Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-28 / 72. szám

Tül nagyra nőtt a MIK > $ A bemutatott tórfeák azt bizonyítják, hogy Borsodban meghozta gyümölcsét a gondos és tervszerű vadgazdálkodás. » Súlyra, szépségpontra Vizsgázlak a trófeák Milyen megyénk vadállo­mánya? Erről kapott képet az elmúlt héten a trófea- bíráló bizottság. A vadászok a bizottság elé járultak a tavaly elejtett szarvasok, az őzek, a muflonok és a vad­disznók trófeáival. Több mint negyven érmes agancsot ta­láltak. Mi a jelentősége a trófea- bírálatnak? — kérdeztük Szabó Jánostól, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Ta­nács főtanácsosától, vadásza­ti főfelügyelőtől a bírálóbi­zottság elnökétől. — Ezeket az egyhetes bí­rálatokat minden esztendő­ben márciusban rendezzük meg. Azért nem közvetlenül a vadászigény lezárta után, mert a trófeákat ki kell ké­szíteni, csak úgy fogadhat­juk el zsűrizésre. A felvo­nultatott agancsok milyensé­ge alapján minősítjük a me­gye vadállományt. A díja­zás súly- és az úgynevezett szépségpontok alapján törté- i nik. A bizottság tagjai Kiss László fővadász, a MAVOSZ megyei titkára, Kovács Zol­tán vadászati felügyelő és Tar Károly — szerint jól fejlődött Borsod vadállomá­nya az elmúlt szezonban. Az érmes és a díjazott agan­csok trófeák sokasága olyan vonzerővel bír, amely majd még jobban ide csábítja a A Videoton az idén meg­kezdi a műholdas televízió- adások vételére szolgáló be­rendezések készítését. Elő­készületeket tettek a vezeték nélküli telefonok, az úgyne­vezett cella rádióitelefonok gyártására is, érre az ame­rikai Motorola céggel kötöt­tek együttműködési szerző­dést. külföldi nimródokat. Ök egyébként a nálunk elejtett állatok trófeáit a főváros­ban, az Országos Trófea­bíráló • Bizottságnál zsűrizte- •tik, mielőtt hazautaznak. Ha Amióta egyre több a sza­badáras árucikk az üzletek kínálatában, azóta a fogyasz­tói érdekvédelem a szakszer­vezetek számára még fonto­sabbá vált. Az eddigieknél is nagyobb gondot fordíta­nak az idén a társadalmi el­lenőreik továbbképzésére. A múlt héten számukra tartot­tak tanfolyamot a tapolcai oktatási központban. Az elméleti oktatást köve­tően a gyakorlatban is ki­próbálhatták tudásukat a társadalmi ellenőrök, amikor az egyik napon a város ven­déglátó helyeit és élelmiszer- boltjait látogatták meg. Ta­pasztalataik összegzésére kér­tük Csepely Tibornét, Tamás Jánosnét, Székely Csabát, Vas Imrét és Janka Feren­cet. Egyöntetűen az volt a vé­leményük, hogy a vendéglá­tóhelyeken már érezteti ha­tását a verseny, így megle­hetősen nagy az eltérés’ az éttermek, büfék színvonala között. A társadalmi ellen­őrök jártak például a Sze­mere utcai Édes büfében, s elégedetten távoztak. Csupán azt rótták fel a szerződéses üzemeltető hibájául, hogy nem volt idegen nyelvű ét­lap az asztalokon. ízletesek és olcsók itt az ételek, tisz­ták az abroszok, kellemes a másodosztályba sorolt ven­ezeket a példányokat is számba vennék, még kedve­zőbb lenne a kép a megye vadállományáról. Sz. L déglátóhely környezete. Min­dennek az ellenkezőjét álla­pították meg a Sajó vendég­lőben, ahol még a konyhá­ban sem találtak tisztaságot Sokat javult az utóbbi idő­ben a Hági étterem színvo­nala, ahol már olvasnivaló­val is fogadják a vendéget. Továbbra is a legtöbb gon­dot jelenti az ellenőrök szá­mára a szabadáras árucik­kek ellenőrzése. Noha ezek­ről bizonylatot kellene kiál­lítaniuk az üzletek vezetői­nek, ezt nem mindenütt te­szik meg. Hiányoznak az áru beszerzését igazoló számlák, s, nemegyszer előfordult, hogy a másodosztályú zöld­séget elsőosztályú áron érté­kesítik. Egyetlen üzletben sem láttak jnost eldugott árut az ellenőrök, s ezt an­nak tulajdonítják: a boltve­zetőknek nem az az érde­kük, hogy az áru sokáig áll­jon az üzletben. Így még a ' kurrens cikkek is hamarabb kerülnek ki az eladótérbe, igaz, gyorsan gazdára is ta­lálnak. Kirívó szabálytalanságot nem találtak a' mostani el­lenőrzés során, noha elkép­zelhetőnek tartották, hogy az üzletekben ..fülest'’ kap­tak a dolgozók, mikor láto­gatják meg őket a társadal­mi ellenőrök. Számukra vi­szont elsősorban az fontos, hogy megelőzzék a vásárlók megkárosítását, ezért most is inkább figyelmeztettek, mint büntettek A szakszervezet képviseletében az üzletekben Ellenőrzik a szabad árakat is Tanácstagok fogadóórái V. Zs. és beszámolói Kedden tartja tanácstagi fogadóóráját Kazár Judit, a ?. Sz. Általános Iskolában (Vörösmarty u. 76.), 18 óra kor; Pikó Tivadarné, a 36. Sz. Általános Iskolában (Sass utca), 16 órától: Kiss And­rás a IV 3. Sz. Pártalap- szervezetben (Felső-Hámor, Palota u. 57. sz.), 17 órától Holnap tartja tanácstag': beszámolóját dr. Palágyi Éva (31. vk.) és dr. Nagyné Tóth Margit (32. vk.) a Já­tékszínben (Déryné utca), 17 órakor: Cseh László (75. vk.) az üveggyár éttermében (Ta­tár utca), 17 órakor: Hut- kai Béla (91. vk.), a Vár u. 5. szám alatti pártalapszer- vezetben. 17 órakor; Kovács Lajosné (68. vk.) és Gyön­gyösi Dániel (6?. vk.), a Marx Károly u. 94. szám alatti pártalapszervezetben, 17 órakor. r Uj tanácsi Tájékoztatjuk a lakossá­got, hogy Miskolc Megyei Város Tanácsa a legutóbbi ülésén rendeletet alkotott a Földtörvény egyes rendelke­zéseinek helyi végrehajtásá­ról, s ezen alkalommal mó­dosította Szervezeti és Mű­ködési Szabályzatát is. A fentiekről szóló 1/1989. és Hová teszik a lakbért? Meglehetősen nehéz lai­kusként eligazodni az ingat­lankezelő vállalatok gazdál­kodásának nagykönyvében. A tanácsi lakásban élők visszatérő kérdése; hová te­szik a lakbéreket? A válasz sommázása nagyon egyszerű: a vállalat kifizet minden kö­zös költséget, a többi pedig bekerül e”y nagy kalapba, a lakóházfelújitási alapba, amivel a tanács rendelkezik. A kalapon pedig igencsak nagy a lyuk: sok a restan­cia, a 24. órában felújítandó lakás, s viszi a pénzt az ár­emelkedés. Nyíri Istvánnak, a Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatójának nem mondok semmi újat azzal, hogy a lakók általában elégedetle­nek a vállalat munkájával. Gondolom, nem vigasztalja, hogy az országban másutt sem jobb a helyzet. A la­kosság nem kis ellentmon­dást lát abban, hogy miköz­ben tetőfedőkre vár, vág- már évek óta esedékes len­ne egy lépcsőházi festés, a vállalat nyereségesen gazdál­kodik, s látványosan fejlő­dik. — Mi úgy látjuk, hogy 2 lakásgazdálkodásban patt­helyzet van, ez az elégedet­lenség alapvető oka, s ennek minden gondja-baja rázúdul most az állami lakások szek­torára. Mi is ugyancsak fe­szengünk ebben a helyzet­ben. — A napokban éppen Miskolcon tanácskoztak az ingatlankezelő vállalatok igazgatói. Készülnek talán valamire? — Ügy gondoljuk, hogy a végrehajtói szerepről át kell váltanunk a kezdeményező­re. Eddig ugyanis nélkülünk döntöttek olyan fontos üze­meltetési kérdésexben,' amik miatt másnak most nem fő a feje. A szakmának tehát hallatnia kell a szavát, hogy olyan ágazati és kormányza­ti döntések szülessenek, amelyek nálunk is megte­remtik a feltételeit egy piac- orientált gazdálkodásnak. Amelyben tiszta bérleti rendszert lehet teremteni, ami a bérlőt tulajdonosi funkciójában megerősíti, amikor a lakbér minden fii- ’ lérjével el lehet neki szá­molni. — A gazdálkodásuk vé­gül most is nyereséges, hiszen leköröztek nem egy építőipari vállalatot. — Minden tevék, 'ysé- günkre központi szabályzók érvényesek. Annyi bizonyos, hogy ez egy „manipulált” gazdálkodás. A fővárosi in­gatlankezelő vállalatokkal szemben annyi előnyünk van, hogy 1983-tól szétvá­lasztottuk a házkezelői fel­adatokat az építőipari, szol­gáltatási tevékenységtől. Ti­zenöt külön érdekeltségű ön­elszámoló egységünk ’ van. Valóban 19 milliós — nem adózott — nyereség folyt be abból tavaly, hogy olcsóbb megoldásokat találtunk a la­kások üzemeltetésére. Hat­milliót pedig az építőipari­szolgáltatói tevékenység ho­zott. rendeletek 2 1989. számú tanácsrende­letek ügyfélfogadási időben megrendelhetők a Városi Tanács V. B. titkárságán és valamennyi érintett szak- igazgatási szervnél. Miskolc Megyei Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága — Akkor netán jól Is vannak így ezek a sza­bályzók? A nyereséggel egyenes arányban nőhet az elégedetlenség, mert a rubrikák nem engedik meg, hogy ezt a pénzt másra költsék? — Ezek a szabályzók a lakóknak sem jók, és ne­künk sem. Ha már az épí­tőipart hozta az előbb pél­daként, éppen olyan piaci versenyben szeretnénk dol­gozni, mint ők, és nem ha­tósági árakkal. A mi kezün­ket megköti a Fővárt sí Ugyviteltechnikai Intézet ál­tal készített, és az ágazati minisztérium által jóváha­gyott segédlet, ami a tarifá­kat kötelezően előírja. — A sok megkötés elle­nére nagyot fejlődött a perecesi telephelyük. Való­ságos mamutvállalattá váltak. Szükség van-e egy­általán ekkora szervezetre, mikor tavaly egyetlen b<» - lakást sem adtak át, a ré­gieket pedig sorra elad­ják? — Tíz-egynéhány évvel ez­előtt még a korszerűsítésért szuttyongattak bennünket, mert harminckilenc telephe­lyen dolgoztunk. És ne fe­lejtse el, néhány évvel ez­előtt még élt az a koncep­ció, hogy í990-ig százas, ez­res nagyságrendben épülnek állami lakások. Nekünk te­hát arra kellett készülni. De remélem, így sem lesz ez holt vagyon. Kiváltképpen akkor nem, ha a cég vállal­kozó típusú szervezetté ala­kul át. Az első kezdeménye­zésünk például a következő ajánlat: levélben értesítettük azokat, akik megveszik a bérlakásokat, hogy elvállal­juk a ház 'üzemeltetését, karbantartását és felújítását, ha a megalakuló társasházi közösségük ezzel megbízza a vállalatot. — Ha már a lakások el­adásánál tartunk: kritika éri a MIK-et azért is, mert a lakosság úgy véli: elsősorban a lelakott, a felújításra szoruló lakáso­kat adják el, az adás-vé­tel lebonyolításáért pedig túl sokat kérnek. Mi erről a véleménye? — A vállalatunk a tanács végrehajtó bizottsága által jóváhagyott ütemterv szerint újítja fel a lakásokat. A ta­nács egyetlen esetben sem szorgalmazta bérházi laká­sok eladását. Kizárólag olyan üzleteket bonyolítot­tunk le eddig, amelyeket a lakók kezdeményeztek. Egyébként, ha olyan bérház­ból fut be vásárlói igény, amely öt éven belül szerepel a felújítási jegyzéken, s a lakók a vásárlást követően úgy döntenek, hogy két éven belül felújítják a házat, ak­kor a költségek felét az ál­lam vállalja. A bérlakások értékesítésére a tanácstól kapta a megbízást a vállalat ingatlanközvetítő szervezete. Valóban jó üzlet van benne, hiszen 7 millió forintos nye­reséget hozott. Miskolcon 1230, a megye többi telepü­lésén pedig 850 lakást ad­tunk el. A bonyolítási költ­ség tarifáját sem mi állapí­tottuk meg a saját szakál- lunkra. A rendelet értelmé­ben a mindenkori forgalmi érték egy százaléka illeti meg a vállalatot» * Azzal teljes mértékben egyetérthetünk, hogy az in­gatlankezelő vállalatok vál­lalkozói szervezetként akar­nak működni, s azzal a tö­rekvéssel is. hogy nem sze­retnék gyarapítani a veszte­séges vállalatok számát. Nincs kifogásunk az ellen sem, hogy az ingatlankezelé­si szakma egységesen hallas­sa hangját, amikor a sérel­meit akarja orvosolni. De velük szemben is legyen egy olyan — érveivel ütőké­pes — együttes, amely a la­kásbérlők érdekeinek és vi­szontagságainak is hangot ad. Fővárosi mintára Mis­kolcon is megalakulhatna az egyesületük. (oláh) + A tapolcai barlangfürdő gyógyhatású termálvize nemcsak belföldről, hanem az országhatáron túlról is vonzza a szív­es idegbántalmakba.n szenvedőket. Naponta négy-ötszázán keresik fel. A külső medencét május elsején nyitják meg a vendégek előtt, addig a 33—34 fokos vízzel elárasztott bar­langjáratokban és a két fedett medencében úszkálhatnak a testmozgásra vágyók. (Fejér felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom