Déli Hírlap, 1988. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1988-11-02 / 259. szám

Á küldöttértekezlet a szakma gond álról $ Az új acéltartályok bármelyik gyár udvarán kis helyen is eljárnék. A veszélyes hulladék tárolására Kapható az új konténer A legtöbb vállalatnak gon­dot okoz, hogy a termelés során felhalmozódó, környe­zetre, egészségre ártalmas anyagokat nem tudják hol elhelyezni. Ilyenkor gyak­ran a legegyszerűbb megol­dást választják; ott rakják le, ahol nem feltűnő. Egy új, most kifejlesztett kon­téner talán végre pontot tesz a veszélyes hulladékok körüli viták végére. A Földgép Környezetvédő Szolgáltató Leányvállalat kifejlesztette. a Földgép Miskolci Főépítésvezetősége pedig már júliusban meg is kezdte az új acélkonténerek gyártását. Ezek a tartályok tökéletesen zárnak és szige­telnek, bárhol elhelyezhe­tők. Amíg Aszód mellett, Galgamácsán el nem készül a veszélyes hulladékok te­metője, a vállalatok, gyá­rak akár az udvaron is tá­rolhatják ezeket a konténe­reket. Az átvevőhely elké­szültéig tehát nem kell az üzemeknek ideiglenes tele­pek után kutatniuk, sőt a milliós bírságköltséget sem kell postázniuk. Egy alig másfél négyzetméternyi he­lyet foglaló, hat hordó táro­lására alkalmas acéltartály ára 9840 forint. A konténereket szívesen látják a veszélyes hulladé­kokat ideiglenesen átvevő Csökkent e a gáz lűlőérléke? telepeken is, hiszen köny- nyen szállíthatók. A terve­zők már most egy új kisze­relésen gondolkoznak. El­tüntetik a még meglévő vá­zakat, és egymáshoz kap­csolva tárolható, illetve mozgatható konténert gyár­tanak majd. Az egészségügy is orvoslást kíván Felelősség a társadalom biológiai vagyonáért Hattól tizennyolc, illetve 24 éves korig jár a fiatal iskolába, és miután gyerek szinte minden családban van, úgy érezzük, hogy ér­tünk is az iskolához. Az or­vosra a születés pillanatától a halálig rászorulunk, s az egészségügyet még gyakrab­ban minősítjük. Holott az nemcsak a pillanatnyi gyó­gyulással azonos. Ha pedig mégis, mint ahogy a vég­eredmény fontos, akkor a fogalmak nem fedik ponto­san a lényeget, illetve — mint ahogy az MSZMP Mis­kolc Városi Egészségügyi Bi­zottságának múlt heti kül­döttértekezletén megfogal­mazták — súlyos ellentmon­dások várnak feloldásra. „Hosszan tartó reális, nagy eredményeket értünk el, de a sikerek társadalmi önelé­gültséghez vezettek, miköz­ben sohasem látott mértékű­vé vált az orvoshoz fordu­lások száma, a táppénzes napok száma, a rokkantak száma, a halálozás, a tár­sadalom biológiai vagyoná­nak megkopása ... Ellent­mondást tükröz az a tény, hogy miközben a társada­lomnak jelentős mértékben megnőtt az egészségügyi el­látással szembeni igénye, az egészségügyben dolgozók tár­sadalmi megbecsülése rom­lott ... A lakosság sokat vár, és gyakran eltéved a prog­resszív ellátás útvesztőiben. De elégedetlen az egészség- ügyi dolgozó is az egészség- ügyi ellátás és saját maga helyzetével egyaránt, mert munkafeltételei hiányosak, túlterhelt, átlagbére messze elmarad a társadalmi átlag­bértől, gyakran támadások célpontja, és nehezen tűri a sértő általánosításokat.” — mondta dr. Berkő Péter tit­kár a pártbizottság kibonta­kozási feladattervét alapul vevő beszámolójában. Hason­lóan figyelemre méltó a vá­ros egészségügyi pártalap- szervezeteit képviselő kül­döttértekezlet által jóváha­A Magyar Gazdasági Ka­mara meghívására érkeztek hazánkba a Holland Peja Kereskedőház szakigazgatói. Piackutató útjuk alkalmával ma délelőtt a Kamara Észak­gyott megállapítás, misze- nnt nem a kórházi ágyakra műszereltre költött pénzben, hanem a gyógyítómunka eredményességének javulá­sában, a hatékonyságban mérhető az elvégzett munka, amely nem mutat javulást. Nem csökkent a halálozás, nem csökken a táppénzt ké­rők, a rokkantak száma. Helytálló az oktatásüggyel kapcsolatos hasonlat: épül­het akárhány iskola, ha a bukottak, az analfabéták szá­ma nő. A pártmunka megújulásá­nak érdekében létrehozott 15 fős. egytestületes új egész­ségügyi pártbizottság a kül­döttértekezlet döntésének ér­telmében iolylat.ja az eddigi munkát. Szakmapolitika az. amatőr a gyakorlatban dol­gozók fokozott felelősséget éreznek a társadalom bioló­giai vagyonáért. A minden ulayszervezethez eljuttatan­dó, a küldöttértekezletről szóló emlékeztető akkor fog­lalhatja a többi között azt is magában, hogy a csúcs- technológiánál — amelyet Miskolc, a nagyváros kórhá­zai mára már a magukénak tudhatnak — alkalmasint többet segíthet, ha a gyógyu­lási esélyek és a betegellá­tás egyenetlenségei megszűn­nek. Szakmapolitikának ne­vezik azt is, amikor nyoma­tékosan javasolják, hogy az egészségügy legfelsőbb szi- tű állami irányítása figyel­jen a gyakorló szakemberek véleményére. A megyei és a Semmel­weis Kórházban a közel­múltban megváltozott az el­ső számú vezető személye, a két belvárosi és a Vasgyári Kórházban Is országos vi­szonylatban figyelemre mél­tó bővítések történtek. A többi között olyan diagnosz­tizáló berendezéseket kapott a nagyváros és így az or­szágrész, amely a gyógyító gyei vállalatok termékeiről, melyet a kereskedeház érté­kesítene a jövőben. A meg­beszélésen a vegyipari vál­lalatok vezetői mellett, min­den jelentősebb megyei munkái Bizonyos területeken art elérhető legkedvezőbb helyzetbe hozta. (Csak né­hány példa: a megyei kór­ház komputertomográfja, uj angiológiai osztálya, ugyan­csak itt a DSA. a sebeszet: bővítése, az épülő új műve- sepavilon, a Semmelweis Kórház által létrehozott vá­rosi szűrőállomás, a Vas­gyári Kórház új sebészeti,^ traumatológiai, intenzív osz­tálya és sorolhatnánk.) Ha mindemellett dr. Katona Zoltán, a megyei rórház fő­igazgató főorvosa hozzászó­lásában úgy fogalmazott, hogy az elmúlt évtizedek mennyiségi fejlesztése nem nozta meg a megelőző, gyó­gyító, illetve a rehabilitáci­ós munkában a minőségi változást, akkor jogos a szak­emberek aggódó figyelmez­tetése: sokkal többet keli tenni például azért, hogy az állampolgár ne csak használ»- S ja a gyógyítás, a gyógyulás lehetőségeit, de felelősnek is*' erezze magát a saját egész­ségéért. Az egészségügyi ed-'* látás a túlszabályozottsága miatt sokszor zavaros és át»ó ; tekinthetetlfen, de ez sem­miképpen nem menti fel az egyént, ha az a saját egész­sége érdekében csak a táp»: penzlehetőségeket tartja szem előtt. A vita visszatérő megái-* • lapitása volt, hogy szomorú tényként kell elkönyvelni: Európában nincs még egy ország, ahol olyan értéktelen holminak tartanák az egész­séget, mint nálunk. Válto­zást (a küldöttértekezlet ja­vaslatai között is megfogal­mazták) egy új egészségügyi, és annak a nyomában járó új társadalombiztosítási tör­vény hozhat. Amint dr. Jári- - váry Anna, a megyei tanács egészségügyi osztályvezetője elmondotta, a társadalombiz­tosítás reformja folyamatban van, és a minisztérium, amely Szociális és Egészség- ügyi Minisztérium formájáéi ban még új, nemcsak szíve­sen veszi, de el is várja a gyakorló szakemberek véle­ményét. Ugyancsak ő sür­gette egy, az egész megyé­re érvényes hatáskörrel bí­ró egészségügyi pártfórum létrehozását, mert Miskolc ugyan meghatározó az or- , szágrész egészségügyi intéz-» ^ ménveinek szerkezetében, de a megyében még számos nagy intézmény és természe- . tesen jól kiépített körzeti orvosi hálózat működik. ’t Hiába kapcsoljuk maga­sabb fokozatra a konvektort, csupán a gáz lángja nagyob­bodik meg. Sokak szerint úgy tűnik, mintha csökkent volna a fűtőanyag kalória­tartalma. Jobban pörgetjük a gázórát, ám a fűtőtest aránytalanul kevesebb me­leget ont, mint korábban. Van-e valami alapja ezek­nek a megfigyeléseknek? — kérdeztük Szendy Páltól, a Tigáz Borsod Megyei Kiren­deltségének vezetőjétől. — A Szovjetunióból érke­ző földgáz kalóriatartalma, íűtőéréke viszonylag állan­dó. Naponta ellenőrizzük, így azonnal kiderülne, ha valami okból romlana a minősége. Júliusban köbmé­terenként 34,007 megajoule volt a fűtőértéke. Szeptem­ber végén 33,941-et mértünk. Most októberben hasonló a helyzet. A plusz—mínusz ötszáza­lékos eltérés megengedett. s ez a lakossági fogyasztás­ban szinte nem is mutatha­tó ki. S ami lényeges, nem­csak a földgáz-felhasználók, hanem a nagvobb fogyasz­tók, mint