkey Pál, Futó Sámuel és Szügyi László ifjúsági vezérek beszédét, amelyben nemzeti függetlenséget követeltek és kíméletlenül ostorozták a zsarnokságot. A postaépület homlokzatáról leverték a kétfejű sast, s a helyét bekenték sárral. A vasárnapot tanácskozással töltötték az auditóriumban, a pesti egyetemistákhoz hasonlóan megvitatták a haza szabadságá­nak ügyét, valamint a kollégium igazgatásá­val fegyelmi kérdésekkel, az ifjúsági élettel és egyesületekkel kapcsolat-kívánságokat. Ezeket kilenc pontba foglalva átadták a ta­nári karnak a Miskolcon székelő reformá­tus egyházkerületi elnökséghez való felter­jesztés végett. „Bátorkodunk ajánlani né­hány, a kortól igényelt kérelmi pontoka't” — indokolták beadványukban. Ezek közül a 9. pont így hangzott: „Kérjük a nemzet­őrség alakítását, még pedig ha a városban felálland, ahhoz csatolva mindenesetben saját kebelünkből” Az egyházi főhatóság aggályoskodva so­káig „elfektette” a kilenc pontba foglalt kívánságokat, mire a diákok türelmüket ve­szítve rrfegkezdték az előkészületeket egy nemzetőr alakulat létrehozására. Március végétől kezdve rendszeres katonai kiképzés­ben vettek részt a kollégium udvarán, két tiszti rangban levő tanáruk: Csorna Mihály százados és Pálkövi .Antal őrnagy vezetésé­vel. Így aztán amikor május közepén megje­lent az első felelős magyar kormány honvé­delmi miniszterének rendelete a nemzetőr­ség felállításáról, a pataki diákok már szin­te teljesen kiképzett katonák voltak. Majd fejükre csapva a jakobinus forradalom szimbólumát jelentő vörös sapkát, bevonul­tak a 9. nemzetőr zászlóalj állomáshelyére, Kassára. Más zempléni, abaúji, borsodi, főképp miskolci nemzetőrökkel együtt meg­alapítói lettek a szabadságharc alatt oly sok dicsőséget aratott, legendás vörössipkás zászlóaljnak. | Hegyi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom