Déli Hírlap, 1989. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

Eszmecsere a közelgő pártértekezlet előtt

Párimunka az értelmiség körében

A közelgő városi pártértekezlet előtt az értelmiség körében dolgozó kommunisták véleményére, hangulatára voltunk kíváncsiak, ezért hívtuk szerkesztőségi beszélgetésre Kovács Józsefet, a városi pártbizottság titkárát, Sarlói Péternét, a pedagógus pártbizottság, Bak Istvánt, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem pártbizottsága és dr. Berkő Pétert, az egészségügyi pártbizottság titkárát. Elsőként erre a kérdésre kértünk választ: egyetértenek-e azzal az itt-ott elhangzó véleménnyel, hogy Miskolcon defenzívában van a párt?

Kovács József: Azért is örülök ennek a beszélgetésnek, mert a pártban, ezen belül a miskolci kommunisták körében folyó intenzív munka mintha kevesebb figyelmet kapna az utóbbi időben, mint amennyit érdemelne. Ha egy kisebb közösség összejön valahol, és valamilyen alternatív vitát provokál — manapság ez nálunk sem megy ritkaságszámba —, akkor ez izgalmasnak tűnik a közvélemény szemében. De ha összegyűlik mondjuk 200 kommunista egy küldöttértekezleten, hogy felelősségtől áthatva, őszintén véleményt cseréljen a párt belső megújulásáról, országos dolgainkról, a társadalmi és gazdasági kibontakozásról, akkor az sokak számára nem tűnik eseménynek, pedig ez a reális politikai erő. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a pártmozgalom Miskolcon nincs defenzívában, él és cselekszik. Azon viszont valóban el kel) gondolkoznunk, hogyan lehetne felerősíteni a pártfórumok társadalmi hatását, kisugárzását. Talán túlságosan szerények, visz- 6zafogottak vagyunk. Hogy mást ne mondjak: a pártszervezetek, jól megfogalmazott programjaikkal nem lépnek ki a közvélemény elé. A február 18-án megtartandó városi pártértekezlet jelentőségét éppen ezért abban is látom, hogy összegezheti, alkotó módon továbbfejlesztheti a pártszervezetek tapasztalatait, és határozott programot adhat a jövőre.

Sarlai Péterné: Jó két évvel ezelőtt a közoktatás addigi rendszerét elkezdte felváltani a lassan önállósuló iskolák rendszere. Ez a folyamat pedig más, nagyobb mozgásteret jelentett a pedagógus pártszervezetek számára is. Más tartalommal telítődött 1986 szeptemberétől a pártmunka nálunk, mint ahogy azt a régebbi — végrehajtó típusú — iskolarendszerben megszoktuk. Egy olyan iskolában ugyanis, ahol a működéé célját, tartalmát és módszereit kívülről, Illetve felülről határozzák meg, egyszerűen talajtalan a pártmunka lényege: a stratégiai célok kitűzése, a pozitív folyamatok támogatása. Az 1986-ban bevezetett oktatási törvény azáltal ad értelmet, tartalmat a pártmunkának, hogy a működés fő kérdéseiben való döntések az iskola jogosítványaivá válnak, a nevelés-oktatás döntésre érett problémáit az iskola falain belül kell megoldani.

D. H.: Az önállósuló iskolák új, az eddiginél kedvezőbb helyzetet teremtettek a pedagógus pártmunkások számára is. De azt is hallhattuk egy pedagógusfórumon a minap, hogy iskoláinkban még mindig erősen él a paternalista szemlélet, és az ilyen oktatási intézményektől nem lehet elvárni, hogy demokratizmusra neveljenek.

Sarlai Péterné: Természetesen két tanév kevés ahhoz, hogy a minőségi változás napi gyakorlattá váljon. Ahhoz például, hogy egy pedagógus képes legyen tanítványait a demokrácia „játékszabályaira” gyakorlat közben megtanítani, neki is olyan térben kell mozognia, ahol tőle is ezt várják el. Az eltelt időszakban a pártszervezetek elsősorban abban vállaltak részt, hogy a tagság felismerje érdekeltségét az önálló szakmaipedagógiai alkotómunkában, a neveléscentrikus isíkolia kdalakításábajn. Ezáiltal legyen képes a folyamatok élére állni, példát mutatni.

Kovács József: A pártértekezlet hatása hogyan érzékelhető pedagóguskörökben? Csak összejöttek a pedagógus kommunisták, eszmét cseréltek, mérlegre tették munkájukat, vagy e kommunista közösségek vitájának hatása kisugárzik az egész várospolitikára?

Sarlai Péterné: Egy meginduló folyamatot segített kiteljesíteni ez a pártértekezlet. Mindenféleképpen önbizalmat erősített, támogatta a kezdeményezéseket, de azt még nem lehet mondani — pár hét után —, hogy a felmerült új gondolatoknak a gya- Jur latban is lenne hatásuk. Az értekezlet

segített felismerni, hogy a mai politika általános követelménnyé fogalmazta a társadalom számára mindazt, amiben a közoktatás megújulását látja. Márpedig köztudott: egy adott kor iskolája a társadalmi gyakorlat által meghatározott.

D. H.: Mi a véleményük az egyetemi kommunistáknak a városi pártértekezletről?

Bak István: Az egyetemi pártértekezleten elhangzottak alapján indokoltnak tartjuk a városi és a megyei pártértekezlet ösz- szehívását. Egy olyan folyamat részeként fogjuk fel, amelyben fordulópontot jelent 1988 májusa, amikor egy korábbi politikai irányvonalon lényegi változtatásokat hajtottak végre. E fordulatot az alapszervexe- tekig bezárólag végre kell hajtani. Elébe kell menni az eseményeknek: általános igény, hogy mindenki tegye ki magát a megmérettetésnek. S adják meg a párttagság szélesebb körének azt a lehetőséget, hogy új módon tudjon véleményt mondani egy politikai gyakorlatról, és ahol úgy ítéli meg, hogy személycserékre van szükség, ott erre is módot kell nyújtani.

D. H.: Hasonlóan vélekedik Kovács József is?

Kovács József: Végeredményben már lezajlott a városban egy nagyarányú páirtér- tekezlet, hiszen a küldöttértekezleteken 17 ezer kommunista képviseletében nyilvánítottak véleményt. S ezek a küldöttek a fenti megállapításokat nem mindenben erősítették meg. Egyébként is nap mint nap megmérettetnek a mozgalom káderei. Ma a vita az életünk természetes része. Fontos, hogy legyen egy olyan program, ami mögé fel lehet sorakozni, és az is lényeges, hogy tisztességesen számoljunk el a múlttal. Mert ha nem tudjuk markánsan meghatározni, hogy mivel akarunk folytonosságot vállalni, és mivel nem, akkor ez a politikánk hitelét rontja.

D. H.: Mennyire hatékony most a pártmunka

az értelmiség körében?

Bak István: Ügy látom, hogy erőteljesebb szelektivitásnak kell érvényesülni a munkánkban. Ennek feltételeit részben már megteremtettük az egytestületes pártbizottságok létrehozásával. Korábban sokféle olyan határozatot tárgyaltunk, olyan kérdésekben is véleményt formáltunk, amire csak az energiánkat pazaroltuk feleslegesen. Most a szervezeti keretek megváltoztatásával a munkánk is hatékonyabbá válhat. Ugyanakkor bizonyos területeken fennáll a kiüresedés veszélye, mert az újat még nem, a régit már neon akarják.

Kovács József: Amikor ilyen átrendeződési folyamat van az alapszervezetekben, még nem mindenütt találják meg a saját

feladataikat, a saját munkamódszereiket. A helyi pártbizottságok, így a városi pártbizottság nagy feladata, hogy ebben segítsék őket, a partneri viszonyon alapuló konzultációkkal.

Berkő Péter: A mi pártértekezletünk alapvetően jó hangulatú értekezlet volt, rendkívül nyíltan és kritikusan vettük számba gondjainkat, de a végkicsengést tekintve optimisták vagyunk. Az egészségügyi párttagság soraiban is jelen van a visszarendeződéstől való félelem, ugyanakkor azt is látják, hogy az utolsó fél évben kedvező irányú folyamatok vannak kibontakozóban, a társadalom jelentősen demokratizálódik. A jónak ítélt döntések végrehajtási ütemét illetően azonban már türelmetlenség érezhető. Mindenki politizál, mindenki véleményt mond, és egyre kevésbé elnézőek a kedvező tendenciák megvalósulását fékező jelenségekkel és személyekkel szemben. Az országos pártértekezlet döntéseit illetően maradt ugyan némi hiányérzet az emberekben, de a személyi változások hangulati hatása nagyon kedvező volt.

D. H.: A pórt iránti bizalom nem választható el az intézményi, városi, megyei és országos szintű párt-tisztségviselők személye iránti bizalom kérdésétől.

Berkő Péter: Ezt a bizalmat időről időre valóban fel kell mérni, meg kell újítani, erősíteni. Ahol ez megtörténik, ahol erre lehetőséget kap a párttagság, azt bizalom- növelő lépésnek tekinti. Jól vezetni is csak megfelelő bizalom birtokában lehet, ez hitet, erőt és tekintélyt ad. Örülök, hogy lesz városi pártértekezlet, mert segíthet néhány eddig nem észlelt fékező erő feltárásában, az eddigi jó törekvések megerősítésében, új követelmények megfogalmazásában. Meg kell azt is mondanom: a városi párt- és tanácsi vezetést illetően területünkön egyetlen személlyel kapcsolatban sem hallottam eddig bírálatot.

Kovács József: A küldöttértekezleteken többnyire azt fogalmazták meg, hogy a saját területükön nincsenek nagyobb gondok, inkább felfelé mutogatnak. Tehát többet kellene foglalkoznunk a jövőben saját gondjaink megoldásával.

Berkő Péter: Azt, hogy az egészségügyi dolgozók életkörülményei és az egészségügyi ellátás feltételrendszere javuljanak, nem itt fogják eldönteni, hanem országos szinten. Az ideológiai kérdésekben is kongresszusi, illetve országos szintű döntésekre van szükség. Számomra nem szimpatikus azzal ingerelni] a párttagságot, hogy ne foglalkozzon országos gondokkal, csak a helyiekkel. Negyven év keserű tapasztalatai alapján igenis jogunk van beszélni az országos gondokról. Az. persze igaz, hogy a cselekvést a politizálás, vitatkozás, mutogatás nem pótolhatja. A központi és a helyi döntéseket is helyben kell végrehajtani. Nekünk ebben a kérdésben nincs lelki- ismeret-furdalásunk. Az egészségügyi pártbizottság a város orvosvezetői többségének bizalmát élvezi, javaslataikat képviselve számos területen kezdeményezett változtatást. Szeretnénk, ha nagyobb befolyásunk lehetne a dolgok menetére, ha jobb együttműködési készséget tapasztalhatnánk. Vannak olyan problémák, amiknek a megoldásához csupán szemléletváltozásra és jó intézkedésre van szükség, és pénz nélkül is lehetne segíteni a bajokon. Például újra kell szervezni az egész betegirányítási rendszert, mert ma — egy kis túlzással — nem az orvos irányítja a beteget, hanem fordítva.

D. H.: Segíti az egészségügyi munka színvonalának emelését az intézmények nagyobb önállósága?

Berkő Péter: A jó gazdasági szakemberekre is támaszkodni kell, példa erre a Megyei Kórház, amely belépett a bérklubba és önállóan gazdálkodik, jó eredményekkel, vagy a Semmelweis Kórház, ahol immár évek óta sikeresen működik az egyes osztályokig lebontott önálló dologi és bérkeretgazdálkodás. A saját küldöttértekezletünk vitája alapján kiadtunk az alapszervezeteknek megvitatásra egy tizenegy pontba foglalt feladattervet, amely tartalmazza az egészségügyi pártbizottság főbb törekvéseit. Ebben benne áll, hogy minden lényeges politikai döntésnek részesei szeretnénk lenni, méghozzá alkotó módon. Különösen a városi és megyei szintű, a mi életünket, a dolgozóink életkörülményeit és az egészségügyi ellátás feltételrendszerét meghatározó döntésekbe akarunk beleszólni. Ugyanakkor vállaljuk a döntések végrehajtásának a szervezését, támogatását is.

D. M.: Az értelmiségiek körében dolgozó pb-nek és a párttitkároknak nagyobb-e most a tekintélye, mint néhány évvel ezelőtt volt?

Berkő Péter: Nem mondanám, hogy nagyobb, de ha arra gondolok, hogy a tágabb társadalmi környezetben ezzel kapcsolatban kedvezőtlen tendencia jelentkezett, akkor mi jó eredménynek tartjuk azt, hogy az egészségügyben — Információink és a küldöttértekezletünk véleménye szerint — nem csökkent a pártbizottság és a tisztségviselők tekintélye, presztízse. Ugyanakkor sokszor hálátlan feladat a titkároké, hiszen a párt egészével kapcsolatos bírálatokat legtöbbször nekik kell fogadniuk, s miközben bennük is vannak olykor kételyek, sőt indulatok, nekik kell válaszolni a bírálatokra.

Bak István: Mindenkinek, aki valamilyen tisztséget vállalt, osztoznia kell a felelősségben. Személy szerint sokat jelentett számomra, hogv egy megmérettetésnek megfeleltem.

Kovács József: Egészen röviden így fogalmazhatom meg a véleményem erről: ma a tekintélyt nem a „hatalom” adja meg a titkárnak, hanem az elkötelezettség, a szakmai hozzáértés, a változtatás képessége, és végül, de nem utolsósorban, a feddhetetlenség. Káderpolitikánk középpontjában e követelmények állnak.

D. H.: Milyen most oi értelmiség politikai hangulata?

Berkő Péter: Feszültebbé vált a hangulat az egészségügyi berkekben is. Az embereket reménnyel, bizalommal töltötték el az elmúlt hónapokban tapasztalt kül- és belpolitikai lépések, de nem tudják pontosan, hogy ezek a változások milyen irányt vesznek. Tartanak a demokratizálódási folyamatok esetleges megtorpanásától, és az élet- színvonal drasztikus esésétől.

Sarlai Péterné: Nálunk is igénylik, hogy az elmúlt évtizedek szocializmusának tapasztalatait dolgozzák fel elméletileg. De sokkal jobban várják azt, hogy mindaz, amit a párt elhatározott. a gyakorlatban is megjelenjen. Van bizalom a politika iránt a pedagógusok körében, de a változásokat lassúnak tartják, különösen az őket közvetlenül érintő állami szférákban. Türelmetlenség kétségkívül tapasztalható.

Bak István: Sokaknak elfogyott a hite, és jó néhányan ki is léptek a pártból. Ez ugyanakkor öntisztulásnak is megfelel. Május óta korszakos változások történtek a politikában, de látnunk kell. hogy igen gyorsan romlanak az életkörülmények, és köztük tovább romlott az oktatási intézményeké, így a Nehézipari Műszaki Egyetemé is. Ma az egyetemi ifjúság körében nagyok a feszültségek, erőteljes az alternatív szervezetek eszméinek befolyása. De e* jellemző a magyar felsőoktatás egészére is.

D. H.: Tudomásunk szerint az egészségügyi, ek küldöttértekezletén is megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen mértékben és milyen mód. szerekkel kell ma a pártnak érdekképviseletre vállalkoznia.

Berkő Péter: Vannak az egészségügyi dolgozóknak és az egészségügyi ellátásnak gondjai, és ezt mi nagyon jól látjuk. Kérdés, hogy ebben a helyzetben elég-e az érdekvédelmet kizárólagosan csak arrra a szakszervezetre bízni, amelynek tekintélye az utóbbi években jelentősen csökkent. Azon a véleményen vagyunk, hogy nem napi, problémákkal kell foglalkoznunk, de a legfőbb szakmapolitikai kérdésekben igenis határozott véleményt kell mondanunk. Az egészségügyi dolgozók életkörülményeit és az egészségügyi ellátás sorsát érintő főbb kérdésekben fontosnak tartjuk a pártbizottság politikai érdekvédelmi tevékenységét. Az egészségügyiek nem fognak sztrájkolni, kívánságainkat nem transzparensekre fogjuk felírni. De érdekeink nekünk is vannak, és ezek képviseletéről nem szeretnénk lemondani.

D. H.: Nemrég kapott rendkívüli béremelési lehetőséget az egészségügy. Ezzel kapcsolatban több észrevétel érkezett lapunkhoz, ezért rákérdeztünk, hogy milyen elvek szerint történt a szétosztás. Kiderült: mindenki azt hitte, hogy a minisztérium határozta meg, kinek kell adni, noha a minisztérium valójában azt mondta, hogy ök csupán ajánlásokkal éltek. Az intézetvezetők maguk dönthettek volna arról, hogyan osztják szét a pénzt. Ebben az esetben mit tett az egészségügyi párt- és szakszervezet?

Berkő Péter: Országosan, és az egészségügy egészét tekintve nagyon kevés tapintót kaptunk. Egy szűk réteg falvilianyozódott, a többség körében az elkeseredés nőtt. Abnormális dolognak tartam, hogy például a saját osztályomon az egyébként általam is nagyra becsült műtősnők és aneszteziológus nővérek bére a rendelkezést követően az orvosok többségének bére fölé emelkedett. Az egészségügyi pártbizottság nem kapott lehetőségiét a rendelkezés végrehajtásának mikéntjét befolyásolni.

Sarlai Péterné: Én egy másik példát mondok. Az iskolákba a szakmai-pedagógiai önállóság mellé január elsejétől odakerült a létszám- és bérgazdálkodás is. S ha például nyugdíjba megy egy magas bérrel rendelkező pedagógus, most már a teljes bére ott marad az intézménynél. Nagy kérdés — ha a helyére alacsonyabb bérűt találnak —, mi legyen a „maradékkal”? Megjelennek a különböző érdekek. A KISZ például azt javasolja, hogy a p>ályakezdók- nek nagyon alacsony a bére, tehát adjunk a fiataloknak magasabb bért. A szakszervezet azt javasolja, hogy a családanyák, a középkorúak kapjanak. Egy pártszervezetnek viszont ezeknek az érdekeknek — bármennyire jogosak is — fölé kell emelkednie, és magasabb érdekeket kell képviselnie. Ha tudja például azt, hogy a szülők azt szeretnék: nyelvtagozat induljon az iskolában, akkor a társadalmi igényre való tekintettel a pártszervezet azt javasolja, hogy vegyen fel az iskola egy ió fizetésű nyelvtanárt, és induljon nyelvtar gozat, amennyiben ehhez az egyéb feltételek is biztosíthatók.

Bak István: Természetesnek tartom, hogy az alapvető érdekeket mindenképpen képviselni kell a pártnak, s a pártszervezeteknek kell kialakítaniuk az álláspontjukat. Ez semmiképpen sem kerülhető meg. Állást foglalunk abban, hogy milyen irányban fejlődjék egyetemünk, hogyan korszerűsítsék az oktatást, milyen hangsúlyos témákat kell a kutatásnak képviselnie. Megvizsgálni egy adott helyzetben azt, hogy milyen létszámcsökkenést hajtsanak végre az oktatóknál. A pártszervezet állást foglalt abban is. hogy meg kell állítani az egyetem oktatóinak körében az elöregedési folyamatot. Ezt képviseljük, és ha kell, az álláspontunkat ütköztetjük.

Kovács József: Abban egyetérthetünk, hogy az érdekérvényesítés politikai feladat. De mint az imént említett példák is bizonyítják: a módszerek, az eszközök a problémák szerint különbözők lehetnek. Bátran vállalhatja az ilyen ügyeket politikai szinten is a pártszervezet, mint az érdekérvényesítés egyik lehetséges módját. A pártszervezetek kritikai érzékenységét mutatja: az adott esetben felismerik-e, hogy ez milyen sok ember érdekét sérti, és hogyan befolyásolja a munka színvonalát.

A városi pártbizottság álláspontja az — amint a tézisekben is megfogalmazódott —. hogy az értelmiség helyzetének javítására irányuló törekvések közül azokat támogatja, amelyek együtt járnak az alkotó cselekvéssel, az értelmiségi munka színvonalasabb ellátásával. Megújulási törekvéseinknek egyik kulcskérdése, hogy elvi viták során tisztázzuk és egyeztessük a különböző társadalmi rétegek érdekeit az egész társadaloméval.

BÉKÉS DEZSŐ