Déli Hírlap, 1989. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1989-03-25 / 71. szám
Más ex a hang afe Kurucz Péter: Lópár, avagy fekete-fehér élőben Fényképek tárgyi és élő va'éságról Fekete-fehérben apa és fi a Anélkül, hogy esztétikai vagy müvészetelméleti fejtegetések- bé bonyolódnánk, annyit nyugodtan leírhatunk, hogy a művészet-nem müvészet-vita a fotózásban is rég eldőlt. Ellenzőinek akkor kellett beadniuk a derekukat, amikor a fotózás kitört önmaga korlátái közül, és a technikát ki lehetett egészíteni, gazdagabbá lehetett tenni az ember alkotó fantáziájával. Ma, a mindent tudó szupergépek, a technikát töké- IpJ^itő tartozékok korában ez tálán nyilvánvalóbb, mint valaha. Röviden és egyszerűen úgy lehetne megfogalmazni, hogy amit a gép, tehát a technika produkál, az a fénykép, amit az ember hozzáad, az a művészet - és eredményé a művészfotó. ~ Kurucz János és Kurucz Péter — apa és fia — a Jó- étl'f Attila Klubkönyvtár kiállítótermében látható kiállításán az esztétikai élmény ijciellett ilyen felismerésekhez is eljuthat a laikus szemlélő. Ritkán látható Ugyanis egy helyen ízelítő lsét olyan fotóművész munkásságából, akik ennyire tisztelnék a műfajt, és eny- nyi alázattal — mindenféle fölös és zavarba ejtő spekuláció kizárásával — közelítenének választott témáikhoz. Kurucz János majd negyven éve fotózik. Elért eredményeihez, személetmódjához. kompozíciós megoldásaihoz köze lehet annak, hogy érett grafikusként vett a kezébe fényképezőgépet. A grafika fegyelme, formaérzékenysége és fogalmazási eszköztára természetesen jelen van művészfotóin is. A fekete-fehér képek többségét nagyon egyszerű témák teszik ki. Ablakok, falak, árkádok. a fény és árnyék éles kontúrjai elegendőek számára, esztétikai élményt nyújtó rajzolatok kialakításához. Jó példa erre Ősi falak — formák. Ablakok, vagy Árkád című sorozatai, illetve kompozíciói. Ezekben a témákban jut érvényre a fentebb említett grafikusi látásmód. A sík felület egy- egy részletének, építészeti alkotóelemének beemelése a kompozícióba, a felületet megosztó vonalak és formák elhelyezése a kép „keretei” között igazi képzőművészeti teljesítmény. Ezekhez a lensfc Kurucz János: Vár-részlet. A látásmód és a együttesen adják a diósgyőri vár szokatlan képét. technika csék ..látása”, érzékenysége csak igen kis — illetve csak a legszükségesebb — mértékben járul- hozzá. Munkáinak másik részét képezik azok a képek, amelyeket a természet szépségéi ihlettek, s amelyekhez Kurucz János hozzájárulása éppen abban nyilvánul meg, hogy egyes elemeit hangsúlyozni. kiemelni, megsokszq- rozni tudja. A Tél, Zúzmara vagy Fmlékfa című remek természeti" felvételei mellett ugyanis vannak olyan kompozíciói. vágásai, illesztései, amelyek az eredeti látvány hatását azzal egészítik ki, ami az eredeti felvételen már rajta van, de párbaállí- tással. szimmetriába helyezéssel tovább fokozható — rendkívülivé téve ezzel az egyszerűt, a hétköznapit. Kurucz János ezeken a képeken játszadozik el a lehetőségekkel, a technikával. Többnyire ezek a művei tükrözik azt is, mennyire ismeri önkifejezési eszközének. a fotóművészetnek mai lehetőségeit, s hogy mennyire képes azokat saját elképzeléseinek szolgálatába állítani. Kurucz Péter — talán érthetően —, apja nyomdokain halad. Ami lényeges különbség köztük kimutatható lenne, az °lsősorban a témaválasztásra vonatkozik. A fiatalabb Kurucz mintha jobban vonzódna az élő világ — annak változása, pusztulása, vagy éppen fejlődése — gondolatköréhez. Ezen a kiállításon az ő fotóin tűnnek fel nagyobb számban a szép állatfelvételek. lovak, kutyák, gyíkok, s tevékenysége, szórakozása közben az ember— egy szóval — az élet dinamizmusa. Apa és fia kiállításán egy modern művészet generációs szemléletkülönbségében is gyönyörködhetünk. Végre! Két év után újra színpadon egy nagyszerű zenekar, az East! A szirupzene-áradatban jólesik hallani ezt a friss., divathatásoktól mentes zenekart. A hatásos, jól sikerült nvitószám — Dávid Bowie szeme — első ütemei hallatára borsódzott a hátam, s azt hiszem, nem voltam egyedül, akire ilven hatást tettek az első harmóniafüzérek. A Vasas Művelődési és Oktatási Központban lezajlott koncert első felében hallhattunk újra hangszerelt régi számokat is, ezek — úgy érzem — nem a legszerencsésebb köntöst kapták. Főleg Takács Tamás nem felelt meg a feladatnak, eredeti formában képtelen volt előadni a volt énekes, Zarecz- ky Miklós által nagyszerűen énekelt dalokat. Az elmúlt hat évben megfordult egykét énekes a zenekarnál, de egyiknek sem sikerült maradéktalanul betöltenie az első énekes helyét. Egy szám — A bál — kissé kilóg a koncerten elhangzott dalok közül. Hangulatában a '30- as éveket idézi. Pálvölgyi Géza szintetizátoron nagyszerűen imitálta a szaxofon hangját. és nemcsak a hangszínt, hanem a játéktechnikát is sikeresen vitte át hangszerére. Ezzel sikerült azt az illúziót keltenie, hogy az eredeti hangszer szólal meg. Az új számok instrumentális részei nagyon jól sikerültek, különösen a napjainkban megszokottól hosz- szabb lélegzetű részek szépen kidolgozottak. Tátrai Tibor szólói néha kissé erőszakosnak, nyersnek tűnnek ebben a zenei képben, később talán jobban sikerül A Misko’ci Szimfonikus Zenekar hangversenye Forró siker voit Gy. G. A Népszerű zenei esték sorozatban a Magyar Televizió 1983-as karmesterversenyéről jól Ismert Olivér Dohnányi vezényelte legutóbb a Miskolci Szimfonikusokat. A szimpatikus, fiatal dirigens a verseny óta tudásban, gyakorlatban és a művészi megvalósításban egyaránt sokat fejlődött. 1986- tól a Szlovák Nemzeti Színház és a Szlovák Filharmonikus Zenekar karmestere. Miskolci koncertjén „hazai” műveket vezényelt; Sinetana és Dvorak Szimfonikus alkotásait. Már a műsort kezdő népszerű szimfonikus költeményben, a Moldvában feltűnt, hogy zenekarunk milyen kedvvel és hangi génnyei muzsikál. Dohnányi kontaktusteremtő képessége és jó próbatechnikája is bizonyára hozzájárult, hogy Smetana romantikus zenéje hatásosan kelt életre a Miskolci Nemzeti Színház színpadán. Hasonlóan nagy sikert aratott Dvorák: IX. (Az új világ) szimfóniájának előadása is. A karmester az 1893-ban bemutatott szimfóniát művészi egységbe fogta, ugyanakkor a részletek gondos megmunkálását sem hanyagolta el. Pontos irányításával lendületes nyitótételt, majd álmodozó, hangulatos lassú részt hallhattunk, mely az őslakó indiánok életének legendájáról szól. A két-triós harmadik tétel élményanyagában keverednek az új világ és a hazai táncok emlékei. A pompás, patetikus finálé és remekbesikerült megvalósítása hatásosan zárta le a művet. i A két szimfonikus alkotás között mutatta be városunk közönségének Iván Tímea Dvorák a-moll hegedűversenyét. A hegedűművésznő, jelenleg a Salzburgi Kamarazenekar szólamvezetője, erőteljes művészegyéniség. Interpretálása meggyőzött arról, hogy a nálunk kevéssé Költők a Lévay Körben Juhász József, Akác István, .Hudy Ferenc és Füzes László helybeli költők mutatkoznak be a Lévay Körben, kedden délután 5 órakor. A Kossuth utca 17. szám alatti székház a rendezvény színhelye. ismert művet méltánytalanul mellőzik. A rapszódiaszerű I. tételt kifejező és ritmikus játékkal, az édesen daloló lassú részt bensőséges lírai- sággal, a friss játékos ron- dót tüzes temperamentummal, hatásos virtuozitással szólaltatta meg. Barta Péter idomulnia az egyébként sti- lushatárokat nem ismerő, szinte minden zenei műfajban otthonos, kitűnő gitárosnak. A műsor második felére is jutott két régebbi szám az első lemezről, ezek is óira hangszereltek, de különösen a Szállj most fel az. előzőekben hallottaknál lényegesen jobban sikerült. Ha már a lemezen elsőként . megjelent komoozícióknál tartunk, szeretném meaie- gvezni. hogy szvit-szerű kidolgozásokat manapság is szívesen fogadnék a zenekartól. a rövidebb szerzemények mellett. A dobos, . Dorozsmai Péter egy dobkomputerrel ..összeállva” szolgáltatott nagyszerű rit-. musokat. A basszusgitároszenekarvezető Móczán Péter nem mindennapi zeneiségével, s rendkívül biztos játéktechnikájával hívta fel magára a figyelmet. A szerelem sivataga, az új lemez egvik slágere, csodás, szín- tetizátoron játszott zongorahangok kíséretében szólalt meg, a zongora kalaoácsai- nak koppanását is életszerűen adta vissza a POLI 61. A műsor befejezéseként egy fantasztikusan jó zenekari darabot hallhattunk, amin erősen éreztette hatását a jazz világában napjainkban divatos New Age stílus. Nem volt telt ház, de aki eljött — aligha bánta meg, a zenekart is beleértve. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a második ráadásként adott fergeteges blues, amely az egész zenekar, de főleg Tátrai jutalomjátéka volt. A közönségre frenetikus hatást tett ez a zárószám, végigtapsolták a jó öreg zene ritmusát. Hímer Bertalan Anyanyelvűnkről, délidőben Hivataioskodunk... Ki ne ismerné, ki ne szeretné Karinthy Frigyes remek irodalmi paródiáit? Valljuk be, sokszor vagyunk úgy velük, hogy az eredetit nem is tudjuk, csak a Karinthy-féle átköltés jut eszünkbe, illetőleg egy-egy verssor idézésekor bizonytalanságban vagyunk, hogy — például — Babits szövegét mondjuk vagy pedig a paródiaváltozatot. Nekem mostanában gyakran eszembe jutnak a Szabolcs- ka Mihály modorában írt versparódiák. „Egyszerű és tiszta nóta: Gólyafészek, háztető. Nincsen benne semmi, ámde Az legalább érthető” — írja Karinthy Szabolcska Mihály nevében. Eszembe jutnak ezek az együgyű, de érthető sorok, s azt gondolom, nem ártana, a sokféle vírus mellett ma egy kis Szabolcska-vírus sem. No, nem sok, de annyi igen, hogy beszédünk, írásunk világos, érthető legyen. Mondok példát, példákat is. Nemrég az öntözésről faggatott valakit a riporter a televízióban. Arra a kérdésre, mi lett volna, ha nem öntözi a gazdaság az ősz folyamán a földjeit, Ilyenféle választ kaptunk: a termés nem lenne biztosított, az idei termésszerkezet felborulna. Aztán: az öntözés sokba kerül, kölcsönt kell felvenni, miből fizetik majd? Megtudtuk: a törlesztést a többlettermelés realizálásából kell megvalósítani. Egy nagyon kis adag Szabolcska-vírus hatására talán így mondhatta volna a nyilván kiváló szakember: ha öntözünk, több lesz a termés, az adósságot ebből a többletből ki tudjuk fizetni. Egy másik, ugyancsak tévés beszélgetésből azt jegyeztem fel hamarjában, hogy „a szerződéskötés magasabb árszinten fog megvalósulni’’, ami — gondolom — azt jelentheti, hogy — drágábban adjuk az árut. Tudom én jól, évtizedek óta figyelem, tapasztalom, hogy a szakember lehetőleg ragaszkodik a maga megszokott, hivatalos kifejezéséhez, zsargonjához. Nem akar, nem mer egyszerűen beszélni. Mert talán attól fél,, hogy nem lesz elég pontos, nem lesz elég szakszerű, tudományos. Nem az egyszerű, átlagolvasónak, hallgatónak ír. beszél, hanem talán a saját szakmája képviselőire .figyel, nehogy azok elmarasztalják. Meg aztán nyilván az is élteti az ilyen nyelvi formát, hogy homályosságával, körülményességével valahogy tekintélyt, súlyt ad a nyilatkozatnak, s a nyilatkozónak. Valaki egyszer a Ludasban elpanaszolta, szóvá tette, hogy két — színre, tapintásra, méretre nézve azonosnak látszó — szalvétacsomag árban meglehetősen különbözik egymástól. Nem tudja nem érti az árkülönbség okát. Nos, a papírgyár igazgatója megmagyarázta, hogy a két csomag „bizonyos minőségi paraméterekben mégis különbözik egymástól. Ezek a paraméterek magasabb használhatósági értéket biztosítanak a drágább szalvétának”. Ez „magasabb szilárdsági mutatókkal rendelkezik, mint a hagyományos ... szalvéta”. Mit gondol a jámbor olvasó a paraméterek, a szilárdsági mutatók láttán? Arany János mondta egyszer fiának, az ugyancsak kiváló író Arany Lászlónak egy régebben megjelent, majd ismét elolvasott „modern” versről: „Nagyon szép vers .... de akkor sem értettem, s máig sem értem”. Lőrincze Lajos