például a Lenin Kohászati Művek is rendsze­resen végeznek gázelemzést. Naponta kontrollálják a fű­tőértékét, s ennek alapján fizetnek a gázért. Vajon akkor mi okozhat­ja, hogy a lakosság kevesli a mostani gáz fűtőértékét? Ez csupán annak tulajdonít­ható, hogy csökkent a külső hőmér­séklet. növelni kell a fű­tés intenzitását ahhoz, hogy a korábbi napokhoz hasonló, kellemes meleget teremthessünk a lakásban. S mint minden ősszel, most is sok a munkájuk a gázszerelőknek. Hiába kér­ték a lakosságot, hogy ren­deljék meg a konvektorok átvizsgálását, szabályozását, a fűtőkészülékek javítását a nyári hónapokban. Mindez, mindenkinek akkor jutott eszébe, amikor már a tél küszöbére értünk: emiatt a hét végén is dol­gozniuk kellett a szerelők­nek. Ráadásul á külső kivitele­zők késnek a gázvezeték át- * adásával Nyéken és Mályi- ban, emiatt még több száz lakásban egy jó ideig várni kell a konvektorok bekap­csolására. (szántó) F, H. magyarországi bizottságán tájékozódnak a Borsod me­nagyvállalat képviselői részt vesznek. Mi újság? — Dózsa György unokája vagyok én! — súgja fülembe az újságosstand elp.ru- sítónője. Kicsit meglepő­döm a közlésen, nem tudom, milyen fele­letet vár tőlem. Nem kell sokáig törni a fejem, megoldja a rejtélyt: — Negyvenhét fo­rint. Űj újság. Dó­zsa György Unoká­ja Vagyok Én. Ez a címe. Most jelent meg az első szám. Kéri? Persze, hogy ké­rem. — Vigyen kettőt. Ki tudja, lesz-e be­lőle második szám. Legyen kettő. Majd a másikat úgy olvasom, mintha az lenne a második. Még az utcán be­lelapozok. Népi-nem­zeti. Harcosan de­mokratikus. Közép- kelet-európai. — Dózsa ? — szó­lít meg egy váltam­ra tett kéz gazdája. — Unokája — fele­lem ismerősömnek, kibontakozva az ol­vasmányból. amely Rákosi viselt dolgait — elsősorban az ál­tala viselt ingek és cipők származását — firtatja. — Nekem Kapa­nyelem van — közli az ismerős. — Most jelent meg. Népi­nemzeti. Demokrati­kus. Szókimondó. Mindjárt kettőt vet­tem, ki tudja, lesz-e folytatása. Odaadom a máso­dik Dózsámat az ő második Kapanyelé­ért, a különbözet 2 forint 40 fillér és egy tanulmány Sztá­lin pipáinak szár­mazási helyéről. Beülünk egy feke- t téré. a felszolgálóvá a két kávé mellé egy cédulát szolgál fel. „Van Majdmim és Döfim!” — ez áll a cetlin. Kérdőn néz ránk. Én átveszem tőle a Majdmit, ismerő­söm a Döfit. Mind a kettő most jelent meg. Az egyik de­mokratikus, a másik reformer, de lehet hogy fordítva. Az viszont biztos, hogy népi-nemzeti, közép. kelet-európai, hogy lesz-e belőlük má­sodik szám, és, hogy Rákosi meg Sztálin. — Amúgy? — kér­dezem ismerősömet, aki félreérti, és már nyúl is a zsebébe a pénztárcájáért. — Az is van? Amúgy? Nem tud­tam, hogy már meg­jelent. Gondolom, jól megmondja. F elvilágosíianám. hogy én csak úgy kérdeztem, hogy amúgy?, de még szó­ra sem nyitom a szám, amikor volt középiskolai osztály­társam áll meg fö­löttünk. Kezében hengerré gyűrve egy újság. Amúgy. Első évfolyam, első szám. (szabados) Az egészségügyi pártbi­zottság munkájának ered­ményességét és szavának a súlyát erősítette meg a kül­döttértekezleten részt vevő és a vitában felszólaló Ko­vács József, a városi párt­bizottság titkára is. A kü­lönbözőségeken alapuló együítpolitizálás olyan szak­mai fóruma volt ez, ahol ugyanakkora figyelem kísér­te Szilvássy Lajosnak, a szo­ciális intézmények küldötté­nek a véleményét, miszerint baj ha a rászoruló idős ko­rúak aktív kórházi ágvakat fog'alnak el, mert kevés a szociális otthoni férőhelvek száma, mint dr. Berkest Sándorét. a Semmelweis Kó'*ház küldöttéét, aki jog­gal emlékeztetett rá- baj, ha rém számolunk azzal a szellemi tőkével, amit az or­vostársadalom képvisel A jelenlevőknek egy nagyváros egészségügyi dolgozóit képvi­selő véleménye pedig rend­kívül fontos, ha tudjuk pél­dául azt, hogy minden kór­házi osztálv olyan, mint az osztályvezető főorvos. A kórházi osztályokon tudják, hogyan kell a munkát meg­szervezni. M— ★ A konténereket a Földgép miskolci főépítésvezetöségé- nek szakemberei gyártják. (Kerényi László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom