Déli Hírlap, 1989. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-15 / 39. szám

A DH várospolitikai fóruma üjra az avass gimnázium helyreállításáról Eltüntetik a bizonyítékokat ? Jó volnat ha megegyeznének! Itt bizony van mit helyreállítani Kell-e nekünk művészeti szakképzés? A professzor levele Mi lesz, ha eltüntetik a vétkesség bizonyítékait az avasi gimnázium megcsú­szott tornatermi szárnyánál helyreállításán munkálkodó vállalatok? Ezt a kérdést tette fel Palágyi Éva tanács­tag, a városi tanács legutób­bi ülésén, arra célozva, hogy ugyanazok a cégek végzik a helyreállítást, mint akik an­nak idején felépítették a gimnáziumot. A kérdést Edöcs Józsefnek, a gimnázi­um körüli munkálatokat irányító tanácsi biztosnak továbbítottuk: ♦ A tanácstag nemcsak arról kérdezett, hogy mi lesz a bizonyítékokkal, ha­nem azt is szóvá tette, hogy miért előlegezi meg a ta­nács a helyreállítás több mint húszmilliós költségét? — Először a bizonyítékok­ról ... a hiba, az épület­szárny csúszásának oka nem olyasmi, ami egyszerűen el­tüntethető. Ugyanis nem az épülettel van baj, hanem — amint azt a szakvélemény is megállapította —, a csúszás oka az avasi lejtő egyensú­lyának megbontása, az épü­let telepítésének és az itteni talajviszonyoknak a nem , megfelelő összhangja. Egyéb- , ként birtokunkban van az a rendkívül részletes és ala- i pos szakvélemény is, amely a kezdetektől fogva rögzítet­te az épület és környezeté­nek állapotát. Másrészt pe­dig tavasz óta rendszeresen mérünk itt a helyszínen, így minden napot vissza lehet keresni a naplóban. ♦ Miért vállalja a ta­nács, hogy előbb elvégez­teti a helyreállítást, és azután tisztázza a pénz­ügyi felelősséget? — Ezt az épületet a városi tanács átvette, mi vagyunk a kezelői. Az átvétel után néhány hónappal derült ki, hogy baj van az épület­szárnnyal. Mint kezelőnek, kárenyhítési kötelezettségünk van, azaz akár vállalják az anyagi felelősséget a vélhe­tően hibát elkövető cégek, akár nem, nekünk kötelessé­günk mindent megtenni a károk enyhítéséért. Csakhogy ez itt nem olyan egyszerű dolog, mert a gimnázium esetében nem lehet nem be­avatkozni: a csúszás, ha nem állítottuk volna meg, tovább gyorsul, és beláthatatlan kö­vetkezményekkel jár. Itt nem egyszeri kárról van szó, amelyet vagy helyreállítunk, vagy nem, hanem egy folya­matról, amit nem lehet sza­badjára engedni. ♦ Miért azok a cégek végzik a helyreállítás mun­káját, amelyek előzőleg ki­vitelezők, tervezők voltak? Vezetői fogadóóra A Miskolc Megyei Városi Tanács mai, meghosszabbí­tott ügyfélfogadási napján dr. Juhász József vb-titkár a hivatali helyiségében foga­dóórát tart 15 és 18 óra kö- sött. Mi a biztosíték rá, hogy most jól végzik el a mun­kát? — Nekik most igazán köz­vetlen érdekük, hogy jól si­kerüljön a. helyreállítás. Ér­dekük erkölcsileg és anyagi­lag is, hiszen a sikertelen­séggel járó újabb költsége­ket is be kell, hogy hajtsuk rajtuk, másrészt pedig *a vállalati „renomé” is fontos dolov ♦ Hol tart most a meg­csúszott épületszárny és a megbomlott egyensúlyi lej­tő helyreállítása? — A tornaterem padozatát felbontották, és folyik annak a pincerésznek a kialakítá­sa, amelyre az épület stabi­litásának növelése miatt van szükség. Hamarosan megkez­dődik az öltözői rész visz- szabontása: kénytelenek va­gyunk szétszedni és újra összerakni az épületszerke­zeteket, ugyanis itt voltak a legnagyobb elmozdulások. Épülnek az új szivárgók, amelyek az eddig az épület alá került vizeket vezetnék el. Van, ahol ez viszonylag könnyű munka, de akadnak részek, ahol minden centi­méterért meg kell küzdeni: a nyolcméteres mélységben ömlik a víz, omlik a fal. Szerencsére kedvez nekünk az időjárás, ezért jól halad­hatunk a munkákkal. ♦ Mi lesz azzal a 21 és fél millió forinttal, amibe a helyreállítási munkálatok kerülnek? Mikor kapja vissza a pénzét a város? Eddig csak egyes, kettes, illetve hármas ütemnek ti­tulálták a helybeliek, de most igazi nevet keresnek az avasi lakótelep egyes ré­szeinek. A Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiójának ripor­tere, Kardos Katalin java­solta a miskolci rádió egyik műsorában, hogy ne számmal, hanem névvel je­löljék ezután ezeket az üte­meket. Ezt a népfront váro­si bizottságán támogatásra méltó ötletnek tartották. S hogy kik legyenek a név­adók? Erről hamarosan megkérdezik a lakótelepen élők véleményét. Az avasi ABC-kben he­lyezik el azokat a gyűj­tőládákat, t amelyekbe bárki bedobhatja a saját névjavaslatát tartal­mazó célulákat. Ezekből vá­lasztják ki a névadóként szóba jöhető ötleteket. De nemcsak az új utca­nevekkel foglalkozik a nép­front. Farkas Sándornétól, a városi bizottság politikai munkatársától megtudtuk, — Ahhoz, hogy tisztázzuk, kit milyen arányban terhel az anyagi felelősség, az el­sődleges feltétel: tudni, mennyibe kerül végül is a helyreállítás. Precíz összeget csak a munkák végeztével lehet mondani. Addig ugyan­is azt is el kell dönteni, hogy azok a részek, amelyek az épület értékét növelik — például az a padlózat alatti helyiség, amely a tornate­remnél épül —, valójában milyen összeget képviselnek, hiszen ezeket a tételeket nem fizettethetjük meg a ki­vitelezőkkel, tervezőkkel. Ez sem egyszerű kérdés, mert például ez az új helyiség részint épületszerkezeti elem­ként hat a csúszás ellen, de ugyanakkor a későbbiekben használni is lehet az iskola céljaira. Bízunk abban is, hogy a helyreállítási mun­kák közben tisztul az a kép, amelyből ki kell, hogy raj­zolódjon, kinek, mit kell el­vállalnia a keletkezett károk összegéből. * Jó lenile, ha különösebb huzavona nélkül meg tud­nának egyezni a gimnázi­um-ügyben érdekeltek. Egy hosszas jogi perpatvar nem sok jóval kecsegtet. Talán nem elképzelhetetlen, hogy sikerül kompromisszumra jutni, hiszen épp Miskolcon történt nemrég: a diósgyőri uszoda megroggyant tetejét újjáépítő cégek, a jogi igaz­ságosztás helyett, az egyez­séget választották. (kiss) hogy többen is a régi, ha­gyományos miskolci utcane­vek visszaállításához kérik a segítségüket. Hejőcsabán például azt szeretnék, ha volna Vízimolnár utcájuk. Ez régen megbecsült mester­ségnek számított ezen a környéken. Felső-Hámorban a bükki vaskohászat kezde­teinek korából szemeltek ki névadókat: Fazola Frigyest és Teklát. És ugyancsak itt igényelték, hogy József fő­herceg nevét is viselje egy utca. A Tanácsköztársaság vá­rosrészben az egykori mes­terségekről kívánnak ut­cákat elnevezni. Az itt élők szerint Tímár, Bodnár, Varga és Csizmadia utcának is volna helye a környékükön. Az eszperan- tisták azt javasolták, hogy a miskolci iskolatörténelem­ből válasszanak névadókat. A többi 'között Kalocsay Kálmánt és Hunfalvy Pált ajánlották eddig. De volt, aki miskolci képzőművésze­ket javasolt, s szóba került Lenkey Zoltán neve is. A javaslatokról legelőször Legyen-e művészeti kép- | zés középfokon Miskolcon, j vagy sem? A vita a városi j tanács legutóbbi ülésén rob­bant ki, amikor, Miskolc idei költségvetéséről tár­gyalva, szó esett a terve­zett új gimnázium és mű­vészeti szakközépiskola épí­téséről. A városi diáktanács képviselői például azt java­solták, hogy legyen inkább átképzési központ a gimná­ziumra szánt pénzből. Sokan azonban amellett érvelnek, hogy a városnak igenis szük­sége van az általános gim­náziumra és a hozzá kapcso­lódó művészeti szakiskolá­ra. Az új iskola létrehozása mellett szóló nyomós érveket a Hazafias Népfront hon­ismereti munkabizottságá­nak tagjai mondják el 'a véleményüket, majd a városi tanács • igaz­gatási osztályára küldik a dokumentumokat. A tanács igazgatási, építési és közle­kedési, művelődési osztálya, a Városi Hivatal műszaki osztálya és a HNF képvi­selőiből álló utcaelnevezési bizottság dönt arról, melyik javaslatot tartja méltónak arra, hogy a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága elé terjessze. Ez a testület mondja ki ugyanis a végső szót az ut­caelnevezések dolgában. Az igazgatási osztály munkatár­sától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ha ezt kérik tőlük, a régi utcanevek visz- szaállítását is mérlegelik, illetve nem zárkóznak el az elől, hopr ezt javasolják a végrehajtó bizottságnak. Miskolcon egyébként tavaly egy tucatnál is több új ut­ca-elnevezéshez járult hozzá a városi tanács vb. B. A. lapunkban is elmondta leg­utóbb dr. Környey László, a városi tanács művelődési osztályvezetője. A napokban pedig dr. Végvári Lajos mű­vészettörténész professzor juttatott el levelet szerkesz­tőségünkbe, hozzászólva a vitához. A modern természettudo­mány és a technika fejlődé­se során megnőtt a vizuali- tás jelentősége. Vannak dol­gok, tézisek, melyeket nem számokban, képletekben, ha­nem geometria-jellegű áb­rákban lehet szemléltetni. Ezt a tényt ismerte fel számos tudós, pedagógus és művész, s kezdeményezésük­re a SZOT több napos kon­ferenciát rendezett, melyben az elsatnyult vizuális kul­túra, az iskolákban felesle­ges tehernek érzett rajzok­tatás fontossága mellett állt ki. Sajnos, azóta sem sok történt, pedig a mindennapi élet egyre jobban követeli a látni tudó, a modern tu­domány ábráit olvasni ké­pes szakembereket. < A vizuális oktatás orszá­gosan, így Miskolc városá­ban is a mélyponton van. Ezzel függ össze terméke­ink külső megjelenésének szegényessége. A piacon egy áru nemcsak használhatósá­ga, minősége alapján jut el­ismeréshez, hanem a for­mája, csomagolása is fontos. Ugyancsak elmaradtunk a nyomdai termékek tetszetős­sége dolgában. Ezzel együtt jár a reklámok, csomagolá­sok, plakátok egyhangú unal­ma, ötletszegénysége. Nin­csenek szakembereink a ré­gebbi stílusokban épült há­zak dekorációjának, belső berendezéseinek, bútorainak restaurálásához. Hosszasan lehetne folytatni a sort. de ennyi is elég annak bizo­nyítására. hogy a Szovjet­unió vagy Lengyelország formatervező, restaurátor­képző iskoláihoz képest, mi­lyen nagy a hátrányunk. Pedig a gyárak éppen úgy, mint a műemlékvédelem, szűkölködnek a szakembe­rekben. Ezt a helyzetet felismerve tervezte el a város műve­lődési osztálya művészeti gimnázium vagy szakközép­iskola felállítását. A terv­nek a nehéz gazdasági hely­zetre való hivatkozással számos ellenzője van. Ezek­nek az ellenzőknek figyel­mébe ajánlom azokat az ér­veket, amelyek meggyőzték a kormányzatot a tudomá­nyos kutatás fontosságáról. Az illetékesek belátták, hogy alapkutatás nélkül nincs ipa­ri fejlődés. Ehhez hozzáte­hetjük, hogy a vizuális kul­túra elsorvadása, a vizuális vakság egyaránt gátolja a tudomány, az ipar és a ke­reskedelem fejlődését. Ennek a hiánynak a kiküszöbölé­sére szükséges a művészeti gimnázium megalapitása. Nem művészeket, hanem szakembereket kell itt ké­pezni, olyanokat, akik az ipar és a mindennapi élet szükségleteit megbízható mesterségbeli színvonalon tudják kielégíteni. Művész- képzéssel az ország más vá­rosaiban foglalkoznak, de a fent említett kívánalmaknak megfelelő középiskola nincs hazánkban. Egy ilyen iskola növelné Miskolc hírnevét, amely nem éppen a legjobb. Ezenkívül bázisa lenne egy humán jellegű oktatásnak, mely szintén gyarapításra szorul. ■ Ennek az iskolának a ki­építéséhez azonban nem fe­lelnek meg a mostanában rendelkezésre álló tanter­mek. Kellően megtervezett és' jól felszerelt műhelyek­re van szükség, megfelelő eszközök, gépek alkalmazá­sára. Az elképzelt profil- és műhelyszerű oktatás megfe­lelő termeket kíván, csak így valósítható meg a kor­szerű technika oktatása. Akármilyen nehéz helyzet­ben van ez az ország, az új iskola építéséről nem mondhatunk le. A várható eredmények bőven vissza­hozzák a ráfordítási, építési költségeket. Szükség van egy korszerűen épített, műhely­szérű. felépített művészeti gimnáziumra. A város a maga jövője és kulturális fejlődése érdekében nem mondhat le ennek a terv­nek a szakszerű megvalósí­tásáról. Névadó az Avason Utcát a vargáknak és a vízimolnároknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom