Déli Hírlap, 1988. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1988-11-19 / 273. szám
Három hivatásban, odaadó figyelemmel Könyvportré Tenkács Tiborról Tévéstalálkozó után Fesztiválváros marad-e Miskolc? A Magyar Rádió és Televízió dokumentumműsorainak világszerte ismert alakja Bokor Péter, aki napokon át a városban tartózkodott. A különböző okok miatt novemberre liaiaíztouott miskolci teveresztivál köztudottan azért nem maraat e,, mert a vuios és a megye, vaiumint u televízió aokumentacios műsorainak alkotói nagyon akarták. Ellenzők is anuatak természetesen szép szarnmai. ookan vannak ugyanis, akik úgy gondolják, felesleges költség leköltöztetni a televíziót egy vidéki városba, azért, hogy már elkészült, sok esetben rég bemutatott dokumentum-műsorok rangját, sorrendjét megállapítsák, s alkotóik itt vehessék át megmérettetésük után dijaikat Leegyszerűsítve és nagyjából ilyen érvekkel találjak szemben magukat azok, akik ezzel ellentétben a fesztivál folytatása mellett kardoskodnak. Asbót Kristóf, a 28. miskolci tévéfesztivál főrendezője ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a műsorsugárzás iránya ebben az esetben valóban nem lényeges, I de azt is figyelembe kell j venni, hogy Budapest nyomása az ország kulturális életére amúgy is túlméretezett. A tévés dokumentumfilmek fesztiválja jelentéktelen eseménnyé válna a fővárosban — eggyé csupán a hasonló rangúak közül, míg ugyanez vidéken az ország művészeti-kulturális palettáját színesíti, s bizonyos mértékig korrigálja a fővárosi és vidéki kulturális kínálat közötti különbséget. Véleménye szerint ezért nem lenne szabad semmiképpen megszakítani egy ilyen nagy hagyományú sorozatot. Most például bátran elmondható — ezt igazolják a visszajelzések —, hogy majd’ egy hétéig Miskolcra figyelt az ország. Meglepetésnek számított mindenki részére, szakmán belül és kívül, hogy Miskolc képes önálló híradóműsort sugározni. A Miskolcról jelentjük mindennapos és nemcsak fesztiválhíreket sugárzó jelentkezésében az volt a meglepetés, hogy helyi technikával, helyi szakemberekkel készült, s nem maradt el az MTV szerkesztőségeinek hasonló jellegű műsoraitól. Ami a versenyprogramot illeti — tudomásul kell venni, hogy a dokumentum (a non-fictior.) a jövő tévés műfaja, s szerte a világban ez iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés. Miskolc jól választott tehát, amikot ennek a műfajnak adott otthont. — Nem beszélve arról, hogy ha a város felfedezi egy ilyen tévéstalálkozóban a benne rejlő üzleti lehetőséget, különösen jól járhat... Trebitsch Julianna, a fesztivál igazgatója osztja ezt a véleményt — megtoldva azzal, hogy ki kell mondani: a helyi erők összefogása nélkül nincs miskolci fesztivál. Az MTV nincs abban a helyzetben, hogy egy ilyen nagyszabású fesztivált kiállítson. Ami pedig a hasznát illeti, lényegesen nagyobb, mint első pillanatban látszik. Azon túl, hogy egy hétig ablakot nyitott Miskolcra, felhívta a figyelmet arra, hogy van egy második vonala is a televíziózásnak, amely felnőttnek bizonyult, s vele nemcsak konkurenciaként kell számolni, de erősítésként is. Külön haszon, hogy a vidéki néző először tekinthetett be a televíziózás gyakorlati munkájába, hiszen az Ablak című szolgáltató műsort először sugározták nyitott színjfc A miskolci tévéfesztivál szóvivője, riportere, állandó bemondója volt Dömsödi Gábor, az MTV munkatársa. Először vett részt a miskolci találkozón, de mint mondotta. máskor is szívesen eljön városunkba. pádról. Műsorokat láthattak a nézők készítés közben, mint a reklámnapon felvett Nézze meg az ember, vagy az Alombolt, ami akkor is hasznosítható tapasztalat az emberek számára, ha maga az esemény egyes esetekben nem is a legjobban sikeredett. Dömsödi Gábor, a fesztivál állandó szóvivője, aki riporterként is részt vállalt a Miskolcról jelentjük műsorainak összeállításában, a televíziósok szempontjából ítéli igen hasznosnak a miskolci találkpzót. Azokra a vitákra, tanácskozásokra, a zsűrivel, a közönséggel való közvetlen kapcsolatra, amelyek Miskolcon megvalósíthatók, a fővárosban egyszerűen nincs mód. Ebből a szempontból az, amit a fesztivál ideje alatt Miskolc nyújt a magyar televíziózásnak — véleménye szerint egyszerűen pótolhatatlan. Arról nem is beszélve, milyen hasznos és előnyös a helyi és a központi televízió munkatársainak ez a huzamosabb ideig tartó közvetlen kapcsolata, együttmun- kálkodása. Kováts György —, a fesztivál előkészítő bizottsága titkáraként, huszonötödször töltve be ezt a tisztet — a fesztivál erkölcsi hasznát emlegeti. Mindenki tudja, hogy a fesztivál elmaradása esetén szegénységi bizonyítványt állítana ki magáról a város kulturális élete, s elveszítené azt az országos figyelmet, ami most felé irányul. S ami nagyon természetesnek tűnik, de ami nagyon fontos, hogy ilyenkor olyan televíziós személyiségek jönnek huzámosabb időre Miskolcra, akiknek az útja nem vezetne erre, vagy legfeljebb csak néhány órát tartózkodnánalc itt. Bokor Péter, Horváth Ádám, vagy Ráday Mihály jelenléte a televíziózás fontos helyszínévé is avatja a várost. Természetesen az ilyen egybehangzó és egymást kiegészítő véleményekkel alátámasztott megítéltetés jóleshet a miskolciaknak, még akkor is, ha a fesztivál kapcsán nem nehéz megfogalmazni további igényeket sem. Azt például, hogy a versenyfilmek között láthasson a néző premiereket, vagy hogy érdekesebb filmek esetében a televíziósok ne csak képernyős vetítésre gondoljanak, hanem oldják meg a vászonra való kivetítés feladatát is. Továbbá — nem lenne ennek sem különösebb akadálya, állítsák vissza a tévés személyiségek közönségtalálkozóit, amelyek iránt mindig nagy érdeklődés mutatkozott, s a fesztivál népszerűségét növelte. Végezetül pedig — a város és környéke alaposabb országos megismertetéséhez járulna hozzá, ha a fesztivál időpontja ismét az év derekára esne. Gy. G. Egymás után a harmadik alkalom, hogy késve jelenik meg megyénk irodalmi-művelődési havilapja, a Napjaink. A mostani, novemberi szám Égtájak című összeállítása a szovjet irodalomból mutat be válogatást. Gyermekszemmel a címe Viktor Rozov emlékezésének. Irószemmel — a gyermekkorról, a NEP-korszak- ról, benne arról az időszakról. amikor egy francia cipó 500 ezer rubelba került, amikor Viktor Rozov édesapja moszkvai kiküldetési pénze egy zsákot töltött meg. Es azután megjelentek az új pénzek, köztük a barna, függőleges téglalap alakú tízrubeles, a cservonyec. Nulla dies sine iinea. Azaz: egy nap se múljék el kézvonás nélkül. Apellész ókori festőnek tulajdonítják ezt a jelmondatot, amely képletesen fejezi ki, hogy az életet értékes tartalommal csak a szüntelen, s közhasznú munkálkodás tölti meg. Művészre vonatkoztatva: a vele született bármekkora tehetséget is csak a naponkénti, céltudatos szakmai gyakorlás teljesíti ki életművé. Ennek az ősi emberi igazságnak ' szemléletes igazolása a Herman Ottó Múzeum Borsodi Kismonográfiák sorozatának a most 75 éves Tenkács Tibor festőművész életútját bemutató új kötete. Az igényes szép kiadvány szerzője, képanyagának ösz- szeválogatója Telepy Katalin művészettörténész. Hazai képzőművészetünk szerencséjére ebben a művészeti ágban nem alakult ki az a korántsem kívánatos fővároscentrikusság, amely például az irodalomban, zeneművészetben, a színház- és filmművészetben olyany- ny ra hátrányos a vidéken eió, működő szakmabeliek .számára. A jelen kötet tanulságos mottója: lám, Tenkács Tibor, aki fiatalon Tokaji választotta működésének színteréül, s több mint négy évtizede e kies táj, szűkebb pátriánk hűségese, „példát adott arra, miként lehet három hivatásban is odaadó figyelemmel, soha nem iankadó kedvvel, látás- kultúránk emelését a fővároson kívül is megteremteni " Kellő hangsúllyal méltatja ugyanis a monográfus, Tenkács — országosan elismert alkotóművészi teljesítménye mellett — személyi- ségalakitó pedagógusi eredményeit: hogy a művészi — s nem csupán a képzőművészeti — élményre fogékony generációkat nevelt a tokaji általános iskolában, s a Tokaji Ferenc Gimnáziumban. Elsősorban az új szuggesztív nevelői hatásának érdeme, hogy akik tanítványai voltak, életszükségletüknek érzik szülő, s nagyszülő korukban is, hogy a testi táplálékon kívül szellemiekkel, művésziekkel is feltöltekezzenek. Ennek köszönhető, hogy Tokajban a folyamatosan rendezett tárlatokon, s az irodalmi, zeneieseményeken gyakorta népesebb, értőbb közönség van jelen, mint némelyik sokszorta nagyobb lélekszámú településen. És ebben, az iskolán túli közművelődés felvirágoztatásában is TenVarlam Tyihonovics Salamon szovjet író (1982-ben hunyt el) a sztálini megtorló intézkedések áldozataként tizenhét évet töltött börtönökben, munkatáborokban. Fő művéből, a Kolimai elbeszélésekből közöl írást — Halotti beszéd — a lap. Folytatódik Gergely Mihály Elhallgattak a vigyázok? című szociográfiai- publicisztikai töltésű tanulmánya, most a krimiről esik szó. Ribakov Az Arbat gyermekei és Paszternák Zsiva- go doktor című művei mellett Alekszandr Bek Űj megbízatás című regénye az egyik legnépszerűbb irodalmi ailikotás ma a Szovjetkács Tiboré a kulcsszerep. O teremtette meg. s élteti mindmáig a tokaji művészet- barátok Zílahy György nevét viselő körét, amely méltán vívott ki rangos elismerést egy település vonzó szellemi arculatának kialakításáért. megőrzéséért. A kötet színes és feketefehér képanyaga a legjellemzőbb művek reprodukcióival hitelesen érzékelteti A Miskolci Szimfonikus Zenekar legutóbbi estjén végre régi formáját mutatta városunk zenekara. Bizonyára része volt ebben a vezénylő karmester Déri András derűs egyéniségének szakmai igényességének is. Már a műsort kezdő műben Händel: Tűzijáték-zenéjében örömmel hallottuk a fényes és telt vonóshangzást, melyhez az is hozzájárult, hogy végre 14 prímhegedűs játszott. Az 1749-ben az aacheni béke évfordulójára komponált mutatós zenedarabból természetesen nem hiányoztak a fúvósok sem (eredetileg 100 tagú fúvós- zenekarra íródott), ám az ő szólisztikus játékuk már nem mindig sikerült hibátlanra. Érdekességnek tűnt, hogy a kor stílusát követve Déri András a nagyméretű, ünnepélyes nyitány utáni szórakoztató szvit tételeket (Bourrée, La Paix, Réjouis- sance, két Menüett) részben csembalón kísérve dirigálta. Schubert: IV. (Tragikus) c-moll szimfóniáját 19 éves korában írta. Bemutatója 33 évvel később volt, amelyet a fitalon elhunyt komponista már nem érhetett meg. A Tragikus alcím magától a szerzőtői származik, bár jobban illik rá a romantikus jelző. Melankólia, lemondás, lázas nyugtalanság jellemzi a művet, melyet Déri András értő módon közvetített a miskolci közönségnek. Vezénylése egyszerre volt koncentrált és lényegretörő, könnyed és felszabadult. Az I. tételben a fájdalom megannyi kife- [ jezését sikerült árnyaltan j ábrázolni, míg az Andenté- | ban a gyengéd, ábrándos. unióban. A könyvismertetések sorában ezt recenzálja Goretity József, Regény az adminisztratív rendszer működéséről címmel. Gennagyij Alekszejev későn, majdnem negyvenévesen került a nyilvánosság elé. A költőt, akit népszerűsége csúscán, ötvenöt éves korában ragadott el a halál, nem keserítették el a hosz- szan tartó kudarcok — írja a Felhők című vers alá. ismeretterjesztőjében Lehoczki Károly. 1987: két kötet (1986-os dátummal) egyazon tavaszon, és a halál, özvegye állítása szerint, óriási a hagyaték kiadatlan műveinek a sora. Tenkács több. mint félévszázados festői munkásságának maradandó értékeit. A kiadó intézmény s az előállításban míves munkával jeleskedő Borsodi Nyomda ismételten tanúsította, hogy beerett helyi könyvkiadásunk állja akár a nemzetközi összehasonlítást is igényességben. kivitelezés, ben. Bcrecz József lírai hangzás uralkodott. A szépen formált Menüettet hatásos Finálé követte, melyben az első tételhez hasonlóan jól követhető volt az utolérhetetlen példakép, Beethoven hatása. Mozart közvei.en baráti köréhez tartozott Ignaz Leutgeb, a salzburgi zenekar nagyszerű kürtöse. Négy küirtversenyen kívül megszámlálhatatlan kamaramű árulkodik nem mindennapi barátságukról. A hangszer irodalma rendkívül sokat köszönhetett ennek a kapcsolatnak. A 417. K. számú Esz-dúr kürtverseny, hasonlóan a többi koncerthez, az akkor használt természetes kürtre íródott. Kitűnő szólista mutatkozott be a versenyművel, Magyart Imre, , aki e nem könnyű hangsze- I ren is árnyaltan és stílusosan játszik. A három tétel közül kiülönöser a melodikus invenciőjú Andante, románc hangulatával és a vadászat atmoszféráját megteremtő hatásos Finálé, virtuozitásával örvendeztetett meg. Barta Péter A népi regulában semmi „varázslás” nem fűződik az E r- zsébet-naphoz, a népi időjárásjelzés is csak mint a karácsony rá- mutatónapját tartja számon, ám még ma is a leggyakrabban használt. nevqk közé tartozik. ! i /. héber eredetű név legjelesebb magyar képviselője bizonyára ama magyarországi Szent Erzsébet volt, aki hazájától messze, német földön. Wartburg várában segítette a szegényeket, kiűzetését is ennek köszönhette. Alakja gazdagította a katolikus mondavilágot, amely elevenen őrzi. Hogy a név menynyire i kedveit, mi sem bizonyítja jobban, minthogy számtalan variációban becézik. Az ABC-ben a Böbétől a Zsókáig terjed az a skála, amely- lyel megszólítják az Erzsébeteket, noha névnapjukat egy évben csak egyszer ülik meg. De ekkor köszöntik többek között az Izabellákat, később pedig, december elsején az Elzákat, amely az Erzsébet német nevének rövidítése. Valamennyiüknek boldog névnapot! A novemberi Napjaink Szimfonikusaink hangversenye Sz—
