Déli Hírlap, 1988. augusztus (20. évfolyam, 180-205. szám)
1988-08-17 / 194. szám
A DH várospolitikai fóruma yjc Takarítják a sétálóutcát (Fejér Ernő felvétele) A MIK-tőI tudjuk; Tiszta lesz a Széchenyi út A lakók nem fizetnek többet A Petőfi tér sorséiról ÜJ köztisztasági tanácsrendelettel készülnek felváltani a régit szeptemoerf ülésükön a városi tanácstagok. Az eddigi elképzelések szerint ezután önálló paragrafus szabályozná a sétálóutca tisztán tartását. A Széchenyi úton található úgynevezett jogi személyektől pénzt szedne a tanács. Az összeg fejében ők gondoskodnának a belváros rendszeres taka- ríttatásáról. Ügy gondoltuk, tisztességes dolog volna — s a jelenleg is tartó társadalmi vita sikeréhez mindenképpen hozzájárulhatna —, ha az ügyben leginkább érintettek véleményét is megkérdeznék a tervekről. A Széchenyi.! a legnagyobb, vagyis a legtöbb ingatlannal rendelkező cég a MIK. Az ingatlankezelő vállalat igazgatási. és jogi osztálya vezetőjének, dr. Zimmermann Rudolfnak tettük fel kérdéseinket. — Hogyan minősítik a főutca takaríttatására vonatkozó tanácsi elképzeléseket? — Egyetértünk a tervezetben megfogalmazottakkal. Számunkra rnég kedvező, előnyös változásokat is jelenthet az új rendelet. De, hogy érthetőbb legyek: jelenleg is hasonló rendszerben takarítják a főutcát. A munka a. Közterület-fenntartó Vállalat dolga, költségeiket pedig a Széchenyi úti cégek térítik. Négyzetméterenként és alkalmanként 11 fillért fizetünk nekik. Télen a slk- talanítás 30 filléres négyzetméterenkénti tarifával folyik. Tavaly 585 ezer 716 forintot fizetett a MIK. Az idei számlák az első fél évben 143 539 forintról szóltak. Trfetai tolóra Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Vaskó Miklós, az 1. Számú Általános Iskolában (József Attila u. 44. azám), 18 órától. — Akkor hét mi jelentené a kedvező változást? — Ha elfogadnák, az új rendelet szerint volna végre egy megnevezhető felelőse a Széchenyi út takarításának. A tervezet szavaival szólva: „A Széchenyi út területének tisztán tartósa a tanácsrendelet harmadik paragrafus első bekezdése alapján a városi tanács építési es közlekedési osztályának kiemelt feladata.” Az más kérdés, hogy jó lenne a szabályok között azt is tisztázni, hogyan oszlanak majd meg a költségek a főutcái cégek között, illetve, hogy hányszor! takarításért fizetnénk a pénzt. A mostani szerződések szerint naponta négyszer takarítanak a közterület-fenntartók. Hogy valóoan elvegzík-e ennyi alkalommal a munkát, nem az én feladatom elbírálni. Az viszont tény, hogy kapunk olyan számlákat, melyen az szerepel: nappal kétszer és éjjel is kétszer sepertek... Valószínű, hogy éjszaka nem szemetelnek annyian, amennyiért érdemes volna végigtisztítani a díszburkolatot... Egyébként azt is szeretnénk tudni, hogy változik-e a tarifa? Reméljük, hogy nem, vagy csak kismértékben emeli a díjait a munkával megbízott vállalat. Bár azt is tudjuk, hogy az összeg meghatározása aligha lehet a tanács- rendelet feladata. Ami még a tervezetet illeti, nemcsak itt és most mőnd véleményt a vállalatom. Az iratokat kellő időben megkaptuk a tanácstól, azzal a kéréssel, hogy a társadalmi vita sikere érdekében fejtsük ki nézeteinket az elképzelésekről. — Ha emeli a takarítás költségéit a Közterület- fenntartó Vállalat, a többletkiadást áthárítja-e a MIK a lakókra? — Nem. A lakbérek emeléséi 61 csak központi intézkedés dönthet.- A többletkiadásainkat az üzemeltetési költségekből fedezzük. B. A. Daciához is lesz alkatrész Autósbolt — háttérraktárral Megszoktuk, hogy ha egy új bolt nyílik, ott megtaláljuk az összes régóta keresett hiánycikket. Sokan feltételezték ezt most Is, ezért akartak elsők lenni a Miskolci Autójavító Kisvállalat bet elején megnyíló autósboltjában. Am hiába igyekeztek, azokat a Lada alkatrészeket, amelyek tartósan hiányzanak az üzletekből, most sem vehették meg. Milyen beszerzési forrásokra alapozták az árukészletet? — kérdeztük Bánhídi Andrástól, a kisvállalat igazgatójától. — Ebben a szakmában senki nem lépheti át önmaga árnyékát. Mi is csak a nagykereskedelmi cégektől, az Autókéitól, az Autótechnikától, az Áfortól, a Mobiltól, az Ezermester és a Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalattól vásároljuk vi- szonteladásra az alkatrészeket. Kezdetben csak Trabanttal, Wartburggal, Ladával, Skodával és kis Polskival foglalkozunk. A közeljövőben Dacia-alkat- részekkel bővítjük a választékot. A hejőcsabai szerviz raktárában 12 millió forint értékű autóalkatrészt tárolunk, a Szeles utcai boltban ennek alig á fele található. Amikor a boltot megnyitottuk, az volt a célunk, hogy a felgyülemlett forgóeszközkészletünket csökkentsük. Sok a régi autótípusokhoz való alkatrészünk, amelyet máshol hiába is keresnének a kocsik tulajdonosai. Ezért üzletünket azok figyelmébe ajánljuk, akiknek a járműve már legalább hal-nyolc esztendős. Szoros a kapcsolat a szerviz és a bolt raktára között. Kölcsönösen tájékozottak egymás árukészletéről. Ennek köszönhető, hogy a Szeles utcán kínált árukészletnek csaknem a Kétszereséből válogathatnak a vásárlók. Nagy gondunk, hogy csak decemberre ígérték a telefon felszerelését az üzletbe, így mindenkinek személyesen kell megérdeklődnie, mi. kapható nálunk. (szántó) Épttljön-e a Petőfi tér közvetlen szomszédságában ház, vagy sem? A lapunkban erről indult vitában többen kifejtették már véleményüket. Volt, aki arról írt: ne legyen épület, mert amúgy is szűk a tér, és a ház eltakarná a Deszka-templomot. Ehhez csatlakozott egy másik hozzászóló, míg egy építész ugyancsak hasábjainkon azt igyekezett helyi példákkal alátámasztani, hogy szükség van a házra. Most Iglól Gyula okleveles városgazdasági szakmérnök hozzászólását közöljük. Nehéz adottságoktól terhes ügyben invitálta szólásra a lap azokat a miskolciakat, akiknek lenne hozzátenni valója a Petőfi tér ügyéhez. Megítélésem szerint, a városrendezési ügy egyik része — amit a közvélemény a 26-os átkötő út néven ismer — már visszavonhatatlanul eldőlt. A másik része, az előbbinél kedvezőbb kimenetelt is sejtet! A lapban közölt vitaindító levél célja világos és felettébb becsülendő, mert' egy sajátos városképi érték megóvására irányul. Mert, mit is kíván a levélíró? „A város kellemes pontja lehetne Itt, egy igazi tágas tér Petőfi szobrával, szökőkúttal, a háttérben a Deszka-templom látványával” — írta levelében. A Deszka-templom városképi értékét már évekkel ezelőtt mások is felfedezték, felhasználták. Aki kezébe veszi az 1982-ben kiadott „Miskolc” című útikönyvet, annak az első látnivalója a könyv fedelén levő Deszkatemplom. Vettem a fáradságot, hogy megnézzem a a korábbi kiadású könyvek fedélterveit is. Ezek közül az 1973-as kiadásút a Szabadság tér közismert fotója, az 1979-es kiadóst pedig a diósgyőri vár képe ékesíti. Mint látjuk, az idegenforgalmi szakemberek valóban jellegzetes városképeket találtak városunk útikönyveinek fedélterveihez. Mióta a Deszka-templom „kiszabadult” a régi környezetéből, még könnyebben fényképezhető, mint 1981-ben. Sajnálnám, ha ezt csak a levélíró fedezte volna fel! A vitaindítóra megjelent az első válaszlevél is. Én sem értek egyet a levélíró építészeknek szánt megjegyzéseivel, de azt sem értem, hogy a válaszadó a térfalakkal kapcsolatban miért „lőtte ki" az építészettörténeti fegyvertára nagyágyúit? Hiszen az építészettörténetből ismert igaz és klasszikus szabályoktól eltérően városunkban is alakultak ki terek! Nem ismerek olyan miskolcit, aki ezért ne tekintené ezeket tereknek, pláne, ha úgy is hívjuk, használjuk őket. „Egy tér az tér, a park az park”-elv miskolci példáit sem érdemes valakitől is számonkér- ni. Miskolc terei, a város sok évszázados történelme során, sajátos fejlődési fokozatokon, átalakulásokon mentek át, míg a mai formájukat elnyerték. A terek és más városi területek funkcióbeli változásait ma sem tekinthetjük lezárt folyamatnak. Történelmünk során — más városokban megtalálható — központi fekvésű tér nem jött létre sem igazgatási, sem kulturális rendeltetésre. A koronauradalom mezővárosának viszont szüksége volt — és erről eleink mindig gondoskodtak is —■ vásározó, pia- cozó helyekre, terekre. Ezek sem önálló terek formájában, hanem az utak kiöb- lösödéseként jöttek létre.. Ezek közé tartozik a Tanácsház tér egy része és a Béke mozi előtt megmaradt terecske. A Palóczy utcáig lenyúló Deák tér is az egykor: szekerekről árulók piactere volt. Könnyű belátni, hogy e tereink térfalai miért nem tanúsítják az építészet klasszikus szabályait. A Petőfi tér. vagy ahogy hosszú Időn keresztül a felette levő temetőre utalóan nevezték, a Tetemvár tér is piactérből alakult ki. A 18. század közepéig a város sáncán kívül esett, de 120 éve kiadott piacrendőri szabályokban már a város belsőségét képezte, a főleg épület- és tűzifa árusításra kijeJ lölt piactér. E célra kedvező fekvése is volt, mert itt találkozott az észak—déli köz-; úti forgalom a város legészakibb keresztirányú utcáival. A Petőfi-szobor felállításával ugyan megváltozott a tér funkciója, de a közutak találkozásában, a forgalom elosztásában betöltött több évszázados szerepét megtartotta. Ezt módosítot-j ta az „átkötő út” építése. A Petőfi tér múltból öröJ költ térfalaiból, az északi olJ dal maradt meg. A keleti térfal területéből alakult ki az a háromszög alakú terület, melynek értelmes fel- használására nem könnyű célt találni. Az ilyen kényszerűen kialakult „deltákat”, szokták a közutakon ferdo sávokkal felfesteni, jelezve, hogy a forgalom elől elzárt területről van szó. Csakhogy ez a földdarab azoknál jóval nagyobb! Itt lenne majd a Petőfi tér keleti térfala? A déli térfal mór pár évtizede megváltozott az oda-f épült irodaházzal, de a tér aránya ezáltal nem változott meg. A hajdani nyugati térfalat alkotó öreg épület helye ma még üres. Megépítése mellett csak az a makacs ragaszkodás szól, hogy a térnek kellenek térfalak is. De, mi lenne, ha a hajdani, arányaiban megbontott teret nem térnek, hanem kertnek használnánk a továbbiakban? A Népkert, a Szemere- kert után nem lenne túlzás, ha a belváros északi peremén mihamarabb felavatnánk a Petőfi-kertet! Támadják a bringó hintát Talán két esztendeje, hogy Tapolcán, a strand környéki Utcákban megjelent a bringó hintó. Nem olcsó szórakozás a vászontelös járművel való kerekezés. Az üdülők, a turis- ^túk mégis szívesen kölcsönzik ki még ebben a rekkenő hő- 'segben is a lábizmokat megmozgató bringó hintót. Am könnyén megeshet, hogy le kell mondanunk erről a szórakozásról. A rádióban hallottuk tegnap reggel, hogy a fővárosban, a Margitszigeten felszámolják ezt a szolgáltatást, mondván: balesetveszélyes. Állítólag érkezett néhány levél — ezeket persze senki nem latta, de mégis mindenki tud róla —, amelyben az alig három-negy kilométer sebességgel kari- kázó négykerekűek megszüntetését követelik. Az ominózus rádióriportban az illetékes nyilatkozó nem tágított a hivatalos álláspont megváltoztatásától. Ezzel a fővárosi bringó ltii.lv. sorsa megpecsételődött. Félő, hogy nálunk is eszébe jut valakinek egy hasonló leve! megfogalmazása, sokszorosítja néhány példányban, s elküldi az arra illetékeseknek. S ha jövőre mégis engedélyezik a setakarikázást, lehet, hogy minden hintó lelőtt egy zászlós embernek kell szaladnia, jelezve a veszélyt. Valamikor a századfordulón, a hasonló sebességgel szárnyaló, vagy inkább cammogó gőzüzemű személyszállító kocsik előtt is egy futárnak kellett kutyagolnia, az arra sétálók figyelmeztetésére. Ezzel a módszerrel talán megmenthetjük a bringó hintót valamennyiünk szórakoztatására, a tapolcai forgalom színesítésére. (szántó) Kert viselje a költő nevét? Folytatjuk a vitát
