Déli Hírlap, 1988. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1988-11-09 / 264. szám
lelekellátás: helyzetkép és kilátások A DH várospolitikai fóruma Ba nincs elé« tőkéd, toldd meg a máséval Eny bizottsági vita elé Kőbabákat raknak Te körben az avasi kilátó aljában. így nem Tehet majd felállni gépkocsival a kerek, aszfaltozott térre, ami voltaképp a tévé-adóhelyiségek teteje. A gépkocsik eddig könnyen tönkretehették a rácsoza tot és a tetőt. • • Ónálló döntések, most és jövőre Mire költik a tanácstagi alap millióit? Sokat mondogattuk, hogy az emelkedő építőanyag- és telekárak, az építkezéssel járó viszontagságok vállalkozó kedvét szegik majd az otthonteremtőknek. Miskolcon azonban mégsem egészen ez a helyzet: továbbra is sokan építenének, ha lenne hová. Kevés a telek — pontosabban, amit eddig kínáltak, az nem egészen az volt, amit ai építtetők szerettek volna. A városi tanács városfejlesztési és koordinációs bizottsága tavaly nyáron állapította meg, hogy a telek- ellátásban a kereslet-kínálat egyensúlyát a jelen tervidőszakban sem sikerült megteremteni. A közeljövőben újra összeül a bizottság, és a telekkínálatról tárgyal. Számba veszik, mit sikerült eddig tenni, milyen kilátásai vannak azoknak, akik építkezni szeretnének az elkövetkezendő két évben. • in ez, On AZ HIÁNYZOTT A bizottság asztalára olyan jelentést tesznek le, amely nagyobb részt arról szól: hogyan lehet kevés pénzből sok telket teremteni. A sokat persze nem az igényekhez, hanem a város kasszájának teljesítőképességéhez mérve kell érteni. Ahhoz azonban, hogy ezen az úton járjanak, előbb fel kellett ismerni: a régebben előnyben részesített sorházas, láncházas, intenzív beépítésekhez nem tudtak elég gyorsan közműhálózatot fejleszteni. A hagyományos családi házakat építők pedig nem telepedtek le a környékbeli falvakban felkínált telkeken, mert ott meg az infrastruktúra — jó utak, korszerű tömegközlekedés, jól ellátott üzletek, színvonalas iskolák, óvodák — hiányzott. A felismerés, hogy többen építenének hagyományos családi házat a városban is, és hogy az intenzív beépítést ott érdemes megvalósítani, ahol az feltétlenül inVita a választójogi törvénytervezetről Folytatódik Miskolcon a választójogi törvénytervezet módosításáról a társadalmi vita. Ma délután 1 órától a Lenin Kohászati Művek párt- bizottságán mondhatják el véleményüket az elképzelt változásokról az LKM dolgozói. Délután 3-tól a Hazafias Népfront Széchenyi úti székházában a HNF közjogi munkabizottságának tagjai beszélgetnek ugyanerről. Délután 4-kor pedig a népfront III/1-es körzeti bizottsága szervezésében a Kabar utca 12-ben a környékbeliek fejthetik ki elképzeléseiket a törvényről. dokolt, azonban önmagában kevés, mert a telekkialakításra alkalmas belső városi területek gyakorlatilag elfogytak, és a pénz is igencsak megcsappant, ami erre a célra szánható a város kasszájából. • TÉESZEKKEL, VÁLLALATOKKAL 1990-ig 1296 telket szerettek volna kialakítani Miskolcon az építtetőknek. Ma úgy látják, hogy nem sikerül teljesíteni a tervet, elsősorban a megfelelő anyagi fedezet híján. Mit lehet tenni vajon ebben a helyzetben? A bizottság elé kerülő jelentés beszámol erről is. Ha nincs elég tőkéd, toldd meg a máséval — Így lehet tömören megfogalmazni a tárgyalások lényegét. A városi tanács például a termelőszövetkezetekkel ült le egy asztalhoz, hogy a téeszekkel közösen alakítsanak ki építési telkeket, a városban alkalmas helyen fekvő — Martintelep, Bábonyibérc, Erenyő —, de mezőgazdasági művelésre kevéssé alkalmas területeken. Partnerek ebben a bekecsiek és a bor- sodszirákiak, de felkeresték a vállalatokat is. A Digép- pel és az erdőgazdasággal most folynak a tárgyalások. • A KISKERT-GYÜRO A jelentésben szó esik egy másik megoldásról is. A tanácsiak szerint a jövőben ugyanis elkerülhetetlen a Miskolcot övező zártkert- gyűrű erre alkalmas részeinek bevonása a magánlakásépítésbe. (Jó néhány évvel ezelőtt már mondogatták, hogy a zártkertek gyűrűje a város körül bizonyos szempontból fojtogat is: elzárja a lehetőséget a területfejlesztés elől. Hosszas és meddő vitát lehetne folytatni arról, hogy vajon akkor, amikor felparcellázták a domboldalakat, nem lehetett volna-e előre látni mindennek a következményeit is.) Nem lesz könnyű dolog majd a területek átminősítését úgy végrehajtani, hogy az építtetők és a kiskerttulajdonosok érdekeit valamennyire összehangolják. * A bizottsági ülésen, és utána minden bizonnyal erről is vitatkoznak majd. A központi pénzből, központi akarattal egyik napról a másikra felhúzott lakónegyedek építésétől meglehetősen hosszú és rögös út vezet az állampolgári öntevékenységig, közreműködésig, az érdekek egyeztetésével megvalósuló lakás- és városépítésig ... (kiss) Tanácstagi alapot hozott létre májusi ülésén a városi tanács. A 22,17 millió fo- rintot választókörzetük fejlesztésére, az itteni városüzemeltetési tennivalókra fordíthatják a városatyák. A 98 körzetből néhányban már elköltötték az összeget, ám 14 millió forint sorsáról még nem döntöttek. A tanácstagi alap felhasználásáról beszélgettünk Marjas Lászlónéval, a Városgondnokság vezetőjével — intézményüket bízta meg a tanács a pénzzel kapcsolatos ügyintézéssel —, akitől azt is megkérdeztük: szerinte miért nem használták még fel mindenütt a rendelkezésükre bocsátott összeget a tanácstagok? — Eddig 4,5 milliót költöttek el az alapból: játszóterek karbantartására, a köz- világítás fejlesztésére, járdaépítésre, útjavításra fordították az összeget. De vásároltak belőle padokat is, és akadt, ahol az önerős közműépítést támogatták. További négymillióért már megrendeltük a munkát a kivitelezőktől. S hogy az alap többi ^ részéhez valóban nem nyúltak még a városatyák, ennek tudomásom szerint döntően az az oka, a körzetüknek jutó rész kevés volna az általuk eltervezettekre. Ezért többen úgy döntöttek, várnak a következő esztendőig, és a jövőre esedékes alappal megtoldják a mostani pénzüket. Így kétségkívül többől gazdálkodhatnak majd. — Ügy tudom, azért hozták létre városunkban a 18 tanácstagi csoportot és a 6 elöljáróságot, hogy ha valahol kevés volna a pénz, a csoporton belül többen összeadhassák. Ebből már nagvobb beruházásra is futná... — Valóban ez volt a tanács szándéka. De eddig csak az avasi lakótelep tanácstagjai adták össze a pénzüket. Parabolaantennát vásároltak belőle, ami az egész Avas televíziósvételi lehetőségeit javítja. A tanácstagok közül többen' járatlanok a beruházások világában. Ez indokolja a mi közreműködésünket is. Valamennyi tanácstagi csoport munkájában részt vesz a Városgondnokság egy-egy szakembere. A pénz elköltésével, az árak-, NSZK-bell cég képviselői folytatnak tárgyalást a Diósgyőri Gépgyárban. A téma: a nyomdaipari gépek gyárkai a munkadíjakkal kapcsolatban a legfrissebb tudnivalókkal segítenek a döntésben. Ha azt látják, hogy bárki túl nagy fába vágta a fejszéjét, javasolják, hogy vonják össze a körzetek pénzét. Mint látható, alig választották még ezt a lehetőséget ... De nem is sürgős költekezni. Május 31-ig közölhetik elképzeléseiket a tanácstagok. Mellesleg nem is árthat, ha van idejük átgondolni, pontosan mit szeretnének. — Csakhogy néhány hónap alatt is sokat veszíthet az értékéből a forint... — A május 31-ig el nem költött pénzeket tartós kamatozással lekötjük. Ezzel valamelyest ellensúlyozható az értékcsökkenés. De nemcsak erről az összegről gondoskodunk. A beruházásokat terhelő általános forgalmi adót is visszatéríttetjük, s ezzel ismét a tanácstagok rendelkezhetnek. — Szabadon használhatják-e fel a gondjukra bí-i zott pénzt a tanácstagok? — A városi tanácson pontosan kidolgozták a felhasználás szabályzatát. A mi: dolgunk, hogy műszaki-pénzügyi szempontból mérlegeljük: mesoldhatóak-e az adott: összegből az elkéozelések. Mi kezeljük a pénzt, s ügyintézők is vagyunk. Megrendeljük a munkát, s ha a kivitelezés teljesen megfelel az előírásoknak, a tanácstag ezt az aláírásával igazolja. Mi csak ekkor vonhatjuk le az alapból a munkáért járó részt. De hogy mire költik az összeget, abba már nincs beleszólásunk . . . 11. A. tása terén megvalósul* együttműködés bővítésének lehetősége. Nemcsak rózsát Sokak kezén megfordult már az a régi fotó a Széchenyi útról, amelyen keménykalapos urak láthatók, néhány ház, a villamos és a háttérben fák. Igen, fák, mert valaha a Széchenyin fák is voltak. Nem túl nagyok, amolyan méretes belvárosi fák, de fák. Amikor a sétálóutca terveit készítették, megvizsgálták, vajon hova lehetne újra fákat ültetni. Alig néhány helyre sajnos, mert a közművek behálózzák a föld mélyét, és minden vezetéknek védőtávolsága van, amin belülre nem lehet fát ültetni. (Csak zárójelben: vajon hány évnek kell még eltelnie, és hány fának elpusztulnia a világon, amíg megérjük, hogy a fáknak lesz védőtávolsága, amin belülre nem lehet vezetéket tenni...) Legutóbb a Déli Hírlap egyik olvasói fórumán tették szóvá, hogy miért nincsen több fa a Széchenyin. Több fa aligha lesz — de több növény azért lehetiie. Drága dolog az edénybe ültetett növényzet, fenntartására. telepítésére aligha futja a városnak — mondják erre az illetékesek. Hogy kinek mire futja? Emlékszem rá, laktam olyan belvárosi házban, ahol a házmester lakása előtt fazékban, tálakban díszelgett az aszpidisztra, a muskátli, az azálea. Pedig a vicének egy égre nyíló szoba-konyhája volt, és a pénzben sem dúskált. Furcsa dolog ez: most. hogy lassan újjáépül tömbönként a belváros, nézzük csak meg, hány ablakban látunk virágot, hány kis üzlet, butik előtt találunk dézsában örökzöldeket. Volt, aki megpróbálkozott vele: a kis tuják a kapu két oldalán álltak, amig valaki magához nem vette mindkettőt... Nem bízhatunk másban, mint hogy a szívós rehabilitációs munkával, évtizedek múltán talán újra visszaszerzi a belváros a rangját, és megváltozott környezetben újra érdemesnek találják az emberek virágot ültetni, növényt ápolni: úgy, mintha a saját telkükön tennék. Hogy ez még nagyon messze van? Tény, hogy a belváros megújulását az ezredfordulón jóval túlra teszik. De hát ismerjük a régi mondást a türelemről, ami esetünkben nemcsak az egyetlen virágot, a rózsát teremheti ... (k—ó) Diaép-Iwpcsohtok
