Déli Hírlap, 1988. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-05 / 209. szám

* Bár kevés rá a pénz. a forgalmasabb miskolci helyeken egyre igényesebben bán­nak a közterületeken a virágokkal. Jó volna, ha a kertészek példáját mások is követ­nék, s az ablakokban is megjelennének a virágládák. A kulturált városi környezetért Elindul a zsűri Kezükben pontozólappal kis csoportok járják majd a most következő két hétben a várost. A társadalmi zsűri tagjai sorra szemügyre veszik azokat az intézményeket, épületeket, amiket a tulaj­donosok, az üzemeltetők, a fenntartók beneveztek „A kulturált városi könyeze- tért” elnevezésű verseny- mozgalomban. Korábban többször Is be­számoltunk már róla, hogy a nyolc kategóriában meg­hirdetett versennyel a vá­rost. a közvetlen környeze­tünket szépítő törekvéseket szeretnék ösztönözni a szer­vezők. A versenyben részt \7evő épületeket idén össze­sen kétszer ellenőrzik majd. Az első szemle szeptember 15-ig mindenhol véget ér, s következő értékelés határ­ideje pedig október 30-a lesz — tájékoztatott bennün­ket Czél László, a Város- gondnokság munkatársa. Azt is elmondotta, hogy a mű­velődési és oktatási intéz­mények csoportjában a zsűri már túl van az első fordu­A KULTURÁLT VÁROSI KÖRNYEZETÉRT MISKOLC sületből delegált zsűrTtagok mire lesznek kiváncsiak. Rögtön el is kell oszlatnunk egy tévhitet. Sokan azért ódzkodtak a versenybe való benevezéstől, mert attól tar­tottak, hogy a szemle részt­vevői az otthonuk belsejére is kíváncsiak lesznek, s ké­sőbb adatokat szolgáltatnak a házadóval kapcsolatban,. Erről szó sincs. A családi házak előkertjénél beljebb nem mennek. Ezek utcai frontján a járda, az át­menti árak. s — ha van ilyen — a zöldsáv tisztasá­homlokzata, gondozott-e a kerítés. A látottakat össze­sen 70 ponttal értékelhetik. Az októberi forduló végén összesítik rnajd a két menet­ben szerzett pontokat s ak­kor tudjuk meg, hogy kik érdemelték ki a dobogós he­lyeket s az ezzel járó dí­jakat. Az eredményeket de­cember 3-án. városunk fel- szabadulásának évfordulóján hirdetik ki. De nemcsak a családi há­zak kategóriájában, hanem a másik hét csoportban is ek­kor adják ét a díjakat, a vándorserlegeket az okle­veleket. Ami az ezekbe be­nevezett épületeket illeti, a zsűri szemrevételezi majd, hogy a házak környékén ta- karftják-e a tanácsrendelet­ben előírt 10—20 méteres sávot Tiszták-e az ablakok, kirakatok, szépek-e a kör­nyék zöldfelületei, díszítik-e virágládákkal az utcai fron­tot? A legkiválóbbak rtt is összesen 70 pontot szerezhet­nek. B. A. Az LKM egyik leánya A Hámor A nagykalapács ütései üte­mesen rezegtették a kávés­csészéket, tollakat hamutar­tókat az asztalon, amikor az LKM Hámor leányvállalatá­nak igazgatójával. Brindza Ottóval és a gazdasági igaz­gatóhelyettessel, Grafjódi Istvánnal beszélgettünk. De ennél az év elején alapított leányvállalatnál nemcsak a termelés lüktetését lehet ilyen közvetlenül érezni, ha­nem a külpiac változásait is. A közvetlen kapcsolat a gyártó és a vásárló között eredményessé teszi a leány- vállalat működését. ELAVULTAK A GÉPEK Január l-jén hozták létre a leányvállalatot, a nagyko- vácsműből, a nemesacél-ko- vácsüzemből, egy önálló hő­kezelő, valamint egy meg­munkáló üzemrészből. A Há­mor hőkezelt, kovácsolt áru­kat állít elő; például vasúti kerékpárokat, forgattyús tengelyeket és bármi egye­bet, amit ezzel a technoló­giával lehet gyártani, és ve­vő is van rá. A leányválla­lat az első fél évet 170 mil­liós eredménnyel zárta, és ez az összeg jó egyharma- dával több, mint amit a régi felállásban produkáltak az üzemegységek — hallottuk Grafjódi István gazdasági igazgatóhelyettestől. Ebben az évben már hatnapi nye­reségelőleget fizettek a dol­gozóknak. Brindza Ottó, a Hámor igazgatója azonban nemcsak a pillanatnyi nye­reséget tartja fontosnak: — A technológiai alapot képező gépparkunk elavult, egy átfogó rekonstrukcióhoz azonban milliárdok kellené­nek. Mi a leányvállalat nye­reségéből erőnkhöz mérten fejlesztünk — az idén 150 milliós nagyságrendben. De látjuk, hogy ezzel annyit tu­dunk elérni, hogy megte­remtjük a megfelelő előfel­tételeit egy átfogó korszerű­sítésnek. Ez sem kis dolog, hiszen enélkül nem megy a másik, nagyobb lépés sem. IRÁNBA UTAZNAK S hogy miből lehet előte- teremteni a fejlesztéshez szükséges anyagi hátteret? A Hámor leányvállalatnál első­sorban arra alapoznak, hogy a közvetlen külpiaci kapcso­latok révén előbb-utóbb si­kerül fejlesztési lehetőségek­hez is jutni. Nem alaptalan ez az elképzelés, hiszen mar most reményteljes üzleti tár­gyalásokat folytatnak NSZK- beil, svájci partnerekkel es egy osztrák—magyar vegyes­vállalattal is. A vasúti ke­rékpároknak eddig is jó pia­ca volt a Távol-Kelet és Af­rika. Most Iránnak is szállí­tanak a Digéppel közösen. A napokban egyébként Iránba utaznak a Hámor szakembe­rei: az üzleti ajánlat egy komplett vagngyár „életre keltésére” szól, azaz a ma­gyar szakértelemre, tapasz­talatra lenne szükség a hely­színen. A Hámor Leányvállalatnál bealkonyult a vállalati-gaz­dasági munkaközösségeknek, igaz, ezt aligha bánja bárki is. Grafjódi István: — Már nem működnek a vgm-ek, mert a rendes munkaidőben is el lehetett érni megfelelő teljesítmény­bérezéssel, hogy ne kelljen a hét végén, a műszakok után rádolgozni senkinek. Azt tűztük ki célul, hogy ér­tékteremtő munkáért fizes­sünk csak. Ehhez elsősorban munkahelyi vezetők érdekelt­ségét kellett úgy megváltoz­A Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épülete, váro­sunk egyik legrangosabb mű­emléke, hamarosan a régi pompájában várja a látoga­tóit. Az épitök már a külső falak színezésén dolgoznak, a homlokzati részen. Mint azt Fügedy Mártától, a múzeum igazgatóhelyette­sétől megtudtuk, az épület műszaki átadására már az idén sor kerülhet. A ház a felújítás során megszépült és megújult: a kiállítóterek is tatni, hogy fontos legye» számukra az anyag, a bér, az energiaköltsegekkel való gazdálkodás. KELLENEK AZ 01 SZERVEZETEK A leányvállalatok létreho­zása nemcsak közvetlen gaz­dasági célokat szolgál, hi­szen az új szervezetek, mun­kastílusukkal, érdekeltség! rendszerükkel hatnak a nagyvállalat belső felépíté­sére, munkájára is. A Lenin Kohászati Művek napokban megtartott aktívaértekezletén is elhangzott: a szerkezetvál­tás mellett a szervezeti Tálé toztatások is elkerülhetetle­nek. A leányvállalatok létre­hozása is a szervezetkorsze­rűsítés lépései közé tartoJ zik. Természetesen a leány­vállalatok gazdasági virág­zása fontos eredmény, árat nem pótolhatja az átfogó szerkezetváltást — a két té­nyező egymást kiegészíti,' erősiti. De épp e kapcsolat miatt nemcsak az LKM szá­mára fontos, hogy legyenek éj jól működjenek a leányvál­lalatok is, hiszen országré­szünk kibontakozási prog­ramjában fontos szerepet kell, hogy kapjanak az új szervezeti formák. (kiért növekedtek. Az épület tör­ténetének kutatása során elő­kerültek tervrajzok is a szá­zad elejéről, melyeken hom­lokzati részen egy tornác volt. Most'ezt is helyreállít­ják: az ácsok éppen ezen dolgoznak. A pince, mely m középkori rész. már majd­nem elkészült: itt is kiállí­tási teret alakítottak ki,’ megtartva a boltíveket. Id« kerül majd az üveg- és ke«» rámiatörténeti kiállítás. A kiállítási forgatóköny­vek már elkészültek, ezek szerint a földszinti részen a A múzeum régi épületéa Tornác a század elejéről Színe és m íl A rikkancs halála lón, még a hosszú nyári va­káció előtt megtartották a szemlét. Az is érdekelt bennünket, hogy a Vöröskeresztből, a Hazafias Népfrontból, a Mészövtől, a városi tanács­tól, és a Városszépítő Egye­gát, gondozottságát vizsgál­ják. Ahol pázsit, rézsű talál­ható, azt is megnézik, mi­ként ápolják azt a versenybe benevezett lakók. De azt is megvizsgálják, hogy van-e virág az előkertben, az ab­lakban, milyen az épület Sokunknak mit ismerőse anélkül, hogy néven tudnánk nevezni. A déli óráktól kezd­ve — jó időben, rossz idő­ben — mindig feltűnt a fő­utcán, fáradhatatlanul hajt­va rokkantjárművének ke­rekét, ölében halomnyi új­sággal. Betért a boltokba is, és — el kell ismerni, kissé rá­menősen — kínálta porté­káját, többek között lapun­kat. Valószínűleg nem tud­ta, hogy kollegák vagyunk — mi írtuk, ő terjesztette — mert rám is rám lőcsölt né­hány alkalommal Déli Hír­lapot, vagy utolsó találkozá­sunk alkalmával egy olim­piai sorsjegyet (Tudják, azt a matricásat.) Nem lehetett ellenállni neki. A fiú halott. Közlekedési baleset áldozata lett Hogy milyen körülmények között, és kinek a hibájából, azt még meg nem mondhatom, hisz’ a közelmúltban megje­lent rövid hír szerint „A halálos kimenetelű közleke­dési baleset ügyében a rend­őrség szakértő bevonásával folytatja a vizsgálatot” Ha tovább adom. amit taxis ismerősömtől hallottam, az­zal se pro, se kontra nem kívánom befolyásolni a vizs­gálat eredményét: „az a cso­da, hogy eddig megúszta, hi­szen szinte hihetetlen vak­merőséggel közlekedett a gépkocsik áradatában”. Más­ról szeretnék beszélni, emlé­két idézve. Nem a nekrológ­író bocsánatos túlzásaival, nem a „halottról jót, vagy semmit” elv alapján. Sajnálom benne annak az embernek az elmúlását, aki rövid életét egy tolókocsi­hoz kötve élte le. Nyilván megfosztva ezernyi olyan örömtől, ami másoknak ki­jár. Ö nem futhatott ver­senyt a széllel kamaszként, fiatalemberként pedig a nők szeméből aligha olvashatott ki mást, mint szánalmat. Mégis sokszor láttam derűs­nek. Még a rikkancs mes­terséget is olyan köpés szem­telenséggel gyakorolta, hogy igazán akkor sem lehetett rá haragudni, ha a szó szo­ros értelmében elállta kocsi­jával a vevőnek kiszemelt alany útját. És tízet tennék egy ellen arra. hogy soha sem maradt a nyakán sem újság, sem sorsjegy. Természetesen nem puszta lelkesedésből tette a dolgát — abban sem vagyok biz­tos, hogy teljesen legálisan működött —. hanem a ha­szon reményében. De bár­hogy is igyekezett, havi jö­vedelmével nem lenne elége­dett még egy kisnyugdíjas sem. Legfeljebb pótolni tud­ta tehát azt, amit megélhe­tésre fordított valaki. A leg­valószínűbb av, hogy a csa­ládja, hozzátartozója. De dolgozott, és örömét lelte ab­ban, amit csinált. Ügy is búcsúztathatom mint az egyetlen vérbeli miskolci rikkancsot. Vannak újság­árusok, sőt hébe-korba moz­góárusokkal is találkozik az ember villamoson, buszon, vagy az utcán. Rendes, be­csületes emberek, és nagyon nem venném a lelkemre, ha megsértődnének azért, amit mondok: olyan árussal, rit­kán találkozunk, aki akkor is eladja nekünk az újságot, ha már van egy a zsebünk­ben. No, de az vesse rájuk az első követ, aki mindig, minden munkáját teljes erő­bedobással, odaadással vég­zi. Kézenfekvő lenne fleg­ma boltosokkal, pincérekkel előhozakodni, de melyik munkaterület az, ahonnan ne lehetne — negatív — példát hozni? Mondtam, ez nem nekro­lóg. Legalábbis nem annak szántam. Csupán azt akar­tam elmondani, hogy nekem hiányzik ez a felnőttnek gyerek, gyereknek felnőtt ember, akitől muszáj volt Déli Hírlapot legutóbb pe­dig egy matricás sorsjegyet venni. Sorsjegyet ami NEM NYERT. (békés) régészeti anyag kap helyet; az emeleti rész pedig váro­sunk történelmi emlékeit mutatja majd be. A megy« népművészetét felölelő gyűj­temény is önálló, külön rész­ben látható hamarosan. A nagyobb kiállítási terület le­hetővé teszi a jövőben, hogy a korábbiaknál gazdagabb anyagot mutassanak be a lá­togatóknak. Vita a bérlakások eladásáról Az állami tulajdonú bér­lakások eladásáról készülő tanácsrendelet tervezetéről mondhatják el a véleményü­ket ma délután a miskolci­ak. A vita szervezői hat órá­ra várják az érdeklődőket a Korvin Ottó utca 9—11. szára alatti pártszervezeti helyi­ségben. A tanácsrendelek tervezetének társadalmi vi­tája egyébként ma délután véget ér. Lapunk viszonk egyelőre nem fejezi be a ta­nácsi lakások eladásában, U-. letve megvételében segítsé­get nyújtók sorozatát To­vábbra is várjuk olvasóints kérdéseit. Címünk: Déli Híré lap szerkesztősége Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15- 3527. Postafiók 39. „A mis­kolciaké a szó” rovat Tele­fonszámunk: 18-225. j 3)c A Tanácsház téren nagyon szépen gondozzák a virágtar­tókba kiültetett növényeket. (Fejér Ernő felvételei) l

Next

/
Oldalképek
Tartalom