Déli Hírlap, 1989. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
A DH várospolitikai fóruma A Tudomány és Technika Háza Megnyílt, tie késien van-e? Pezsgő szeliemi életet szeretnének j(c A kávéházat februárban nyitják meg. Az MTESZ nem adja bérbe, hanem saját maga üzemelteti a vendéglátóegységet. Vita a helvéről Szobrot Széchenyinek! Levélbe foglalt szavazat A miskolci Tudomány és Technika Háza ünnepélyes megnyitását megelőző napokban nem úgy festett az épület környéke, mintha valóban készen lennének a kivitelezők a munkálatokkal. Azután az átadással úgy tűnt, helyére került minden, de mégis soka.i rebesgetik a városban, hogy jócskán maradt még elvégezni- való, az épület nem lett kész. Ezt látszott bizonyítani az is, hogy az átadás zajos pillanatai után csendbe burkolódzott a nagy ház, életnek nyomát nem nagyon látni. Lendvai Ferencet, az MTESZ megyei szervezetének ügyvezető titkárát, a ház igazgatóját felkeresve, elsőként az előbb leírtakról érdeklődtünk: — Nincs ebben semmi titok: a beruházás nem zárult le, csak a műszaki átadás történt meg. Hogy mennyire volt készen a Technika Háza? Azt mondhatom, hogy 95 százalékos a megvalósulás. Az 5 százalékot pedig a következők teszik ki: nem nyílt még meg a kávéházunk, most alakítjuk a tetőtérben az energiagazdálkodással és. szaktanácsadással kapcsolatos kiállítást, és az időjárás téliesre fordulása miatt maradt még a külső téren egykét simítanivaló, például a szegélyek lerakása. Természetesen, mint minden beruházásnál, akadnak apróbb hiánypótlási munkák is. A környezeti kultúra mozgalom kétéves múltjának eddigi tapasztalatairól is tárgyal holnapi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. Napirendre tűzik azt a jelentést is, amely a városi kommunális hulladék elhelyezéséről szól. Ezen az ülésen még számos fontos kérdésről tárgyal a bizottság: például a Széchenyi út 94. számú ház 23 lakásának értékesítéséről... A Széchenyi út 94. szám, a Tulipán-tömb új épülete, amelyet a felrobbantott ház helyére építettek a Mese cukrászdával szemközt. Arról már döntött decemberben a bizottság, hogy az itt megépült lakásokat értékesíteni kell. A szakemberek három javaslatot dolgoztak ki arra vonatkozóan, hogy milyen áron adják el ezeket az otthonokat. Az első variációban nem számítják bele az árba a melléklétesítmények, a közművesítés, a parkosítás költségeit, mivel ezek a munkálatok az egész tömb rehabilitációját is szolgálták. A kettes változatban ezeket az előbb említett költségeket is beleszámolják az árba, a harmadik javaslatban pedig még ezt az árat is meg— Milyen minőségben készült el ez a létesítmény? — A magyar építőipari gyakorlat átlagán jóval felül produkáltak a kivitelezők. Ehhez nagymértékben hozzájárult az építész, Bo- donyi Csaba aktív részvétele a kivitelezés irányításában. — A ház egyelőre üresnek tűnik. Mikor lesz itt élet? — Most tartunk ott, hogy egyenként beköltöznek az egyesületeink. Ezen a héten szeretnénk ezzel végezni. Az, hogy mennyire lesz pezsgő élet a Technika Házában, az elsősorban magukon az egyesületeken múlik. A ház és a megyei szervezet vezetői csak összehangolják a kezdeményezéseket, és nem kívánnak semmit ráerőltetni az egyesületekre. Az a cél. hogy a Tudomány és Technika Háza az alkotó értelmiség szellemi életének központja legyen ebben a térségben. A ház ügyeit és az MTESZ megyei szervezetének munkáját nem akarjuk, és nem is lehet szétválasztani. Az épület az egyesületekért van, és az eddiginél jóval tágabb kereteket nyújt a munkájukhoz. Ez’ kicsit kényszerítő erő is, hiszen egy ilyen lehetőséggel a kezünkben, a szervezeti életnek jóval kezdeményezőbbfejelik egyszázalékos biztonsági, egyszázalékos szavatossági és kétszázalékos bonyolítási költséggel. A hármas változat hozza a legtöbb bevételt a tanácsnak, a második már kevesebbet, az első pedig 2 millió 249 ezer forint ráfizetéssel jár a tanácsi kassza számára. A szakemberek azt javasolják, hogy a kettes változatot fogadja el a bizottság, amely szerény bevétel mellett megtérítené a költségeket. Természetesen a bizottság dönt arról, hogy melyik változatot fogadja el a holnapi ülésén. így tehát csak csütörtökön derül ki, hogy a lakásokat 27 308, 29 453, vagy 30 605 forint átlagos négyzetméterenkénti összegért hirdetik majd meg. Az értékesítéskor — ha egy lakásra több vásárló is jelentkezik — a magasabb készpénzfizetést felajánlók nyernek. D nemcsak ezt javasolják a bizottságnak elfogadásra, hanem azt is, hogy a magánszemélyek mellett intézmények és vállalatok is vásárolhassanak a lakásokból. Egyébként a legnagyobb lakás 106 négyzetméteres, a legkisebb pedig 38. (k—ó) nek kell lenni az eddiginél. Egyébként az első igazi nagy rendezvényünk tavasszal lesz, amikor megkezdődnek a műszaki hetek. — Jó dolog egy ilyen szép házban dolgozni, de ki viseli majd a fenntartás költségeit? — Való igaz, hogy a ház fenntartási költségei igen magasak. Az is tény, hogy a társadalmi szervezeteknek juttatott állami támogatás mértéke egyre kisebb, ezért az MTESZ számára is az önfenntartó gazdálkodás a cél. Ezért is hoztunk létre a ház égisze alatt egy fővállalkozási irodát. Az építőipari beruházások menedzselésétől a kulturális rendezvények szervezéséig sok mindenre vállalkozunk. Az a cél, hogy az egyesületeket jobban bekapcsoljuk a termelő munkába, másrészt pedig olyan vállalkozásokat hozzunk létre, amelyből többek között kitermelhető az a haszon is, amiből fenntartható a ház. — Amikor társadalmi összefogással épült a ház, sokan mondogatták: vajon, akik áldoztak erre a célra, mennyire fogják megengedni, hogy a ház mindenkié, nemcsak az egyesületi tagoké legyen ... — A ház nyitott. Nemcsak olyan értelemben, hogy a TIT-től. a Gazdasági Kamaráig együtt kívánunk működni minden társintézménnyel, hanem úgy is, hogy a rendezvényeinkre minden érdeklődőt szívesen látunk. El is várjuk, hogy országrészünk alkotó értelmisége tekintse otthonának ezt az épületet, és használja ki technikai, építészeti lehetőségeit. Valóban szellemi centrumot szeretnénk, és ezt nemcsak a szűkén vett, a reáltudomány körében mozgó kezdeményezésekkel segítjük. Februárban megnyílik kávéházunk, amelyben színvonalas klubéletet szeretnénk, nagytermünkben pedig — amelynek jó akusztikájára ügyelt az építész — helyet kívánunk adni koncerteknek is. (ki ss) Többször Is Irtunk rőla, hogy a köztéri szobrok elhelyezésekor ezentúl döntő lesz a városlakók véleménye. Számunkra ez az elhatározás — amely a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén született — azért is fontos, mert lapunkban szavazhattak először a miskolciak: több szobor közül melyiket vásárolja meg a tanács. Városunk lakói többször is kifejtették egyet nem értésüket a szobrok elhelyezésével kapcsolatban. Nem helyeselték például az Avasdélen, a postaépület melletti térplaszlika megvásárlását és felállítását. És többen véleményt nyilvánítottak azzal kapcsolatban, hova tegyék azt a reprezentatív szö- kö kutat, amelyet eredetileg a Tanácsház térre terveztek. Legutóbb arról is szó esett lapunkban, hogy a Miskolci Városszépítő Egyesület kezdeményezésére szobrot állítanának Miskolcon a nagy magyarnak, Széchenyi Istvánnak. De vajon hol álljon a Széchenyi-szobor? Ig- lói Gyula levélben küldte el ez ügyben „nyflt szavazatát”, elemezve az eddigi elhelyezési javaslatokat: „Nem új dolog, hogy a város vezetői párbeszédre vagy éppen szavazásra kérik a városlakókat, a közösséget érintő fontos ügyekben. A módszer a reform része, megismétlődése bizalmat ébreszt és folyamatot garantál. Most a Széchenyi-szobor lehelyezéséhez kérik a miskolciak véleményét, szavazatait. Ismerve az eddig javasolt helyeket, mérlegeltem azok adottságait, hogy azok közül melyiket is válasz- szam? Szavazatomat, indokaimat a város közvéleménye elé tárom. A Szemere utca és a Széchenyi út sarkán legyen a legnagyobb magyar szobra, ahol a tenyérnyi helyet rövidesen pavilonokkal, utcabútorokkal tűzdelik meg? Ott, ahol a Forgó-híd átépítése még hátra van, s ki tudja, eíkószül-e 1990-re, a szoboravatásig? Netán a tervezett kerthelyiség övezné a szobrot? A hajdani házak lebontásával nyert helyen a felállított szobor merre nézne? Arccal nyugatra, a visz- szahelyezett autóbusz-megálló felé? Vagy a sétálóutca sokadalmát figyelné a szobor ércbe öntött tekintete, hátat fordítva a politikustársról elnevezett utcának ? Egyiket sem tartom jónak, és ezért én fordítok hátat ennek a helynek. Vizsgálgatom a következőt. a megyei könyvtár előtti helyet. A Tudomány és Technika Házával véglegessé vált e térség építészeti arculata. Innen hiányozna még a Széchenyi szobra, amikor a könyvtár előtti térplasztikát is elbontották a vizes medencéjével együtt? Ámbár, ha mégis itt lenne, merre nézne a szobor? Hátat fordítana a kultúra és a tudomány palotáinak? Más irányba vetné a tekintetét, keresve a róla elnevezett főutca helyét? Nem találom méltónak ezt a helyet sem, ahol időnként osztozni kellene a hagyományos ipari vásárok, más szabadtéri rendezvények színes forgatagával is. A közeli munkásmozgalmi emlékművel, a megkezdett népkerti szoborsétánnyal, a szakszervezeti székház előtti két szoborral elegendőnek ítélem meg a városrész köztéri alkotásokkal való ellátottságát. De ugyan mit keresne a Killián-délen kialakított közparkban a Széchenyi- szobor? A mai reformerek miért űznék ki szobrát hat kilométerre a Széchenyi úttól? Remélem, hogy szavazáskor nem emelkednek fel azok a kezek, amelyek a parkban levő, Kezek című alkotás közelében látnák a Széchenyi-szobor legjobb helyét! Széchenyi szobrát d Széchenyi térre! Ezt mondtam a Városszépítő Egyesület idei közgyűlésén, amikor az Avas alatti térre, gyakori szóhasználattal, a Tanácsház tér környékére indítványoztam felállítani a Széchenyi- szobrot. A hely különlegesen szép városképi értékeit mindenki ismeri. Egyetlen magyar városnak sincs ilyen természeti adottsága, hogy a három nagy magyar: Kossuth. Széchenyi és Bartók emlékét térfüzér őriz (hét) né! Mindhárom tér hátterében az Avas, a műemlékeivel és a város modern toronyszimbólumával. A középső térség lehet (ne) a Széchenyi tér. Ez a mostani szavazatom is! Hogy merre nézne az ezen az új téren felállított Széchenyi-szobor? Arra, amerre a Kossuth-szo- bor, azaz itt a tanácsháza felé. ahol az elhelyezéséről majd döntenek! Segítség, vagy üzlet? Bizonyára emlékeznek rá olvasóink: rovatunkban nyílt levélváltás kezdődött leveleit B. K. monogrammal aláíró olvasónkkal, aki kifogásolta, hogy a Széchenyi utca házait rosszul színezik, nem veszik figyelembe a színharmónia, a színalkalmazás törvényszerűségeit. Legutóbb felajánlotta segítségét is az átszínezéshez. Mi erre azt írtuk, hogy bizonyára szívesen fogadnák közreműködését, — de ehhez előbb tudni kéne, hogy ki rejtőzik a B. K. monogram mögött... Nos kaptunk egy újabb levelet B. K.-tól, aki is azt írja, hogy valóban hajlandó a színezés új terveit elkészíteni, házanként 5 ezer forintért... További feltételeket is szab: ha a város igenlő válaszát a Déli Hírlap útján megkapja, hajlandó megadni nevét és címét, azzal, hogy a város megbízása 15 napon belül megérkezik. S még egy feltétel a levélből: a munkák elkészülte után a város előkészíti, előterjeszti B. K.-t Ybl-díjra ... A fentiekhez úgy hisszük különösebb kommentár nem keli. Pusztán annyit tennénk hozzá, hogy a mostani forintra járó világunkban sem jó, ha valaki összetéveszti a segítségnyújtást az üzletkötéssel. Ami pedig a díjat illeti: reméljük, hogy a követelést viccnek szánta ismeretlen levélírónk ... Csütörtökön döntenek az árról Eladják a 7 u új lakásait
