Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-06 / 55. szám

Kirándulóparadicsom lesz Meiszspil a Hna tinit sfc A felirat még megvan. • Rengte szállnak a jogászok Az Avas-sztori Eladnák, akár részenként is Egyre rendezettebbé, mind kellemesebb időlöltő hellyé alakul a Lillafüredtől csak­nem Úmassáig terjedő Ga- radna-völgyi Ipari Emlék­es Kirándulópark, ahol a vaskohászat ipari emlékei is találhatók. A városi tanács és a Lenin Kohászati Mű­vek között történt megálla­podás alapján szépítik meg ezt a több, mint 5 kilométer hosszúságú területet. A cél az volt, hogy a fes­tői völgyet a maga termé­szetes valóságában óvják meg, tegyék alkalmassá ki­rándulásokra. Mint Frigyik Józseftől, a munkálatok irá­nyítójától megtudtuk, a ten­nivalókat zömmel társadal­mi munkában végezték. Már látható eredménye van a kü­lönböző üzemek, iskolák, in­tézmények iparkodásának, amikor is összekötötték a kellemest a hasznossal, a ki­rándulást a terület szépíté­sével. A múlt évben is több mint másfél millió forint ér­tékű társadalmi munkát végzett el az ezernél több önkéntes résztvevő. A Ga- cadna-patak medrét megtisz­tították az odadobált szemét­től (több teherautóval tud­ták csak elszállítani), és dol­goztak a 3,5 kilométer hosz- szúságú patak mellett veze­tett tanösvény kialakításán. A csoportosan érkező társa­dalmi munkásokat a LÁEV ingyen szállította a „tett színhelyére”, a garadnai végállomásra. Az erdőgazda­ság jóvoltából mintegy 30 erdei üdülőgarnitúrát tud­tak kihelyezni. A Központi Sok szép virág kapható, elfogadható áron — hallot­tuk a kereskedőktől, amikor a nőnapi kínálat iránt ér­deklődtünk. Két évvel ezelőtt, március elején, rózsát még aranyért sem adtak, most azonban 100—120 forintért már kap­hatunk egy szálat — tudtuk meg Festő Imrénétől, a Miskolci Kertészeti Vállalat termelési és igazgatási osz­tály vezetőjétől. Az üzletek­ben természetesen megtalál­juk az olcsóbb virágokat is. A szegfű a minőségtől függő­en 28—32, a kála 40—70 fo­rint, de vehetünk nárciszt és fréziát 20—40 forintért, tulipánt pedig 25-ért. Egy csokor hóvirágért 10 forin­tot kémek. A gerberákra a szakemberek szerint rossz idő járt, ezért idén a tava­lyinál 20—30 forinttal drá­Kohászati Múzeum az ősko­hó környékének rendben tartásáról gondoskodott. A DVTK természetjárói a Kis­vasút végállomásánál, az úgynevezett Mókusodúnál hozták rendbe a terepet: itt gyermekjátszótér létesítését tervezik. Nem hagyható ki a felso­rolásból, hogy a hajdani kő­bánya környékét, a meddő­hányókat is rendezték, re- kultiválták, hogy „befoltoz­zák” a környezeten esett se­bet. Mindezek alapján, mint Frigyik Józseftől megtudtuk, beadták a pályázatukat, az MTV Natura „Szebb emberi környezetért” pályázatára, amelyet márciusban bírál­nak el. Szerelők „szállták meg” az elmúlt napokban a Kilián- északi és -deli lakótelepet. Kicserélték azokat a lámpa­testeket. amelyek az utakat, valamint a házak közötti köz­területet, parkokat világítják meg. Nem a kiégett égőket pótolták, hanem a közvilágí­tást állították át a gazdasá­gosabb nátriumlámpákra. Érdeklődésünkre Bencze László, az ÉMÁSZ miskolci üzemigazgatója elmondotta, gábban, 60—70 forintért számlázzák. A Búza téri virágkereske­dők kínálata is jó, minden­ki a pénztárcájához mérten választhat — hallottuk Né­meth Gábornétól, a Piac­felügyelőség csamokellen- őrétőL A standokon megta­láljuk a 30 forintos tuli­pánt, a 25 forintos nárciszt, a 15—20 forintos fréziát, s van szegfű 25—28, és jácint is 15—25 forintért. A kálát 60-ért, az íriszt 90-ért, az egzotikus flamingót 50-ért kínálják. A gerberát 50—70- ért, a rózsát itt 70 forintért adják. Egy csokor hóvirág 10, az ibolya pedig 25 fo­rint. Azt egyelőre még megjósolni sem lehet, ho­gyan változnak ezek az árak a nőnapig. Csak re­ménykedhetünk abban, hogy nem a csillagos ég lesz a felső határ. Magyar—szovjet közös vállalat A Szovjetunió műtrágya­gyártási minisztériumának háromtagú delegációja foly­tatott a napokban tárgyalást, V. A. Utkin vezérigazgató­helyettes vezetésével, a Bor­sodi Vegyi Kombinátban. A szovjet szakemberek azért érkeztek a BVK-ba, hogy a vegyi kombinát szakértőivel a Triadimefon magyar— szovjet közös vállalat létesí­tésének gazdasági kérdéseit megvitassák. A téma fontos­ságára való tekintettel a tár­gyalásokon az Ipari Minisz­térium, a Nehézvegy ipari Kutató Intézet és a VEGY- TERV is képviseltette magát. hogy az 1987-ben megkezdett programot folytatva keríthet­tek sort az idén a kiliáni két lakótelep, valamint az avasi lakótelep egy részének nátriumlámpákkal történő megvilágítására. A régi égő­ket a város jó néhány pont­ján is kicserélik ezekre. Amint az igazgatótól meg­tudtuk, a lámpák kicserélé­sét 1987-ben kezdték meg. Szó szerint mindenki szeme láttára alakult ki az észak­déli, valamint a kelet-nyu­gati „fénytengely”, mert a városban bejövő 3-as számú főútvonal, valamint a Zsol- ca felől Lillafüred felé veze­tő közút mellett mind ilyen nátriumlámpákra cserélték ki a közvilágítást. Az ÉMÁSZ a városi ta­náccsal közösen teremti elő a nem kis összegbe kerülő korszerűsítés költségeit. Az idén is mintegy 20 millió forintot fordítanak e célra. Ebből 10 millió forintot a városi tanács ad, a másik 10 milliót pedig az ÉMÁSZ állja. A befektetés megéri, mert a régi világítással szemben a korszerűnek az üzemeltetése csak 60 száza­lékba kerül. Néhány évvel ezelőtt már volt egy hasonló bűnügy, és már akkor megkísértett a gyanú, hogy valamiféle ösz- szefüggés lehet a lótenyész­tés és a zene között. Amit akkor csak sejtettem, mára bizonyossá vált... De hogy az elején kezdjem: olva­som, hogy az Olaszországba exportált „munkalovak” fa­rok és sörény nélkül érkez­tek meg rendeltetési helyük­re. A vevő szerint emiatt a szerencsétlen állatokat csak­is vágóhídra lehet tovább­adni, azaz virsli, kolbász készül majd belőlük. A mostoha lósors miatt érzett fájdalmunkat tovább növeli, hogy jóval alacsonyabb árat hajlandó fizetni az olasz partner, mint amennyiben eredetileg megállapodtak. Egyelőre titok, hogy kik és miképpen fosztották meg a vagonokban szállított pa­cikat a szőrzetüktől, csak annyi bizonyos, hogy perre viszik a dolgot a szerződött felek. A magyar peres sze­rint munkalónak a farkat­lan és sörénytelen állatok is megteszik, az olasz fél anyagi követelése tehát túl­zott. Számomra azonban a fentebb említett bizonyossá­Fordulat az Avas Szálló ügyében — ezzel a címmel írtunk tudósítást nemrég a városi tanács üléséről, ahol többek között az Avas Szál­ló sorsáról is szó esett. Saj­nos, a fordulat nem jelent kedvező változást, és úgy tűnik, hogy a szálló egyha­mar nem fogja megnyitni kapuit. Ennek legfőképpen az az oka, hogy a városi tanács máig sem tudott egyezséget kötni a Hungar- Hotelsszel. „ • BIZONYTALAN ÜZLET A lapunkban megjelent nyilatkozatokból nyomon követhet» a történet. A szállót a HungarHotels azért zárta be, mert az épület teljesen leromlott, üzemelé­se nem volt gazdaságos.' El­ső menetben arról egyez­kedtek a városi tanáccsal, hogy a szálloda épületét át­adják a , városnak, és épí­tenek egy új szállodát a Tanácsház téren, a tanács által biztosított telken. Az országos sajtóban megjelent interjúból később már sej­teni lehetett, hogy az új szállodából nem lesz semmi. Majd hivatalosan is nyilat­koztak a HungarHotels ve­zetői arról: csak szocialista idegenforgalomra alapozva nem rúdnak szállodát építe­ni, túl nagy az üzleti koc­got a Népszabadság tudósí­tásának e mondata jelen­tette: „Az bizonyos, hogy , farkukból, sörényükből he­gedűvonókat csináltak; a lószőr igen értékes, erre használatos.” Természetesen nem vonó­kat csináltak — stiláris pontatlanság —, hanem csak „szőröztek” a lófarkak felhasználásával, mert a vonó egyéb tartozékai fából készülnek. No, de a lényeg mégiscsak az, hogy szőr nincsen ló nélkül, követke­zésképpen vonós zene sin­csen. A bűnösöket termé­szetesen ez nem menti, ők ugyanis nem zenebarátok, hanem közönséges tolvajok, akkor is, ha kézen-közön végül hangszerkészítő vagy -javító kisiparosokhoz ke­rült az eltulajdonított ló­szőr. Nyilván jó áron vásá­rolják meg tőlük, mert a lószőrpiacon lényegesen nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Hajdan lovas nemzetként emlegettek bennünket, s oly nagy számban tenyésztették a derék négylábút, hogy bőven jutott a kiszuperált jószágokból a vágóhidakra is. A henteseknél, kereske­kázat, teljesen bizonytalan a tőke megtérülése. Időköz­ben előkészítő tárgyalásokat kezdtek a tanácsi illetéke­sek a Miskolci Vendéglátó­ipari Vállalattal arról, hogy hajlandó lenne-e üzemeltet­ni a szállodát. El is jutot­tak az egyezség előkészíté­séig, ám aláírásra a mai napig nem került sor, mert a szállodát a város nem kapta meg a HungarHotels- től. A MIVÉ azóta a tár­gyalások során kiépített üz­leti kapcsolatait egy saját vállalkozásában, az Arany­csillag kereskedőház létre­hozásában kamatoztatja. • AD HOC BIZOTTSÁG Nemrég egy tanácsülésen dr. Orosz István, elnökhe­lyettes ismertette, milyen lehetőségek vannak a to­vábbi intézkedésekre. Ak­kor még sok minden szóba jött, a szálló üzemeltetőjé­vel közös vállalkozásoktól kezdve az együttes vevőke­resésig. Az utóbbi napok­ban lezajlott tanácsülésen azonban az elnökhelyettes már csak azt tudta monda­ni, hogy a városi tanács le­velére megjött a HungarHo­tels válasza, miszerint elad­ják az Avas Szállót. Azt is jelezték, hogy ha az egész házra nem találnak vevőt, álltkor részenként is kiáru­sítják. A tanács még feb­dőknél jobban talán csak a hangszerkészítők és a ze­nészek örültek ennek, mert akkoriban nem okozott gon­dot a vonószőr-utánpótlás. Bezzeg manapság... A ló­állomány tekintélyes hánya­da elpusztult a második világháborúban, azóta pedig egyre inkább gépek váltják fel a mezőgazdasági munká­ban a pacikat. Ráadásul a lóexport is fellendült, valu­tát hozó üzletté vált. Zenei nagyhatalom mivoltunkból azonban nem szívesen en­gednénk, arról nem is be­szélve, hogy turista- és va­lutacsalogató attrakció a cigányzene, melynek fő hangszere szintén a „száraz fa”, azaz a hegedű. Még mielőtt teljesen be­lebonyolódnék a gazdasági összefüggések ág-bogaiba, megkockáztatok egy javas­latot: a vágóállatnak el­adott lovakat (kimondani is szörnyű ezt!) ezután csakis sörény és farok nélkül ex­portálják. Vagy: tenyész- szünk lovakat kizárólag a farkuk kedvéért. Nevezhet nénk ezeket mondjuk: vo­nólónak. (békés) ruárban egy ad hoc bizott­ságot hívott össze, . jogi szakértőkből. (Az ő javasla­tuk volt, hogy kérjenek írásos nyilatkozatot a Hun­garHotels szándékairól.) A bizottság további lépéseket is javasolt. Meg kell indí­tani azt a folyamatot, amelyben hatósági eszkö­zökkel kényszerítemék a Hungar-Hotelst: a házat hozza olyan állapotba, hogy üzemelhessen. Egy másik javaslat értelmében megke­resték a miskolci jogi kar szakértőit, hogy tisztázzák a szálló — amely állami tu­lajdon, de kezelője a ííH — tulajdonjogi viszonyait. Eközben természetesen fi­gyelemmel kísérik a fejle­ményeket, nehogy a város érdekeivel ellentétes üzletet kössön a HungarHotels, a szállodát árulva. Q MILLIÓK KELLENÉNEK / Dr. Kovács László, a vá­rosi tanács elnöke mindeh­hez hozzátette, hogy nenr lesz könnyű a „gondos gaz­da” kötelezettségeinek elve alapján a HungarHotelst rábírná az épület helyreállí­tásába. A már említett le­vélben az is benne foglalta­tik: a HH bizonyítani tud­ja, hogy az elmúlt években 11 millió forintot költött az épületre. A tanácsülésen mellesleg ötletek is elhang­zottak, hogy mire lehetne használni a szállodát. A ta­nácselnök erre azt mondta, hogy ötletekben ninc^ hi­ány, de ha valaki átveszi az épületet, súlyos milliókat kell befektetnie, ha bármire használni akarja. Mi nem vagyunk jogi szakértők, de úgy vélj.ük, hogy a patinás Avas Szálló­nak meg kell maradnia a ven­déglátás számára — és ez a tanács szándéka is. Épület­karbantartási ügyekben sem rendelkezünk különösebb szakértelemmel, de azt fur­csálljuk, hogy az épületre költött sok millió forint da­cára nemrég kis híján a le­vegőbe röpültek az elha­nyagolt állapotban lévő ka­zánok. Hogy a huzavonának mikor lesz vége, ma még nem tudni. Egy bizonyos: az idén aligha fogunk az Avas Szállóban szilveszte­rezni ... (kiss) Mezőőri díjak A Hazafias Népfront meg­újulásáról, mozgalom leg­újabb feladatairól tanács­koznak a szerdai ülésükön a kertbarátok és kistenyész- tők miskolci szövetségének tagjai. Ezt követően a me- zőrőök munkájáról tájéko­zódnak, illetve meghallgat­ják Bakos Imrének, a Váro­si Tanács Hivatala mező- gazdasági osztályvezetőjé­nek a mezőőri díjakról szó­ló ismertetőjét. ík Egyetlen közkedvelt virág sem hiányzik a nőnapi kíná­latból. Az árak most még szolidak Virágkínálat, nőnap előtt Nátriumlámpák a Kiliánban fényesebb, és olcsóbb is Színe és Faroklopók és vonólovak

Next

/
Oldalképek
Tartalom