Déli Hírlap, 1989. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-15 / 39. szám
A DH várospolitikai fóruma üjra az avass gimnázium helyreállításáról Eltüntetik a bizonyítékokat ? Jó volnat ha megegyeznének! Itt bizony van mit helyreállítani Kell-e nekünk művészeti szakképzés? A professzor levele Mi lesz, ha eltüntetik a vétkesség bizonyítékait az avasi gimnázium megcsúszott tornatermi szárnyánál helyreállításán munkálkodó vállalatok? Ezt a kérdést tette fel Palágyi Éva tanácstag, a városi tanács legutóbbi ülésén, arra célozva, hogy ugyanazok a cégek végzik a helyreállítást, mint akik annak idején felépítették a gimnáziumot. A kérdést Edöcs Józsefnek, a gimnázium körüli munkálatokat irányító tanácsi biztosnak továbbítottuk: ♦ A tanácstag nemcsak arról kérdezett, hogy mi lesz a bizonyítékokkal, hanem azt is szóvá tette, hogy miért előlegezi meg a tanács a helyreállítás több mint húszmilliós költségét? — Először a bizonyítékokról ... a hiba, az épületszárny csúszásának oka nem olyasmi, ami egyszerűen eltüntethető. Ugyanis nem az épülettel van baj, hanem — amint azt a szakvélemény is megállapította —, a csúszás oka az avasi lejtő egyensúlyának megbontása, az épület telepítésének és az itteni talajviszonyoknak a nem , megfelelő összhangja. Egyéb- , ként birtokunkban van az a rendkívül részletes és ala- i pos szakvélemény is, amely a kezdetektől fogva rögzítette az épület és környezetének állapotát. Másrészt pedig tavasz óta rendszeresen mérünk itt a helyszínen, így minden napot vissza lehet keresni a naplóban. ♦ Miért vállalja a tanács, hogy előbb elvégezteti a helyreállítást, és azután tisztázza a pénzügyi felelősséget? — Ezt az épületet a városi tanács átvette, mi vagyunk a kezelői. Az átvétel után néhány hónappal derült ki, hogy baj van az épületszárnnyal. Mint kezelőnek, kárenyhítési kötelezettségünk van, azaz akár vállalják az anyagi felelősséget a vélhetően hibát elkövető cégek, akár nem, nekünk kötelességünk mindent megtenni a károk enyhítéséért. Csakhogy ez itt nem olyan egyszerű dolog, mert a gimnázium esetében nem lehet nem beavatkozni: a csúszás, ha nem állítottuk volna meg, tovább gyorsul, és beláthatatlan következményekkel jár. Itt nem egyszeri kárról van szó, amelyet vagy helyreállítunk, vagy nem, hanem egy folyamatról, amit nem lehet szabadjára engedni. ♦ Miért azok a cégek végzik a helyreállítás munkáját, amelyek előzőleg kivitelezők, tervezők voltak? Vezetői fogadóóra A Miskolc Megyei Városi Tanács mai, meghosszabbított ügyfélfogadási napján dr. Juhász József vb-titkár a hivatali helyiségében fogadóórát tart 15 és 18 óra kö- sött. Mi a biztosíték rá, hogy most jól végzik el a munkát? — Nekik most igazán közvetlen érdekük, hogy jól sikerüljön a. helyreállítás. Érdekük erkölcsileg és anyagilag is, hiszen a sikertelenséggel járó újabb költségeket is be kell, hogy hajtsuk rajtuk, másrészt pedig *a vállalati „renomé” is fontos dolov ♦ Hol tart most a megcsúszott épületszárny és a megbomlott egyensúlyi lejtő helyreállítása? — A tornaterem padozatát felbontották, és folyik annak a pincerésznek a kialakítása, amelyre az épület stabilitásának növelése miatt van szükség. Hamarosan megkezdődik az öltözői rész visz- szabontása: kénytelenek vagyunk szétszedni és újra összerakni az épületszerkezeteket, ugyanis itt voltak a legnagyobb elmozdulások. Épülnek az új szivárgók, amelyek az eddig az épület alá került vizeket vezetnék el. Van, ahol ez viszonylag könnyű munka, de akadnak részek, ahol minden centiméterért meg kell küzdeni: a nyolcméteres mélységben ömlik a víz, omlik a fal. Szerencsére kedvez nekünk az időjárás, ezért jól haladhatunk a munkákkal. ♦ Mi lesz azzal a 21 és fél millió forinttal, amibe a helyreállítási munkálatok kerülnek? Mikor kapja vissza a pénzét a város? Eddig csak egyes, kettes, illetve hármas ütemnek titulálták a helybeliek, de most igazi nevet keresnek az avasi lakótelep egyes részeinek. A Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiójának riportere, Kardos Katalin javasolta a miskolci rádió egyik műsorában, hogy ne számmal, hanem névvel jelöljék ezután ezeket az ütemeket. Ezt a népfront városi bizottságán támogatásra méltó ötletnek tartották. S hogy kik legyenek a névadók? Erről hamarosan megkérdezik a lakótelepen élők véleményét. Az avasi ABC-kben helyezik el azokat a gyűjtőládákat, t amelyekbe bárki bedobhatja a saját névjavaslatát tartalmazó célulákat. Ezekből választják ki a névadóként szóba jöhető ötleteket. De nemcsak az új utcanevekkel foglalkozik a népfront. Farkas Sándornétól, a városi bizottság politikai munkatársától megtudtuk, — Ahhoz, hogy tisztázzuk, kit milyen arányban terhel az anyagi felelősség, az elsődleges feltétel: tudni, mennyibe kerül végül is a helyreállítás. Precíz összeget csak a munkák végeztével lehet mondani. Addig ugyanis azt is el kell dönteni, hogy azok a részek, amelyek az épület értékét növelik — például az a padlózat alatti helyiség, amely a tornateremnél épül —, valójában milyen összeget képviselnek, hiszen ezeket a tételeket nem fizettethetjük meg a kivitelezőkkel, tervezőkkel. Ez sem egyszerű kérdés, mert például ez az új helyiség részint épületszerkezeti elemként hat a csúszás ellen, de ugyanakkor a későbbiekben használni is lehet az iskola céljaira. Bízunk abban is, hogy a helyreállítási munkák közben tisztul az a kép, amelyből ki kell, hogy rajzolódjon, kinek, mit kell elvállalnia a keletkezett károk összegéből. * Jó lenile, ha különösebb huzavona nélkül meg tudnának egyezni a gimnázium-ügyben érdekeltek. Egy hosszas jogi perpatvar nem sok jóval kecsegtet. Talán nem elképzelhetetlen, hogy sikerül kompromisszumra jutni, hiszen épp Miskolcon történt nemrég: a diósgyőri uszoda megroggyant tetejét újjáépítő cégek, a jogi igazságosztás helyett, az egyezséget választották. (kiss) hogy többen is a régi, hagyományos miskolci utcanevek visszaállításához kérik a segítségüket. Hejőcsabán például azt szeretnék, ha volna Vízimolnár utcájuk. Ez régen megbecsült mesterségnek számított ezen a környéken. Felső-Hámorban a bükki vaskohászat kezdeteinek korából szemeltek ki névadókat: Fazola Frigyest és Teklát. És ugyancsak itt igényelték, hogy József főherceg nevét is viselje egy utca. A Tanácsköztársaság városrészben az egykori mesterségekről kívánnak utcákat elnevezni. Az itt élők szerint Tímár, Bodnár, Varga és Csizmadia utcának is volna helye a környékükön. Az eszperan- tisták azt javasolták, hogy a miskolci iskolatörténelemből válasszanak névadókat. A többi 'között Kalocsay Kálmánt és Hunfalvy Pált ajánlották eddig. De volt, aki miskolci képzőművészeket javasolt, s szóba került Lenkey Zoltán neve is. A javaslatokról legelőször Legyen-e művészeti kép- | zés középfokon Miskolcon, j vagy sem? A vita a városi j tanács legutóbbi ülésén robbant ki, amikor, Miskolc idei költségvetéséről tárgyalva, szó esett a tervezett új gimnázium és művészeti szakközépiskola építéséről. A városi diáktanács képviselői például azt javasolták, hogy legyen inkább átképzési központ a gimnáziumra szánt pénzből. Sokan azonban amellett érvelnek, hogy a városnak igenis szüksége van az általános gimnáziumra és a hozzá kapcsolódó művészeti szakiskolára. Az új iskola létrehozása mellett szóló nyomós érveket a Hazafias Népfront honismereti munkabizottságának tagjai mondják el 'a véleményüket, majd a városi tanács • igazgatási osztályára küldik a dokumentumokat. A tanács igazgatási, építési és közlekedési, művelődési osztálya, a Városi Hivatal műszaki osztálya és a HNF képviselőiből álló utcaelnevezési bizottság dönt arról, melyik javaslatot tartja méltónak arra, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága elé terjessze. Ez a testület mondja ki ugyanis a végső szót az utcaelnevezések dolgában. Az igazgatási osztály munkatársától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ha ezt kérik tőlük, a régi utcanevek visz- szaállítását is mérlegelik, illetve nem zárkóznak el az elől, hopr ezt javasolják a végrehajtó bizottságnak. Miskolcon egyébként tavaly egy tucatnál is több új utca-elnevezéshez járult hozzá a városi tanács vb. B. A. lapunkban is elmondta legutóbb dr. Környey László, a városi tanács művelődési osztályvezetője. A napokban pedig dr. Végvári Lajos művészettörténész professzor juttatott el levelet szerkesztőségünkbe, hozzászólva a vitához. A modern természettudomány és a technika fejlődése során megnőtt a vizuali- tás jelentősége. Vannak dolgok, tézisek, melyeket nem számokban, képletekben, hanem geometria-jellegű ábrákban lehet szemléltetni. Ezt a tényt ismerte fel számos tudós, pedagógus és művész, s kezdeményezésükre a SZOT több napos konferenciát rendezett, melyben az elsatnyult vizuális kultúra, az iskolákban felesleges tehernek érzett rajzoktatás fontossága mellett állt ki. Sajnos, azóta sem sok történt, pedig a mindennapi élet egyre jobban követeli a látni tudó, a modern tudomány ábráit olvasni képes szakembereket. < A vizuális oktatás országosan, így Miskolc városában is a mélyponton van. Ezzel függ össze termékeink külső megjelenésének szegényessége. A piacon egy áru nemcsak használhatósága, minősége alapján jut elismeréshez, hanem a formája, csomagolása is fontos. Ugyancsak elmaradtunk a nyomdai termékek tetszetőssége dolgában. Ezzel együtt jár a reklámok, csomagolások, plakátok egyhangú unalma, ötletszegénysége. Nincsenek szakembereink a régebbi stílusokban épült házak dekorációjának, belső berendezéseinek, bútorainak restaurálásához. Hosszasan lehetne folytatni a sort. de ennyi is elég annak bizonyítására. hogy a Szovjetunió vagy Lengyelország formatervező, restaurátorképző iskoláihoz képest, milyen nagy a hátrányunk. Pedig a gyárak éppen úgy, mint a műemlékvédelem, szűkölködnek a szakemberekben. Ezt a helyzetet felismerve tervezte el a város művelődési osztálya művészeti gimnázium vagy szakközépiskola felállítását. A tervnek a nehéz gazdasági helyzetre való hivatkozással számos ellenzője van. Ezeknek az ellenzőknek figyelmébe ajánlom azokat az érveket, amelyek meggyőzték a kormányzatot a tudományos kutatás fontosságáról. Az illetékesek belátták, hogy alapkutatás nélkül nincs ipari fejlődés. Ehhez hozzátehetjük, hogy a vizuális kultúra elsorvadása, a vizuális vakság egyaránt gátolja a tudomány, az ipar és a kereskedelem fejlődését. Ennek a hiánynak a kiküszöbölésére szükséges a művészeti gimnázium megalapitása. Nem művészeket, hanem szakembereket kell itt képezni, olyanokat, akik az ipar és a mindennapi élet szükségleteit megbízható mesterségbeli színvonalon tudják kielégíteni. Művész- képzéssel az ország más városaiban foglalkoznak, de a fent említett kívánalmaknak megfelelő középiskola nincs hazánkban. Egy ilyen iskola növelné Miskolc hírnevét, amely nem éppen a legjobb. Ezenkívül bázisa lenne egy humán jellegű oktatásnak, mely szintén gyarapításra szorul. ■ Ennek az iskolának a kiépítéséhez azonban nem felelnek meg a mostanában rendelkezésre álló tantermek. Kellően megtervezett és' jól felszerelt műhelyekre van szükség, megfelelő eszközök, gépek alkalmazására. Az elképzelt profil- és műhelyszerű oktatás megfelelő termeket kíván, csak így valósítható meg a korszerű technika oktatása. Akármilyen nehéz helyzetben van ez az ország, az új iskola építéséről nem mondhatunk le. A várható eredmények bőven visszahozzák a ráfordítási, építési költségeket. Szükség van egy korszerűen épített, műhelyszérű. felépített művészeti gimnáziumra. A város a maga jövője és kulturális fejlődése érdekében nem mondhat le ennek a tervnek a szakszerű megvalósításáról. Névadó az Avason Utcát a vargáknak és a vízimolnároknak
