Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-23 / 302. szám

Családi körben afr Sokszor vannak így együtt a Csetneki család gyermekei. (Fejér Ernő felvételei) Stop, egy percre! 4L. V Amokfuíók az utakon Tanácsion, anpszerepben \ jfc Mind a ketten közéleti emberek. rm Egy KJ-s rendszámú, vi­lágos Lada 1200-as úgy elő­zött a harsányi út be nem látható kanyaraiban, hogy meghúlt a vér az arra köz­lekedőkben szerdán délután. Tapasztalt volánforgatók sze­rint ilyen mutatványt józa­nul, öngyilkossági szándék nélkül ritkán produkálnak •x autósok. Ahogyan megfigyeltük, a száguldozó jármű kormányá­nál egy fiatalember ült, aki­nek a vezetői engedélye nem lehetett valami régi keletű. S azt is feltételezzük, hogy nem tartoznak a kedves ol­vasmányai közé a közleke­désbiztonsági tanács kiadvá­nyai, amelyekben a balese­Az ajándékdobozok, cso­magok még kedvesebbek lesz­nek, ha ilyen kis színes raj­zokkal, festményekkel gazda­gítjuk, vagy a kis figurákat színes, öntapadós papírból ki­vágva, felragasztjuk. Megrajzolhatjuk vagy rá­festhetjük a névjegynél ki­csit nagyobb fehér kartonra is; egyik végébe ollóval pici lyukat fúrunk, és aranyszá­lat befűzve, rákötjük az aján­dékcsomagra, dobozra, de ha tek okaként egyre sűrűbben szerepel a szabálytalan elő­zés. Ez az a szabálysértés, ami látszólag megfoghatatlannak tűnik. Csak akkor fizetnek rá a gyorshajtók, ha már meg­történt a baj. Ha koccannak, ha ütköznek, ha tragédiát okoznak, a bíróság előtt fe­lelnek meggondolatlanságu­kért. Ám előtte bizonyára már több százszor kockáztat­tak úgy, hogy csak a forga­lomban résztvevők jóindula­tával úszták meg a balesetet. Amikor a szembejövő előző jármű vezetője az útpadkára szorít, fékezésre, megállásra kényszerít, legfeljebb rávillo­gunk, kezünk feltartásával sok ilyet készítünk, akár fe­nyőfára — díszként — is fel­függeszthetjük. Gyerekholmik díszítésére is alkalmasak a vidám motívu­mok: színes gyapjúfonállal, gyöngyperiével, ezüst- és aranyszállal (szál-, lánc- és laposöltéssel) hímezve, az egyszerű pulóverek, pamut­garbók, pizsamák, blúzok, in­gek, nadrágok melles része sokkal csinosabb lesz, na­gyobb örömöt okozhat. figyelmeztetjük. Ezek a végül is szerencsésen végződő dur­va szabálytalanságok szolgál­tatják az önbizalmat a „min­denáron előzési” szenvedély­hez. Idáig ritkán hallottunk arról, hogy bárkit is megbün­tettek egy-egy veszélyesnek bizonyult szabálytalan előzé­sért az országúton, ahol a nagyobb tempó miatt az ilyen akciók életveszélyesek. Az írás elején említett Lada kor­mányosa is tudja: ezekért a közúti manőverekért csak ak­kor büntetik meg ha rajta­vesztett, vagy éppen egy rendőrautó halad mögötte. Elvileg tehát a szabálytalan­ságok sorozatának számához képest minimális a kockázat A jövőben persze nem így lesz; tapasztalhatták már az ; ámokfutók. A mQtoros rend­őrök egyre gyakrabban tűn­nek fel azokon az útszaka­szokon, ahol megszaporodtak a balesetek. Nem titok, hogy távcsővel tartják szemmel az országutat, s nem restek a szabálytalanul előzők nyomá­ba eredni. A Yamaha nyer­gében ülő rendőrökkel pedig nem érdemes versenyezni. Kevés olyan kocsi fut a ha­zai utakon, amellyel egérutat nyerhetnek előlük. S akik ily módon fizetik ki a sza­bálytalan előzésért járó bün­tetést olcsóbban megússzák, mint azok, akik valamilyen baleset következményeként számolnak el tettükkel. Sz. I. — Nagyi, te annyit szere­pelsz az újságban! — ezzel állított be a múltko" az uno­kája. A kilencéves Attila nemrégen fotón is láthatta, amikor átvette a Miskolcért emiékplakettet. Tanácstagi munkáját ismerték el ezzel. Sok minden történt a 64- es miskolci választókerület­ben az utóbbi időben. Az Üjítók utcájában önerőből gázvezetéket építettek. A la­kók hetven százaléka nyug­díjas, s az a nem kis meg­lepetés érte őket, hogy a költségeikből visszatérítet­tek, mert a tanácstagi alap egy részét közmegegyezéssel erre szánták. Három, eddig kivilágításán utca hamaro­san közvilágítást kap ugyan­csak ebből a keretből. Ám amiért a tanácstagot a leg­nagyobb közszeretet övezi, az az idősek klubjának létre­hozása a Rácz Ádám utcá­ban. — Hogy milyen áldás az idős emberek számára egy ilyen klub, azt szegény megboldogult édesapámon láttam. Én is nyugodt vol­tam, hogy nincs egész nap egyedül. Olyan társasági élet alakul ki közöttük, ami­lyenre ők vágynak. S itt kü­lönösen szükség van rá, hi­szen egyre öregszik a Győri kapui lakótelep. • HA A FÉRJ HAZAJÖN — Hogyan lesz egy há­romgyermekes édesanya köz­életi ember? — Pusztán emberszere tét­ből — állítja Csetneki Jó­zsef né. Ám a család előtör­ténetéből kiderül; édesapja — Koics Flórián — életútjá­nak is sok köze . volt ahhoz, hogy lánya átvette tőle a stafétabotot. Hogy nem isme­ri a fáradságot, és nem tisz­teli a hivatalos ajtókat. — S mit szói ahhoz a férj, hogy a felesége rend­kívül elfoglalt asszony? — Valójában én is azt csinálom, amit ő — vála­szolja a családfő. — Ha más alkat lennék, már alig­hanem összerúgtuk volna a port. Mert a tanácstagi munka kötelmei nincsenek tekintettel a családi életre. Bizony előfordul, hogy haza­jövök a gyárból — a Digép- ben vagyok lakatos —, le­pihennék, de már csöng a telefon, vagy személyesen keresi valaki a feleségem. Ám ezt végül is tulajdon­képpen közösen vállaltuk ... — a férjem ugyanis a körzetem egyik lakóbizott­sági elnöke. S a másik né­gyet is csak dicsérni tudom. Itt vannak a pincénkben a társadalmi munkához szük­séges szerszámok, mindig kéznél. Ragyogóan tudnak szervezni, kitűnő az együtt­működés közöttünk. — Valamit valamiért... Én is nyugodtan vehetem fel a szolgálatot a munkás­őrségben, s énekelhetek a kórusomban. Ha szükséges, segít gépelni, én pedig vi­szem a családot a közös ki­rándulásokra. • MINDENKINEK MEGVOLT A RESZORTJA ■V-. No, és a három gye­rek? Nem berzenkedtek, hogy nékik kevesebb jut' az anyai gondoskodásból? A kérdésre a legilletéke- sebbek válaszolnak. Hiszen itt vannak mindnyájan, a három meny és a két unoka is, mint nem is ritkán. — Amikor édesanyánk ezt a megbízatást elvállalta, már teljesen önállóak voltunk. De korábban sem okozott gon­dot, ha nekünk kellett meg­melegíteni az ebédet. Min­denkinek megvolt a maga reszortja — mondja a rang­idős András, aki a postai tervezőknél programozó. — Én kifejezetten szeret­tem fát vágni és fűteni, amikor még kályha mellett melegedtünk — emlékszik Attila, ő hivatásos katona ■*... lett... . ..jv* f — És én voltam a csőm- '* bék — gondol vissza József azokra az időkre, amikor' még be kellett magát ügyes­kedni a nagyok csapatába. Előfordult, hogy nem síké-3®1' rült, de akkor sem kese­regtem sokáig, hiszen a” te nagymamáék mindig tárt karokkal fogadtak. •,*>; • A GRUNDON KEZDŐDÖTT... *** ■.óste Ahogy a gyermekévekre visszaemlékeznek: nem vol­tak anyámasszony katonát. A Győri kapuban ugyanis csodálatos grundéletet élt húsz tizenéves fiú és két ki­választott lánypajtásuk. A lakásokat kurblis telefon kö­tötte Össze. Elég volt egy­nek kiadni a, jelszót, hogy papírgyűjtés, szederszedés, vagy kerékpártúra indul. Á szedret, a papírt eladták, s ebből rendeztek tábortüze* szalonnasütést. A legtermé­szetesebb módon lettek te­hát közösségi és közéleti emberek. András és a fele­sége szenvedélyes fotós, vasasszakkör tagjai. Most a szolnoki nemzetközi pálya- . zatra készülnek. József a sá­rospataki tanítóképző fois- f kola KISZ-titkára volt, a Ki mit tud? országos selej- * tezőjéig jutott a „mai dal** ' kategóriában. Mint pedagó­gusházaspár, Ernődön kaptak szolgálati lakást a feleségé­vel. • ; K Ez a tíztagú család W1 ‘ körbe Csertnekiné karácso­Az ajándék mellé Á sintér és kutyája Ez a kis történet egy kóbor ebből lett kutyáról és egy sánta sintérből lett ember­ről szól. Amikor az egyforma bányászkolóniák tövében a poros úton feltűnt az olajzöldre festett, aránytalanul rövid, s így magas, ágyútalphoz hasonló, vaslemezből készült kocsi, rácsos ablakaival az elébe fogott két gebe lóval és a bakon a szakállas sánta sin- térrel, az asszonyok berántották a lakások­ba az udvaron játszó gyerekeket, Bacskor néni kapkodó mozdulattal keresztet vetett fekete kendős fejére és csak ennyit mon­dott: „A sátánok között is a sánta a leg­gonoszabb!” Az ablak üvege mögül lestük, nem egy­szer fogvacogva, hogyan kapja el a sintér a fémvesszőre erősített, vékony, fényes acél­huzalból készült hurokkal a kutyákat. Azt is végigéltük, amikor a telep legnagyobb és legerősebb kutyáját. Farkast hurkolta meg. Hallottuk a nagy testű állat üvölté­sét, később vinnyogását, láttuk habtól fe­hértó száját, vicsorgó fogsorát. A sánta sintérnek segítője is volt, nyurga vékony suhanc, aki mindig kesztyűben dolgozott; ő rakta fel a meghurkolt kutyákat a kocsi hátsó rácsos ajtaján. A telepen őrs nem volt, csak csendőrpi­henő. Kerékpárral jött a járőr, minden hét azonos napjának délutánján, aztán estefe­lé visszakarikáztak. A sintér csak ezeken a napokon merészkedett a telepre. Aztán egy deres ösznapon meghalt Bacskor néni. És ezután nem jöttek többé a telepre csend­őrök és a sánta sintér sem. A felettünk át­vonuló háború, a front még az emléküket is eltörölte ... A háború után új lakói lettek a rég el­hagyott bányászbarakkoknak. Kellett a szén, nem válogattak a jelentkezők között, akik beköltöztek a rideg téglaépületek meszelt falai közé. Volt közöttük katonatiszt, zenész, még baptista prédikátor is. Fedelet és ke­nyeret kaptak a nehéz munkáért cserébe a magányos földönfutók. Járványveszély idején a tekintélyes bá­nyaorvos írnokaként és nyomában jutottam el.a régi barakkokba. A félhomályos, füst- szagú kis helyiségekben a csikótűzhelyen kívül rendszerint csak egy vaságy volt szal­mazsákkal, és a bánya asztalosműhelyében készült asztal és hokedli. Az egyik cella küszöbén az orvos megállt egy pillanatra, megtörölte bepárásodott szemüvegét és csak azután lépett be. Katonás rend volt bent és fenyöillatú levegő. Kerek kis öntöttvas kályha ontotta a meleget, mellette zöld ka­tonaládán ült a szakállas sánta sintér. A pirosló oldalú kiskályha másik oldalán fe­küdt Farkas. Lustán ránk nézett, aztán visz- szahajtotta fejét mellső lábára. A félho­mályban alig lehetett megkülönböztetni a kutya és a kályha öntöttvas lábát; mindket­tő tompa karmokban végződött... (oravec) nyi asztalát. Nemcsak a gyermekektől kapott ajándé­kokban telik majd öröme, hanem abban is, ahogy mindnyájan hódolnak majd a szakácstudományának. Mert abban sem utolsó ... Oláh Emi Színház — gyerekeknek Az Ady Művelődési Hús­ban december 27-én, és 30- án délelőtt 10 órai kezdettel a Miskolci Városi Amatőr Színház társulata Szigligeti Ede Liliomfi, illetve a má­sodik alkalommal Móliére Képzelt beteg című darabját adja elő. Az előadásokat karácsonyi ajándékul szánják a gyer­mekváros, az ifjúságvédő intézet, az alsózsolcai neve­lőintézet lakóinak. Mellettük szívesen látják a miskolci nyugdíjasklubok, napközik, szociális otthonok tagjait is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom