Déli Hírlap, 1988. október (20. évfolyam, 232-257. szám)

1988-10-21 / 249. szám

Stop, egy percre! ! Közlekedésbiztonsági nap Tapolcán Zsinórslalom és díjtalan vizsgálat Holnap reggel 8 órától dé­li egy óráig közlekedésbiz­tonsági nyílt napot rendez­nek Tapolcán, a Park motel melletti autóparkolóban. A fő szervezők: a Megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanács és a Magyar Autóklub megyei szervezete; a rendezvény le­bonyolításából kiveszi a ré­szét a Hungária Biztosító és a Közlekedési Felügyelet. Minárcsik András rendőr főhadnagy, az MKBT pro­paganda szakbizottságának titkára: — Ügyességi vetélkedőt szervezünk, amelyen bárki bizonyságot tehet elméleti és gyakorlati tudásáról. Bí­zunk abban, hogy sok vo­lánforgató teszi majd próbá­ra képességeit. Az MKBT, a Hungária Biztosító, vala­mint az Autóklub értékes ajándékokkal jutalmazza a verseny helyezettjeit. Két kategóriában indítjuk a jár­műveket. az 1000 köbcenti alatti, illetve fölötti autók tulajdonosai külön mérik össze ügyességüket. A fel­adatok sorában szerepel a zsinórslalom, beállás két ko­csi közé. vizes pohár szállí­tása tálcán, lengő slalomban, s még több más olyan gya­korlat, amely jól szórakoz­tatja a verseny nézőit is. Reggel 8-tól 9 óráig lehet nevezni a vetélkedőre. A Közlekedési Felügyelet a helyszínen üzemelteti majd a környezetvédelmi műszert, és kérésre díjmentesen el­végzi az összes vizsgálatot. Az Autóklub kedvezményes belépési lehetőséget biztosít a helyszínen. A Hungária Biztosító is szeretné, ha a verseny idején többen szán­nák rá magukat a casco megkötésére. Hétfőn hírül adiuk az ügyességi verseny eredmé­nyét. Sz. I. Egymásba botlottak a párok Legalább egy évig egyet­len pár sem mondhatja ki a boldogító igent a Petőfi ut­cai házasságkötő teremben. Felújítási munkák miatt ugyanis november 5-től be­zárják a díszkaput. Éveken át az esküvői örömbe egy kis üröm is ve­gyült itt, hiszen az érkező párok gyakran a távozókba botlottak. A násznép a szé­kek elrendezése miatt nem látta, a rossz akusztika mi­att pedig nem hallotta a szertartást. Nem egy eset­ben pedig a beázott tető okozott gondokat. Az utolsó Lehet pályásai Foghíjtelkek, otthonteremtőknek Felmérték a városban, hol találhatók olyan fog­híjtelkek, amelyeket be le­hetne még építeni. Ha körül­nézünk Miskolc utcáin, te rein, meglehetősen sok fog­híjat látunk, ám amikor a felmérést elvégezték, kide­rült, hogy ezek nem minde­gyike van tanácsi tulajdon­ban. A foghíjtelkek egy ré­szén pedig csak a közületek, vállalatok, nagyobb vállal­kozások építhetnek. Végezetül 27 olyan telket J találtak, a városban, ame- , lyek arra is jók. hogy ma­gánerőből épülhessenek fel ott lakóházak. A foghíjbe­építés azzal az előnnyel jár, hogy közművesített, jól meg­közelíthető területen lehet építkezni, ám hátrány, hogy teljes mértékben alkalmaz­kodni kell a környezet épí­tészeti adottságaihoz. A 27 telek listáját most kifüggesz­tették a városi tanács hi­vatalának Petőfi utcai ügy­félszolgálatán, Illetve a vá­ros; tanács hirdetőtábláján. A telkeket pályázati úton lehet elnyerni. A pályázatról bővebb felvilágosítással a városi tanács :gazgatási osz­tályán, vagy a hivatal ügy­félszolgálatánál tudnak szol­gálni. pároltat november 5-én, szombaton fogadják — tud­tuk meg Veres Gábornétól, a városi hivatal anyaköny­vi csoportjának vezetőjétől. Utána megkezdődnek a leg­alább egy évig tartó átala­kítási munkálatok. A dísz­termet kibővítik, a régi te­lőszerkezet helyébe kupola kerül. Az átalakítás után nem lesz tolongás a bejá­rat előtt: a párok a főbejá­raton érkeznek majd, és a felújított oldalkapukon tá­voznak. A díszteremben pe­dig nemcsak többen férnek el, hanem jobban is látják a szertartást. A székeket ugyanis V-alakban helyezik el. Az akusztika sem marad a régi, a technikai felszere­lést is kicserélik. A falak pedig új, tetszetős burkola­tot kapnak. A felújítás idején hétköz­napokon a városi hivatal dísztermében esketnek. Hét­végeken pedig a diósgyőri házasságkötő teremben és a belvárosi Rendezvények Há­zában mondhatják ki a bol­dogító igent a pá^ok. F. H. Űj lőtér A Magyar Honvédelmi Szövetség Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei és Miskolc Városi Vezetősége szerdán adja at rendeltetésének a Stromfeld-laktanya közelé­ben elkészült új lőteret. A rendezvényen kitüntetik az építkezéshez támogatást nyúj­tó szervezetek vállalatok és intézmények képviselőit, s emlékzászlót kap a lövész­klub. A gyakorlást nem lehet elég korán kezdeni. Családi körben Rocli zenészből: első trombitás Egy régi fényképet tartok a kezemben a hajdanvolt Ex—Vér együttes trombitá­sáról. A szerény, szőke fiú akkor érettségizett. Aranyosi György nevét Miskolcon a mai harmincasok közül so­kan ismerik, hiszen fúvós­ként és billentyűsként több népszerű beategyüttesben játszott. Akik közelebb áll­tak hozzá, talán kicsit ko­molyabbnak találták társa­inál. Tudatosan készült a zenei pályára, s ma a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar első trombitása. $ GYAKORLÁS, KONCERT, UTAZÁS Nemrég költöztek be az új lakásba, s itt már nyugod- tabban hallgathat zenét, és gyakorolhat — bár csak szordinóval — a családfő. Igazi muzsikus-famíliába csöppentem. A nyolcéves Krisztina most ismerkedik hangszerével, a hegedűvel. Gergő egyesztendős, de már ő is egy kicsi xilofon boldog birtokosa. — Sajnos nem sok időm jut rájuk — mondja Ara­nyosi György —, hisz az éle­tem; gyakorlás, koncert és utazás. Talán ezért tudok minden közös együttlétet nagyon megbecsülni. Kevés szabadidőmben nem is vá gyom másra, mint arra, Körzeti időjárás-jelentés hogy magam köré gyűjtsem a családot... — Mii szól a jeleség eh­hez a sok elfoglaltsághoz? — Amikor Gyuri azon a számunkra emlékezetes Zrí­nyi-bálon játszott egy ze­nekarral, és megismerked­tünk, elárulta, hogy komo­lyan készül a zenei pályára, örülök a szimfonikusok si­kereinek, s annak is, hogy sok helyre hívják őket. Né­ha azért már kicsit hosszú­nak érzem a távolléteit — vallja be Judit —, főleg, hogy most gyeden vagyok a kicsivel. ® FONTOS AZ ERŐNLÉT — A Miskolci Szimfoni­kusokat az utóbbi években több külföldi fesztiválra meghívták, legutóbb olasz- országi turnén jártak. Hon­nan tért haza a legszebb él­ményekkel? — Szeretek hegyek között utazni, ezért például az Al­pokban nagyon jól éreztem magam. Amikor hazatérek, hónapokig mesélem az em­lékeimet. Már amikor futja az időmből. Egy fúvósnak ugyanis a fizikai erőnlét megtartása miatt rengeteget kell gyakorolnia. A hivata­los próbákon túl is gyakran eljárok a Zenemalomba. Egy panelházban elképzelhetet­len, hogy egy trombitás tel­jes hangerővel gyakorol­jon ... — Még zenét is inkább csak fülhallgatóval hallgat — mondja Jutka —, s több­nyire azokat a műveket, amelyeket ők is játszanak a zenekarban. Rocklemezt pe­dig már csak én teszek fel a lemezjátszóra... — Igen, mert az életemet a komolyzene tölti ki: mondja Gyuri. — Most pél­dául egy trombitás szánjára gyönyörű és cseppet sem könnyű feladatra, Bach c h- moll miséjének előadására készülök. A jövő hónapele­jén pedig itt az újabb le­mezfelvétel, az egyetemi au­lában, Reményi Attila Utol­só üzenet című művét játsz- szuk majd el. A koncertek sűrű egymásutánban váltják egymást. Ilyen tempóban pe­dig csak jó közösségben te­het dolgozni. Éppen tíz éve vagyok a Miskolci Szimfo­nikus Zenékár tagja; ifi ed­dig valamennyi koncerten az összetartozás érzésével fújtam a trombitát. e AZ AZ ADÓ... — Azért azt sem hallat­hatom el — szól köze Judit —, hogy meglehetősen ke­vés a fizetése egy hivatásos zenésznek. Ezért kell Ernő­dön zeneórákat adnod! Csak az utazásokon össze­spórolt napidíj nyújt időn­ként némi kárpótlást. — Valóban nem sok a fi­zetésünk, és minden jöve­delmünkből szépen vonják az adót is ... Gyerekkorom­ban mindig azt hittem, hogy egy zenésznek sosem kell pénzügyekkel foglalkoznia. Panaszra azért nincs okunk, hiszen kölcsönnel ugyan, de éppen most költözhettünk ebbe a kettő plusz két fél szobás szép otthonba... (vadas) Dobiskola, kezdőknek Dobiskolát tervez indítani a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház. Kezdőknek hir­deti K meg a tanfolyamot, a dofctanítás díja valószínűleg 300—400 forint lesz egy hó­napra. Hangszerről a tanár, Mezőfi Csaba gondoskodik. Mezőfi Csaba fiatal ember, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola ütő tanszakán végzett, ORI-engedélyes do­bos. éveken át a BMW ze­nekarban játszott. Ö dobolt a Flamingó együttesben, amikor a zenekar a színház­tól ‘elkérést kapott a Cson­gor és a Tündér című musi­cal ban való Közreműködés­re. A napokon belül induló tanfolyamra az ifjúsági és úttörőházban jehet jelentkez­ni, elsősorban tizenévesek érdeklődésére számítanak. Sokáig nem értettem, miért érdekli any- nyira a rádió reggeli körzeti időjárás-jelen­tése, hogy még a szemét is behunyja, ami­kor hallgatja. Tömött, a felső ajak vonalát követő koromfekete bajuszát, két dús szem­öldökét — mint két hasra fordított zárójelet — mintha tussal, vagy szénnel rajzolták volna csontos, sápadt arcára. A szanatórium vizitváró csendjében jobb híján a rádióra figyeltem én is ilyenkor. Azt vettem észre, hogy nem is az érdekelt, ami­kor a városokat sorolták, hogy esik-e. vagy süt-e a nap, hanem az emlékképek, ame­lyeket egy-egy helységről őrzött szemem, ahol megfordultam. Később rájöttem, csupa képi közhely, amire emlékezem, egyszerűen képeslap anziksz, amelyet megírtam és nem adtam fel általában sohasem. A városokat, településeket ábrázoló képek mindig érde­kesek. Ha volt időm. nagyítóval is pásztáz­tam a színes fotókat, s amikor kiderült hogy a bazilika lépcsőjén lévő fekete pont nem más, mint egy koldus, hittem a képnek. Ebéd után a társalgóban negittuk a szo­kásos kávénkat, szótlanul elszívtuk az enge­délyezett cigarettát, nézegettük a nagy üveg­táblákon kívüli világot, aztán visszamentünk a szobánkba, a szokásos csendes pihenőre. Ilyenkor ledőlt a heveröre, maga mellé húz­ta a kis rádiót, s hogy ne zavarjon, fülhall­gatót kapcsolt hozzá. A vacsorához mindig úgy készülődött, mintha valami fontos látogatásra indulna. Mikor hosszú idő után kijött a fürdőszobá­ból, mintha más ember állt volna meg az ajtó keretében. Pirospozsgás volt az arca, s ahogy elment mellettem, borotvaszesz úszott utána a levegőben. Mintha kicserélték vol­na. Fürge mozdulatokkal terítette magára a fürdököpenyt, bal zsebébe süllyesztette ezüst cigarettatárcáját és a csillogó öngyújtót, a felső zsebbe pedig a köpeny színéhez illő díszzsebkendőt. Míg a társalgó kényelmes foteljaiban vá­rakoztunk, kellemes baritonhangján életé­ről beszélt, amely magányos, szakadatlan utazásokból tevődött össze. Ételeik szerint különböztette meg a vasúti restiket, a vá­rosokban pedig éttermek, kocsmák szerint tudott tájékozódni. Minden általa bejárt vá­rosban volt valaki „kedves embere”, nem ismerős és nem barát, de vagy csak „ked­ves ember”, aki éppúgy lehet férfi vagy nő. — Neuem már minden reggel jutalom — mondta csendesen — és mosolyogtak mé­lyen ülő szemei. — A rádió segítségével be­utazom ezt a kis országot, a városokat. Níeg- látom és meglátogatom kedves emberei­met ... Kettős csengetés szakította félbe. Minket, a második turnust kérték a vacsora aszta­laihoz ... (oravec) jjc Kriszta most ismerkedik hangszerével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom