Déli Hírlap, 1988. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-21 / 300. szám
A DH várospolitikai fóruma Mire futja jövőre Miskolcon? Tervet készít a város • GSas&nossiy a költségvetési vitában • Részesei tehetünk a döntéseknek • A tanácsi reformhoz tartozik ez is kérdést tartalmazó dokumentum. amely korábban soha nem került nyilvánosságra ... Elsősorban azt a régi viszonyt szeretnénk most megváltoztatni a tanácsi apparátus és a tanácstestület között, amelyet az iellemzett, hogy mi letettünk egy kész dokumentumot, amelyet megpróbáltunk megvédeni a kifogásokkal szemben. Most egészen másról van szó: bevonjuk i tanácstagokat a tervkészítő munkába azzal, hogy az előkészítés korai fázisában döntenek a fontos, és alapvető kérdésekről.- Hogyan képzelik el ezt a közös munkát? — A tanácstagokhoz, a körzeti népfront- és pártszervezetekhez, a városi KISZ-, szakszervezeti vezetőséghez eljut a dokumentum, és tárgyal róla a városi párt-vb is. Néhány vállalatnál is van mód a vita szervezésére, ahol több tanácstag is dolgozik. Mi nem erőltetünk a tanácstagokra semmilyen módszert: mindenki úgy gyűjt véleményeket a tervezetről, ahogy a legjobbnak tartja. Januárban tárgyal a tanácstestület a terv első olvasatáról. Itt reméljük, kialakulnak a véleményekből a főbb súlypontok, és a februári városi tanácsi végrehajtó bizottsági ülésre visz- szakerül a módosított terv- javaslat. Végezetül a februári tanácsülés hagyja jóvá a végleges, 1989-es tervet.- Van, aki azt mondja: a nehéz gazdasági helyzetben mindez nem más, mint a felelősség megosztása, mert bezzeg annak ideién, amikor volt pénz elegendő, szó sem volt effajta tervvitákról... — Jellemzőnek tartom közállapotainkra, hogy sanda- ságot tételeznek fel a reformlépésekben is. Korábban nemcsak azért nem lehetett így munkálkodni, mert nem volt meg ehhez a megfelelő politikai közeg. A tervezés rendszere is más volt: ahol „címkézett” pénzekkel kellett bánni, amelyeknek felhasználását megszabták, ott nem lett volna igazán miről vitatkozni.- Vajon mennyire lehet szabadon dönteni most? — A pénz elosztásának belső arányaiban jelentős eltérések lehetnek. A tanácstagok dönthetnek arról, hogy az általunk elsődlegesnek, vagy kevésbé fontosnak tartott szempontokat nem kell-e másként sorolni. Persze vannak ésszerűségi határok, de végül is lehet az egyik területen növelni az összegeket, ha felvállaljuk másutt az ezzel járó visszalépést.- Nem o pénzszűke kény- szeritette ki a nyitást a terv- készítésben? — Nem ez az alapvető ok, hiszen az igények mindig nagyobbak, mint amennyi pénzünk van. A mi célunk az, hogy valóban a tervkétegyük az állampolgárokat, és a tanácstagokat. Ez nem társadalmi vita a ma ismert értelemben, hanem a tanácsi testület munkájának a társadalmasítása. Nemcsak a jövő évről van szó, mert reformtörekvéseink jóval nagyobb léptékűek. Mindez a költségvetés reformjának, a tanácsi munka korszerűsítésének része, előkészítése annak, amit a következő ötéves terv összeállításánál is szeretnénk megvalósítani. — Biztosak a sikerben? Nem tartanak-e attól, hogy a vitából csak az igények felsorolása lesz, nem alakul ki egyetértés? — Ez reális veszély, de ezzel akkor is szembe kellene néznünk, ha nem a nyíltság érvényesülne a tervkészítésben. Ügy véljük, hogy az érdekeknek nem a tanácsi apparátussal kell megmérkőzniük. hanem egymással. Kétségtelen. hogy mindez a tanácstestület sajátos érettségi próbája is, hiszen egy ilyen munkában nem lehet csak a szűkén vett választókörzeti érdekeket képviselni... (kiss) i II itséptísiól ; i a DH-ban j i ■ i ■ A jövő évi költség- J vetést és fejlesztési terv t i munkapéldányát, vagy ' ha úgy tetszik, első ■ J változatát megkapták a J i város tanácstagjai, el- ■ J juttatták a körzeti • i párt-, népfrontszerve- | [ zetekhez, a városi i I i KISZ és szakszerveze- j i ti vezetőségekhez. De ■ i szeretnék, ha a város- ' lakók is részesei len- , nének a tervkészítés • i munkájának. Ezért la- , I púnkban az elkövet- i i ícesendő napokban né- J hány részben megpró- ■ i bálunk betekintést • i nyújtani abba, hogy \ , miről vitatkoznak « i majd a tanácstagok J [ két alkalommal is. A ■ i tervezet egy vaskos dokumentum. amely J , elsősorban táblázatok- > i bői áll, hiszen az a lé- [ nyeg. hogy mire • i mennyi forintot lehet J költeni, a sok igényt • i miként lehet rangso- J [ rolni. Arra nem vál- i lalkozhatunk, hogy tel- J i jes részletességgel kö- ■ [ zöljük a tervezetet. • i De azt mindenféle- , kévp szeretnénk elé-ni, i i hogy azoknak is lehes- J J sen valamilyen képük ■ az előttünk álló dön- ! i tésekről, akikhez nem ■ J jutott el a dokumen- 1 i tűm. Aki pedig a cik- J [ kék olvastán kedvet i i érez az együttes gon- j 1 dolkodáshoz. keresse i , meg tanácstagját. To■ vábbítják a vélemé- ■ J nyét a viták során. .. ; »- Hogyan lehet a város jövő évi tervéről vitatkozni, mikor az sem dőlt el: milyen lesz hazánk 1989-es költség- vetése? — Nagy valószínűséggel előre lehet jelezni, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk, ugyanis a népgazdasági terv a helyi tanácsok tervkészítési információira is épül. Ez a kapcsolat vissza- csatolásos, amelynek persze az összegszerűséget illetően van némi bizonytalansága is. De ne felejtsük el: amiről most közösen szeretnénk dönteni nem terv, hanem a tervkészítés egyik fázisában összeállított, rengeteg nyitott ★ Sokakat érdekel, hogy milyen volt Miskolc egykoron, hiszen mára úgy megváltoztak egyes utcák, városrészek, hogy még nyomokban is nehéz felkutatni, mi az, ami változatlanul megmaradt. Képünk a Béke mozinál készült, és az Avas, illetve a Herman Ottó Múzeum épülete felét nézve kattintottá el a fotós a gépét jó félévszázada és most is. A látvány ebben az esetben nem sokat változott, csak a Szinva tűnt el a régi híddal és a kandeláberekkel együtt. A kép egyik érdekessége, hogy ha jól megnézzük, a híd lábánál egy vizet merítő nő látszik. Ma nemcsak azért nem meríthetnük vizet a Szinvá- ból, mert föld alá, betoncsőbe zártuk ... Amikor régebben elfogadta a város költségvetését a tanács testületé, sokan mondogatták: mit ér az ilyen döntés, hiszen a tanácstagok csak rábólintanak egy, a szakemberek által gondosan összeállított tervezetre, amelyen változtatni már alig lehet __Az idén másként lesz. A tanácstagokat, és rajtuk keresztül a városlakókat bevonják a tervkészítés munkájába, azaz együtt dönthetjük el, mire költjük el azt a több mint nógymilliárd forintot, amellyel jövőre Miskolc gazdálkodhat. A kezdeményezés meglehetősen szokatlan a hazai államigazgatási gyakorlatban. Üttörő vállalkozás ez, amelynek Miskolcon tanúi, részesed lehetünk. Dr. Székely Lászlót, a városi tanács általános elnökhelyettesét a további részletekről kérdeztük: Senki többet, harmadszor.,.? Tulipán-licit Befejezéséhez közeledik a Tulipán-tömb rehabilitációja. Kívülről is jól látható, hogy a Széchenyi út 91. számú épület újjáépítése szépen sikerült. S mint azt már többször megírtuk, az ebben található 23 lakás a magasabb minőségi igényeket is kielégíti. Talán ennek tudható be. hogy arról beszélnek városszerte: nem akárkinek juttatják ezeket az összkomfortos otthonokat. Végül is kik költöznek ide? — kérdeztük Lipták Balázstól, a Miskolc Menyei Városi Tanács tervosztályának vezetőiétől: — Kezdettől azt tervezzük, hogy ezeket a lakásokat a szabadpiacon értékesítjük. A legutóbbi vb-ülésen nem döntöttek a javaslatról, ezért a következő ülésen újabb három alternatívát terjesztünk elő. Elgondolásunk szerint ezeket az otthonokat eladhatjuk nettó-, vagy bruttó áron, vagy éppen az árverezés rendje szerint is. A jelenlegi helyzetben ez az utóbbi felelne meg leginkább a város pénztárcájának. A Széchenyi út 94. számú ház kesíthetjük tanácsi elosztás útján. Az igényes kialakítású. az átlagosnál jobban felszerelt otthonok négyzetméterenként csaknem 27 ezer forintba kerülnek. Belső kiképzésük meghaladja a szociális bérlakások színvonalát. Találhatók köztük egyszobás, 33 négyzetméteres, és 2, plusz 3 és fél szobás, 106 négyzetméter alapterületű otthonok is. Az áruk is egy- és hárommillió forint között változik. Ügy kell eladnunk mindet, hogy a beruházás vég.ső mérlege kedvezően alakuljon 6zá- i munkra, azaz a tanácsi költségvetés javára. Egyébként az épület vegyes tulajdonú lesz. a földszinti üzlethelyiségekben helyet kap a Kereskedelmi és Hitelbank, a Mezőgazdasági Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat, a Ramovill Szövetkezet, a Rö- viköt és a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat. Előreláthatóan február 28-ra készül el az épület, akkorra tervezik a lakások átadását, és addig-kell dönteni a végrehajtó bizottságnak az értékesítés pontos módjáról. Minek nevez Január l-től városunkban hat helyen úgynevezett tanácsi elöljáróságokat hoznak létre. Ezek a szervezetek egy- egy városrész tanácstagjainak közös fórumaként működnek, s az elöljáróság megkap néhány döntési jogkört is olyan ügyekben, amelyek közvetlenül érintik a városrész életét. Természetesen nemcsak a tanácstagok munkálkodnak az elöljáróságokon: képviselteti magát a tanácsi apparátus is. Azt ígérik, hogy néhány intéznivalót is itt lehet majd letudni, nem kell felkeresni a városi hivatalt. Reméljük, hogy nem sértődnek meg az elöljáróságok létrehozói, ha azt mondjuk: az új szervezetek felállítása olyasfajta lelemény, amelyre azt szoktuk mondani pestiesen, hogy feltalálták a kanálban a mélyedést. Arról van ugyanis szó, hogy annak idején összevonták a kerületi tanácsokat, s létrehoztak egy városi hivatalt. Hogy ennek a lépésnek mi volt az igazi értelme, azt sokan már akkor sem tudták. De, hogy ezt a központi döntést mindmáig szenvedi a városi tanács, az bizonyos, hiszen a lakossági kapcsolatok rendszerét azóta sem sikerült igazán helyreállítani. Kevésbé hivatalosan fogalmazva, mindez azt jelenti, hogy a hivatal jelenlétét, a helyiismeretet nem pótolja semmilyen szervezési lelemény. A kerületi hivataloknál az ügyintéző tudta, mi van az akta mögött, hiszen ismerte a városnegyedet, mint a tenyerét. Lakossági fórumokon soha nem marad el az a felszólalás, amelyben visszasírják a kerületi hivatalokat. Tanácsi tisztviselők, vezetők — elsősorban magánbeszélgetésekben — többnyire ugyanezt vallják. Sokan mondják ma, hogy az elöljáróságok egészen mások, mint a hajdani kerületi hivatalok. Ez valóban így van, de mégis az az érzésünk, hogy még megérhetjük: az elöljáróságokat egy szép napon átkeresztelik kerületi hivatalokká ... 83 lukasul ugyani« nem érté(szántó) <k — ú) síiiés és a döntés részeseivé
