Déli Hírlap, 1988. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-28 / 229. szám
*t «fc Higanygőz után nátrium Arnházhiány, ptacknrszerűsíiés, peremterületi gondok Farától terem a invert Még néhány inót kell kicserélni a martintelepi Kisfaludy utcában, s befejeződik a közvilágítás korszerűsítésének erre az évre tervezett szakasza. Idén 10—10 millió forintot áldozott egyenlő arányban a városi tanács és az Émász a higanygőzégők nátriumlámpára való cseréjére Miskolcon. Kertész Béla, a Városgondnokság energetikusa kérdésünkre elmondotta, hogy a tanács pénzéből a 3-as számú főút átkelési szakaszán, a tapolcai úton, az avasi főútvonalon, vagyis a Középszer, az Engels, a Klapka és az Ifjúság utcában szerelték fel a nátriumlámpákat A Dózsa György, a Fazekas, a Jókai, a Vörösmarty, a Kommün, az Uitz Béla, a Baross Gábor, a Bacsó Béla, a Nagy Sándor, a Petőfi, a Füzes, a Lékai János utcában, az északi és a déli tehermentesítőn, a Bajcsy- Zsilinsztky úton, Szirmán és a Martintelepem pedig az Émász fizette az égőket és a munkát Megtudtuk, hogy már az éhfS évben megtérd s tanácsnak s befektetés. A nátriumlámpák a hagyományos égőknél nagyobb fényerővel világítanak, ráadásul igen kevés áramot használnak fel. A 10 millió forintért ugyanekkora értékű energiát takaríthat meg december végéig a város. S hogy az Émásznak miért éri meg? A korábbi, elavult közvilágítás nagy fenntartási költséggel járt A nátriumlámpák sokkal tartós abbaik a higanygőzégőknél, legalább Tízmillió forintot takaríthat meg a tanács egy év alatt; a korszerű nátriumlámpák a higanygőzégőknél kevesebb áramot használnak fel, így az év végéig megtérül a befektetés. (Fejér Ernő felvétele) másfél évig hozzájuk sem kell nyúlni, ezért érdemes áldozniuk az áramszolgáltatóknak is. A közvilágítás korszerűsítése egyébként tavaly kezdődött Miskolcon. Az első év tapasztalatait összesítették a Városgondnokságon, és Sikeresen takarékoskodtunk *87 címmel benyújtották az MTESZ országos pályázatára is, ahol harmadik helyezést értek el vele. Jövőre folytatni szeretnék a munkát. Az ideihez hasonlóan 10—10 millió forint elköltését tervezik. Egyebek között a Kffiián- észak és -dél lakótelepen, a Selyemrét északi részén, az Avas első és második építési ütemének kisebb utcáiban, a belváros északi és déli részén levő lakótelepen, a diósgyőri városközpontban, Lillafüreden, a déli terelőút hejőcsabai szakaszán, Gö- römbölyön a Mosolygó Antal, a Hamburger és a Lavottha utcában, a Vörös Hadsereg utca, a Csabai kapu, a Felszabadítók útja, a Szemere és a Kazinczy utca és a Petőfi tér vonalán, a Búza téren, a Lenin téren, a DVTK- pálva környékén, a Régiposta utcában, a Papszeren, a Hunyadi, a Hoffmann Ottó, a Tízes honvéd utcában és a Győri kapuban korszerűsítenék a közvilágítást. De a munkát csak akkor folytathatják, ha lesz rá pénze a tanácsiak. Korábban ugyanis a költségeknek a 38 százalékát az országos energiaracionalizálási pályázaton belül a Budapest Bank Rt. * fedezte, vissza nem térítendő támogatásként. A pályázatot azonban a szűkös anyagiakra hivatkozva egyelőre felfüggesztették. így most úgy néz ki, hogy teljesen a ta- náos pénzére kell hagyatkozniuk a kivitelezőknek. B. A. A tanácsi lakások eladásáról Ki űzeti ki a felújítást? Várhatóan pénteken dönt I a városi tanács arról, mi- J ként lehet majd a jövőben j Miskolcon a tanácsi lakáso- i kát megvásárolni. Hogy ez az ügy mennyire izgatja a közvéleményt, az is jelzi: sorra kapjuk a leveleket, amelyek írói állást foglalnak a készülő rendelettervezet egyes paragrafusai mellett vagy ellen. Orendi Károly például a felújítási költségekkel foglalkozik- levelében. ^ TERVSZERŰ ELHANYAGOLÁS Olvasónk azért ragadott tollat, mert azt olvasta, hogy a városi tanács végrehajtó bizottságának az a véleménye: a panellakásokat ne adják el, mert a felújítási lehetőségek, a várható költségek egyelőre nem ismeretesek. A levélíró így folytatja: „Kérdem én, ha ez így van, akkor miért adják el a mai napig is a paneles technológiával épült lakásokat társasházi közösségeknek, lakásszövetkezeteknek? Az ezeket tanácsi kiutalással megvásárló tulajdonosok érdekeit miért nem védi a tanács, miért csak azokét, akik megvásárolnák a tanácsi lakásokat, amelyek csaknem azonos műszaki értékű- j ek, mint a velük azonos ko j rú szövetkezeti lakások, me- I lyek felújítását ugyancsak a ' tulajdonosoknak kell meg- | oldaniuk ... Nem arról van i szó inkább, hogy a panel- j épületekre keveset kell egyelőre költeni, és ez így gazdaságos a fenntartó vállalat számára? Akkor ezt mondják ki, ne a lakóik érdekeit védjék: velük szemben... A másik kérdés, amiről írni szeretnék az, hogy csak azon lakások eladását kívánják szorgalmazni, melyek eseté- i ben a lakbérbevétel nagyobb, mint a ráfordítás. Véleményem szerint az egyenes ösztönzés az épületek fenntartási munkáinak »tervszerű elhanyagolására«', hiszen ha majd a fenntartás szükségessé válik, és annak költségei meghaladják a lakbérbevételt, el kell adni a lakást: majd fizetnek az újdonsült tulajdonosok... Itt miért nem érvényesül az érdekvédelem jelszava? Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a bérlők nem tudják, mit vállalnak, hiszen a »törlesztésen felül fizetendő fenntartási költség a jelenlegi lakbér kétszeresét is elérheti". Nem tudom, honnan táplálkozik e vélemény, hiszen a jelenlegi tapasztalatok nem ezt támasztják alá. A társasházak, lakásszövetkezetek részére befizetett fenntartási és felújítási költségek jelenleg rendre alacsonyabbak, mint az azonos méretű tanácsi lakás lakbérei. Végül — de nem utolsósorban — szeretném megjegyezni, hogy nem is olyan olcsóak a tanácsi lakások, hiszen a velük azonos korú szövetkezeti, társasházi lakásokat tulajdonosaik annak idején jóval olcsóbban vásárolták meg, és törlesztési részleteik is alacsonyabbak. Egy 11—15—20 éves lakás árát nem lehet egy vadonatúj lakás árával egy az egyben beazonosítani..! + GYŰLIK A BANKSZÁMLÁN A levelet Orendi Károly elküldte a városi tanács illetékeseinek is; véleményét a többi beérkező javaslattal együtt figyelembe veszik majd. Mi csak egy megjegyzést fűznénk a leírtakhoz: az, hogy ma mennyit kell felújítási költségként befizetni egv lakástulajdonosnak, egyáltalán nem jelenti azt, > hogy majd ebből a pénzből — amely évek során gyűlik össze — valóban fel is lehet újítani a házat. Ugyanis azok a lakásvásárlók, akik tíz-tizenöt éves lakást vesz- j nek meg, a fenntartási, fel- újítási költségeket csak most : kezdik befizetgetni, míg a : szövetkezeti vagy OTP-la- kástulajdonosoknál már a lakás első évétől kezdve gyűlik az összeg a bankszámlán Hatóság helyett: üzlettárs 4 kereskedelmi pártmunkásoknak mondták • Társakat várnak az ide oeo tor» a lom hoz • Terv akad, de lóké is keltene A kereskedelem alaposan átalakult az elmúlt néhány évben: megjelentek a szerződéses üzletek, egyre több a magán-kiskereskedés, különféle jövedclemérdekeltségi szisztémákat léptettek életbe, megváltozott az árrendszer. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a kereskedelemben a szocialista piacgazdaság szelei kezdtek el fújdogálni. De vajon ebben a változékony időjárásban merre siklik a miskolci kereskedők hajója? Azaz pontosabban: merre szeretnék irányítani azok, akik a kormányrudat tartják. Minderről sző esett nemrégiben, amikor Miskolcon volt a kereskedelmi pártbizottságok képviselőinek országos találkozója. Kovács Gábor, a városi tanács ellátásfelügyeleti osztályvezetője úgy fogalmazott, hogy tisztázni kellene végre, kit terhel az ellátási felelősség. Ma amolyan huzakodás folyik a kormány, a tanácsok és a vállalatok között A tanácsnak ugyanis manapság már alig van pénze üzletépítésre — nem úgy, mint régen, amikor állami kasszából sorra építették fel és adták át üzemeltetésre a vállalatoknak az üzleteket—, ezért új típusú gazdasági kapcsolatnak kell kialakulnia a tanácsok és a vállalatok között A kell megfelelő szó ide, ugyanis a lakosság számonkéri, hogy javuljanak életkörülményei — különösen, ha az államkasz- szába befizetendő adómilli- ókra gondolnak. (Azt már zárójelben jegyezzük meg, a központi pénzből való üzlethálózat-fejlesztés sem volt igazán szerencsés dolog, mert nem a piac, az igények döntötték el, hogy hol és mi épüljön. Többek között ezért állnak ma üresen, veszteséget veszteségre halmozva a túlméretezett lakótelepi éttermek ...) S hogy mit jelent ez az új típusú kapcsolat? Miskolc esetében például a Bükk Áruházát, a hamarosan megújuló Centrum Áruházat és a készülő Ady-hídi üzleti centrumot. Ezek egytől egyig olyan vállalkozások, amelyben a tanács üzlettárs, és támogató fél, de a vállalkozás részesei a kereskedelmi vállalatok is. Várjuk az új társásági törvényt — mondta Kovács Gábor —, mert a tanácsot vállalkozó szelleművé kell tenni, túllépve a hatósági szerepkörön. Furcsa dolog, hogy ami a kereskedelemben, az áruházépítésben már jól megy, az a vendéglátásban és az idegenforgalomban akadozik. Nemrég írtunk róla mi is: még mindig nincs végleges döntés, mi legyen az Avas Szállóval, és folyik a huzavona az Aranycsillag vendéglátóház körül is. Az is gátolja az üzletek megkötését, hogy munkálkodnak még a régi bürokratikus reflexek —, hallottuk a tanácskozáson. A városban az elmúlt időszakban villámgyorsan bezártak jó néhány kis alap-' területű, rossz műszaki állapotban levő üzletet, a pe-i remterületeken. Az ellátásfelügyeleti osztály vezetője1 őszintén elmondta: nem találták még meg egyelőre azt a módszert, amellyel egyezségre juthatnának a kereskedelmi vállalatokkal. Gazdaságtalan tevékenységre ma nem lehet és nem is szabad senkit kötelezni. De ki kell végre találni valami olyan támogatási formát, sírni tovább éltetné a peremterületi kis üzleteket is. Miskolcon a kereskedelmi hálózat fejlesztésének legfontosabb célja, hogy ez a hálózat képes legyen a város felsőfokú szerepkörének megfelelni. De nemcsak új áruházakat kell építeni, behozva végre a többi megyei városhoz képest mutatkozó szégyenletes lemaradásunkat Ugyanilyen fontos lépés például, hogy a városi párt- bizottság támogatásával létrejött egy olyan társaság, amely a Búza téri piac üzleti és technikai korszerűsítés sét tűzte ki célul. Az az igazság, hogy jó ötleteknek, programoknak nem vagyunk híján, csak tőkehiánnyal küzd sokszor a kereskedelem — de elsősorban az idegen- forgalom. Azért itt is van jó példa: ma úgy látják, hogy szinte százszázalékos az esély a tapolcai gyógyszálló idegen tőkéből való felépítésére. A tanács vállalkozóként majd’ 100 millió forint értékű kötvény kibocsátásával — az ebből befolyó pénz közművesítésbe való befektetésével — vesz részt az üzletben. A szakértők azt mondják, hogy a szállóépítéssel fel fog értékelődni Tapolca a többi vállalkozó számára is. Valószínű, hogy ez így lesz, az azonban már most is tény, hogy a kötvényt jól jegyzik a piacon^ (láss) na lenne születésnapja egy kilátótoronynak, akkor az avasi kilátó tortáján az idén 25 gyertyát gyújthatnánk meg. Szép karriert futott be ez az épület, hiszen több lett. mint egyszerű kilátótorony: az elmúlt negyed évszázad alaí‘ Miskolc egyik jelképévé vált, hamutartók, szatyrok és könyvborítók tízezrein jelent meg jellegzetes alakja, hol elfogadható, hol ízléstelen formában. A kilátót Hófer Miki s er.- vezte. Akkoriban merész és újszerű műszaki megöl ásnak számított, ahogy felépítették a magasba szökő torony szintjeit. Azóta megért egy teljes felújítást is, és nem kerülíe cl jelképeink sorsa sem: kiderültek hiányosságai, például a*, hogy a kilátópresszó áruszállító lift híján bizorv manapság nem üzemeltethető. A presszó ma is zárva van — hosszú éveken át egy elháríthatatlannak látszó beázá miatt sem lehetett megnyitni. Egy születésnapi köszöntőn jókívánságokat is ülik mondani, és mi nem kívánhatunk mást a toronynak — és magunknak, miskolciaknak —, hogy az Avas, a torony környéke legyen újra ugyanolyan látogatott, ápolt ^ark, mint egykoron volt. (k—ó)