Déli Hírlap, 1989. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-03 / 2. szám

Piacképes terméket — külföldi tőkével is Munkásgyülés a gépgyárban keztek. Béres Gyula a szak- szervezet érdekvédelmi mun­kájának erősítését szorgal­mazta. Qyapjas Sándor párt- alapszervezeti titkár kiemel­te: annak tudatában, hogy a külső feltételek megválto­zására nem számíthatnak, a párttagság túlnyomó része támogatja a keménynek tű­nő intézkedéseket. Bernáth József, az általános gépgyár igazgatója a gyárak, üzemek közötti együttműködés fon­tosságát hangoztatta. A nyolcvanas évek elejé­nek eredményei után a vál­lalat dolgozói nehezen vet­ték tudomásul a tavalyi veszteséget — mondotta Szűcs Erika, a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Pártbi­zottság titkára. A jelenlegi helyzet a vállalat által el­követett hibák mellett a világ- és a népgazdaságban bekövetkezett kedvezőtlen változások következménye. Hozzátette: ha már a mun­kanélküliség kialakulását nem sikerült megakadályoz­ni, a legfontosabb feladat, hogy legalább elviselhető szinten lehessen tartani. Sz. P. Az idén először, nem zárt ! ajtók mögött készül el Mis- | kolc költségvetésének terve­zete: e munkába bevonják a tanácstagokat, a társadal­mi és politikai szervek ak­tivistáit, a városlakókat. Több lépcsőben vitatják meg, eldöntve, mely felada­tokat kell elhagyni, a meg- maradtakat pedig milyen fontossági sorrendbe ajánla­tos állítani — írtuk tegnap. Mától részletesen ismertet­jük a tervezet több vonását j is. Akinek mindehhez bozzá­A szervezeti átalakítás és az ezzel ósszeiüggu érüenelt- segi rendszer volt a témája a Diósgyőri Gépgyárban teg­nap reggel megtartott muu- kasgyuiesnek. Kovács Zoltán, a Digép vezérigazgatója részletesen elemezte: miért zárták vesz­teséggel az elmúlt évet. El­mondotta, hogy termékeiket megdrágították az emelkedő költségek, s az ezek csök­kentésére tett intézkedések nem érték el céljukat. Mi­vel nem voltak képesek al­kalmazkodni a piac igényei­hez, termékeik egy része el­adhatatlanná vált. A szocia­lista országokba irányuló exportjuk visszaesett, és a tőkés országokba sem vol­tak képesek növelni szállí­tásaikat. Csökkent a terme­lés és az árbevétel. Az üte­mes munkát az anyagú any is gátolta. A gazdálkodási nehézségek miatt nem tehet­tek eleget fizetési kötelezett­ségeiknek, s emiatt több, alkatrészt és részegységet gyártó partnervállalat szü­neteltette szállításait. A ké­sedelmeken az év végi haj­rával sem lehetett úrrá len­ni. A szervezeti változások nemcsak átcsoportosítást je­lentenek: 1200 munkahelyet szüntetnek meg az idén. öt- hatszázan korkedvezmény­nyel nyugdíjba vonulnak és több száz dolgozónak új munkahelyet kell keresni. (Jelenleg 350-en vesznek részt átképzésben, hiszen a hiányszakmákban még min­dig kevés a kvalifikált szak­munkás.) Hogy a vállalat jobban alkalmazkodhasson a piaci követelmnyekhez, a kilenc gyáregységet négy önálló gyárrá szervezték át. Ezzel az intézkedéssel növekszik a mozgékonyságuk, de na­gyobb lesz a felelősségük is. Saját maguk alakítják ki piacpolitikájukat, de az ér­dekeltségi rendszer odahat, hogy csak annyit oszthatnak szét dolgozóiknak, amennyit megtermelnek. Az idei feladatokról szól­va a vezérigazgató elmon­dotta, hogy fokozni kell a tőkés exportot. Erre azon­ban csak akkor van esélv, ha korszerű gépeket és részegységeket kínálnak a vevőknek. A nyereséges ter­melés érdekében meg kell tanulni rövidebb határidő­vel, kisebb költséggel dol­gozni. ugyanakkor javítani kell a minőséget is. Lépése­ket tettek külföldi működő tőke bevonására, hogy új, a nyugati piacon kelendő áru­kat állíthassanak elő. Re- ménvt, keltő együttműködés alakult ki esv nvugatnémet és egy sváici céggel külön­féle keresett termékek gyár­tására. Az idei tervek ismertetése után hozzászólások követ­sorsolása Az Országos Takarékpénz­tár ma Hévízen, a SZOT Louis Saillant üdülőben ren­dezi meg a nyereménybetét­könyvek múlt év negyedik negyedévi (s egyben 150.) sorsolását. A sorsoláson minden, 1988. december 29- ig váltott, és a sorsolás napján még forgalomban lé­vő nyereménybetétkönyv részt vesz. A nyeremények kifizetése január 20-án kez­dődik. Nyeremény' betétkönyve + A Nehézipari Műszaki Egyetem szakemberei előtt is jól \ vizsgázott a Diósgyőri Gépgyár új terméke, a DHT—2 típu­sú, dízelmotoros, hidrosztatikus hajtású targonca. Az ilyen korszerű termékek kelendők. Kevesebbet fogyasztottunk Tü mázsa toyéi szálait meg a mán Az élelmiszerüzletek veze­tőinek véleménye szerint tavaly egész éven át keve­sebbel fogyasztottunk élelmi­szerekből. Karácsony után pedig annyi kenyér és hús maradt meg, amennyire a legtapasztaltabb kereskedők sem emlékeznek. A Miskolc Városi Tanács ellátásfelügyeleti osztályának reprezentatív felmérése is ezt igazolja, hiszen karácsony után mintegy 100 mázsa ke­nyér maradt az élelmiszer­üzletekben. A száraz kenyér­re pedig mostanában nem könnyű vevőt találni, mert ezt a mennyiséget már a ser­téshizlaldák sem tudják át­venni. Megmaradt a kenyér­tartalék a Miskolci Sütőipari Vállalatnál is, hiszen egyet­len üzlet sem kért után­pótlást. Az ünnepek alatt csak kevesen vették kenye­ret és péksüteményt a Mis­kolci Vendéglátóipar étter­meiben, ezekben is legalább ezer darab péksütemény szá­radt meg. Mintegy ötezer liter tej maradt meg karácsony után. Szerencsére ennek egy része féltartós volt, így néhány napig még árulhatták az üz­letekben. Baromfi- és tőke­húsból is jóval kevesebb fo­gyott, mint az elmúlt évek­ben. A hús nem ment kár­ba, hanem hűtőtárolókban várja a vevőjét. A karácsonyihoz hasonló gondokat okozott az élelmi­szer-kereskedők számára a szilveszter, amely most — a vásárlási kedvet tekintve — csak egy szokásos hétvé­gének feleit meg. Igaz, az úi évet köszöntő pezsgőből szilveszter előtt több ezer kartonnal adtak el a város­ban. A Pátriában például 12 ezer palack fogyott el. Hétfő reggelre 600 kiló kenyér, s emellett jó néhány tortaiap, kalács maradt az üzletben. Négyszáz liter tejből csak a fele mennyiséget tudták újra a pultokra rakni, ugyanis ennyinek nem járt még le a szavatossága. A tejszín vi­szont már nem forgalmaz­ható. Déligyümölcs még hét­főin délelőtt is volt az üz­letben. kókuszreszelékből azonban egyetlen zacskó sem maradt. Ismét a Miskolc' Sütőipar­nál száradt meg a tartalék­kenyér, s a Miskolci Ven­déglátóipari Vállalat üzletei­ben is csak elvétve akadt olyan, aki kenyérért, vagy péksüteményért ment az ét­terembe. Ki fiseti Kenyérnek mindig lennie kell a háznál. Így tartja ezt minden háziasszony. De nem annyinak, hogy az ünnepek után a szemétbe kelljen dobni a megszáradt felesleget. Ho­vá teszik azt a több száz mázsa száraz kenyeret, ami az üzletekben várta ki az évvégi ünnepeket? Miután a sertéshizlaldákban ennyit már nem vesznek ál, meglehetősen bizonytalan a sorsa a száraz kenyérnek. S a boltokban megsavanyodott tejnek ki fizeti meg az árát? Nyilvánvalóan az üzletek állják a cehhet, hiszer pár fillé­rért veszi vissza tőlük a tejipar. Noha az ellátásfelügyeleti osztályon minden évben megtartják azt az értekezletet, me­lyen az ünnepi kínálatot mérik fel a nagyobb élelmiszer- ipari vállalatok részvételével, ezen az eseményen a meny- nyiségekről nem esik szó. Azt, hogy miből mennyit rendel­nek az üzletek vezetői, maguk dönthetik el. Csakhogy a megrendelés először a vállalatok központjába kerül, ahol rendszerint „megfejelik” a számokat. Így aztán mindig több kenyér és tej érkezik a boltokba, mint amennyire számí­tottak, és természetesen az ünnepek után a felesleg árát is nekik kell vállalniuk. Ahogyan az ellátásért felelős taná­csi szakemberek látják: ebben is csak a nagyobb önállóság lehet a megoldás. Legyen pontosan annyi a kenyér, ameny- nyit megrendeltek, s — biztos ami biztos alapon — sehol sem tegyenek ehhez hozzá. (vadas) ge A pedagógusok nem tudták tavaly: sírjanak-e vagy nevessenek azon. hogy a közönsé­ges kréta is vagyontárggyá változott, amelyet óvni, félteni kellett az iskolákban. Tervkészítés, közös munkával (2,) Melyik uifunkat harapjuk? A működési kiadások az egészség ügy tői az oktatásig fűznivalója akad, tanács­tagjának tegye meg észre­vételeit! • HA ADNAK, EL IS KELL VENNI... Vajon mennyi juthat az idén a működési kiadásokra, azaz szociális ellátásra, ok­tatásra, közművelődésre, sportra, városüzemelésre, lakóhúz-felújítasra? A ren­delkezésre álló összeg a ter­vezet szerint 3,4 százalékkal több, mint tavaly. Ha arra gondolunk, hogy 16 százalé­kos áremelkedés volt 1988- ban, s az idén is aligha szá­míthatunk lényegesen keve­sebbre, akkor könnyen ki­kalkulálhatjuk, hogy 1989- ben az eddiginél kevesebből kell az előbb felsorolt fel­adatokat megoldani. Ez azt jelenti, hogy a városi intéz­ményhálózat biztonságos működtetését, az elfogadha­tó színvonalú városüzemelést és a tervszerű állóeszköz­megóvást anyagi lehetősége­ink nem teszik lehetővé — mindehhez még további, több mint 300 millió forint­ra lenne szükség! Ebben a helyzetben a tervjavaslat készítői az egyes ágazatok — a szociális ellátástól az út-, hídfenntartásig — ará­nyainak kialakításával pró­báltak választ találni arra, hogy honnan, mennyit ve­gyenek el. Az majd a vitá­ban dől el, hogy a jelenleg anyagi fedezet nélküli igé­nyekre juttatunk-e pénzt, vagy sem. — De ez azzal jár, hogy más céloktól kell megvonni a támogatást... Az egészségügyi, szociális in­tézmények üzemelését tekint­ve. a gyógyászati anyagokkal való ellátásban és a műsze­rezettségben kielégíthetők az igények, más vonatkozá­sokban azonban alacsonyabb j lesz a színvonal az ideinél. ! A szociális ellátásban 3 mii- | lió forint hiányzik — ez a tavaly is kiosztott segélye­ken felüli, különböző termé­szetbeni juttatások fedezete lenne. El kell majd dönte­ni, hogy melyik pénzforrás­ból vegyék el a milliókat Hasonló a helyzet a köz­ponti szűrőállomás teljes körű üzemeltetésével is. • JOBB HELYZET AZ ISKOLÁKBAN Az oktatásra remélhető­en 30 millió forinttal több pénz juthat, mint tavaly. Ez lehetőséget adna arra. hogy az eddigi feszültségeket enyhítsék, az oktatás felté­teleit elfogadható színvona­lon megteremtsék. Az okta­tásban dolgozók bérét azon­ban központi segítség nélkül nem lehet megnyugtatóan rendezni. Közművelődési cé­lokra, feladatokra is több pénz kellene, hiszen példá­ul nincs fedezet még a Mis­kolci Nyár rendezvényeire. A tanacsiestület döntésétől függ, hogy előteremtik-e ezt a pénzt, s ha igen, akkor azt az alapellátás, vagy a fejlesztési feladatok rovásá­ra teszik-e meg. Ugyanez a helyzet a sportfeladatok tá­mogatásánál ; van ugyan pénz a sportcsarnok üzemel­tetésére és a sportegyesüle­tek támogatására, de hiány­zik még 2,7 millió forint az ifjúsági információs iroda kialakításához, s a sport­egyesületek, szakszövetségek is több pénzt kérnek. Ha juttat erre a célra a tanács pluszpénzt, annak forrása újra csak az alapellátás, vagy a fejlesztés kasszája lehet. • VÁROSÜZEMELTETÉSI RANGSOR A városüzemeltetésben szomorú a mérleg: a jelen­leg rendelkezésre álló pénz még a legszükségesebb fel­adatokra sem elég. az utak, hidak, parkok állapota, a köztisztaság helvzete így to­vább romlik. Elkészült egy, a feladatokat rangsoroló lis­ta. A végösszege majd’ 70 millió forinttal haladja meg a rendelkezésre álló keretet. Nemcsak arról lehet hatá­rozni, hogy minek a rová­sára költsünk többet a vá­rosüzemeltetésre, hanem ar­ról is. hogy a feladatokat tel­jes körűen, vagy csak rész­ben hajtsák végre. Nem lesz könnvű választani, mert parkjaink állapota, köztisz­taságunk helyzete nem na­gyon tűr el újabb támoga­táscsökkentést ... Melyik Ujjúnkat harap­juk? — az eddig leírtakról leginkább ez a mondás jut eszünkbe. Az ujjharapás ad­dig még nem is tűnik olyan rettenetesen nehéznek, míg hasonló feladatok rangsorolá­sról kell dönteni. De miként tehető mérlegre például egy kulturális rendezvény úgy, hogy a másik serpenyőben mondjuk az alapellátás van? Ilyen döntéseket valóban csak széles körű vitában, teljes társadalmi nyilvános­sággal lehet hozni... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom