Déli Hírlap, 1988. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1988-11-28 / 280. szám

Napi hétszázezer utas biztonságáért Megnyugtató profik Ha balesetet okoz, az MKV A Borsod Megyei Közle­kedésbiztonsági Tanács a legutóbbi ülésen tájékozta­tót hallgatott meg a Mis­kolci Közlekedési Vállalat balesetmegelőzö munkájáról. Kolozsvári István igazga­tóhelyettestől hallottuk: kényszerhelyzetben van a vállalat, kevés a gépkocsi- vezető, ennek ellenére sem tűrik meg maguk között azokat, akik előző napi al­A szokatlanul kemény no­vemberi hidegek utáni hó­esésben a bükki erdők éne­kes madarai menedék után néztek. A picinyke szénfejű cinkék feltűntek a város parkjaiban, s a bükki falvak baromfiudvarainak lakói is megszaporodtak az erdők madaraival. Ide húzódtak nagyobb számban, ahol bő­séges élelmet is találnak a csirkéknek kiszórt eleségből. Erdei menedéket kínál a rigóknak, sármányféléknek, vörösbegyeknek Nagymezőn, Jávorkút környékén és más­koholizálás után jelentkez­nek munkára, vagy többször követnek el balesetet saját hibájukból. A vállalatnál számítógépes nyilvántartást vezetnek a balesetekről, s rendszeresen elemzik azo­kat. Gondot okoz, hogy a közlekedésben részt vevők jobbára nem adják meg a tömegközlekedésnek az el­vár ható előnyt, ezért sok olyan baleset történik, amely nem következne be, ha def­Ellepi a madársereg a va­dak téli etetőinek környékét, ahol a kiszórt olajos mag­vakból lakmároznak, de gon­doskodnak róluk a hegyi fal­vak gyermekei is, akik már állítják az etetőket, s tele­szórják madáreleséggei. is bünteti fenzívebb lenne a közleke­désben részt vevők maga­tartása. Kedvező hatással van — mint hallottuk — a gépjárművezetőkre az üzem­anyag-megtakarítási prémi­um, aminek következtében lényegében megszűnt a gyorshajtás, a piroson való áthaladás, a csikorgó féke­zés. Egyedülálló az a kez­deményezés is, hogy a kár­rendezést követően a Hun­gária Biztosító értesíti a vállalatot, milyen összeget térített járművezetője bal­esetokozása után. Az MKV- riál — nem úgy. mint a legtöbb vállalatnál — ez komoly szankciókat von ma­ga után a gépjárművezetők­kel szemben. Imponáló az az adat. hogy 23 éve nem volt ittas állapotban okozott bal­eset a vállalatnál. Figyelem­mel arra, hogy napi mintegy 700 ezer utast „mozgatnak”, súlyponti kérdés a megye- székhely tömegközlekedésé­nek biztonsága. Ezt — és er­re voksoltak a tanács tag­jai is — jól oldja meg a Miskolci Közlekedési Válla­lat. T. Z. Vizsgáznak is vadászatból Puskás amazonok A fenyő földig hajlik Madár-menedékek jjc A beomlott pincét most verősítették. Meglehet, olyan döntés születik, miszerint bekell tömni a járatot. Mióta herogyott a pince... Variációk egy útra Meddig less lesárva a IIidegit sor? hol az évtizedes fenyők al­ja. A tűlevelű ágak a rájuk tapadt nedves hó alatt föl­dig hajolnak, s mintegy sá­tort terítenek a törzs köré, amely alatt védelmet nyer­nek a téli zimankó ellen a madarak. Ezekben az örök­zöld fenyvesekben találnak most otthont például a fe­nyőrigók. vagy a keresztcső­rű madarak, melyek a fe­nyőtobozok magjával táplál­koznak. Az idős fák törzsébe vájt ®dvakban tanyázik a har­kály, de megtalálható az er­dészén ciheresekben a csíz és a kis légykapó is. Ha az erősödő szél, vagy az élelem után kutató vad megriaszt­ja, valóságos madársereg száll fel a bogyóit beérlelt bérei rózsákról, vagy a vad­rózsákról, melynek pirosra érett termése téli táplálékul szolgál az erdők madarainak. Spaten­estek Évekkel ezelőtt már volt Miskolcon olyan étterem, ahol időről időre előadói es­teket is rendeztek. Most a Pannónia Szálloda Spaten- termében tartanak három vacsoraestet, amelyen elő­adások is lesznek. Ezzel szeretnék kialakítani azt a vendégkört — tudtuk meg Varga László egységvezető­től — akik maguk is ala­kítják a következő találko­zások programját. Első al­kalommal december 2-án dr. Draveczky Balázs, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója beszél a vendég­látói stílusokról, s a vendég­látás felelősségéről. Decem­ber 10-én Fekete Gyula író tart előadást a gondolkodási stílusokról, s azok felelőssé­géről. A harmadik esten ugyancsak szóba kerül a fe­lelősség fogalma, ám itt az életstílussal kapcsolatban. Erről januárban beszélget a jelenlevőkkel dr. Velkey László egyetemi tanár, or­szággyűlési képviselő. A vad ászirodalmat kedve­lők, vagy a poharazgatás mellett egy-egy sikeres kilö­vés történetét hallgatók az ízes elbeszélést mind-mind férfiaktól hallják. A közhie­delem is csak a férfi nim- ródokat tartja számon, s aligha tudjuk, hogy a nők is mindjobban jeleskednek ebben a „férfias” sportban. Noha a vadászat „elnőie­sedésétől” még nem kell tar­tani, nem sokan tudják, hogy megyénk vadásztársa­ságaiban is mintegy harminc hölgy van, akik ugyanolyan elszántsággal, mi több, hoz­záértéssel kezelik a sörétes, vagy golyós puskát, mint férfitársaik. A jó reklám olyan, mint a bogáncs, valósággal bele­ragad az emberbe. Ha egy­szer majd arra járok, eskü­szöm, megnezem magamnak azt a bizonyos Fehérvár Áruházat, ahol vásárolni kész gyönyör lehet. Előbb azonban vasutasnak állok, ha másért nem, a kápráza­tos egyenruháért. Ehhez j ugyanis — a reklám szerint — oly nagyon ragaszkodik az ember, hogy még egy hiá­nyosan öltözött szép nő un­szolására sem hajlandó le­vetni. Legfeljebb azért válik meg a fess uniformistól, hogy farmert rántson, ekkor ugyanis tömegesen vágya­koznak utána (rózsás szá- jacskájukkal cuppogva) a szintén farmerben feszítő lányok. De télre a tréfával! Van egy tévéreklám, ami min­dig felbosszant. Bizonyára ismerik: szőnyegtisztító gé­pet ajánl egy bajszos fiatal­ember, és be is mutatja né­pes közönségének, milyen kitűnően működik. Ekkor érkezik a színre — mikádó kabátban, kajla kalapban — a falusi bátyó, aki száját is eltátja, látván, miként mű­ködik a csodálatos masina. Rögvest vehetnékje támad, és belső zsebét tapogatva, ekként kérdez rá az eladó-. Kedvezményt a női nim- ródok nem élveznek. Ugyan­úgy el kell sajátítani a va­dászat tudományát, mint a férfiaknak, s a vadászvizs­gán felkészültségükről szá­mot is kell adni. A fegyver- tartási engedélynek is ugyan­olyan feltételei vannak. Ta­lán egyetlen különbség, hogy közöttük több az olyan, aki­nek csak sörétes puskára szól az engedélye. Ám ezek­kel sem csak vadgalambok­ra lövöldöznek, hanem részt vesznek a fácánozásban, de még a nytflászatokon is. A „szoknyás vadászok” ugyanis nemcsak az apróvadas, de a nagyvadas területen levő tár­saságoknak js tagjak ra: „Hogyé ággyá?” A „ho- gyé” nyilván a „hogy” né­pies változata — gondolhat­ja a jámbor néző. Valószí­nűbb azonban, hogy csak a reklámosok hiszik így. Jó­magam megfordultam az or­szág csaknem minden részé­ben, falun, tanyán, erdőn, pusztán, de ezzel az ízes, helyre-tyutyutyus „hogyé”- val még sosem találkoztam. Az a gyanúm, hogy nincs is ilyen tájszó, mint ahogy nincs olyan bárgyú bátyó sem, amilyet a reklámfilm bemutat. Már akkor sem volt, amikor Göre Gábor bíró úr, Durbints sógorral és Kátsa cigánnyal együtt felrándult fatornyos kis fa­lujából Budapestre. De nemcsak az a bajom a szóban forgó reklámmal, hogy egy sohasem létezett göregáborexs figurát állít a néző elé, hanem az is, hogy a kajlakalapos első reflexe a vásárlás. (Mint ki­derül, a gépet elegendő ki­kölcsönözni a nagytakarí­tásra.) Ama tévhit éled itt újjá néhány másodperc alatt, hogy a falusi ember­nek a bőre alatt is pénz van, és mert őt igézte meg leginkább a fogyasztói tár­sadalom — kerül, amibe ke­rül — válogatás nélkül meg­vásárol mindent, ami csil­log, berreg és mozog. A Nagyváthy utcától az [ Avas tetejére felvezető Hi- I degh sorról sokszor irtunk már. Ez a girbe-gurba, macs­kaköves utacska akkor lé­pett elő fontos városi útvo­nallá, amikor megépült az avasi városrész, de nem ké­szült hozzá út északi, észak­keleti irányból. Az utacskát némileg korszerűsítették, s mindmáig használták is a személyautók, míg be nem rogyott alatta egy pince. A Hidegh sor most le van zár­va. De vajon meddig? Az Avas olyan, mint az ementáli sajt, annyi pince, pincelyuk található az olda­lában. A Hidegh sor kömyé­A valóság merőben más: a közös gazdaságban és a háztájiban végzett — napi 10—12 órás — munkával ke­resett pénzt nem szórja két kézzel a falusi ember. Ha olykor-olykor feltűnően köl­tekezik, akkor azért teszi, mert nem érzi elég stabil­nak — betét formájában sem! — a pénzét. Ezen pe­dig nem gúnyolódni, inkább keseregni kellene! A sokévi munkával keresett pénzből pedig hamarabb lesz ház a gyerekeknek, vagy kistrak- tor a háztájiba, mint vala­milyen luxuscikk. A szőnyegtisztító termé­szetesen nem luxus, hanem egy praktikus kisgép. A köl­csönzőboltig azonban egye­lőre igencsak messzire kell utazni azokból az aprófal­vakból, melyekben csupán egyetlen élelmiszerüzlet sze­gényes választékában dús­kálhat a kajlakalapos fele­sége. S ha férje a kulturá­lis intézmény, azaz a füstös kocsma helyett a tévézést választja, bizonyára nagy örömmel ismeri föl magát a képernyőn. Legfeljebb azon csodálkozik, hogy a pesti színészek milyen furcsa ak­centussal beszélnek mosta­nában. (bekes) kén is így van ez, ráadásul a pincék jó része benyúlik az út alá. Amikor néhány hónappal ezelőtt a pince be­rogyott, a forgalmat azon­nal kirekesztették a veszé­lyeztetett szakaszról. Hozzá­tehetjük azt is, hogy az autó­sok nem kis bosszúságára, hiszen aki ebből az irány­ból igyekszik az Avas- dél felé, most nagy ke­rülőt kell tennie. Régebben szóvá tettük, hogy a szabály­talanul felépített présházak miatt nem használhatták a Hidegh sort az autóbuszok. Most már utólag azt írhat­juk: szerencse, hogy nem használhatták. Hiszen a sú­lyos járművek alatt bizo­nyára még jobban beszakadt volna az út. Tóth Csabától, a városi ta­nács mérnökétől tudjuk, hogy a megrogyott pincét feldú- colták, és rögtön az eset után megrendelték a helyre­állítás terveit. A szakvéle­mény azóta elkészült, és két lehetőséget tárt fel: vagy be­tömik a pincét, vagy meg­erősítik a boltozatát. Egyik sem olcsó mulatság, de nem is ez a legnagyobb gond. Az út alatt ugyanis több pince is van, s jó néhányuk igen rossz állapotban. Sok közü­lük már régebben beomlott, és vannak járatok, amelyek létezéséről csak az ott élő idősebbek elbeszéléseiből ér­tesültek a szakeiríDerek. Ha tehát újra meg akarják nyit­ni a Hidegh sort, akkor meg kell vizsgálni a többi pincét is. Az is eszébe jutott azon­ban a lehetőségeket mér­legelő szakértőknek, hogy mi lenne, ha egy másik út­vonalon vezetnének fel új utat a Nagyváthy utcáról az Avasra. Ez azért lehet reá­lis változat, mert meglehet, a pincék helyreállítása any- nyiba kerül, mint egy új út építése. Végezetül a város vezetői úgy határoztak, hogy mindkét változatot ki kell dolgozni, és a pontos költsé­gek ismeretében döntik el, melyiket válasszák. Az új útvonalnak is van­nak persze komoly hátrá­nyai. Például az, hogy né­mileg útban vannak az LKM iparterületei, másrészt pe­dig jó néhány lakóházat is szanálni kellene. Akár ez, akár az a megoldás valósul meg, több tízmillió forintra rúgnak majd a költségek. Jövőre azonban aligha lesz erre a célra ennyi pénze a városnak. Legfeljebb arról lehet határozni, hogy melyik vállalkozást kezdjék eh Az A kajlakalapos azonban bizonyos: hosszú táJ von nem tartható az az ál­lapot, hogy egy egernyi la-» kos-számú városrészt egyet-; len oldalról lehessen csak megközelíteni. Érdemes vol­na egyszer kiszámolni, mibe kerül a kerülőút csak az au­tóbuszoknak. Ezek a költség gek végül is a város kasszá­ját terhelik, ha tehát mérlegre teszik az útépítési rv^ -=t? a serpenyőkbe oda kell tenni az ily módon megtakarítható forintokat is... * Bár nem tartozik szoro­san a Hidegh sori út ügyé­hez, mégis érdemes megje­gyezni, hogy jó lenne, ha végre megoldódna a Pattan­tyús utca problémája is. Eddig, ha felautóztunk a Hi­degh soron, a Pattantyús utcán keresztül érhettük el az avasi városrészt átszelő négysávos utat. Ez az utca rendkívül szűk, ráadásul is­kola található mellette. Hogy igazán nagy legyen a balesetveszély, mindennek tetejébe erre járnak az autóbuszok is, mert az ide­iglenes végállomást a Pat­tantyús utca végén alakí­tották ki. Mindennek az az oka, hogy hiányzik az az útszakasz, amely folytatná a szélesebb főutat a Hidegh sor irányába. Természetesen ez az útépítés is pénz kér­dése, és ennek dolgáEan mostanában rosszul állunk. Azért az sokunknak eszébe jutott, hogy vajon annak idején, amikor milliárdokat fektettek az avasi városrész megépítésébe, miért nem az volt a sorrend: először utat, pontosabban úthálózatot fej­lesztünk, és azuián húzzuk fel a házakat?... Ez az avasi út-ügy egy kicsit ah­hoz hasonló, mint amikor a gombhoz vásároljuk meg a kabátot (kiss) Tanácstagok fogadóórái Kedden tartja tanácstagi fogadóóráját Kázár Judit, a 7. Sz. Általános Iskolában (Vörösmarty u. 76. szám), 18 órától; Györgyei Géza, a HNF II/4. sz. helyiségében (Testvérvárosok úti szolgál­tatóház), 17 órától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom