Déli Hírlap, 1988. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1988-11-25 / 278. szám

Villamospótló Értesítjük az utaxókó«önsé*ret, hogr november 25-én a Tiszai pályaudvarról 22.00 b-tól i;>ásnap 4.40 h-iff, mi ff Diósgyőrből és Vasgyárból 22.30 h-tóJ másnap 5.05 h-ig a villamosok nem köz­lekednek. Ezen időszakban vil­lamospótló autóbuszok bonyo­lítják le az utasforgalmat. Erről az utazóközönséget a megálló- oszlopokon elhelyezett tájékoz­tatón keresztül is értesítjük. A villamospótló autóbuszok a mű- szakváltás időszakában. Vasgyár érintésével közlekednek. A villamospótló autóbuszokra a villamosmegállóban lehet le­ég felszállni. Azon villamos- megállók helyett, amelyeket a villamospótló autóbuszok egyál­talán nem érintenek, az alábbi helyeken állítjuk meg az autó­buszokat. A Szemere «. megálló helyett Diósgyőr irányába a Batthyány utcában lévő Il-es autóbusz­megállóban. míg vissza a Ti­szai pu. irányába a Szemere utcai autóbusz-megállóbau. A Taaácsház tér megálló he­lyett a Tiszai pu. irányába a Szabadság ,téri autóbusz-meg­állóban. A Kellner S. u. megálló he­lyett Tiszai pu. irányába a Hoffmann O. utcában, a Kell­ner S. u. kereszteződés után kihelyezett vándoroszlopnál. Az Eszperantó tér megálló helyett Diósgyőr irányába az ' Megjött a hó, s most i a népi időjárás köva- r tői kíváncsian figye- , life: ha Katalin kopog, I karácsony majd lo- J csog-e? Mert a Mete- I orológiai Intézet elő- J rejelzése szerint, a • kemény, téli hideg • tartósnak ígérkezik. Hogy ez aztán eltartóé • karácsonyig, azt majd • meglátjuk. 1 Am Katalint nem­» csak az idöjóslás mi- J, ott tartják „jeles nap- « nah”. hanem mert í számos népszokás is J tartozik hozzá. A I lánynevek között • majdnem olyan ked- £ t>el£, mint az Erzsé- j bet, ám nevenapjához , sokkal több népi . hie­• delem és szokás kap- £ csolódik. Ezek közül • egyik a Katalin-ág ál­• lítása. A sok közül ez i napjainkban is „tri­■ rtti”. Szinte szó szerint, , mert ilyenkor állítják J vázába az aranyeső nevű díszcserje ágát, • amely azután kará- ! esonyra kizöldül, illet- J ve kivirágzik. A sár- J ga virágokat dúsan • hozó ágak így vará- I zsolnák tavaszt a tél- ! he. I Katalin napjához 1 kapcsolódott a férf­it jóslás egyik fajtája w. ' A férjhez menendő • lányok jókora, piros • almát választottak, s • belőle karácsonyig { mindennap egyet-egyet J haraptak. A harapá­• sokat ügyesen beosz- I tották, mert úgy vél- ' téfe, ha idő előtt el- { fogy, akkor a követ­kező évben nem men­» nek férjhez. Ha vi- I szont kitart — akkor J az első karácsonyi f „beköszöntő” beköti a • lány fejét. Ez a játé- I kos „férjjóslás” me­■ gyénkben különösen az I almatermő vidékeken J terjedt el, de szórako­• zásból sok helyen még i ma is felelevenítik. ízelítőt kaptunk a télből a hét elején. Kedden reg­gelre 15—20 centis hó borí­totta az utakat országszerte. Ennek következményeként csatatérre emlékeztettek a városba vezető utak. Sze­mély- és teherautók szán- káztak az árokba, s a város­ban is láttunk jó néhány ko­csit, amely csak a járdasze­gélynek ütközve fékezett le. Törvényszerű, hogy az el­ső igazi havas napon meg­nő a biztosító forgalma? Miért kell milliókat fizet­nünk a közös kasszából az autókarosszériák kipótolá­sára, a kocsik javítására ? Miért nem képesek a volán- forgatók egyik napról a másikra átállni a téli veze­tés technikájára? A tapasztalat az, hogy a kezdő gépjárművezetők az oktatás idején nem sajátít­hatják el a csúszós úton va­ló kormányzás technikáját. Saját kárukon, az első ha­vas úton kell kitapasztal­niuk a síkos út „mozgás- törvényeit”. A hivatalos pi­lóták pedig a túlzott önbi­zalomnak köszönhetik, ha az árokban kötnek ki. Meg vannak győződve arról, hogy a rutin, a több év­tizedes vezetési tapasztalat a legszorultabb helyzetből is kisegítheti őket. Talán emiatt láttunk olyan sok teherautót, s vállalati sze­mélykocsit orral a havas j|c A karácsony közeledtével szaporábban nyílik a gyógy­szertárak ajtaja: a forgalom növekedése persze nem az ünnepekkel kapcsolatos, hanem az időjárással... A mos­tani, novemberi tél is megtette hatását; noha járvány nincs, a meghűléses betegségek száma megnőtt. Sokan vásárolnak vény nélkül kapható -r- házi gyógyításra alkalmas — sze­reket: Kalmopyrint, C-vitamint. Az utóbbi tavaly hiánycikk volt, most bőséggel kapható. Stop, egy percre! „ Tükörradiá 4c Mariann az ebédet hozza, Magdi pedig megeteti a beteget Családi körben Etelt, gyógyszert és mosolyt árokba borulva. A túlzott önbizalom legalább annyira veszélyes, mint a kezdők rutintalansága. A biztosító szakemberei (nem pusztán szakmai ér­deklődésből) a havas kárt szenvedett járművek gumi­jait is szemügyre vették. Megfigyelték, hogy sok autó- tulajdonos fényesre kopott gumival, „tükörradiállal” Közlekedett most november derekán is. S amikor a tö­rött lámpájú, horpadt ka­rosszériává kocsit a kárren­dező telepre kormányozzák, a havas utat szidják, okol­ják a történtekért. Megfe­ledkezve arról, hogy ha na­gyobb gondot fordítanak a jármű műszaki állapotára, az abroncsok bordázatára, az előírt levegőnyomásra, métereket faraghattak vol­na le az út és az árok kö­zött a féktávolságból. Városunkban is elkellne egy autóvezető mesterisko­la. Olyan tanpályára lenne szükség, amelynek bizonyos szakaszait sfkossá, csúszóssá tennék. S a tél közeledtével oktatókkal, vágj' anélkül, bárki kipróbálhatná volán­forgató képességét. A gumi- bóják között egyszerűbb, olcsóbb kitapasztalni, merre rántsuk a kormányt, hogyan lavírozzunk, ha a jeges, ha­vas úton önállósítja magát a jármű. (szántó) autóbuszok Kscperantó tér «atélWHBWf állóban, mij? Tiszai pu. irányá­ba a Hoffmann O. utcában, a Naffyvóthy u. kereszteződés otán kihelyezett vándoroszlopnál. A* Autóklub megálló helyett Diósgyőr irányába, az Autóklub elé kihelyezett vándoroszlopnál. Marx tér villamosmegálló he­lyett mindkét irányba a Marx tér 1-es autóbusz-megállóhelyen. November 56-án. pályafelújí­tás miatt a Marx térről 5.00 h- tól kb. €.S0 h-iff. Diósgyőrből és Vasgyárból 5.20 b-tól kb. 6.40 h-iff a villamosok nem közle­kednek. Ezen időszakban Diós­győrben, az 1-es autóbusszal, illetve a „Marx tér—Diósgyőr” jelzéssel ellátott rend kívüli autó­busz-járatokkal bonyolítjuk le U7. utasforgalmat. E járatokat az 1-es autóbusz-megállóhe­lyeken lebet igénybe venni. 5.15 és kb. 6.30 h között a Vasgyár utasforgalmát a „0”-á.s villamospótló autóbuszjáratok bonyolítják le. A rendkívüli és 0-s villamos pótló járatokra a Marx téren a Vasas Művelődé­si Ház előtti ideiglenes megálló­helyen lehet fel-, ill, átszállói. A fenti időszakban a villamo­sok és villamospótló autóbu­szok nem érintik az ÜJflryAri piac 2-es, 3-as és a Vasgyári Gyógyszertár megállókat. Az utazóközönséget a meg- állóoszlopokon elhelyezett tájé­koztatón keresztül is értesítjük. A villamosbérletek, menetje­gyek a fent említett járatokon érvényesek. MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VALLALAT — Csókolom, Rózsik* né­ni! — köszön be a szobába a fiatalasszony, miután le­tette az ételhordót a kony- ; bábán. — Nagyon finom ebédet hoztam. Ezt tetszik szeretni. Csontleves, sok zöldséggel. — Mariann, maga ara­ny oster cm U-s — suttogja az idős, beteg néni, akinek ei- esettsége miatt szociális gondozónőkkel egészült ki a család. Férje már korábbam meg­halt, gyermeke nem szüle­tett Ügy szeretheti a hoz­zá járó fiatalasszonyokat, mintha a saját lányai len­nének. Törődött állapotá­ban pem várhattuk, hogy szavakkal elmondja, nap mint nap mennyire várja őket. De testvérei beszéltek helyette: mindegyikőjüknek tudja a nevét, s akkor nyug­szik meg igazán, ha a „ma­ri ámkák” — ahogy szólítja őket — körülötte vannak. • AGYHOZ KÖTVE — Nem is tadjuk, mi len­ne velünk nélkülük — mondja Szakács Gyula bá­csi, a beteg asszony öccse. — Én is már hetvenhárom éves vagyok, és most siklott ki úgy az életem, hogy a nővérem fogadott ide magá­hoz. Nekem sincs már olyan belső részem, amit ne ope­ráltak volna. Nem tudnám egyedül ellátni Rózsikét. ' Eddig nagyon jól Mrta ma­gát. Elmentem sapkát ven­ni, s arra jöttem haza, hogy itt van az orvos. Agyvérzést kapott — Hat nap után hazaen­gedték a kórházból. Az ál­lapota azonban nem javul — folytatja — Schwartz Já­nosáé, a másik testvér, aki az Avasról jár látogatóba nővéréhez. — Az a szerencse, hogy Oyen segítőkészek a testvé­rek — mondja Kerékgyártó Vincéné, a Kacsóh Pongrác utcai Idősek Klubjának ve­zetője. — Egy ilyen beteget ugyanis sem nappal, sem éj­szakára nem szabad magára hagyni­• A GONDOZÓNŐK ESKÜJE — S ha ez a lehetőség nem lenne ? — Tiszteletdíjas gondozót, vagy szomszédot kellene se­gítségül hívni. Tudunk jó példával szolgálni ilyen esetre ia: Plankó Klára, a tüdőkórház nyugdíjas főnő­vére minden ellenszolgálta­tás nélkül vállalta el így egy beteg gondozását. — S ha már az önzetlen­ség szóba került, beszéljünk az anyagiakról is. Mennyi­ben és mennyiért hozzáfér­hető ez a szociális gondos­kodás az ágyhoz kötött be­tegek számára? — A Killián-északon 112 idős embert részesítünk el­/___________ látásban, és igen magas n házi gondozottak aránya, öfc hetvennégyen vannak, s mindősze hat gondozónőt várhatnak, hogy két-három naponta felkeressék őket. A] tiszteletdíjas ebédki hordók­kal viszont naponta talál­koznak. A hivatásosak doí-| ga — párban járnak — alj betegek tisztántartása, a ta­karítás, a bevásárlás. Min­den gondozott a nyugdíjától* függően fizeti a térítést. Ró- zsika néni például, akinek 3370 forintos özvegyi nyug­díja van, a napi háromszo­ri étkezésért 7.30-at fizet, a gondozási díj pedig órán­ként hat forint. Az úton el—jj töltött időt nem szabad fel­számítani, s a bevásárlásra is maximum tizenöt percet Hiszem, hogy a hivatásos j munkatársaim, mind a ha-" tan, a hivatásuk magaslatán állnak, és egy fillérrel sem akarják megrövidíteni a gondozottjaikat. A munka­köri leírásunkban is benne van, de szent esküvéssel is fogadtuk, hogy senkitől serat fogadunk el külön honorá­riumot. Tűzbe merem tenni értük a kezem — mondja a! vezetőnő. • HOZZAK A VÁLTÁST Agni néni, a beteg húga,! nyomban bizonygatja, hogy: ez így van, mert még egy kávét sem fogadnak el. Koz-: ben Mészáros Andrásné és Füvesi Frigyesné, a két gon-i dozőnő elvégezte kötelessé-- gét. Igyekezniük kell, hiszen a klubban is várják őket, hogy felszolgálják az ebédet Innen sem mennek el üres kézzel: viszik magukkal als mosnivalót. A mosás-vasa- ji lás a minden délutáni prog­ramjuk; a beteg embereknek naponta, de gyakran még többször kell a váltás. , A 6 rendkívül csekélyke szám a 112-höz viszonyítva. És sajnos azzal a ténnyel kell számolni, hogy egyre többen lesznek olyanok, mint a 78 éves Mészáros Jó- zsefné, akik azt várják, hogy' az étel mellé egy-egy mo­solyt, néhány kedves szót is kapjanak. Oláh Erzsi Gépgyári export A Diósgyőri Gépgyár fo­lyamatosan köti le jövő évi szállításait. A kanadai Ka- beltch cég például 500 ezer dollár értékben, 14 sodró­gépet rendelt tőlük. A gép­gyáriak Bulgáriában kábel­gépek exportjáról, Belgium­ban pedig acélszerkezetek kivitelének lehetőségéről tár­gyalnak. Torzsa-talány Barátom langaléta fia a gimnázium ne­gyedik osztályában kínozza tanárait. Ügy ült le mellénk a fotelba a dohányzóasztal­hoz, hogy keresztbetett jobb lábának térde „szintéit” a feje búbjával. Hanyag mozdu­lattal rágyújtott, apja megrovó tekintetét figyelemre sem méltatta. — Mondd, fater, mi lehet az a torzsa? — kérdezte, és a csillár felé fújta a füstöt. — Micsoda? — hökkent meg barátom. — Attilát tanuljuk — hadarta a fiú. — Most magolom, a „Mondd mit érlel?”-t És az van benne — behunyt szemmel halkan duruzsolta: „Mondd, mit érlel annak a sor­sa, / ki családjáért dolgozik; / veszeked­nek. kié a torzsa, / és csak a nagylány néz mozit”... Szóval, mi a fene az a torzba amiért veszekednek? Mi, a két felnőtt némán összenéztünk. Barátom nagy lélegzetet vett, s halkan, de keményen megjegyezte: — Jellemző! Eredj, nézd meg az Értelmező­ben. Nem azért vettem meg az egész sort drága pénzért, hogy ne használd. A té be­tűnél keresd te lustaság! A fiú felkinlódta magát a fotelból és át­csoszogott a másik szobába. Barátom bort töltött a poharamba, kissé reszkető kézzel rágyújtott, majd megkérdezte: — Vajon hiba-e, hogy ezek a srácok nem ismerik ezt a fogalmat? Manapság nem szo­kás káposztát savanyítani ezekben a házgyá­ri lakásokban. Pedig micsoda csemege volt a káposztatorzsa gyerekkorunkban! — só­hajtott és nyelt is hozzá egy nagyot. Ezután már csak erre emlékeztünk, er­ről beszélgettünk. A káposztáshordóról, amely mifelénk egy lakásból sem hiány­zott, a széles-fényes acélpengéjű, fakeretes káposztagyaluról, a zöldes-kék levelű ve- csési fejes káposztáról, az asztalra kikészí­tett hozzávalókról. Sót sokat tettek égetés­sel kicifrázott fatartókba, mellette gömbö- lyödtek a megtisztított vereshagyma fejek, ott illatoztak a barnászöld babérlevelek, csorba csészében feketéllett a szemes bors, sárgállottak sápadtan a birsalmák, tisztán és pirosán csillogtak a csöves csípőspapri­kák, és ott volt a cső szemeskukorica, ami­től majd a színét kapja a káposzta. Tiszta konyharuhák és éles kések is ott sorakoz­tak az asztalon. S mikor egy mozdulattal kikanyaritotta apánk, vagy anyánk a ká­posztatorzsát, a káposztának ezt a megvas­tagodott, húsos feläö végét, amelyre a le­velek borulnak sűrűn, egymást fedve, kör- be-körbe, mi gyerekek már tartottuk is a markunkat. Csemegeként harsogott fogunk alatt... A nyúlánk gyerek visszatért. Zavartan toporgott a szőnyegen, aztán megszólalt. — Apa, lemegyek a piacra. Hozok fejes­káposztát. — és vidáman meglóbálta kezé­ben a hálószatyrot... (oravec)

Next

/
Oldalképek
Tartalom