Déli Hírlap, 1988. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-06 / 210. szám
★ A tanévnyitóra a 133-as taxi vezetője, Lengyel László vitte el az édesanyát és kisfiát. Milyen jó dolga van Gábornak... Taxival az iskolába Találjunk egymásra címmel ez év elején egy akciót hirdetett meg a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Több társtalan, segítségre, vagy -egyszerűen csak egy jó szóra vágyó jelentkező azonban a mai napig sem kapott választ támogatást kérő levelére. A Veszprémi házaspár is hiába várta a postást. A mozgássérült szülők már feladták a reményt, hogy hétéves Gábor fiuk mellé sikerül valakit találni, aki mindennap iskolába kíséri, és onnan elhozza a kislegényt. A tanév azonban mégis jó! kezdődött. Az édesanya és az első tanévnyitójára készülő Gábor augusztus utolsó délutánján a Buda Taxi gépkocsijával indult útnak. A taxisok azonban nemcsak az első csengőszóra vitték el ingyen a kisfiút. Vállalták, hogy egy évig minden reggel hegyed 8-kor ott áll majd egy gépkocsijuk a Veszprémi család Kazinczy utcai lakása előtt, nogy a Fazekas utcai iskolába vigyék a kisdiákot. Gábornak azonban a tanítás után sem kell egyedül haza bandukolnia. Délután fél 5-kor várja majd a taxi az iskolakapu előtt. Veszprémi Jánosnénak tehát duola öröm volt fia első tanévkezdése. Máiusban adták fel ugyanis segítséget kérő levelüket és augusztus jjc „Anyu, most már nem kell izgulnod értem.” (Herényi László felvételei) végére már feladták a reményt. a városi televízió róluk készült riportjára azonban felfigyelt a Buda Taxi és másnap már telefonon közölték a jó hírt. A szülők megörültek és meglepődtek. A tervük azonban az, hogy jövőre már önállóan indul iskolába a kis Gábor. F. H. Mossák, de nem látszik Kormosak a vasúd kocsik Bár egyre kevesebb a füstölő gőzmozdony, mégis nehezen emlékszünk vissza a vasúti szerelvények eredeti színére. A kocsik többsége kormos, fekete, az ablakok átláthatatlanul maszatosak, és az üléseket ajánlatos letörölni minden használat előtt. Gazdátlannak tűnik a vasúti kocsipark. Milyen rendszeresen takarítják a szerelvényeket? — kérdeztük Fekete Imrétől, a MÁV Miskolci Igazgatóságának gépészeti osztályvezető-helyettesétől. — Kendelet szabályozza, hogy havonta egyszer kell átesniük a főtisztításon, egyszerűbben szólva, a nagytakarításon. Kivételt képeznek az expressz szerelvények és » nemzetközi járatok. Ezeket igény szerint, többször is átpucolják, majd 10 naponként következik az úgynevezett alaptisztítás, míg az ablakokat 5 naponként kellene lemosni. Ha egy szerelvény valahol egy óránál tovább várakozik, kiseprik a fülkéket, kitakarítják a mosdót, s a szeméttartályt. Sok esetben — ha úgy látják, hogy a munka halaszthatatlan — a fél órás várakozást is hasznosítják. Sajnos. az utasok közül sokan — tiszteiét a kivételnek — megfeledkeznek magukról utazás közben. Mialatt szidják a MÁV-ot, hogy nem látnak ki a maszatos ablakon, lábukat fölteszik az ülésre, a padlóra hamuznak, szemetelnek, s kifosztják a mosdót. A MÁV Igazgatóság vezetői jól ismerik a hét végi vonatokon uralkodó állapotokat, de egyre kevesebb a takarításra jelentkező. Most éppen hatvannal kevesebben vannak a kelleténél. Igazán nem csábító a 25 forintos órabér amit a kocsitisztitó- nak fizethetnek. Ezért jobb híján takarító kisiparosokat alkalmaznak és géemkákat toboroznak. A létszámgondon kívül súlyosbítja a helyzetet, hogy nem mindenütt engedélyezik a szerelvények tisztítását. A Köjál ajánlatára csak ott tehetik, sehol a mosólével nem szennyezik a környezetet. Ezeken a helyeken mészkővel burkolják a pályaszakaszt, így akadályozzák meg a mosóié beszivárgását -x talajba. Sz. L Hatékonyabban, nyíliabban9 ■' i. 11. demokratikusabban A pártirányítás megújítása A Miskolc Városi Pártbizottság a legutóbbi ülésén megvitatta az irányító munka hatékonyabbá tételét célzó javaslatot. Kárpáti Zoltán titkár szóbeli kiegészítőjében elmondta. hogy két hónapi munkát fektettek a testületi ülés előkészítésébe, a javaslat összeállításába. Széles körű eszmecserét folytattak a testület tagjaival, párttitkárokkal, aktivistákkal és tudományos módszereket is igénybe vettek annak érdekében, hogy jól megalapozott döntés születhessen. A beszélgetések, viták tapasztalatai szerint a pártbizottság (vonatkozik ez a választott testületekre csakúgy, mint a függetlenített apparátusra) csak akkor tud megfelelni az előliünk álló feladatoknak, ha tovább tökéletesíti munkastílusát. és az irányító munkát egyre inkább a demokratizmus jellemzi. Természetesen nem vadonatúj, eddig egyáltalán nem gyakorolt követelményeket állít maga elé a pártbizottság — fogalmazták meg többen is felszólalásukban —, az országos pártértekezletet megelőzően és azóta még inkább, igen sokat tettek, kezdeményeztek a miskolci kommunisták is azért, hogy a társadalmi-gazdasági kibontakozás jegyében megújuljon a politikai intézményrendszer. Általában élénk viták zajlanak a különböző munkabizottságokban és a választott testületekben. Ám azt is el kell ismerni, hogy az előterjesztések túl sok szűrőn átengedve és gyakran alternatív javaslat nélkül kerülnek a testületek elé. A testületi tagok egy része — részben kényelmességből — megelégszik a formális részvétellel, konkrétabban azzal, hogy a szavazásnál felemelje a kezét. Mások, ha szót kérnek, gyakran csupán szűkebb munkaterületük gondjainak és eredményeinek bemutatására vállalkoznak. Az aktivitás hiánya nem mindig vezethető vissza szubjektív okokra. Lehetővé kell tenni, hogy a pártbizottság tagjai idejében tájékozódhassanak a soron következő ülésen napirendre kerülő témákról. Másképpen fogalmazva: vegyenek részt a javaslatok előkészítésében is. Ez persze kétoldalú dolog, hiszen a tájékozódási lehetőséggel »'•H is kell!... • 0 Nagy figyelmet szenteltek a javaslat készítői csakúgy, mint a vitában részt vevők a pártmunka nyilvánosságának. A tájékoztató munkát még mindig az jellemzi, hogy kész tényekről, meghozott döntésekről kap tájékoztatást a tagság és a közvélemény. Elmaradt a követelményektől a párt információs eszközrendszere, és még mindig jórészt egyirányú — felülről lefelé halad — a tájékoztatás. A pártapparátusban dolgozók jó értelemben vett szolgálatot teljesítsenek. Növekedjen tovább a választott testületek súlya a döntések meghozatalában, és kapjanak az eddiginél jóval nagyobb önállóságot, szerepet az alapszervezetek — fogalmazódik meg a javaslatban. Havonta legalább egy alkalommal ülésezzen a városi pártbizottság. Munkáját segítsék jól kiválasztott, ceKintélves pártmunkások- dóI álló tanácsadó testületek. A kommunisták vegyenek részt a tömegszervezetekben. mozgalmakban, egyesületekben, és — szigorúan elvi alapon — szerezzenek érvényt álláspontjuknak, ajánlásaiknak, azaz játsszanak politikai kezdeményező szerepet. Legyen demokratikusabb a káder- politika, és felülvizsgálatra szorul a pártbizottság hatásköri listája is. Az észszerűség határáig célszerű szűkíteni a városi pártbizottság hatáskörébe tartozó káderek létszámát, ezzel is növelve az alsóbb pártszervek hatáskörét és felelősségét. • • A téma fontosságához méltó, felelősségteljes vita bontakozott ki a pártbizottság ülésén. Koval Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy nem elég egyszer megújítani a pártmunkát, rendszeresen tovább kell fejleszteni, a változó követelményekhez igazítva az irányítás módszerét. Homolya Gizella egyebek között azt fejtegette : a kibontakozási program végrehajtása nem megy anélkül, hogy egyes csoportok érdeke kárt ne szenvedjen. Hangsúlyozta a döntéshozók felelősségét, s ennek kapcsán azt, hogy a döntések előkészítésekor vizsgálni kell a hatásmechanizmust. Szükségesnek tartja a területi pártszervezetek szerepének növelését, és — sok más felszólalóhoz hasonlóan — ö is feltette a kérdést: szükség lesz-e városi pártértekezlet összehívására, vagy sem ? Vitakultúránk fogyatékosságaira mutatott rá felszólalásában Koszti Lajos. Szerinte kialakult egy felszólalási modell, amitől nem szívesen térnek el a testületi tagok. Volt olyan idő, amikor csak szépet, jót lehetett mondani a testületi üléseken, és ez egy kicsit belénk rögződött. Vitatta annak szükségességét, hogy határozatba foglalják: havonta rendszeresen ülésezni kell a városi pártbizottságnak. Szerinte ez felesleges megkötöttség, csak akkor kell tanácskozni, amikor erre szükség van. A testület elé kerülő javaslatok még mindig nem tartalmaznak alternatívákat, és az sem teljesen világos, hogyan, milyen viták közepette alakul ki egy-egy ilyen, javaslat. Zsuga József azok közé tartozik, akik részt- vettek a vitára bocsátott javaslat ösz- szeáliításában. Elmondta, hogy keményebb vélemények is elhangzottak, amikor megfogalmazták a pártmunkások, hogyan képzelik a politikai munka megújítását. Alapkérdésnek tartja, hogy a párttagság mindenről Kapjon idejében tájékoztatást, lehetőség szerint már a döntések előkészítésének stádiumában. Bialis József is amellett voksolt, hogy ne kösse magát a pártbizottság a havonkénti ülésezéshez. Mint régi pártmunkást, őt megdöbbentette, hogy az utóbbi időben sok olyan ember is kilépett a pártból, aki nyugdíjazásáig felelős beosztást töltött be. Alaposabban meg kellene vizsgálni, mi ennek az oka. Szerinte ha valaki huzamosabb ideig nem fizeti a párttagdíjat, akkor fegyelmit kell ellene indítani Többen tették szóvá — köztük Serfőző József is —. hogy túl sok energia megy el az értekezletekre, miközben jóval kevesebb figyelmet fordítunk a különböző tanácskozásokon született határozatok számonkérésére. A párttagok jelentős része egyáltalán nem politizál, é* ezen anélkül nem lehet változtatni, hogy ne újítanánk meg gyökeresen az alapszervezetek munkáját, fokozva önállóságukat. Az irányítás hatékonyságának javítása elképzelhetetlen az irányító megújulása nélkül — e gondolat köré szőtte felszólalását dr. Kovács László. Ennek a testületnek alkalmasnak kell lennie arra, összetételét tekintve is, hogy megfeleljen a követelményeknek. Szigorú önvizsgálatra van szükség, s el kell dönteni azt is, szükség van-e a megújuláshoz a városi pártértekezlet összehívására, vagy sem. Szarka János szerint bizonyos apparátus-ellenes- ség tapasztalható mostanában. Szerinte ez megalapozatlan, és a pártbizottsági tagok kötelessége, hogy szembeszálljanak e véleményekkel. A miskolci pártbizottság apparátusa jól dolgozik. Ne tűrjük, hogy lejárassák tagjait, hiszen ha a megalapozatlan mendemondáknak hitelt ad a közvélemény, akkor senki sem jön ide szívesen dolgozni. Szerinte is felül kell vizsgálni a pártbizottság összetételét. s ha szükséges, meg kell fiatalítani a testületet. Dr. Romvári Pál arra a kérdésre fogalmazott választ felszólalásában, hogy mit vár a pártbizottságtól a tagság. Hatékony munkát, a feladatok pontos, személyre szóló megjelölését, és a végrehajtás határidejének kiszabását. Makranczi István hangosan gondolkozva elmeditált azon, hogy a pártbizottsági tagnak a saját véleményét kell-e szavakba önteni, vagy azokét, akik delegálták. A pártértekezlet összehívását ő sem tartja aktuálisnak, és egyáltalán: csak azért ne határozzon el a pártbizottság semmiféle változtatást, mert ez a divat. Egyetlen cél vezérelje a testületet: a hatékonyság növelése. Vitaösszefoglalójában Tímár Vilmos is amellett tört lándzsát, hogy Miskolcon nincs szükség pártértekezlet összehívására. (Végül így szavazott a pártbizottság is.) Szerinte ütőképes lehet a pártbizottság enélkül is. Szükségesnek látja viszont, hogy havonta hívják össze a pártbizottságot (ezzel is egyetértett a plénum) , ez ugyanis nem önkorlátozó elhatározás, hanem éppen ellenkezőleg: lehetőség a rendszeres munkára. Jogos igény, hogy kerüljenek a pártbizottság elé alternatív javaslatok, és ne legyen kibúvó a közös gondolkodás alóL Felkészülten kell ideérkezniük a pártbizottság tagjainak, ám ehhez segítséget kell kapniuk a munkabizottságoktól, s a függetlenített apparátusban tevékenykedőktől. Ó is hangsúlyozta: nem most kezdtünk a pártmunka megújításához Miskolcon, de nem is fejezzük be. hiszen napról napra meg kell újulnia az irányításnak is. Szólt arról, hogy az egyesülési törvény, valamint az új sajtótörvény segíti a kibontakozást, és egyre nagyobb hangsúlyt kap a párt területi munkája. Többen megfogalmazták, hogy az ország politikai életében bosz- szú és forró volt ez a nyár. Tímár Vilmos szerint ilyen lesz az Ősz is. hisz’ a politikai intézményrendszer, ezen belül a pártirányítás megújulása nélkül nincs társadalmi és gazdasági kibontakozás.
