Déli Hírlap, 1988. október (20. évfolyam, 232-257. szám)
1988-10-28 / 255. szám
Á következő évtizedek idegenforgalmi koncepciója Wendég wárásres vállalkozni Á közös érdekektől, a központi kasszáig Szerencsére az idegen- forgalmi vállalkozásokról most már nemcsak beszélünk. hanem az első biztató lelek is megmutatkoznak- korszerűsítik Aggteleken a Cseppkő Szállót. küszöbön áll külföldi őke bevonásá- sával a taoolcai gyóffv- hotet építése, és Mezőkövesden szintén a gyógy- turizmust szolgáló c''‘51lo- dát kívánnak tető alá hozni — a tárgyalások már előrehaladtak. A Tokaji Borkombinát pedig svéd üzletemberekkel kíván közösen hotelt teremteni Óriási szükség van országrészünkben is a korszerű szállodákra, de tói tudják az idegenforgalmi szakemberek, hogy otísz- tán ezekkel a vállalkozásokkal nem oldhatók rúeg idegenforgalmi gondjaink. A bizottság tagjai úgy fogalmaztak. hogy például Miskolrnak városiasabbá kell lennie. Na. nem a már amúgy is elviselhetetlen közúti forgalom további növeléséről van szó. hanem a tisztaságról, a kényelemről, a parkok, rangos üzletek. kulturális intézmények gyarapításáról. Azt a vonzerőt, amit ecy város gyakorolhat az idegenekre. nem lehet egykéi szálloda felépítésével többszörösére növelni. A városfejlesztés szemléletének kell olyanná válnia, hogy a minőség legyen az első rangú szempont. A szándékkal ma már nines is hiba városunkban, de elmaradásunk az óhajtott színvonaltól, meglehetősen nehezen ledolgozható. Ezért mondták azt a bizottság tagiai: ez az ide- genTorgalmi koncepció a XXI. századnak is szól... könnyű helyzetben: ők arról panaszkodnak, hogy a „maszek” nyithat üzletet, ők pedig nehezen tudnak fejlesztési lehetőséghez jutni a jó forgalmú helyeken. A hatóságokban is munkálkodik az rossz reflex, hogy ha már valahol van egy halász- csárda, akkor minek oda mellé egy másik, ho*>tt Európa minden nagyvárosában egymás hegyen-hátán találhatók a vendéglők ... Kétségtelen tény, — és ez a bizottság ülésén is elhangzott —, hogy az elmúlt évtizedekben sörözőink, borozóink, csárdáink sokszor olyan rossz hírnévre tettek szert, hogy már az üzletnyitás ötletének hallatán is tiltakozik az ügyben érintett lakosság. Pedig az bizonyos, hogy az országrészünkben a jövőben alapvetően a nem luxus színvonalú vendéglátóipari, szállodai kategóriák fejlesztése a célszerű, azért is, mert ‘ovábbra is a szocialista idegenforgalom túlsúlya lesz a jellemző Borsodban. • A JÓ HÍRNÉV ÁRA A fejlesztési program meghatározta, hogy mely térségeket és milyen típusú idegenforgalmat kell elsősorban támogatni országrészünkben. A rangsorolás fontos dolog, de mindez keveset ér, ha az idegenforgalomban érdekeltek nem ismerik fel, nem építenek közös érdekeikre. Hollandiában például az utazási irodák közös pénzéből hoztak létre olyan szervezetet, amely az ország idegenforgalmi jó hírnevét hivatott növelni a világban. Ezt a fajta propagandát nálunk az idegenforgalomból élők népi tartják saját feladatuknak, „kibekkelik” amíg a központi kasszából juttatnak erre a célra. (Jellemző példa: a novemberi tévéfesztivál idejére bevásárlóutca lesz a Széchenyiből, és az ehhez tervezett két kapu árát, 250 ezer forintot nem tudták összeadni a kereskedelmi cégek.) Persze az éremnek csak az egyik oldalát mutatnánk meg, ha nem írnánk le azt is; nem olyan egyértelműek az érdekviszonyok, hogy ej*fr kereskedőnek valóban megérje ilyesmire áldozni, a hosszú távú üzletpolitikának ma kicsi a mozgástere. Ez is azt bizonyítja, hogy az idegenforgalmi koncepció megvalósítása nagyon nagy mértékben függ attól, hogy miként sikerül társadalmi-gazdasági viszonyainkat megreformálni. A program kijelöli, hogy hol, mit lehet és kell fejleszteni. Most már csak az hiányzik ehhez, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: érdemes is erre vállalkozni! (kiss) Juhar és virginiai boróka Faültetés a Hejő-ligetben Folytatódik Miskolcon az Egy újszülött — egy la akció. Legközelebb november 12-cn várják a Hejő-ligetbe mindazokat, akik újszülöttjük világrajövetelének szeretnének emléket állítani. A részletekről kérdeztük Pászk Józsefet, a Városgondnokság műszaki igazgatóhelyettesét. — A rendezvény társ- szervezője, a Családi Intézet, levelet küldött mindenüvé, ahol mostanában jött a világra a család legfiatalabb l tagja. Eddig majdnem 150- i en jelentkeztek A Város- I gondnokság pedig már meg • is rendelte a növényeket. ! November 12-én, szombaton délelőtt 10 órától az ünnepség után a nyírfa, juhar, díszalma, és virginiai boróka csemetéi közül választhatnak az érdeklődők. Aki csak mostanában szánja rá magát a faültetésre, még mindig jelenkezhet a Széchenyi úti Rendezvények Házában, a Családi Intézetnél. A korábban elültetett növények közül egyébként a nyáron sok elpusztult, hiszen nem mindenki járt vissza a ligetbe, hogy gondozza őket. Aki szeretné pótolni az elszáradt fács- kát, azt szintén mostanra várjuk a Hejő-ligetbe. Az olcsóul! teitnétt keresik A tej- és tejtermékek ioc galma az idei áremelések miatt visszaesett. Különösen a drágább cikkekből vásárol, tak kevesebbet, mint tavaly. Mivel a lakosság az olcsóbb termékekre vevő. a Borsod Megyei Tejipari Vállalat többet készített ezekből. Az alacsonyabb zsírtartalmú tejből eddig 33 százalékkal fogyott több, mint az elmúlt áv hasonló időszakában. Az olcsóbb, kisebb zsírtartalmú tejföl aránya az összes forgalmon belül az 1987. évi II.8-ról 12,9 százalékra növekedett. Ha hirtelenjében milliár- dokat kaphatnánk idegen- forgalmi fejlesztésekre országrészünkben, az ebből megvalósuló beruházások sorsa sajnos meglehetősen kiszámítható lenne: nem töltenék be a szerepüket, lasan leromlanának, lezülle- nének. Makai Tibor, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője az elmúlt évek néhány idegenforgalmi fejlesztésére emlékeztetett az előbb idézett állítása bizonyítására. Mindezt pedig megyénk idegenforgalmi bizottsága ülésén mondta el, ahol a megye hosszú távú idegenforgalmi fejlesztési koncepciójáról esett szó. Egy szép szökőkút is hozzájárulhat ahhoz, hogy városunkat megszeressék az idegenek. Reméljük, a Centrum Áruház előtti medencében is csoboghat a víz legkésőbb jövő tavasszal. Dráva a csatornázás Tiszta vizet a pohárba A társulásoknak spqíí a tanács Az ezredfordulóig bőségesen elegendő a város ivóvize. Ezért az innivaló meny- nyiségét tovább növelő beruházások mellett a víz minőségén kellene javítani, és mindent el kell követni vízforrásaink védelméért — hallottuk a Hazafias Népfront várospolitikai munkabizottságának legutóbbi ülésén. A rendezvény előadója, Képes Zoltán így fogalmazott: — Nem árt tudni, hogy városunkban a csúcsfogyasztást néhány éve egy kora őszi napon mérték: 138 ezer köbmétert eresztette« ki a csapokból a miskolciak. Ennél általában kevesebbet, 110—115 ezer köbmétert használunk fel egy átlagos napon. A bükki karsztforrá- sokból, amelyeknek a vizét például a tapolcai kútból és a Szinva-forrásból tápláljuk az ivóvízrendszerbe, szárazabb időben 50—60, tartós eső alkalmával akár 80—90 ezer köbméter vizet is nyerhetünk. A Sajó- és a Her- nád-parti szűrésű kútjaink hozama naponta legalább 70 ezer köbméter. A sajó- ládi vízmű 1989-től további Gyorsabb tempóra váitott az építőipar 30 ezer köbméterrel segíti Miskolc vízellátását. Mivel a városban a fogyasztás további növekedésére nem kell számítanunk, bőséggel van innivaló. — Nem mindegy viszont, hogy mennyire tiszta vizet öntünk a pohárba ... — Ma még nincs ezzel baj, olcsó és jó minőségű innivaló jut Miskolcra. De például a bükki karsztforrá- sok víznyerő területén sok a szennyező forrás. Megoldatlan a térség szennyvizének elvezetése. Tavaly a víztisztaság ügyében érdekeltek elfogadták azt a feladattervet, melynek végrehajtásával szeretnénk elérni; a behatárolt védőidomok területén direkt szennyeződés ne kerüljön a talajba. Ez persze máról holnapra nem megy. Olyan apró lépésekre van szükség, mint, hogy mondjuk Bükkszentlászlón 200-ra korlátozzuk az itt tartható sertések, szarvas- marhák, lovak számát. — Az igazi segítség: persze a csatornázás volna ... — Csakhogy Bükkszent- lászló példájánál maradva: a szennyvízcsatornájuk a mai áron akár 70 millió forintba is belekerülhet. Erre viszont a városnak nincs pénze. így csak az lehetne a megoldás, ha náluk is megalakulna a csatornázásra — a bánkútiak példáját követve — a társulás. Az elmúlt években a miskolci peremterületeken azonban sokat javult a helyzet. A legutóbbi esztendőkben például 36 perem terül éti utcában készült el társulással a csatorna. A költségek egy részét a lakók állták, a másik hányadát az általános forgalmi adóval együtt a tanács fizette. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a költségek egyre nőnek, egyre kevesebben engedhetik meg majd maguknak, hogy csatornaépítésbe kezdjenek. És hiába bővitjük a tisztítót, ha nem tudjuk eljuttatni odáig a szennyvizet. A város családi házas övezeteiben folytatjuk a csatornázást. Ugyanerre lenne égető szükség a bükki településeken, Diósgyőrben, s főleg Tapolcán, ahol még nem teljes a hálózat... — Ha már a pénzügyeknél tartunk: augusztusban azt olvastuk a Magyar Nemzetben, hogv a bős— nagymarosi építkezés környezetvédelmi beruházásainak tetemes költségei miatt kénytelen lemondani városunk a szennyvíztisztítás és csatornázás fejlesztésére szánt központi támogatásról. A tisztítóról tudjuk, hogy a hírrel ellentétben megélőül a biológiai fokozata. De mi a helyzet a csatornázástól elvont pénzekkel? — A szennyvízcsatorna- rendszer bővítése eddig sem központi pénzekből történt. E munka, illetve az erre alakuló társulások támogatása mindig is a helyi tanácsok dolga volt. Itt helyben döntik el, hogy városi költség- vetésből mennyit fordíthatunk erre a célra B. A. • PÉNZZEL, PÉNZ NÉLKÜL Ez a koncepció része annak a szerkezetátalakítási programnak, amely megyénk egész gazdasági, társadalmi életét felöleli. A koncepció megszületését követően társadalmi vita kezdődött — erről mi is írtunk lapunkban —, majd az elmúlt napokban újra a bizottságba tömörült szakemberek vették elő a most már kibővített dokumentációt. Makai Tibor azokat az okokat boncolgatta, amelyek miatt (bár koncepciók eddig is készültek) a megvalósítás a tervezettnél jóval szerényebb mértékű volt... Hogy miért nem sikeresek a sokszor tetemes összegekért megvalósított idegenforgalmi fejlesztéseink? Az okok részint társadalmiak; az idegenforgalom egyik feltétele ugyanis a lakosság fejlett környezeti kultúrája. Mindez persze pénz kérdése is, hiszen meghonosításához korszerű infrastruktúra is kellene, ám a forintokat mégsem úgy kell az idegen- forgalom céljaira befektetni, ahogy eddig tettük: el kell érni, hogy érdemes legyen vállalkozni! • TOK, VAGY KEVÉS VENDÉGLŐ? Az újságíró nehezen állja meg, hogy mindehhez ne fűzze azt a megjegyzést: a vendéglátóiparban, az ide- genforgalmoban az egyéni vállalkozásokat, ma minden deklarált segítő szándék ellenére meglehetős sandaság- gal szemléljük. Ha jól fut a vendéglő, előbb-utóbb meggyűlik a baja a vendéglősnek a feljelentőkkel. De az állami vállalatok sincsenek A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a KSH 1987. évi Építőipari statisztikai évkönyve. A számok összevetéséből kiderül, hogy az építés-szerelés árai 1975 óta évente országosan 5 —8 százalékkal emelkedtek, de ezen belül az állami építőiparnál mindössze évi 4—6. a magán- épitkezéseken pedig évi 9—12 százalékkal drágult a munka. Folyamatosan gyorsul ugyanakkor az építés, rövidült a kivitelezés átlagos időtartama. Így amíg az 1980-ban befejezett, 50 és 100 millió forintos érték közötti építmények kivitelezése átlagosan 826 napot vett igénybe. addig az ugyanilyen értékkategóriában tavaiy átadottaké 104 nappal rövidebb ideig tartott. A 100 millió forintosnál nagyobb öerusázások meggyorsításában még látványosabb a fejlődés, mert j * Immár a negyedik Szinva- hidat építi az Észak-magyarországi Állami Építőipari Válla- ebben az időszakban az épí- j lat Miskolcon. Nevükhöz fűződik a Herczeg Ferenc utcai, a Bodnár- és a Royal-közi híd. tés teljes befejezéséhez | Most a Ságvári utcáról teszik lehetővé az átkelést a Kiss Ernő utcára. Az építkezés jó szükséges idő 1096 napról ütemben folyik, a pillérek betonozásánál tartanak, előreláthatóan jövőre adják át a for- Ü50 napra csőként. I gólomnak.
