Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-08 / 57. szám

A DH várospolitikai fóruma A városszépítők közgyűlésén A világkiállításról és a régi-új címerekről Budapesten, a KISZ Köz­ponti Bizottságának székhá­zában tartotta közgyűlését a Város—Község Védő és Szé­pítő Egyesületek Szövetsége. A tanácskozáson természete­sen képviseltette magát a Miskolci Városszépitő Egye­sület is. A krónikás most azokat a témákat emeli ki az egész napos vitából, me­lyekben a miskolci város­szépítők is közvetlenül érde­keltek. Gondolok itt például a régi-új ország- és város- címerekre, és arra, hogy a magyar—osztrák közös vál­lalkozásban létrehozandó vi­lágkiállítás hogyan érinti a régiókat, a városokat. Előbb azonban néhány gondolat a szövetség elnöké­nek, S. Hegedűs Lászlónak a megnyitójából. Az irányí­tás decentralizálása, demok­ratizálása, a települések ed­diginél nagyobb önállósága szélesebb mozgásteret ad a városvédő és városszépítő egyesületeknek is, A plura­lizmus, a politikai sokszí­nűség időnként — egy-egy nagyobb horderejű helyi fel­adat megoldásakor — akció­egységgé válhat, melynek az összetartó erejét az egyesü­letek adhatják. Az esztétikumot szolgáló., társadalmi erőből történő városszépítés mással nem helyettesíthető anyagi erő. Éppen ezért szorgalmazzák az egyesületek a műemlék- védelmi törvény megalkotá­sát, hisz’ e szép feladat he­lyi bázisai lehetnek. Nem le­het mentség mindenre, hogy igen szűkösek a városépítés­re. városszépítésre fordítható anyagi keretek, őseink szá­zadokkal ezelőtt tudtak — semmivel sem jobb anyagi és technikai feltételek mel­lett — védelemre méltó, 6zép, otthonos falvakat, vá­rosokat emelni. Most sem adhatjuk ennél alább. Ám ehhez az kell, hogy hagyják érvényesülni mindenütt a szaktudást, engedjék kibon­takozni az építészek alkotó erejét. Jó lenne, ha mint régen, nemcsak főépítésze,' hanem tőkertésze is lenne városainknak. A zöldterüle­tek, parkok ugyanis éppúgy városkép formáló tényezők, mint maguk az épületek. Baráth Etele, a Közleke­dési. Hírközlési és Építés­ügyi Minisztérium államtit­kára arról biztosította a közgyűlés résztvevőit, hogy az újjászervezett minisztéri­um az eddiginél is több fi­gyelmet szentel és támoga­tást nyújt az egyesületek­nek, melyeket fő szövetsége­sei között tart számon. Szükségesnek látja az ál­lamtitkár is, hogy létrejöj­jön a Főépítészek Kollégiu­ma. Szólt arról a témáról is, ami talán a legnagyobb vi­tát, váltotta ki: a világkiállí­tás szervezéséből származó előnyök, illetve hátrányok országrészenként változnak. Szerinte a kiállítást akkor is vállalni kell, ha vitatha­tatlanul több előnyét élvezi majd az ország nyugati fele, illetve a főváros, mint pél­dául a Tiszántúl. Tovább nő a ma is meglévő különb­ség például az infrastruktu­rális ellátottságot tekintve. Ám az egész megmozdulás gazdasági hasmának java a közös kasszába kerül, az a figyelem pedig, mely az or­szágra terelődik, később jól kamatoztatható Soprontól Békéscsabáig. Mindenképpen megéri tehát az áldozatot a kiállítás!,.. Olvasóink találkozhattak már e témával a Déli Hír­lap hasábjain is. Arra hív­tuk fel a figyelmet, hogy azok a városok, illetve me­gyék, melyek idejében „kap­csolnak” és részt vállalnak Nem kell az „Avas-dél Vissza a dűlőneveket! Nemrég pályázatra hívta hallgatóit a miskolci rádió: az Avas városrész — eddigi jellegtelen, az építők, beru­házók hivatalos nyelvezetét kifejező — neveinek átke­resztelésére. Már az adás folyamán ismertettek né­hány pályamunkát. A hal­lottak megleptek! A pályá­zók „Szivárvány”, „Fáy András”, „Szabó Lőrinc” és „Panoráma” neveket is ja­vasoltak — sok más mellett —, de földrajzi helynév ezek között egy sem volt — Az „Avas”-szó eltűnt a javaslatokból, holott ez a középkortól ismert földrajzi nevünk. Az addig Szent Györgyről elnevezett hegyünk neve eredetileg „Havas”, az­az „tilalmas”. Gyanítom, mi vezette a pályázat kiíróit, meg a — néha indulatos — pályázókat is. Egyrészt mi­hamarabb szeretnék kijaví­tani a helytelen városrész- neveket. másrészt sok min­den bosszantja az ott élőket — és más városlakókat is —, akik Miskolc „Rózsa­dombját” nem ilyennek képzelték el, mint amilyenre sikeredett... Vétlen a lakosság abban is, hogy Avas-délnek, Avas­I. ütemnek nevezik szűkebb lakókörnyezetüket. Majd’ három évtizedes átka váro­sunknak ez a gyakorlat. A beruházások folyamatában részt vevő diplomások még véletlenül sem mondják azt, hogy „Amerika-Észak”, vagy „Afrjka-Dél”. Ámde mégis eszerint nevezték el a tér­képabroszokon, a tervezői, kivitelezési szerződésekben a Kilián, a Szentpéteri kapu, vagy az Avas lakónegyedeit. Nehéz ma már eldönteni, hogy ebben a tanács, vagy a tervező-e a ludas, egy biztos: ezek a nevek a be­ruházások befejezése után is megmaradtak. Nemes fel­adat e torzulások megszünte­tése. Ott vannak a régi dűlő­nevek: Mendikás, Alsó-Ru- zsin, Papis, Alsó Szent György és így tovább. Nem lehetne egyes lakónegyede­ket a régi dűlőnevek szerint elnevezni? Ha eleink bizto­san eligazodtak a szőlőikben, gyümölcsöseikben e nevek alapján akkor talán hazata­lálna a mai városlakó is! Igiói Gyula a világkiállítás idején fel­lendülő turistaforgalomból — több vendégcsalogató lát­nivalót kínálnak —, nagyobb részt „szakíthatnak” a ha­szonból is. Tudomásunk sze­rint máris foglalkoznak e tennivalókkal megyénkben a tanácsok, valamint az ide­genforgalmi hivatalok. Még nem zárúlt le az a vita, hogy Magyarország „új" címerét ékesítse-e a korona, avagy sem — hal­lottuk dr. Kállay István, egyetemi tanártól, a cím-'r- tan szakértőjétől, az e kér­déssel foglalkozó bizottság vezetőjétől. El kell oszlatni egy tévedést: a korona nem a királyságot szimbolizálja, hanem — az államformától függetlenül — Magyarorszá­got, a magyar népet. Hiszen a király akkor lett király, amikor az ország nekiadta a koronát. Napjainkban több város, község kíván új címert vá­lasztani, illetve szándékozik a közelmúltban felvett, többnyire a heraldika sza­bályaiba ütköző címere he­lyett a hagyományost visz- szavenni. Nyíregyháza már meg is tette ezt, s Debrecen is a legjobb úton halad e felé. A Miskolci Városszépítő Egyesület vitát kezdeménye­zett lapunk hasábjain arról, melyiket válasszuk a régi-új címerek közül. Hogy melyik­re esik á választás, még nem tudjuk, ám azt igen, hogy jogi előírás is szabá­lyozza a címerválasztást, s az új címert jóvá kell ha­gyatni a Képző- és Iparmű­vészeti Lektorátus szakzsűri­jével is. (békés) * Ez a „dupla tetejű" ház. Diósgyőri meditációk 2. A megyei levéltár őrzi Pápai Tóth Mihály 183 lap­oldalra terjedő és 14 témát magába ölelő kéziratát. Pá­pai azt írta önmagáról a di­ósgyőri Református Egyház anyakönyvébe, hogy „Tse- répfalusi, Hotykai, és M. Tartzali Ekklésiákban való Egyházi Szolgasága után jött a Diós-Győri Reformata Szent Ekklésiába Ordinarius Prédikátornak”. Ez utóbbi két szó a mai értelemben parókiával rendelkező lelki- pásztort jelent. Diósgyőri szolgálatát 1764- december 1-jén kezdte. A svájci Bem várt» egye­temén tanult és a magyaron kívül beszélte a latin, a francia és német nyelvet. Olyan időszakban kezdte itt működését, amikor a koro­nauradalom — gróf gyáraki Grassalkovics Antal, Mária Terézia királynő belső tit­kos tanácsosának zálogbérle­te alatt — visszakövetelte az egyháztól azt a területet, amit az uradalom előbbi zá­logosbérlője, az egri kápta­lan adott, és ahol az egyház felépítette parókiáját és is­koláját 1749—1750-ben. Az egyháznak távozni kellett. Űj területre volt szüksége, ahol új templomot, iskolát és parókiát építhet. Alázatos kérelmük tologatása az el­lenreformáció fékezése miatt éveken át tartott. Pápai Tóth Mihály hivatalos sze­mélyek előtt kijelentette, hogy a templomépítés enge­Nyílt eszmecserék, városszerte Párbeszédre várják a miskolciakat Márciusban várospolitikai fórumokra hívja, várja a miskolciakat a Hazafias Népfront városi bizottsága. A bizottság így fogalmaz felhívásában: A Hazafias Népfront városi bizottsága nyilvános eszmecserére hívja Önöket, mint városunk polgárait! Az elmúlt napokban a lakosság egészét érintő fontos politikai, várospolitikai döntések születtek 1939-re. A városi pártértekezlet politikai programot al­kotott, a városi tanács széles körben megvitatott költségvetési tervet fogadott el, és készülünk az általános választásokra. Ilyen és hasonló kérdésekről szeretnénk párbeszédet folytatni. Ezért nyilvános várospolitikai fórumokat szervezünk, ahol városunk párt­ós állami vezetői, a HNF képviselői, gazdasági és kulturális éle­tünk személyiségei válaszolnak az Önök kérdéseire, illetve hall­gatják meg a véleményüket. A várospolitikát, városunk életét érintő kérdéseiket előzetesen is feltehetik a telefonos üzenetrög­zítő segítségével. A 17-230-as telefonszámra kapcsolt üzenetrög­zítő március 10-én (pénteken) 13 és 17 óra között, 11-én és 12- én 10-14 óra között áll rendelkezésükre. A tervezett várospolitikai fórumok helyszíne és idő­pontja: Március 16-án, 17.30 órakor az MSZMP-székház nagytermében a kérdésekre válaszol: Tímár Vilmos, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára: dr. Kovács László, a városi tanács el­nöke; Homolya Gizella, a HNF városi titkára; Tolna1y Lajos, az LKM vezérigazga­tója: dr. Szabadfalvi József, a „Szemere Bertalan” Köz- művelődési Egyesület elnöke; cfr. Kozák Imre, a Miskolci Városszépítő Egyesület elnö­ke; Bodonyi Csaba, ország­gyűlési képviselő; Dudla József, országgyűlési képvi­selő ; Kürti László, ország­gyűlési képviselő. Március 20-án, 17 órakor az Avasi Gimnáziumban a kérdésekre válaszol: Kovács József, az MSZMP váró r' bizottságának titkára; dr. Orosz István, ’a városi ta­nács. elnökhelyettese; dr. Szita Lajos, a HNF városi bizottságának alelnöke;, Ta­kács Márta, a „Szemere Bertalan” Közművelődési Egyesület titkára; dr. Vel­key László, országgyűlési képviselő.’ Március 22-én, 17 órakor a Kassai ú. 86. szám alatti körzeti párt- és népfront- helyiségben a kérdésekre válaszol: Gulyik Zsolt, az MSZMP városi bizottságá­nak titkára; dr. Székely László, a városi tanács ál­talános elnökhelyettese; Joósz Gábor, a HNF városi bizottságának elnöke; dr. Kozák Imre, a Miskolci Vá­rosszépítő Egyesület elnöke; Keszthelyi Zoltán, ország- gyűlési képviselő. Március 23-án, 17 órakor a diósgyőri városközpont­ban, a Kuruc u. 47/A.. sz. alatti körzeti nárt- és nép­fronthelyiségben a kérdések­re válaszol: Kárpáti Zoltán, az MSZMP városi bizottsá­gának titkára; Gápelné Tóth Rózsa, a városi tanács el­nökhelyettese; Czirbus Já­nos, a HNF városi bizottsá­gának alelnöke; dr. Szobosz- lai Katalin, az Értelmiségi Egyesület titkára: Simon Béla, országgyűlési képvise­lő: Kovács Zoltán, a Digép vezérigazgatója. Valamennyi fórumra vár­ják az érdeklődő résztvevő- kell délyezése ügyében kés - Má­ria Terézia királynő elé já­rulni, magát megalázni, és lábai előtt leboruini. ö volt az, aki a királynő figyelmét felhívta a Bükkben találha­tó és hasznosítható ércekre: „Bejártam a hegyeket, s azok rejtekeit, s rájöttem, s nyilvánosságra hozom a kö­vetkezőket: egyes helyeken nem kis mennyiségű arany, ezüst és rézércet találtain.” Ezután kezdődött a kiterme­lés, majd pedig a vasgyár­tás. A polihisztor pap kitar­tó küzdelme eredménnyel járt, mert engedélyezték a templom építését. Uradalmi közreműködéssel az egyház telket kapott és megvásárol­ta parókiának Apsajt Mi­hály mészáros kőházát 1769. július 5-én, a mai Blaha Lujza u. 10. számú házat. Az egyház részéről a szerző­dést Páoai Tóth Mihály írta alá, és ő volt annak első la­kója családjával, 1771 feb­ruárjában bekövetkeett ha­láláig. Diósgyőrben temették el a tudós fú#-rUkátort. A továbbiakban a ház parók a volt, és ott laktak a lelki- pásztorok 1928-ig. egymást követően tizfenketten. A Szinva partján ma mint hajdan, egy házsor al­kotja az utcát. A lakosság „Papsor”-nak nevezte. A ház • külső megjelenésével, emelt kettős tetőzetével egyedülálló a vár .környé­kén. Az adás-vételi szerző­désben külön is hangsúlyoz­ták, hogy az „kőház”. Ezt azért tették, mert a házakat a lakosság még fából építet­te. A 18. század első felé­ben a diósgyőriek még in­gyen kapták a fát a házépí­téshez. Gyakran kérdezik, hogy miért van a háznak különleges tetőzete és lyu­kak az emelt részen? Ennek az a magyarázata, hogy az egyház tagjai terményben fizették az egyházadé' 1884 előtt és a lelkipásztornak is volt illetményföldje, ahol kukoricát és gabonaféléket termeit. Azok szárítása, tá­rolása indokolta a nagy padlásteret, a lyukak pedig a szellőzést biztosították. 1928 után a ház tanítói szol­gálati lakás volt. de ma ma­gántulajdonban van. Balázs József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom