Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-17 / 297. szám

A szóvivő Sándor György lesz M. Kecskés-est és gála a nagyszínházban Opera, operett, musical 3(t M. Kecskés András pantomimművész Akik figyelnek a Miskolci Nemzeti Színházra, nyilván tudják, hogy az új szezontól a társulat tagja, pontosabban egyik vezetője M. Kecskés András pantomimművész. Ve­zető koreográfusi posztot ka­pott, ő azonban ehelyett in­kább a tánckar művészeti ve­zetőjének mondja magát. A közönséggel való személyes ta­lálkozásra ünnepi alkalmat ta­lált: Karácsony másodnapján mutatja be a nagyszínházban Vivaldi Négy évszak című mű­vére komponált önálló estjét. M. Kecskés Andrásnak ez ez ötödik műsora — 1985- foen született a produkció —, amely a pantomim nyel­vére „fordítja le” a zenében megfogalmazó« érzéseket, gondolatokat. (A Londoni Filharmonikusok nagyleme­zét Thomas Willbrandt szin­tetizátorjátéka, valamint szá­mos effekt gazdagítja, teszi vibrálóan izgalmassá.) Múlt és jövő között, az évszakok változásában, az elmúlástól való félelemben, az ellene vívott harcban áll előttünk az ember, a természet és a társadalom e különleges ré­sze és formálója, és meg­jelenítődik maga a termé­szet is M. Kecskés estjén. A produkciónak tapsoltak már Magyarországon kívül az NSZK-ban és Ausztriá­ban — mindkét országban visszatérő vendég M. Kecs­kés —, valamint Görögor­szágban. Az ünnepi alkalom most színházi ünnepet kínál a miskolciaknak. Még egy műsort ajánlunk olvasóink figyelmébe az év végére, a jövő év elejére, amely szintén M. Kecskés Andráshoz fűződik. Opera-, operett-, musicalgálát ren­dez, a nagyszabású show­nak több, mint nyolcvan közreműködője lesz. (Nagy kár, hogy egyeztetési gon­dok miatt épp szilveszter napján nem lesz műsoron a gála.) A Carmenból, A sevillai borbélyból, a Don Pasqu álé­ból a Traviátából, a Víg özvegyből, a Cigánybáróból, a Csárdáskirálynőből, a Bál a Savoyban-ból, a La Mancha lovagjából és a Hello Dollyból hangzanak el slágerek, mások mellett olyan művészek közremű­ködésével, mint Gregor Jó­zsef (vagy Szüle Tamás), Gyimesi Kálmán, Várhegyi Márta, Várkonyi Szilvia, Nagy Ibolya, Ábrahám Ist­ván, Komáromy Éva, Va­dász István, Horváth Zsu­zsa, Dankó Klári, Dézsy Szabó Gábor. A gálaest rendezője M. Kecskés And­rás, dirigense Molnár László és Kalmár Péter. Szóvivő­je pedig Sándor György, aki ilyen szerepben most először lép publikum elé. A Négy évszak című M. Kecskés-est december 26-án délután 5-kor kezdődik. A gála a következő napokon, időpontokban lesz műsoron: december 29-én és 30-án es­te 7-től, január 1-jén dél­után 5-től, 7-én este 7-től, 8-án délután 5-től. Jegyek már (még) kaphatók a szín­ház jegyirodájában. Sz— A diósgyőri strand és szauna területén Ősvadásztáborok November utolsó napján, ko­ra reggel, itt állunk a diós­győri strand gyepszőnyegén, a szauna-fürdő lassan korhadozó faépületének közvetlen szom­szédságában. Fejünk fölött ha­talmas mésztömbök feszülnek, lábunk előtt keményen össze­fagyott földkupacok várják a „megváltó” csákánycsapáso­kat, hogy visszakerüljenek oda, ahonnan az elmúlt napokban vétettek. Ez a rengeteg föld, kő, téglatörmelék ősrégészeti feltárás céljából került ki eredeti helyéről a nyári hó­napokban szépen gondozott, ám az erős őszi fagyoktól igencsak megtépázott gyep­re, hogy híradással szolgál­jon a tőlünk időben oly igen távoli jégkorszak emberé­nek életéről. A közeli, mintegy 15 mé­ter távolságban lévő Díós- győr-Tapolca barlangot már 1882-ben kutatta Szendrei János, 1932—34-ben dr. Sa- ád Andor, majd 1973-ban dr. Hellebrandt Magdolna vezetésével, Tóth Lajos és Kordos László közreműkö­dése mellett, a Herman Ot­tó Múzeum végzett itt lelet­mentő ásatást. A stafétabotot most dr. Ringer Árpád ős­régész vette át elődeitől (kik­nek Saád Andor és Tóth Lajos személyében szakmai indíttatását is köszönheti), aki egyébként megszállottan elkötelezett híve azon fran­cia régészkonc epedének, mi­Szölelésének 75. évfordulóján Emlékezés Szabó Lajosra Képt ár a Hősök terén A volt Minorita rendház a Hősök terén jelenleg kollégi­umként működik. Azt terve­zik, hogy ebben az épület­ben lehetne kialakítani a városi képtárat, mert a Her­man Ottó Múzeumban lévő "kiállítás az értékes képző- művészeti anyagnak csak egy részét tudja bemutatni. Az viszont tény, hogy a ró­mai katolikus egyház 1990-ig felújítja a volt rendház mel­letti templomot. A tapasztalt, önzetlen kom­munistára emlékezünk, szüle­tésének 75. évfordulóján. Élet­útja azoké, akik erejüket so­hasem kímélve dolgoztak a szocialista társadalom építé­sén. Még csak most lenne 75 éves, de már 32 éve nincs kö­zöttünk Szabó Lajos, a harcos­társ, a fiatalok nevelője, a ki­váló katona. Miskolcon született 1913. december 17-én. Megjárta a legszegényebb emberek gyer­mekeinek keserves útját, ette a cseíédfiúk keserű ke­nyerét. Munkanélküliségben eltöltött néhány hónap után, 1938. február 1-jén behívták katonának. A háborús hely­zet és más körülmények ar­ra kényszerítették, hogy to­vábbra is katona maradjon. 1940 őszén került a levente­parancsnokságra, ímoki be­osztásba. Az ott dolgozó tisztek hamarosan ráruház­zák a parancsnokság min­den munkájái, még azt is, amelybe nem lett volna sza­bad betekinteni legénységi állományú személynek. Mint visszaemlékezésében írja: ,,Ez a helyzet lehetőséget adott arra, hogy fegyvere­ket. lőszert és felszerelést gyűjtsék a kezelésemre bí­zott raktárakban. Az egész háború folyamán hittem ab­ban. hogy egy olyan ipar­vidéken, mint Miskolc —, melynek környéke is alkal­mas a partizántevékenység­re — előbb vagy utóbb kell, hogy létrejöjjön az ellenál­lási mozgalom.” Az 1944. március 19-én bekövetkezett német meg­szállás után szemtanúja volt a miskolci fiatalság spontán tüntetésének, melyből kivet­te részét a diákság is, kü­lönösen a tanítóképző. ..Ezek láttán határoztam el. hogy megpróbálok ellenállási cso­portot szervezni, melynek elképzelésem szerint az lett volna a feladata, hogy za­varja a fasiszták tevékeny­ségét. Kezdtem válogatni az embereket. Ez volt a 17 ipa­ri tanulóból álló levente­csapat, melynek tagjai rend­szeresen harcászati és éles lőszerrel végrehajtott gya­korlatokon vettek részt, a Sajó-parti sportpálya és a hepehupás Fecskeszög kör­nyékén.” Szeptember végén kiadtak egy rendeletet: mindenhol meg kell szervezni a nem­zetőrséget, amelynek az lett volna a feladata, hogy se­gítsen feltartóztatni az „el­lenséget”. Felállítása a le­venteparancsnokságok teen­dője volt, s így ennek a munkának nagy részét Sza­bónak kellett elvégezni. Mint írja: „Arra töreked­tem, hogy az általam már ismert, megbízható fiúkból minél több hozzájusson le­gális fegyverviselési joghoz. Ez a nemzetőrség igazolvá­nyával vált lehetővé. A leg- megbízhatóbbakból — a nemzetőrség szervezésének kezdetén — magam mellé vettem néhányat és kiépítet­tem egy törzset. .. ” Az ekkor már mind job­ban erősödő diósgyőri ellen­állási mozgalom vezetői fel­ismerték a Szabó-csoport­ban rejlő fegyveres erőt. A nemzetőrség csatlakozott a MOKAN-hoz, amelynek a magyar ellenállási mozga­lomban betöltött szerepe és jelentősége ismert. A felszabadulás után Sza­bó Lajos a közrend megszi­lárdításában tevékenykedik, majd Szerencsen párttitkár. Az MKP miskolci bizott­ságának javaslatára a Kos­suth Akadémiára kerül, ahol kiváló eredménnyel végez, s ezért a Szovjetunióba kül­dik, s ott ugyancsak ki­váló eredménnyel elvégzi a kétéves akadémiát. Hazaté­rése után Budapesten és vi­déken magasabb egység tör­zsében dolgozik, majd tel­jesül a vágya: a mezőtúri iövészezred parancsnoka lesz. Az ezred rövid idő alatt átlagon felüli ered­ményt ér el, ezért maga­sabb parancsnoki beosztásba kerül. Családja már Debre­cenben van, és velük indul el 1956. október 23-án Bu­dapestre egy értekezletre, ahonnan többé már nem tér vissza. Október 24-én jelentkezik a Honvédelmi Minisztérium­ban, és itt tudja meg, hogy az értekezlet elmarad, és azonnal megbízzák több, fontos feladattal. Tóth La­jos ezredes vezetésével vál­lalja a munkásmilíciák meg­szervezését, és október 28- án jelentkeznek Mező Imré­nél. A tervüket már nem tudják megvalósítani. A Köztársaság téri pártszék­ház ostromakor az ellenfor­radalmárok meggyilkolták Szabó Lajos ezredest, tár­saival együtt. Ma délelőtt Miskolcon, a Hősök temetőiében levő sír­iánál koszorúzási ünnepsé­gen emlékeznek meg példa­mutató életútjáról. Antal Ferenc HASOGATÓ A DK^SGYŐR-TAPOLCA BARLANG előtti Ásatásból szerint a barlangok előteré­nek, közvetlen környékének feltárása még fontosabb in­formációkat tartogat az archeológus számára, mint magában a barlangban vég­zett ásatás. Ilyen elképzelés alapján került sor a Diós- győr-Tapolca barlang kör­nyékének vizsgálatára. Bár itt most csak egy 3X2 méteres kutató szelvény „boncolása” volt a feladat, már a szükséges és nélkü­lözhetetlen tudományos vizs­gálatok elvégzése előtt nyu­godt lelkiismerettel állíthat­juk: a munka nem volt ered­ménytelen. Ásónyomnyi mélységből középkori tégla­padló, mázatlan cserépdara­bok bukkantak felszínre, egy ismeretlen rendeltetésű, valószínűleg a várhoz tar­tozó, nagyobb kőépület vas­kos alapfalainak társaságá­ban. Az első, valóiban ősikőkori település rétege 240 centi­méter körül jelentkezett, va­lószínűleg a Szeleta-kultú- rához tartozó leletekkel. Az ásatás fő célja tulajdonkép­pen a középső kőkorszak idősebb őstelepüléseinek ki­mutatása volt — és ez si­kerrel járt Számos, a Tau- bach-d régészeti kultúrára jellemző kőeszköz és gyártá­si hulladék került elő 4 mé­ter mélységből. Becsült ko­ruk 110 000 év körül mozog. Ez a réteg gazdag csont- anyagot is szolgáltatott — barlangimedve-fogakat, gyapjasorrszarvú-marad- ványokat és más, feldolgo­zásra váró őslénytani lele­tet. A települési felszín külön­legessége egy ismeretlen, esetleg kultikus rendelteté­sű, ovális alakú „kőpakolás” részlete. Ehhez jellegzetes formájú, megközelítőleg azo­nos méretű porfirit kavicso­kat gyűjtött össze és hasz­nált fel az ősember. Teljes feltárása kívánatos lenne — ez azonban anyagi nehézsé­gek miatt a távoli jövő fel­adata. A több, mint 25 köbméter, részben összefagyott föld ki­termelése és visszatermelése nem volt könnyű feladat, — próbára tette a munkában részt vevő társaság erejét, kitartását. Különösen a „visszatemetés” hosszú órái maradtak emlékezetesek, Majoros Zsuzsa hidrogeoló- gus, Jolánka néni nyugdíjas, Regős József barlangkutató, valamint Ringer Árpád és jómagam számára. Végül i« közös erőfeszítésünk „gyü­mölcsét” december első nap­ján új havával borította be az ég. Bozsik István Karácsonyi J múzeumi hangverseny Karácsonyi hangversenyt rendeznek holnap délután a Herman Ottó Múzeum Fel­szabadítók úti épületében, a képtárban. Az 5 órakor kez­dődő koncerten a Gál Ká­roly vezette Reményi Ede Kamarazenekar játszik. Mű­soruk : Rakov Szimfoniettá- ja, Britten Simple symphony- ja és Händel Vizizenéje. A MISKOLCI KÖZTERÜLET-FENNTARTÓ VALLALAT felvételre keres gépkocsi- vezetőket „C kategóriájú vezetői engedéllyel, legalább S éves gyakorlattal és lehetőleg miskolci lakost JELENTKEZNI LEHET: Miskolc, József A. u. 65. sz. a szállítási részlegvezetőnél.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom