Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-29 / 306. szám

a miskolciaké a szó Postacím- Déli Hírlao Miskolc. 3501. Pf.: 39 — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket. hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Tisztább lesz a Zsarnai? Tűrhetetlen állapotok uralkodnak a Zsarnain. Piaci na­pokon az elvonuló árusok hihetetlen mennyiségű szemetet hagynak maguk után. Elhagyott csatamezőre emlékeztet ilyenkor a táj. Mindez már csak azért is megengedhetetlen, mert a piacfelügyelők a vásározóktól kíméletlenül bevasal­ják a helypénzt. Ezt mind a terület takarítására kellene fordítani! — javasolták már igen sokan a legkülönbözőbb fórumokon. Legutóbb például a városi tanács ülésén került szóba az ügy. Az egyik tanácstag mielőbbi megoldást sür­getett a környékbeliek nevében. De vajon lesz-e végre meg­oldás? Egyáltalán, mire költik a helypénzt? Ezekre a kér­désekre kerestünk választ. Petri Jánosnétól, a Piac- és Vásárcsarnok-felügyelőség in­tézményvezetőjétől megtudtuk, hogy az árusoktól beszedett helypénzből kell gazdálkodniuk. Ebből finanszírozzák a mis­kolci piacok üzemeltetését, fenntartását, takarítását. Ha több a bevételük, mint a kiadásuk, a különbözetet a városi tanács számlájára fizetik be. A bevételek összege egyébként változó. Mert például hiába olyan zsúfolt néhanap a piac, hogy moccanni is alig lehet, a portékájukat kínálók jelen­tős része nem magyar állampolgár. Márpedig helypénzt az érvényes belügyminiszteri rendelet szerint külföldiektől nem kérhetnek. Azzal persze a piacfelügyelőségen is tisztában vannak, hogy valóban hihetetlenül szemetes a Zsarnai. Eddig egy takarító kisiparost foglalkoztatlak, az ő dolga volt rendben tartani a környéket. Am a jelek szerint akkora feladattal, mint amekkorát a Zsarnai tisztán tartása jelent, már nem tudott megbirkózni. A felügyelőségen éppen ezért úgy ha­tároztak, hathatósabb megoldás után néznek. A választásuk a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalatra esett. Velük kötötték most meg a szerződést. December 28- tól már ennek a cégnek a dolga, hogy szerdán, pénteken és szombaton kitakarítsa a piacot és a környékét. A felügyelő­ségen bíznak benne, hogy jól döntöttek, s ezután kevesebb okuk lesz a panaszra a Zsarnai miatt a miskolciaknak. Az igazi persze az lenne, ha a vásározók valamennyien betartanák az érvényes tanácsrendelet előírásait — mon­dotta Petri Jánosné. Az árusok kötelessége volna ugyanis rendben tartani a sátruk, az asztaluk környékét. Eddig hat­hét felügyelő teljesített itt rendszerint szolgálatot, de nem tudtak érvényt szerezni a tanácsrendelet paragrafusainak. Hiába figyelmeztették az árusokat a rendelkezésekre, a sza­vuknak nem volt foganatja. Falra hányt borsónak bizonyult az is, amikor a vevőket intették: ne dobálják el úton-út- félen az üres műanyag zacskókat, papírtasakokat... Persze, ahogy az éremnek is legalább két oldala van, itt tem elegendő csupán a vevőket és az eladókat kárhoztatni. Hiszen még ha szándékukban állt volna, gyakran akkor sem tudták volna hova dobni a szemetet, olyan hamar meg­telnek a hulladékgyűjtők. Januártól viszont már ezt az in­dokot sem tekinthetjük elfogadható kifogásnak. Ekkorra ké­szül el várhatóan az a tíz darab nagyméretű szeméttároló, amit a Zsamaira szántak. Ezekben már jócskán lesz helye a hulladéknak..... B. A. Kedves szóval kínáltak 71 éves, nyugdíjas, egyedül élő asszony vagyok. Nagyon meg­örültem, amikor a vá­rosi tanácstól, gondos­kodásuk jeleként két darab, egyenként 150 forint értékű ebédje­gyet kaptam. Elmen­tem a lakásomhoz leg­közelebbi vendéglőbe, ám ott az örömömbe már jócskán vegyült üröm is. Langyos vizet tálaltak, amit levesnek tituláltak. A második fogás két kis szelet hal volt, utána száraz sütemény, majd egy üdítő és egy kávé kö­vetkezett. Választási lehetőségem nem volt. Másnap egy belvá­rosi étterembe tértem be. Ismét felderülhe­tett az arcom; telje­sen más volt a kiszol­gálás, mint a másik helyen. Választanom lehetett, így én dönt­hettem el, hogy mit egyek. Ráadásul ud­variasak voltak velem. Ég és föld volt a ket­tő között a különbség. Jobban esett a falat, hiszen kedves szóval kínálták. K. GL Miskolc Faügyek, ünnep után... Igazán pompás példány ez a 10 méter magas kará­csonyfa. A Vörösmarty (a volt 11. számú) Általános Iskola aulájában állították fel még az ünnep előtt. Az óriási fenyőt az intézmény szülői munkaközössége és az itteni úttörőcsapat szerezte be. Dísz is jutott bőséggel a tűlevelekre. Valamennyi füzért, papírláncot az iskola napközisei és a rajzszakkör tagjai készítették el. Fenyő- ynnepséget is tartottak de­cember 22-én. A gyerekek műsora nagy sikert aratott a társaik és a szüleik kö­rében. * A karácsony a szeretet, a békesség, az együvé tarto­zás igazán szép ünnepe. Ám ezekben a napokban még­sem felhőtlen mindenkinek az öröme. Az alábbi írás ar­ról tanúskodik, hogy akad­tak, akik másoknak bánatot okozva segítettek magukon, s így kímélték meg a pénz­tárcájukat a csillagos égig szökő karáesonyfaáraktól. Régi olvasónk, Magyar Fe­renc a következőkről szá­molt be: — Nem túlzók, ha azt ál- lítorrt, hogy nőtt a környe­zetükért, a természetért, az élővilágért aggódók és ten­ni akarók száma. Én is kö­zéjük tartozónak érzem ma­gam. Évekkel ezelőtt példá­ul fenyőfákat ültettem a há­zunkhoz közeli parkba. A fenyők azóta szépen felcse­peredtek. Mindig öröm töl­tött el, ha rájuk néztem. Rendszerint rigófészkeken akadt meg a tekintetem, a madarak a tűlevelek között időznek. Ilyenkor, karácsony táján szorongva nézünk ki reggelente az ablakon, hogy a fáink a helyükön van­nak-e még. Sajnos, az egyik reggel megdöbbenve vettük észre, hogy egy szép pél­dányt körülfűrészeltek és elvitték, valószínűleg kará­csonyfának. Tavaly is így jártunk, ezért az eredeti négyből mára már csak ket­tő maradt a helyén. Szinte hihetetlen, hogy a mai vi­lágban olyan emberek is akadnak, akik a parkból lo­pott karácsonyfával ünne­pelnek, s emiatt semmiféle lelkiismeret-furdalást sem éreznek... Közösen ünnepelték a gyerekek a karácsonyt a Vörös marty Általános Iskolában. Narancssárga műanyag lá­dákat helyez el városszerte minden télen a közterület­fenntartó vállalat. Az edé­nyekben a síktalanításhoz használatos szóróanyagot tá­rolják. Semmiféle tájékozta­tást sem mellékelnek viszont a tárolókhoz, ezért a mis­kolciak joggal hihetik, hogy nekik készítették oda a fű­részport, a sót, és bátran gazdálkodhatnak a ládák tartalmával. De valóban így van-e? — erre kértünk választ Simon Gábortól, a közterület­fenntartó vállalat megbízott részlegvezetőjétől. Megtudtuk, hogy egyálta­lán nem nekünk, hanem sa­ját magának helyezi el év­ről évre a vállalat a 120 darab ládát a város legkü­lönbözőbb pontjain. .Ezeket mindenütt olyan szóróanyag­gal töltik fel, amilyennek a használatát éppen ott megengedik a környezetvé­delmi előírások. A főut­cán például egyértelműen tilos bármiféle kloridtartal- mú anyagot igénybe venni­ük. A viacolor burkolatot azzal is védik, hogy itt csak karbamidot használhatnak. Ez állítólag semmiféle kárt sem tesz a díszkőben. A ládákra egyébként azért van szükségük, hogy a szó­róanyag már jó előre a ren­deltetési helyére kerüljön, így, amikor lehull a hó, vagy a burkolatra fagy az ónos eső, nem az utolsó pil­lanatban kell majd kapkod­niuk a közterület-fenntar­tóknak. Természetesen nem veszik zokon, s büntetés sem jár érte, ha valahol a környékbeliek egy kisebb mennyiséget elhasználnak a cég szóróanyagából Leg­alábbis akkor nem szólnak erte, ha látják: valóban sík­talanításhoz vették igénybe a fűrészporukat, a karba- midjukat. A ládákat egyéb- Ként folyamatosan ellenőr­zik, s ha szükség van rá, újra feltöltik. De nemcsak ezért szem­revételezik sűrűn az edé­nyeket. Bár ezek a város la­kóinak az érdekét szolgál­ják, a „közös” tulajdon fo­galmát néhányan teljesen sa­játságosán értelmezik. Nem­csak az edények gyakori megrongálása miatt panasz­kodnak a közterület-fenntar­tók. Több láda tetejét el­emelték már az ismeretle­nek, sőt megesett az is, hogy az avasi autóbusz-vég­állomás környékéről fűrész­porostól tüntetett el valaki egy teljes ládát... Azt is megkérdeztük, hogy az idén mennyi szóróanya­got használtak már fel. Jog­gal vélhetnénk, hogy még nem túl sokat, hiszen jósze­rével alig néhány centimé­ter hó hullott eddig, s jég­páncél is szerencsére csak néhányszor vonta be az uta­kat. Ennek ellenére megle­pődve hallottuk a megbízott részlegvezetőtől, hogy már meglehetősen sok szóró­anyagot használtak fel. Haj­nalban és a város külterü­leti részein gyakran fagy rá Alig jelent meg annak a 27Q0 szociális támogatottnak a köszöneté, amely szerint az idei karácsonyra rendkí­vül nagy örömet szerzett Miskolc Város Tanácsának egészségügyi osztálya az úgy­nevezett vitamincsoinagok- kai, s niáris újabb örömte­li hírről számolhatunk be. — A karácsony előtti na­pokban ismét olyan aján­dékcsomagokat hoztak ne­künk a házi gondozónők, amikre legszebb álmainkban sem gondoltunk — hallot­tuk ugyanattól a Pacsirta utcai nénitől, akinek köszö­nő szavait már idéztük az említett vitamincsomaggal kapcsolatban. (Csak emlé­keztetőül: ingyen házhoz szállított 50 kg krumpliról, 30 kg almáról és 10 kg vö­röshagymáról volt szó, kifo­gástalan minőségben.) — Most kedves hangú üd­vözlőlap kíséretében olyan Tavaly télen több szökő- kutat is felöltöztetett az eze­ket kezelő kisiparos; fóliával védte a kutak figuráit a fagytól. Joggal illette dicsé­ret a vállalkozót: lám, jó gazdája a gondjaira bízott értékeknek, iparkodik meg­óvni azokat a tél pusztitá- saitóL Ám idén a tavalyi­nál kevesebbet bujtatott „alkalmi ruhába” a hide­gebb hónapokra. A Város- gondnokságon kértünk tájé­koztatást arról, hogy mi en­nek az oka. Kiderült, hogy a tavalyi­nál enyhébb telet ígértek mostanra a meteorológiai előrejelzések. De nemcsak ezért maradt raktárban a fólia. A műanyaglepel lé­nyegesen több gondot oko­zott eddig, mint amennyi haszonnal járt a használa­ta. Rendszeresen leszaggat­ták, megrongálták például a Szent István téri szökőkutat borító fóliát. így. hogy az valóban megvédje a kutat, gyakran kellett javítani, pó­tolni a hiányzó darabjait. Ezért úgy döntöttek, hogy a pára az aszfaltra. Ezért például Lillafüred kömyé- kén, s a város más dombos vidékein többször is szórták , már az utakat a Miskolci. Közlekedési Vállalat kérésé­re. Az MKV járművei alig- : ° ha kapaszkodhattak volna fel enélkül a síkos, meredek szakaszokon. * •-« reklámszatyrot kaptunk, amelynek tartalma igazán minden képzeletet felülmúlt — folytatta a néni, s sza- H vainak bizonyítására mutat­ta: volt a csomagban mákos -- és diós bejgli, 60 dkg cso-t.,, koládés desszert szaloncu- ... kor, 2 rúd prügyi szalámi, 2 szál parasztkolbász, Om­nia kávé, filteres tea, cit­romlé, s legalább negyedki- lónyi sajt .. S mindez disz­nótoros ebéddel, s a kétna. - - pos ünnepre mellékelt sok­féle konzerv, tej, kenyér kí- t séretében. Az említett néni „kinyomozta”: a szinte hi- - hetetlen meglepetésben a fő érdem dr. Juhász Barnabá­sé, az egészségügyi osztály vezetőjéé. Öt és munkatár- ■ sait illeti az újabb köszönet. R. A. Miskolc az idén, ha csak nem elen­gedhetetlenül szükséges, nem ruházzák fel a szökőkút jain- kat. A védelem azért to­vábbra is kijár ezek közül néhánynak. A Disz téri ivó- kútban például a vastag burkolat alatt aligha tehet kárt a fagy. ’ Mostanában egyébként többen tudni vélik, hogy jövőre, ha csökkenne a vá-; rosüzemeltetésre fordítható pénz, a várost díszítő szökő- kutakon is spórol majd a Városgondnokság. Egynéme- lyiknél egyszerűen elzárják majd a csapot. Amikor a híresztelés valódiságáról ér­deklődtünk, azt a választ kaptuk, hogy ilyesmire egyáltalán nem gondoltak. Bár még nem tudják, jövő­re mennyiből gazdálkodhat­nak, az már biztos, hogy egy szökőkutat sem akarnak elzárni. Ha kevesebbet költhetnek ezekre, akkor is cscbog majd a következő esztendőben valamennyi, legfeljebb nem reggeltől es­tig. csak egy-egy napszak­ban. Ruhátlan szökőkutak Meglepetés karácsony előtt ^ Kié a láda?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom