Déli Hírlap, 1989. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

Áz Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szo­cialista brigádjai — figye­lembe véve városunk korlá­tozott anyagi lehetőségeit — társadalmi munkában vállal­ták. hogy mintegy 10 millió forintos értékben közvilágí­tási korszerűsíteseket hajta­nak végre Miskolcon. A' fel­újítás várhatóan érinti a Killián déli és északi részt, az avasi lakótelepet, a Se­lyemrétet. valamint Hejőcsa- bát és Görömböly főbb út­vonalait is. Gorbacsov hesyéde Történelmi döntés címmel külön füzetben megjelentet­te Mihail Gorbacsovnak az Egyesült Nemze'ek Szerve­zetében 1988. december 7-én elhangzott beszédének teljes szövegét ,a Kossuth Könyv­kiadó. A városi pártértekezlet téziseinek vitája Gépgyáriak a munkásság megbecsüléséről A kohászat túl van a va­júdáson, s közben Miskolc másik nagyüzemét, a Diós­győri Gépgyárat fenyegeti a termelési válság. Ezerkét­száz dolgozójuktól kell meg­válni, hogy talpon marad­hassanak. Erős a szolidari­tás a gyárban: munkás és mérnök azon töpreng most. mit tehetne, hogy nemcsak a munkahelyén maradhas­son, hanem régi társától, beosztottjától se kelljen el­búcsúznia. A komor té­nyéktől nem tudtak eltekin­teni akkor sem. amikor a városi pártérvekezlei tézisei­ről vitáztak. S talán ezért fogalmaztak helyenként -éle­sen. Elsősorban a pártcso­portokban folytak ezek az eszmecserék, amelyekbe be­vonták a pártonkívülieket is. hiszen közös a sorsuk. De egy a jövőjük is — a gép­gyáriak összeszorított fog­gal dolgoznak, mindent el­követnek a maguk kibonta­kozásáért, és nagy várako­zással tekintenek a pártér­tekezlet elé. Már a tézisek I. fejezete nagy vitát kavart: a városi pártbizottság valóban képes volt-e helyes mederben tar­tani a meghatározó politi­kai folyamatokat az 1985-ös pártértekezlet óta? Hiszen ez társadalmi méretekben sem sikerült kellőképpen. Politika és gazdaság elvá­laszthatatlan egymástól, és gazdasági gondjainkból kö­vetkezően nőttek a társadal­mi feszültségek. Kritikusabb és önkritikusabb helyzet- elemzést várnak a város gazdasági helyzetéről. Annak felvázolását, mit tett a vá­rosi nártbizottság a krízis enyhítése érdekében, és mi­lyen hatása lett kezdemé­nyezéseinek — hangsúlyozza az az összegzés, amelyet a Digép pártbizottságának legutóbbi ülésén vitattak meg. Fontosnak tartják, hogy a városi pártértekezlet fordít­son kiemelt figyelmet a nagyüzemi munkások, álta­lában az ipari dolgozók, a műszaki értelmiség valós gondjaira, a városban el­foglalt helyükre, szerepük­re — mégpedig frázisoktól mentesen. De nem elegen­dő, ha csak sommásain szó­lunk róluk — húzta alá a vitában Mura József —, kü­lön is ki kell térni a meg­határozó nagyüzemekre, azok nehézségeire, s jövőjé­re. Annál is inkább — emelte ki Dulai Pál —, mert a munkásság csendben teszi a dolgát, míg bizonyos ré­tegek verik a nagydobot, s félő, hogy indokolatlanul ke­rülnek reflektorfénybe, má­sok rovására jutva anyagi előnyökhöz. A munkanélküliséget el lehet fogadni, mint szüksé­ges rosszat — mindaddig, míg valakit közvetlenül nem érint. A gépgyárban ért­hetően tiltakoznak ellene. Figyelemre méltó azonban, hogy készségesen vállalják az átképzés procedúráját. Ám erősen sürgetik új mun­kahelyek létrehozását. Ká­nya Tibor úgy fogalmazott, hogy az üzemeknek igenis van koncepciójuk a korsze­rűsítésre, csak pénz kellene hozzá. Nem a munkanélküli- segély a megoldás! Nagy visszhangot keltett a téziseknek az a megálla­pítása, hogy az idős, ma­gukra maradt emberekről fokozottabban kell gondos­kodni. Nem látnak azonban kellő biztosítékot arra, hogy bizonyos társadalmi csopor­tok mostoha szociálpolitikai helyzete kedvezőbbé váljon. „Egyre inkább elfeledkezünk azokról, akiket szeretünk: az öregekről és a gyerekekről” — állapítja meg kesernyésen az összegzést, majd leszö­gezi: egyetértenek a lakás­Vezetői fogadéira A Miskolc Megyei Városi ranács szerdai, meghosszab- iított ügyfélfogadási napján ir. Székely László általános tanácselnök-helyettes 15 és 18 óra között a hivatali he­lyiségében fogadóórát tart. A tavaszi vetéshez Nincs holtszezon a miskol- i Kertész Áruházban: a kis- erttulajdonosok már vásá- olják a tavaszi vetéshez és palántázáshoz szükséges etőmagvakat. A hazai faj- ák mellett néhány hét múl- a a Dániából és Hollandiá­ból érkezettekből is lesz a polcokon. A keresett borsó csomagonként 23 forint 20- ba, a zöldségmag zacskón­ként 7 forint 50-be, a sár­garépamag pedig 8 forint 30- ba kerül — ugyanannyiba, mint tavaly. gazdálkodási gyakorlat meg­változtatásával. A gépgyári kommunisták túlnyomó' többsége annak a meggyőződésének adott han­got, hogy továbbra is egy párt kormányozzon, az MSZMP, de az legyen erős és egészséges. Támogatják a városi pártbizottság törek­vését, hogy határozott lépé­seket tesz a nyilvánosság szélesítése érdekében. Ez erősítheti a bizalmat a vá­rosi vezetés iránt. (Megje­gyezték, hogy a tanácson egyre nagyobb nyitottságot tapasztalnak: igénylik és el­fogadják az állampolgárok véleményét.) Ügy látják, hogy a városi pártbizottság fiatalítása elkerülhetetlen; főleg műszakiakkal ajánla­tos megerősíteni. Üjra kell gondolni a párt szerepét, felelősségét a gazdaságban, és tisztázni, mit is jelent a párttagok számára a lakó- területi munkában való rész­vétel. Rácz Ferenc elmon­dotta, hogy a vitákban el­hangzott: a párttagok úgy érzik, hogy egyre kevesebb lehetőségük nyílik a köz­ügyekbe történő beleszólás­ba; az alternatív szervező­déseknek annál inkább. Leg­alábbis azoknak a hangja nagyobb. Ami az alternatívokkal való kapcsolatot illeti, sok még a tisztázatlanság. Egy­általán, melyik csoporttal érdemes párbeszédet foly­tatni, s melyikkel együttmű­ködni bizonyos területeken? Van-e felkészült emberünk a velük folytatott vitához? A gépgyáriak most fonto­sabbnak tartják, hogy a párt a maga sorainak ren­dezésével foglalkozzék. S ne­hezményezik, hogy míg a tézisekben több alternatív szervezet neve is szerepel, a KISZ-é nem. Mások mel­lett Lukács Gábor is fel- hánytorgatta ezt a pártbi­zottsági ülésen. Mert igaz ugyan — mondotta —, hogy a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség nagykorú­ságot kért taktikai kérdé­sekben, de stratégiai közös­séget vállalt a párttal. S a városi pártbizottság számá­ra nem lehet közömbös, hogy a Miskolcon élő sok­ezer fiatal gondolkodását, helyzetét mennyire tudja befolyásolni. Az MSZMP Miskolc Vá­rosi Bizottságának téziseit a Digép kommunistáinak na­gyobb része elfogadta. Jó alapul szolgál ahhoz a be­számolóhoz, amelyet — az észrevételeket hasznosítva — a városi pártértekezletre ké­szít a pártbizottság. (bohus) A vágott virág és a friss gyümölcs szezonja után a lakások dísze a szalmavirág, az ebéd utáni téli csemege pedig a befőtt, ízes lekvár és a szörp. A házilag kötött csokornál nincs kedvesebb és szebb, az otthoni ízeknél pe­dig nincs jobb. De akinek nincs ideje virágot ápolni, lekvárt keverni, annak a pia­con kell szétnéznie. A vásár­lás előtt kiskanállal mérik a szíves kóstolót, pedig a házi ízek árusítását szigorú előírások szabályozzák. A be­főttek, lekvárok, szörpök csak Köjál-engedéllyel együtt kerülhetnek ki a standokra. A kiskertek zöldségeit azon­ban elég reggelente a vevő számára is csalogatóan elren­dezni. A négyzetméterenkén­ti nyolc forintot a piacot já­ró helypénzszedőknek kell leszámolni. Nyitás helyett: áhagmegóvás Ilikor termel a dubicsányi akna? A lakosság várja a szenet... Az új dubicsányi bánya nyitása majdnem tíz éve té­mája a Borsodi Szénbányák szakembereinek. A részletes kutatás, amely 1985-ben fe­jeződött be, mintegy 100 millió tonna szénvagyont tárt fel, amelyből 55—60 millió tonna gazdaságosan kitermelhető. Mint dr. Re­ményi Gábor, a vállalat fej­lesztési főmérnöke elmon­dotta, meg is kezdték az új bán>a nyitását, de a múlt év december közepétől a munkálatok nagy részét dön­tés és pénz hiányában le kellett állítani. A vállalat évente körülbe­lül 4 millió tonna szenet termel, ebből elégíti ki az ország lakossági szénigényé­nek több mint a felét. A ’90-es évek közepéig, ami­korra több aknát — Far­kaslyuk, Rudolf-telep, Fe­ketevölgy — bezárnak, há­rom helyről, Lyukóból, Put- nokról, Dubicsányból kell, illetve kellene ezt a meny- nyiséget teljesíteni. A válla­lati terv már 1992-ben 200 ezer tonna, 1994-ben pedig már 1 millió tonna dubi­csányi szénnel számol. Amennyiben ez nem telje­sül, 1994-ben körülbelül 400 ezer, 1998-ban pedig már 800 ezer tonna borsodi la­kossági szén hiányzik majd a Tüzép-telepekről. Ezt pe­dig csak a sokkal drágább exportszénnel lehet majd pótolni. • VASTAG A TELEP, ES NINCS MÉLYEN Az új akna létesítését szá­mos vizsgálat, kutatás előz­te meg. A vállalat vezetése a Nehézipari Műszaki Egye­temmel és a Központi Bá­nyászati Fejlesztési Intézet­tel együtt több borsod: szén­telepet megvizsgált. így a Miskolc—Sajóbábony közöt­ti, forrásvölgyi, és a Ka­zincbarcika—Tardona közöt­ti szénvagyont is. Amikor Dubicsány térségét válasz­tották, az anyagi lehetősé­geket is figyelembe véve, a lehető legjobb bányászati megoldás mellett döntöttek. Itt ugyanis a széntelep át­lagos vastagsága csaknem 4 méter. Ez a vastag telep átlagosan mindössze 180— 200 méter mélységben hú­zódik, a szén minősége is megfelelő. A mai megítélés szerint is 55—60 millió ton­na szén gazdaságosan ki­termelhető innen. A földtani kutatás kere­tében 1984—86 között elké­Kötélvégen a ródli Behavazott bükki erdei út, valahol a fennsíkon, szikrázó napsütés, vasárnap délelőtt. A zavartalan csendet előbb halk zümmögés, majd egyre erősödő zúgás töri meg: tízes éveit taposó Lada közeledik méltóságteljes, lassú tempóban. A kocsiban középkorú férfi és nő, élvezik a napsütést a szélvédőüvegen keresztül. Ci­garettáznak, gyönyörködnek a lassan elvonuló tájban. A család szemefenye, a tizenéves Lada már kevésbé örül a túl lassú gördülésnek, ellenérzéseit bodor olajfüst-felle- gekkel fejezi ki, beszélni nem tud. Eregeti tehát az olajfüsttel vegyes kipufogógáz-felhőket a család két másik szemefénye orra alá: két kissrácot húz ugyanis maga után az autó, szánkójuk rövid madzaggal a vonóhoroghoz kötve. Ródliznak. Kicsit csípi a szemüket a kékes kipufogógáz, de nem számít, belevaló srácok. Lesz mit mesélni majd otthon a vontatóknak és vonta- tottaknak egyaránt. Gyerekek! Az a csend. Meg az a leve­gő! Mintha kicserélték volna az embert... Télisport '89. Kájé szült a 800 méter hosszú kutató lejtősakna. Ezt köve­tően megkezdődtek a föld alatti munkák is. ezekhez a vállalat 196 millió forint ál­lami alapjuttatást kapott, amit kamatmentesen kell visszafizetnie. Emellett saját pénzeszközénél? egv részét is erre a célra használta feL Eközben a vállalat által el­készített fejlesztési célt a Tervgazdasági Bizottság a múlt év novemberében jó­váhagyta. A beruházási ja­vaslatot tárcaközi — Ipari Minisztérium. Pénzügymi­nisztérium, Országos Terv­hivatal. Körnvezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztéri­um — egyeztetésre bocsát­ják. Csak ezután kerülhet jóváhagyásra. • MEGSZŰNT A DOTÁCIÓ Ez év eleiétől megszün­tették a szénbányák állami dotációját, és 15 százalék­kal felemelték a szén ter­melői árát. De ez a Borso­di Szénbányák esetében csak a korábbi állami dotáció fe­lét fedezi. Az így kialakult nehéz helyzetben, amikor a vállalat talponmaradása a tét, az új bánya nyitásánál folyó munkálatok nagy ré­szét le kellett állítani. Lé­nyegében csak állagmegóvás folyik a föld alatti munka­helyeken, amelyet a vállalat saját kockázatára, a saját pénzéből finanszíroz. Ez ma­rad a helyzet egészen a be­ruházási javaslat jóváha­gyásáig, amelyet 1989 első fél évére ígértek az Illeté­kesek. • MUNKA NÉLKÜL MARADNÁNAK A döntés elhúzódása nem­csak a lakossági szénellá­tásban okozhat gondokat a '90-es évek közepén. A ki­merült bánvák bezárása so­rán felszabaduló munkaerőt az új bányához tervezik át­csoportosítani. Amennyiben a dubicsányi akna nem a tervezett időben kezdi meg termelését. a vállalatnál munkaerő-felesleg jelentke­zik. A csak vájár szakmával rendelkező dolgozók ez eset­ben igen nehéz helyzetbe kerülnének. Ez pedig csak tetézné a már most foglal­koztatási gondokkal küzdő borsodi térség nehéz hely­zetét. A vállalat vezetése és dol­gozói a lakosság tüzelővel való ellátását mindig nagy felelősséggel járó politikai feladatnak is tekintették. Ezért várják türelmetlenül az új bánya beruházási ja­vaslatának mielőbbi jóváha­gyását. (oravec) Másfél milliárdos munka Több mint 1 milliárd 400 millió forintos építési-szere­lési munkát végzett el ta­valy a Borsod Megyei Álla­mi Építőipari Vállalat. Az építők Miskolcon. Sátoralja­újhelyen, Sajószentpéteren és a fővárosban 846 lakást is átadtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom